Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1933-07-25 / 167. szám

Kedd, '1933. Julius 25. KuetiOjsug Ötezer graniesár gyüüésezetf vasárnap Besztercén A tömeg fenyegető fellépésére az erdőigazgatőság ügyvédje a pre­fektusa épületében barrikádozta el magát — Feszült a hangulat Beszterce vidékén (Beszterce, julius 24.) Jelentettük, hogy Naszódmegyében a régi határőrvidéki ezredek leszármazottjai évek óta tiltakoznak a Regna erdőkitermelési társaság és az erdőigazgató­ság magatartása ellen, amelyet tisztességte­lennek tartanak. A negyvennégy graniesár község azt kérte, hogy hivják össze a községek közgyűlését s követeljék, hogy változtassák meg az eddigi módszert s mentsék meg, amit még lehet a kiterjedt közbirtokokból. A kom­petens fórumok nem nézték jó szemmel a gra- nicsár községek szervezkedését s minden alka­lommal megakadályozták a közgyűlés megtar­tását. Ilyenformán azután a granicsár-leszár- mazottak állandó izgalomban éltek. A lakos­ság lelki hangulata az utóbbi időben annyira puskaporossá vált, hogy már, nem lehetett to­vább huzni a gyűlés összehívását. Ezért Vic­tor Moldovan, a szenátus alelnöke julius 23-ára, vasárnapra összehívta a gyűlést. Tudor Dán, a helyi erdőigazgatóság jogtanácsosá­nak közbenjárására azonban Vaida miniszter- elnök táviratilag letiltotta Moldovan szenátor­nál a gyűlés megtartását. A községek lakosai előre értesülve voltak a gyűlés terminusáról s ezért annak ellenére, hogy Moldovan szenátor hirdetmény utján nyilvánosságra hozta, hogy a gyűlést elha­lasztják, negyvennégy község lakossága szomba­ton este már nagy tömegekben áram­lott Beszterce felé. A megyei prefekturán látva, hogy az enge­dély nélküli gyűlésre özönlenek az emberek Beszterce felé, Vasile Butta prefektus elrendelte, hogy helyezzék készenlétbe a prefektura épü­lete és erdőigazgatóság előtt Beszterce teljes rendőri és csendőri állományát vasárnapra. Habár a városba vezető összes utakat el­zárta a katonaság, mintegy 5000 embernek sikerült bejut­nia a városba. A hatalmas tömeg Victor Moldovan háza előtt helyezkedett el s magyarázatot kértek a szená­tortól arra vonatkozólag, hogy miért nem tart­hatják meg a gyűlést. Moldovan szenátor ki­fejtette a parasztok előtt, hogy ő a legjobb in­dulattal viseltetik irányukban s tudja, hogy Ügyük igazságos s jogos a granicsár-törvény megváltoztatására vonatkozó követelésük. A tömeg kérésére a szenátornak pontosan be kel­lett számolnia arról, hogyan semmisül meg a graniesár községek vagyona, az erdőigazgató­ság és a Regna társaság kizsákmányoló politi­kája folytán. A tömeg halált kiáltott a tolvajok és ki- zsákmányolók fejeire s Eredeti harisnya legjobb a világon I azt kiáltotta, hogy mindazoknak vérét veszi, akik vagyonát szétherdaTják. — Tiz kilométereket tettünk meg idáig gyalog — kiáltották — akár hetekig is itt ma­radunk, de eredmény nélkül csak mint halot­tak térünk vissza. Moldován szenátor minden igyekezete da­cára, mellyel le akarta csendesíteni a tömeget, az embercsoport zárt sorokban az erdő­igazgatóság épülete felé indult, azzal a céllal, hogy szétrombolják. A vezető emberek csak a legnagyobb erőfeszí­téssel tudták lebeszélni a felizgatott embere­ket, azzal, hogy a támadással csak maguknak ártanak s igy sikerült elhárítani a veszélyt az erdőigazgatóság palotája felől. A tömeg lian- gosan követelte, hogy azonnal helyezzék el az erdőigazgatóság éléről Precup mérnököt és dr. Tudor Dán ügyvedet, az igazgatóság jogtanán csosát, akik ellen a legsúlyosabb vádakat emelték a graniesárközségek erdőségeinek ki­termelésével kapcsolatban. Tudor Dán ügy­véd, aki ellen elsősorban irányult a tömeg tün­tetése, a többi keresett személyekkel együtt a prefektura épületébe barrikádozta el magát, ahonnan csak a késő éjjeTi órákban távozott el, midőn a tömeg már szétoszlott. A tömeg az erdőigazgatóság elől a prefek- tnra palotája elé vonult, ahol dr. Vasile Butta prefektus ellen tüntettek. A perefektus azon­ban nem tartózkodott Besztercén, mert Dorna- Vatrára rânduit ki ezen a napon. Az a hangulat, amely jelenleg Naszódme- gyében uralkodik, a megye vezető és az erdő­igazgatóság főtisztviselői ellen, valósággal lá­zadásnak nevezhető. Ha rövidesen nem telje­sítik a lakosság kívánságait, úgy a legrosz- szabbakra lehet elkészülni. A negyvennégy község vezetői most folya­modvánnyal fordultak Károly királyhoz. A memorandumot több ezren Írták alá s kérik benne a visszaélések azonnali megszüntetését, a bűnösök megbüntetését s jogaikba való visz- szahelyezésük mellett újabb gyűlés összehívá­sát. Roosevelt falura költözteti a munkanélküli ipari munkásokat (London, julius 24.) Roosevelt ma ismét for­radalmi jelentőségű intézkedést tett, amely kiegészíti eddigi diktatórikus rendeletéit. Roosevelt felhatalmazta a belügyminisztériu­mot, hogy a bányászokat és az ipari munkások egy részét helyezzék át falura. E célra 25 millió dollár költségvetést irány­zott elő. A második 25 millió dollár költségve­tés erdészeti célokat szolgál. Roosevelt újjáépí­tési programjának egyik legfontosabb feje­zete: vissza a földhöz és az elnök a túlmérete­zett ipari munkásságnak mezőgazdasági mun­kára való visszavezetésével a gazdasági vál­ságon óhajt enyhíteni. A csikágói tőzsdék ma két napi szünet után ismét megnyíltak. A tőzsdék további munkássága ellenőrzés alatt áll. Parisból jelentik, hogy az amerikai gabo- natőzsdekrach miatt az amerikai turisták tö­megesen váltják meg jegyeiket az óceánjá­rókra és térnek vissza Európába. Londoni je­lentés szerint Hull amerikai államtitkár utasí­tást kapott Roosevelt elnöktől, hogy a világ­gazdasági konferencia elnapolása előtt két dol­got ajánljon az értekezlet résztvevőinek figyel­mébe: 1. Intézkedéseket a nyersanyag-árak emelése érdekében. 2. Legalább egyévi időtar­tamra, de mindenesetre az értekezlet folytatá­sáig a vámfegyverszünet meghosszabbitását. Londonból jelentik: Az ezüsttermelésben érdekelt kilenc állam négy évre terjedő nagyjelentő­ségű megegyezést kötött. Az egyezmény, amelyről egyelőre közelebbi részletek nem kerültek nyilvánosságra, 1934 január 1-én fog életbelépni. Negyvenéves múlttal rendelkező kereskedők még egynapos haladékot sem kapnak Szász­régenben (Szászrégen, julius 24.) Szászrégen, a haj­dani dúsgazdag maros völgyi városka sem ke­rülhette el a gazdasági válság következmé­nyeit. Csak rövid ideig élvezhette a szászré- geni és marosmenti fűrésztelepek és ipari üzemek virágzásának jótékony hatását. Jött az orosz dumping és ezzel a faexport lehetet­lensége. Sorra szüntették be íizémeiket a ma­rosvölgyi fűrésztelepek és ontották a munka- nélküliek ezreit- Nem volt elég ez a csapás, szerencsétlen időben hozott szerencsétlen tör­vények kivégezték a még megmaradt ipari üzemeket is. A szászrégeni nagy szeszgyár, három bőrgyár, téglagyárak, faárugyár, mü- malmok, a kis- és nagyüzemek egész sorozata, melyek a munkások ezreit foglalkoztatták és az államnak az adók millióit fizették, ma már csak a mult emlékei. Szászrégenben sem füstölnek többé a gyár­kémények, nem zakatolnak kenyeret, megélhe­tést nyújtó gatterek, a gépek beolajozva, a munkások elnémítva várnak a józanabb gaz­dasági politikára. A szászrégeni kereskedők valamikor, még csak egy pár év előtt is nagy rendelésekkel voltak elhalmozva. A tavaszi tutajozás a mun­kások ezreit ontotta e városka kereskedéseibe, szombaton, fizetések után pedig valósággal sorban kellett. állni, hogy a munkásokat rend­ben kiszolgálhassák. Mindez most megszűnt. A kereskedők követeléseiket a konverzióstör­vény következtében elveszítették és forgalom hiányában a legnagyobb válságba jutottak. E sorozatos csapásokkal szemben az állam- hatalom a legkisebb belátást sem tanúsítja az adózás terén. Az ezelőtt évekkel kivetett adó­kat csak a legritkább esetekben szállítják le és az adóhátralékokat a legkíméletlenebb módon és eszközökkel hajtják be. Különösen a szász­régeni perceptor veszi ki részét ebből az exisz- tenciákat kivégző munkából. Az adóbehajtá­soknál a legdurvább eszközökhöz folyamodik és a megrémült kereskedőknek még órás ha­ladékot sem hajlandó nyújtani, hanem 40—50 éves tisztességes múlttal rendelkező kereske­dők üzletei előtt a legnagyobb hidegvérrel ve­reti a dobot. Hiszen lehet, hogy a perceptornak szigorú utasításai vannak az adóbehajtásra vonatko­zólag, de a perceptornak tudnia kellene, hogy kire alkalmazható és kire nem alkalmazható egy ilyen drákói és megszégyenítő rendszabály pár ezer lej adótartozás miatt. Méltányos a kérés tehát, amikor a becsületben és tisztes­ségben megőszült kereskedő, aki 40 év óta pon­tosan hozzájárult az államháztartás fenntartá­sához, a mai súlyos viszonyok között néhány órai, esetleg néhány napi haladékot kér adó­jának rendezésére. Több tapintatosságot, több belátást kérnek' az adók behajtásánál a szászrégeniek, mert ak­kor Szászrégenben eredményesebb lesz a mun­kája.

Next

/
Thumbnails
Contents