Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-20 / 163. szám
Csütörtök, 1933. julius 20. Ktietiujssa 7 Ki a bűnös a Zsilvölgye tragédiájáért ? ' ntfMmi — A bányatársaság* a kormányt okolja s bizonyítja, kogy a petrozsényi szenet a regáti bányák szenével szemben háttérbe szorították — ötszázmilliós invesztícióra kényszeri- tették rá a „Petrosaíai4É-t s a szenét nem vették meg —I A bányatársaság felelőssége is súlyos, mert magánfogyasztóit elszoktatta a széntől s ölhetett kezekkel várta a kormányrendelés mannáját — A Keleti Újság cikksorozatának második része — (Petrozsény, julius hó.) Általános a vélemény, hogy a zsilvölgyi munkabeszüntetést, amely valósággal katasztrófális hatással volt Zsilvölgye egész lakosságára, a kormány és a társulat közötti harc és rmegnemértés idézte elő. Éppen emiatt nem érdektelen meghallgatni a társulatot, amely a kezében tartja a munkát a Zsilvölgyében s amely ilyenformán az egész völgynek a kenyeret adja. Az egyik magasállásu igazgatót keressük fel, aki nagyon szivélyesen fogad s a legtermészetesebb hangon mondja el azokat a körülményeket, amelyek a társulatot a munkabeszüntetésre kényszeritették: A szén és pakura harca. — A CFR szénellátására az árlejtés tavaly decemberben volt. Szociális szempontból a kormány úgy döntött, hogy 75 százalék szenet és 25 százalék pakurát fog az államvasutaknál felhasználni. A mi véleményünk szerint telje sen ez sem helyes, mert ahogy megnyitják.a határokat, a pakurának fel fog menni az ára, amint volt már 30.000 lej is. Mi és a bányatársulatok azonban belementünk ebbe a kvótába, a kormány hangsúlyozta, hogy a szociális viszonyok miatt teszi ezt, nem akarja a bányászokat az uccára tenni. Kezdetben legalább 50 szénbányatársulat adott be ajánlató*, ami ellen kifogást emeltünk, mert tudtuk, hogy a beadott ajánlatokban ajánlott szén nem mind egyforma minőségű. Kérésünkre felülvizsgálták az ajánlatokat és kiderült, hogy kaloria-szerint csupán 5—6 ajánlat elfogadható. — A mi ajánlatunk az elsők között szerepel*, hiszen olyan szénmosónk van, amelynek egész Európában nincsen párja s igy a legtisztább s a legnagyobb hőt fejlesztő szenet mi adtuk. Március 15-én azonban lejárt a CFít- rel a szerződés. Mindenki azt hitte, hogy bizonyos befolyások miatt a pakura fog ismét előtérbe kerülni, azonban Ioanifescu és Mirfo miniszter urak akkor személyesen jöttek le a Zsilvölgyébe és látva az itteni nép helyzetét, ismét kijelentették, hogy a pakurának nem adnak előnyt. Sőt megállapitot*ák hogy a szenet 77 százalékban s a pakurát 23 százalékban fogják beszerezni a vasútnak. Hónapról hónapra azonban ez a százalék eltolódott, úgyhogy áprilisban már 46 százalék lett a pakurából és mi 55 százalékkal kevesebbet szállítóiunk, mint ami szerződés szerint ben nünket megilletett volna, úgyhogy mig januárban 21—22 napot dolgoztunk hetenkint, júniusban már csak 12 napot dolgoztak munkásaink. Áprilisban 10 százalékkal, májusban újabb 10 százalékkal kevesebb szenet vett át a vasút. Júniusban már nem tudtunk semmi bizonyosat, jóllehet delegáció ment le Bukarestbe. Tavaly, az 1932. esztendőben 995 ezer tonna volt a kontingensünk, amit a vasútnak szállítottunk. Ebben az évben 780 ezer tonna volt kiszabva, azonban az első öt hónapban mindössze csak 200—250 ezer tonnát szállítottunk le, úgy, hogy láttuk, amennyiben ilyen tempóban szállítunk, egész évi kontingensünk nem lógja meghaladni a ÍÍO ezer tonnát. A dédelgetett regáti bányákat elhalmozzák megrendeléssel. — Láttuk, hogy ilyen rendszer mellett dolgozni nem lehet. A tárgyalásokat felvettük s annak az lett az eredménye, hogy a kormány, illetve a CFR megállapította a kontingenst. És íme, akár hiszi valaki, akár nem, a kormány Ha a kérdést úgy tesszük fel, hogy mibe kerül egy vagon szén a vasútnak a Petrozsé- nyi bányától, akkor meg tudunk reá felelni, hogy 8700 lejbe. A közvélemény úgy tudja, hogy egy vagon szén 3000 lejbe kerül a társulatnak megmosva, kivéve, vagonba rakva. Ha ez igy lenne, akkor éppen 200 százalékot keresnének rajta. Meg is említjük ezt az igazgatónak, aki mosolyogva mondja, hogy valóban egy vagon szén a felszínig éppen 3000 lejbe kerül, de tudnivaló, hogy a felszíni munkálatok a költségeknek 55 százalékát teszik ki, úgyhogy ha jól számolunk, mindenestül legkevesebb 70ÖC lejben állana egy vagon szén a bánya- társulatnak, ami általánosságban lehet, hogy megfelel a valóságnak, azonban tudnunk kellene, hogy mit vesznek fel ebbe az 55 százalékos költségbe. Ismeretes ugyanis a társulatnak az a „szokása“, hogy az invesztíciót az első években vagy az első tiz évben beszámítja, ami természetesen nagyon megdrágítja a termelést, látszólag. Sőt ilyen esetben az is előfordul, hogy a bánya veszteséggel zárja le a mérlegét. A valóság azonban az, hogy a szén olyan drága, hogy a magánosok alig tudják megvenni. Talán ezért is vesztette el a társulat a maga magános vevőit. Az igazgató ugyan azt mondja, hogy ennek a kormány volt az oka, az a kormány, amely az 1920-as években valósággal rekvirálta a szenet és igy kizárólag neki kellett termelni. 600—700 vagont igy is szállítanak, de mi az a CFR havi 5200 vagonjához viszonyítva. S a társulat nem is tagadhatja, hiszen mindenki tudja, hogy a liberális kormányzat idején a vasút mindenféle szenet átvett s igy a társulatnak nem volt szüksége magános vevőkre. Nem kellett kereskedőnek lennie, mert a kormány gondoskodott arról, hogy minden szénből pénz legyen. ötszázmilliós invesztíció. A társulat azonban az idők folyamán sokat tanul és sokat változik. A nemzeti-paraszt- párti kormány „kényszeritette“ például arra, hogy megépítse 560 millió lej költséggel Európa legmodernebb szénszeparációját és mosóját, úgyhogy most valóban elsőrangú szenet tud szállítani. Ezzel a mosóval a szénnek 25 százaléka vész el, mert a szénben van olyan pala, amelyet nem lehet kiválasztani, kívülről annyira megegyezik a szénnel. Elképzelhetjük mennyi salak és használhatatlan anyag maradt meg a CFR-nél akkor, amikor nem építették meg ezt a mosót és elképzelhetjük a nyereséget is mellette. A társulatnak tehát vissza kell térnie ahhoz, hogy kereskedő legyen. Vissza kell térnie még pedig azért, mert egy kicsit furcsa legalább is, hogy a szén hazájában a lakosság ne kívánja a szénfütést. Valljuk meg őszintén, a mai árakhoz viszonyítva, a szén drága. S a kereskedő olcsó és jó szenet kell hogy adjon és kell, hogy ajánlja a szenét. Most nem teszi, nem tesz úgy, mint a külföldi szénbányák, amelyek szénkályhákat állítanak be ingyenesen minden embernek, aki kötelezi magát arra, hogy 5 évig a szenet tőle fogja venni. S a társulat tanulhat a kormánypolitikából is, amit egyáltalán nem lehet elitélni, hiszen, ha jól tudjuk, neki is drága a zsilvöl- gyi szén, mert, amint halljuk, a lengyel szén még fuvarral együtt is kevesebbe kerül. Legyen tehát a társulat kereskedő és úgy adja a szenet, ahogy a magánosok megveszik és keressen piacokat magának, mert ebben az esetben nem kerülhet olyan dilemába, mint amilyen julius elején is előfordult s aminek eredményeképpen egyheti termelést vesztett el mindenképpen. Ez az egész Zsilvölgye szempontjából nagyon fontos probléma. Mert egész más egy kereskedőtársulat, amely az élet eseményeihez igazodik és egész más egy olyan társulat, amely valósággal államszerüen és gépszerüen hajlíthatatlanul dolgozik és adja a szenet, olyan árban, amit az üzleti élet nem bir el. Szénre még szükség van s ha a társulat nem kényelmes álláspontot foglal el, úgy többé a julius elsejei helyzet nem fordulhat elő. Pedig nem is nagylelkűség kell ehhez: az árak leszállítása nem nagylelkűség, hanem okos üzleti elv, amely a fogyasztás növekedésével százszorosán kárpótolja a látszólagos veszteségért. Kovács Károly. minőségileg utánozhatatlan. teljes garanciát nyújt. A Zsilvölgyében a szén olyan drága, hogy nassgánosok alig fogyasztják éppen a Zsilvölgyét részesítette a legmostohább kezelésben, jóllehet a Zsilvölgyének van a legrégibb széhbányászata, itt van a legjobn szén, a legtisztább, modern eszközökkel kimosva, kitisztitva s egy egész földdarab szerzi innen a kenyerét. S ennek ellenére azt láttuk hogy a kormány olyan társulatoknál emelte m a szénkontingenst, amelyek nem is tudnak annyit szállítani, mint amennyit tőle követelnek, vagyis végeredményben ez azt jelentené, hogy más bányáknál uj munkásokat kellene felvenni, mig a Zsil völgy ében a munkások százait elbocsátani. » .... ■ í A Credit Carbonifer (Moldova) 134 ezer tonnát kapott, pedig addig csak 100 ezer tonnát szállított. S ezt is most felemelték 180 ezer tonnára. Schitu Goleşti 80 ezer helyett, amelyből csak 60 ezret tudott leszállítani, 110 ezer tonna kvótát kapott. Egy Goileşti nevű bánya, amely eddig a vasútnak nem is szállított, 60 ezer tonnát kapott. Az uj szerződés. — A bizonytalan helyzet miatt vagy Pet- rozsényt, vagy pedig Lupényt kellett volna Vulkán sorsára juttatnunk. Elhiheti pedig, hogy ez a társulatnak nem érdeke, hiszen ha valamikor Vulkánban újból bányászni akarunk, ahhoz legalább 50—60 millióra lesz szükségünk, hogy csak a bányászható helyekhez hozzáférjünk. Ezért inkább beszüntettük a munkát, mert világosan akartunk látni. Tudni akartuk, hogy a szerződés szerződés-e és most remélhetőleg minden rendben fog menni, mert a mostani szerződésben pénzbüntetés van biztosítva arra a nem várt esetre, ha a vasút a megfelelő kontingensünket nem venné át. így is kisebb a kontingensünk, mint a tavaly, mert az előjelek szerint 650.000 tonnáról van szó, a szerződés aláírása talán éppen ma vagy holnap történik meg. Mást a mi helyünkben nem lehetett tenni. így is még ebben a hónapban csak a júliusi mennyiséget szállítjuk. Az uj kontingens már megengedi, hogy 18 napot is dolgozzunk az eddigi 12 nap helyett. Eddig tart az interjú s az a meggyőződésünk, hogy a társulatnak igaza van a maga szempontjából. A népnek pedig az az igazsága, hogy munkát követel és munkát akar.
