Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1933-07-21 / 164. szám

6 KustíOjsxg Péntek, 1933. 'julius 21. Fokozott erővel indult meg az aranybányászat A nagyági aranybányáknál 18 millió left invesztál és Déván aranybe váltó hivatalt állított Sei a Banca Naţionala (Déva, julius 20.) Minden jel arra vall, hogy a Banca Naţionala keresztül akarja vinni a bankjegykontingens felemelését. Amint an­nakidején a lapok is jelezték, a bankjegysza- poí'itásnak az alapja a romániai aranyterme­lés volna. Az aranytermelés fokozását azon­ban nemcsak a magánosoknál forszírozza a Banca Naţionala, hanem maga is azon van, hogy a termelést kifejlessze. Ezt a célt szol­gálja minden valószínűség szerint az is. hogy a Banca Naţionala dévai fiókja mellett aranyváító hivatalt és laboratóriumot állítottak fel, ahol az aranyat mindeD mennyiségben átve­szik. A felek részére megkönnyítik az eladást, amennyiben azonnal vegyelemzik az aranyat, megállapítják az árát s azt azonnal ki is fize­tik. A Banca Naţionala arra számit, hogy ilyen formán meglehetős mennyiségű arany tulaj­donába fog jutni, mivel Hunyadmcgyében na­gyon sok a magán aranybánya, amelyek eddig Zalatna felé gravitáltak s ott értékesítették az aranyat. Valószínűség szerint ezzel a tervvel van összefüggésben az is, hogy a nagyági aranybá­nyánál a termelés intenzivebbé tétele céljából 18 millió lejt szándékoznak befektetni, szintén a Banca Naţionala közbejöttével, amely a fentiek szerint a legnagyobb eréliyel fogot: hozzá az aranytermelés megnöveléséhez. A minisztérium visszaadta az Ecsedi láp lecsapoló társulatnak önkor­mányzati jogát, de nincs köszönet benne Nem volt megtartható a közgyűlés, mert a megjelent érdekeltség a régi vezetőség visszaállításához ragaszkodik (Nagykároly, julius 20.) Az Ecsedi láp lecsapoló társulat a román impérium ideje alatt úgy, ahogy azt a pártérdekek megkövetel­ték, hol autonómia nélkül kormánybiztosság mellett, hol pedig önkormányzatá­nak gyakorlásával műkö­dött. Legutóbb a liberális kormányzat idején kapta vissza az Ecsedi láp lecsapoló társulat az önkormányzatát, melyet a nemzeti-pavaszt- párti kormány uralomrajutása után ismét fel­függesztettek. Valószinüleg! azért, hogy vezető­ségét ily módon eltávolítsák. Mivel azonban az Ecsedi láp lecsapoló tár­sulat a vezető tisztségekbe elhelyezkedettek részére a legutóbbi berendezkedésk szerint elég jelentős jövedelmet nyújt., a tisztségek megszerzésért megindult a harc. Ezt a törekvést az ellenpárt sem nézte tét­lenül és igy, dacára anna<k, hogy az Ecsedi láp társulatnak székháza gazdag berendezésével, KÉMÉNY ZSIGMOND: ZORD IDŐK PROPAGANDÁBAN! Az erdélyi regények legnagyobbja már évek óta nem volt kapható a könyvpiacon. Most a magyar könyv­nap alkalmából a Franklin Társulat páratlanul olcsó kiadásban mindenki számára hozzáférhetővé tette ezt a hatalmas müvet. Kifogástalan kiál­lításban 448 oldalon ára 60*— lej. Kapható a Keleti Ujsriff kiadóhivata­lában CIuj-Kvár, strada Baron L. Pop (v. Brassai n.) 5. Vidékieknek?!) lej be­küldése ellenében azonnal szállítjuk. , Nagykárolyban van, az Ecsedi láp adminisz­trációját áthelyeztették Szatmárra. A kuliszák mögötti harc azonban tovább folyt és eredménye az lett, hogy a társulat hi­vatalát visszahelyezték Nagykárolyba és a minisztérium visszaadta a társulatnak önkor­mányzati jogát is. E hó 18-ára hívta össze a kormánybiztos a közgyűlést az önkormányzat visszaállítása cél­jából, amelyen a nagy munkaidő dacára is nagyszámú érdekeltség jelent meg. A közgyű­lésen ismertették a miniszter rendelkezését, amely utasítja a kormánybiztost arra, hogy a társulat vezetését adja át a megválasztandó elnökségnek. A miniszter rendelkezése az érdekeltség -»körében nagy felháborodást keltett és a felszó­* alók annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy az intézkedés nem felel meg a törvényes­* égnek. Végül is hattagú bizottságott választottak annak megállapitása végett, hoigiy a közgyűlés **ogosult-e érdemi határozatokat hozni és a köz­gyűlés összehívása törvényes alapon történt-e? Az azonnal összeült bizottság véleményét (Ír. Darabánth Miklós, a társulat legutóbbi el­nöke ismertette a bizottság megbízásából a közgyűléssel. E vélemónj'- szerint 1931 szeptem­ber elsején a társulat autonómiáját a minisz­térium csak felfüggesztette. Eszerint a vízjogi törvény alapján a felfüggesztési rendelkezés hatálytalanításával a társulat vezetése a régi vezetőségnek adandó át, vagyis a közgyűlés összekivása törvénytelen, miután ez nem a jogaiba visszahelyezendő vezetőség részéről történt. A bizottság véleményét általános helyes­léssel fogadta a közgyűlés és bár a kormány- biztos védeni igyekezett a miniszter álláspont­ját és ragaszkodni akart a rendeletben foglal­takhoz, a felzuduló hangulattal szemben min­den kísérlete hiábavalónak bizonyult. A kormánybiztos felszólalására Pap Aurél a társulat volt igazgatója válaszolt, aki eré­lyesen kikelt azokkal a törekvésekkel szemben, amelyek a társulatot személyes érdekek szol­gálatába akarják állítani. Rámutatott arra, hogy a kormánybiztosság idejében a társulat javára mi sem történt. Elhanyagolták a vé­delmi intézkedéseket, az ártéradók behajtását, sőt a társulatnak az , államtól járó 16 millió ártéradó követeléséből sem folyt be semmi. A közgyűlés hangulata mindinkább izga- tottabb lett, zűrzavaros összevisszaságban hangzottak el a kifakadások, mire a kormány- biztos a közgyűlést berekesztette. i Van-e kritika Erdélyben ? Végszó — Reményit Sándorhoz Kedves Barátom! Az a kijelentés, hogy nálunk hiányzott a kiitika, hogy az u. n. Urai kritikán kivül, mit művészeink (!?) voltak kénytelenek (?!) mű­velni, más kritika nálunk nincs, nem volt, any­aira meggondolatlan, minden alap nélkül való, téves és igazságtalan, hogy minden lát­szat ellenére sem mertem pillanatig se feltéte­lezni azt, hogy Tőled származik, vállalnád érte a felelősséget. Első nyilt levelemmel azért kényszerültem nem Hozzád, hanem e lap igen tisztelt felelős szerkesztőjéhez, Szász Endre ba­rátunkhoz fordulni. Nyilatkozatod megjelenése után őszinte saj­nálattal kell beismernem feltevésem hibás vol­tát, csalódásomat. Mert ime, a kijeleutés tőled származott. Vállalod is érte a felelősséget. Nem csak, de felelősséged tudatában egész nyilat­kozatoddal^, nyilatkozatod tartalmával elismer­ted, hogy igenis van, volt nálunk más kritika is — már olyan, amilyen —, mint a iiriai kri­tika. Ez a főkérdés. Nem az, hogy Te, vagy más nélkülözte-é vagy nem a tudományos szempontú kritikát, (mert ez más kérdés), ha­nem az: van, volt-é ilyen, vagy nem? Meg­nyugvással és örömmel vettem tudomásul, hogy a tényt elismered s ezzel elismerted em­lített, tárgyilag helyt nem álló kijelentésed té­ves voltát is. Ez reményiki tett volt, méltó Er- dély poétájának komoly, nagyrabecsiilt sze­mélyiségéhez. Csak azt sajnálom, hogy mindez nem történt egyenes, a szegfejére ütő szóval, melynek nincs folytatása, hanem kényszere­detten s újabb meggondolatlan megjegyzések kíséretében. PL, hogy azok a „konzervatív vi­lágnézetű tanárok“ „egyéb“ szempontokat ke­vertek Írásaikba, „nem tudtak Írni“, nem mű­vészek, sőt egyenesen járatlanok mondani­valóik megformálásában, stb. Ez a módszer nem az igazság módszere, nem komoly, nem re­ményiki. Megszorult diák szokta tévedését úgy beismerni, hogy újabb hibával menti magát. Rádupláz. Tapintat dolga, hogy tovább vizs­gálják e megfejelést is, avagy elintézettnek veszik az ügyet. A magam részéről végleg elintézettnek te­kintem, noha semmi sem volna könnyebb, mint kimutatnom ez újabb elhamarkodott megjegyzések tartalmi tévedését is. És pedig isméd csak Reád hivatkozva, kedves Barátom, olyan argumentum ad hominemmel, amelyik elől kitérés nincs. De ismétlem, nem folytatom tovább az ügy tartalmi kivizsgálását. Sem sze­mélyi, sem tárgyi okokból illőnek, irodalmunk érdekében állónak nem látom. Csupán még egy megjegyzést. Az a dolog, hogy „művészeink“, kiknek Írásában „lélek, élet, művészet“ s más efféle nagy dolgok van-, nak, kritikusokká váltak, nem tragédia- Tra­gédia az, ha valaki belebukik oly vállalkozás­ba, nem tud megvalósítani oly célt, melynek ' elvégzésére hivatott, méltó, van ereje és képes­sége. A hivatás nélkül való méltatlan erőlkö­dés, a nem találó szerepben tetszelgés: komé­dia. Legjobb esetben is — tragikomédia. Nem hasznos, hanem nevetséges. Egyébként fogadd, Kedves Barátom, válto­zatlan nagyrabecsülésem s szives üdvözletem kifejezését. Dr. Kristóf György.

Next

/
Thumbnails
Contents