Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-19 / 162. szám
KElETlUjSJEO O 'Szerda, '1933. 'julius 19. ■ 5 (Minden jog fenntartva.) Már kezdte megbánni, hogy ideült a Kovács asztalához, amit. azonban kénytelen volt megtenni, mert más ismerőse nem volt a kávéházban, mikor bejött és ha egyedül ül le, az nyilt bevallása lett volna annak, hogy az ügyvédet nem tartja magához való társaságnak. Még jó, gondolta, hogy Mike még nem volt itt akkor, mert ha ő akkor más asztalhoz telepszik, aminthogy feltétlenül azt tette volna, ez a Klein, azaz Kovács, bizonyosan félreértette volna a dolgot és azt hitte volna, hogy ő antiszemita. Holott erről szó sincs. Hiszen ime itt ül ezzel a zsidó fiskálissal, aki pertu barátja. — Ügy? — mondta. — Egy rokonodat akarja elvenni?... És van neki mire házasodni? — Ha megnősül, önállósítja magát... Engedd meg kérlek, hogy idehívjam ... Bontha kelletlenül nézett végig a kávéházon. Nem volt ott ugyan már jóformán senki, de mégse volt kellemes a gondolat, hogy Mikével lássák. Nem mindenki tudja, hogy rokonok és nem fogja megérteni, hogy ő ilyen társaságban ül, viszont közölni azokkal, akik nem tudják, hogy ezzel a pudlitámasztóval rokonságban van, szintén nem látszott előtte túlságosan kívánatosnak. Kovács előtt azonban restellte volna, hogy az azt gondolja, hogy ő ilyen kicsinyesen gőgös. — Kérlek! — szólott. — Ha neked örömet okoz... HíVd ide!... Én úgyis megyek mindjárt haza!... — De kérlek, — mondta az ügyvéd. — Csak ha neked nem kellemetlen. Azt igazán nem akarnám, hogy emiatt elmenj... — Ó! Dehogy azért!... Különben is elmennék.. . Hívjuk csak ide! — És ő maga kiáltott oda: — Imre! Gyere ide! Mit vonulsz úgy el? Ne félj! Nem eszünk meg! — Magában hozzágondolta: — Bár megehetnélek! Akkor legalább nem látnálak többet! Mike elpirulva lépett oda. Jól esett neki, hogy Bontha Kovács előtt ilyen jól bánik vele, mert úgy érezte, ez a Steinerék szemében is emelheti a presztizsét, viszont nem akarta mutatni, hogy olyan nagyon megtisztelve érzi magát. Mert egyébként is utálta ezt a hencegő frátert, aki soha sem áll vele szóba még Lujza néniéknél, meg Péter bácsiéknál sem. — Azt hittem, valami megbeszélni valótok van. Azért nem akartalak zavarni... — Nincs semmi, — szólt Kovács. — Hol voltál? — A színházban, — felelte Mike. — Láttalak ott téged is! — fordult Bonthához. — A huszártisztek páholyában. A kis Andornaky ugyancsak kacsintgatott rátok. Bontha nevetett: — Helyes fruska! Pirnitzer Géza van beleőrülve ... Meg Piki gróf is .. • Elvitték vacsorázni a Báránykába. Én nem mentem. Rám már úgyse jutna egyéb, mint a pezsgőszámla egy része... Hát inkább ide jöttem! — Gondolta: — Legalább, ha fecseg, ezt is elmondhatja Lujza néniéknél. Úgyis mindig azzal ölnek, hogy költekezem és lumpolok. Most legalább meghallhatják! — Mike élénken helyeselt: — Jól tetted!... Legalább nem vagy benne a dologban!... Ott valaki rettenetesen lármázott, hogy milyen disznóság, hogy a primadonna csak nektek játszik. El is ment a színházból, mindjárt az első felvonás után. Valami szerkesztő. Sólyomnak hívják. Azt mondta, meg fogja írni. Kovács kicsinylően legyintett: — Az a szamár mindig okvetetlenkedik! Utálatos, nagyképű fráter. Bizonyosan azért törte a nyavalya, hogy a művésznő nem őrá mosolygott, a hatalmas kritikusra! Bontha elkomolyodott. — Sólyom iir felőlem fel is kötheti magát! — szólt arrogánsán. — De ha valamit írni mer, hát kitekerem a nyakát! —■ Megérdemelné! — mondta Kovács. — Éppen ideje volna, hogy valaki tisztességre tanítsa!... Bontha Mikéhez fordult: — Neked mondta? — kérdezte szigorúan— De hogy? Én nem is ismerem. Ott mondta valakinek, mialatt kiment. Többen hallották. Azt mondta, majd befütyül nektek!... Azzal elment. Bontha nyugtalankodni kezdett: — De csak nem őrült meg a marha? Nem mintha sokat törődném vele, de azért mégse kellemes, hogy az emberről ilyeneket firkáljanak. Egyéb se kell nekem, csak az, hogy az apám eféléket olvasson rólam!... Kovács legyintett: — Á persze!... Sólyo'mnak a szája jár! Kétszer is meggondolja, mielőtt veletek ki mer kötni!... Alapjában véve a leggyávább alak, csak addig szemtelen, amíg biztonságban érzi magát. Velem is próbált ma délután ko- miszkodni, de tőlem aztán megkapta a magáét! El is hallgatott! — Nagyot koppant és elhallgatott! — nevetett Mike, mert eszébe jutott ez a mondás, amit valaki a múltkor nagy hatással alkalmazott s most ő is megpróbált alkalmazni, a nélkül, hogy tudta volna, kiből idéz. Bontha közben megette a rántottáját, fizetett és elbúcsúzott: — Szervusztok! Nekem holnap korán kell kelni!... Szervusz Jenő! Elment. Mike csak ezt várta, hogy végre kirobbanthassa Kovács előtt a nagy újságot: — Tudod, kivel voltam a színházban?... Steinerékkel! Magdussal meg a szüleivel! Igazán kedves, finom emberek! Kovács bólintott: — Mondtam, úgy-e? Nagyon jóravaló népek! Különösen, ha majd megismered őket közelebbről. Nagyon meg fogod őket szeretni... — Kérlek, én mondhatom neked, hogy máris... Az öreg asszony... az az pardon, nem is öreg!... Igazi tiri dáma. És a papa is! Kedves, kedélyes bácsi! Végtelenül szimpatikus! .. • Kovácsnak nagyon jól esett ez i dicséret. Neki ugyan meg volt a maga véleménye titokban Steinerékről. Róza nénit kékharisnyának tartotta és sznobnak. Mundi bácsit pedig parasztnak, de most, hogy ez a keresztény dicséret elhangzott róluk, csodálatos melegség támadt a szíve körül. Egészen ellágyult a rokoni szeretettől, amit most egyszerre érezni kezdett irántuk, sőt nem csak irántuk, hanem Mike iránt is. Mérhetetlenül lenézte ugyan ezt a csacsi, de kedves és jó fiút, legalább is azt hitte mindig, hogy lenézi, de szereti. Pedig az igazság az volt, hogy Mikének a származása kiskora óta imponált neki. Igaz, hogy sajnálta érte, hogy az semmi előnyét sem érzi ennek a származásnak, hogy ez csak haszontalan disz rajta, ami sehogysem illik hozzá, sem szürke kis életéhez, és amit csak céltalanul cipel magán, mint nehéz és groteszk terhet, amelytől nem tud szabadulni. A Kovács szemében fényes bizonyítéka volt ez a keresztény élhetetlenségnek és tehetségtelenségnek, s a lelke mélyén akárhányszor gondolt olyasmit, hogy egy goj meg sem érdemli valójában, hogy kereszténynek szülessék, mert ennek a hibátlan származásnak az előnyeit csak egy zsidó tudná igazán kihasználni. Késő éjjelig maradtak együtt, tervezgetve, filozofálva és az életről meg a nőkről beszélgetve meghitten, barátilag és őszintén, ahogy csak harminc éven innen és zárórán túl lehet, csudálatos nyári éjszakákon, mikor a csendes kis városon keresztül hatszor kíséri haza egymást az ember, s végül a híd karfájára könyökölve mereng belé a közeledő hajnalba, amely éppen úgy tele van ilyenkor sejtelmes reménységgel, akárcsak a jövendő. (Folytatjuk). Vérszegény, sápadt, étvágytalan, legyengült, gyakori fejfájásban szenvedőknek biztos gyógyulást nynjt í OR, FÖLDES-FÉLE „FERROL" VASÚKOR. V« literes üreg ára 110 lej gyógyszertárakban. Postán utánvóttel szállítja Dr. Földen laboratórium, Arad Kőngvnapi kiud olcsó gr á/ronm gazdagítsa Uönyvtávát ff Petőfi: összes költeményei----------Lei 120*— Babits: Versek —-----------— — — Lei 120*—Mikszáth: Noszti íiu esete Tóth Marival Lei 90*— Móricz: Forr a bor-------------------— Lei 69*— Móricz-. Rokonok----------------------Lei 6ÍI*— Földi: Isten országa felé--------------Lei 60*— Földi: Meztelen ember-------------Lei 60*— Szitnyai: Nincs feltámadás.-----------— g?Lei 60*— Szomory: Gyuri — — —--------------P Lei 60*— Zilahy: A lélek kialszik — — — — 1 Lei 60*— Földi: Szahara (3 kötet) —----------Lei 180*— Vándor: Andrea a nap — —----------Fi Lei 90*— Katona: Bánk bán —------—-------p Lei 42*— Vidékieknek is a pénz és 10 lej portó előzetes beküldése esetén azonnal szállítja a Keleti Újság kiadóhivatala, Cluj-Kvár, Strada Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5. sz. alatt. Siessen megvenni, mig a készlet tant!
