Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-02 / 148. szám
6_______________________________ KllETt-ÜJsm Vasárnap, 1933. fuUus 2. '"'""“““'"'"“‘‘'“"‘"n’TTwrTiTTinBurniiiim^^ n ....mi........mi............in unni mi mi mii »ihm—i. mai ii ll■■l'lll^■llll■nnll■ Talălkozăs Göbbels-szel Ö a horogkeresztes mozgalom esze és Savo- narolăja, miniszter, agitător és — költő »Der DoktorTiz éve csak igy nevezik Göbbels Józsefet. Az első perctől kezdve, amióta csatlakozott a mozgalomhoz, mindenekelőtt a fiatalsággal foglalkozott, ö maga is, ha nem hivatalosan beszél vele az ember, egészen fiatal, szinte fiús benyomást kelt. De ez csak addig tart, amig nem lép a szónoki emelvényre. Mert ettől a pillanattól kezdve az ember megriad: mintha sistergő, izzásban lévő cseppfolyós láva csa-pna elő minden szavából. Minden szava kalapácsütés, minden szó könyörtelen izzás. A Németországot tanulmányozó hires amerikai újságírók őt tartják a mozgalom eszének és legkimagaslóbb szónokának. Amint elkezd beszélni, halotti csend támad. Amig beszél, egyszer sem mosolyog, egyszer sem penget szélidebb, csendesebb húrokat. Mereven áll, kezét alig veszi igénybe, hogy egy-egy gesztussal valami különösen fontos részletet kidomborítson. Mozdulataiban rendkívül mértékletes. Olyan ember beszél itt, aki megsemmisült a fanatizmus lángjában, csakhogy joga legyen mindent és mindenkit feláldozni e fanatizmus oltárán. Talán már nem is ember többé, csak egy cikázó láng. Ez az alacsony, sovány ember, akinek teste mintha csupa drót lenne, alig harminchat, éves. Jezsuita kolostorban végezte tanulmányait, később Gundolf, a hires zsidó Goethe- kutató tanítványa lett, mig végül szenvedélyesen beleolvadt a Hitler-mozgalomba. Alig ember már, annyira fanatikusa az uj világrendnek, melyet nemcsak szükségesnek, de boldogítónak is tart. Egy poéta-tudós szobája. Göbbels dr. hivatala a nemesen egyszerű Albrecht Pa'laisben van a Wilhelmsplatzon. Régen magánpalota volt ez az épület, de az uj rendszer kormányrajutása óta a kerten át ösz- szeköttetést létesítettek az épület és a szomszédos külügyminisztérium között, úgy, hogy a kát hivatal egységes, hatalmas tömböt alkot. Egész furcsán hat az előcsarnokban egy óriási urna, amelyből csodás, poétikusan halvány- rózsaszin hortenziák hajolnak ki. Az átlátszó rózsaszín virágok alatt pedig fekete uniformisban, feszes kérlelhetetlenséggel fiatal SS- katonák állnak őrt. A miniszter dolgozószobája egy poéta-tudós, nem pedig egy politikai agitátor környezetének benyomását kelti. Már itt is megkapja az embert a külsőségekben szigorúan betartott mérték és az agitatori lángolás m értéktelenségének ellentéte. Ez az áthidalhatatlan ellentét a politikai szenvedély és a gyerekkora óta kut- tivált, művészlelkü ambíciók között csapja meg elemi erővel az embert, valahányszor Göbbels-szel beszél. Most csak néhány szót mond a másnapi színházi előadásról, melyre ő is, én is elmegyünk és máris kirobban Íróasztala mögül és rohan a kijárat felé. ö is, mint Hitler, egy fantasztikus fekete Meraedes-ko- csvn száguld ide-oda, — elől két piros karszalagos SS-katona ül. Páholyban és mindenen tnl. Másnap ott ül mellettem a páholyban, fejét görcsösen összekulcsolt kezeibe támasztja és mozdulatlanul, mintegy megigézve hallgatja Schiller forradalmi szavait. Égő, fekete szemei egy pillanatra sem hagyják el a színpadot. Mintha ennek az embernek szüntelen, fanatikusan romboló odaadás lenne az éltető kenyere. A szünetben megkérdezem, miért nem foglalkozik behatóbban a külföld egyre növekvő ellenszenvével a német állapotokkal szemben! Göbbels miniszter (Németországnak egyik legszámottevőbb felelős minisztere!) erre csak sugárzó boldogsággal felel: — Mindez olyan mindegy! — aki, mint maga is, nem élte át itt Németországban üldöztetésünket, nem érezte, hogy a gyűlöletnek milyen özöne zudult ránk szakadatlanul, az nem tudja megérteni, miért vagyunk enynyvre közömbösek mindennél szemben, amit külföldön ellenünk imák vagy beszélnek. De azt sem tudja megítélni, milyen kimondhatatlan boldogság számunkra, hogy mindennek ellenére mégis ott állunk, ahová eljutottunk, hogy elértük célunkat. Ez az eredmény a mi páncélunk minden ellenünk irányuló külföldi propagandával szemben... Én hiszek az igazságban és abban, hogy minden nemzet korábban vagy későbben eljut a számára legszentebb igazság felismeréséhez! Göbbels a falhoz támaszkodva mozdulatlanul áll előttem. Minden mindegy neki. Öt teljesen kielégíti az, hogy ő felismerte az igazságot. És tüzzeí-vassal terjeszti. Reinhardt színházában. Bejönnek a rádiósok, akik azt kívánják, hogy Göbbels a nemzeti szocialista uralom első művészi eseményének tiszteletére pár „gyújtó szót“ mondjon a mikrofonba. És most újra érzem felcsillanni Göbbelsben az ellentétet a művész és a forradalmár politikus között. Pár pillanatig mérlegel, azután rövid elintéző mozdulattal legyint: — Nem szükséges. Elég gyújtó az, amit a színpadról hallani! És hozzám fordul: — Ugye, azt hangoztatták szüntelen, hogy mi barbárok vagyunk, akik nem tudunk maja összehozni egyetlenegy művészi teljesítményt sem? És látja, ezzel az első előadással máris meghazudtoltuk ezt a szóbeszédet. A ma este fellépő összes színészek nemzeti szocialisták. Heinrich George, Hörbiger, Theodor Loos mint párttagok... különös szempont! És mindez Reinhardt szinházában. Nem tudtam megállni, hogy csendesen meg ne kérdezzem, vájjon a rendező Rein- hardt-tanitvány-e olyan erősen megérzik az egész előadáson ennek a nagy művészinek a keze. Erre a kényelmetlen kérdésre Göbbels csak vállat vont; titkára pedig sietve közbevágott: „Ezt nem tudjuk. De különben is, ez nem fontos. A fő, hogy mit volt képes produkálni saját erejéből!“ Ha nem kezdődött volna újból az előadás, talán belementem volna abba az eleve is meddő kísérletbe, hogy megjegyezzem, ez a színház és ezek a színészek még hosszú éveken át magukon fogják viselni annak a nagy művészi alkotónak bélyegzőjét. Szerzetes a repülőgépen. Azt mesélik, hogy Göbbels dr., amikor csak teheti, leül a zongorához és muzsikál. Barátai azt mondják, hogy tehetséges költeményeket is ir, de az ntóbbi időben kevés időt szentelhet ennek az előszeretetének. Költő?... Muzsikus? ez az ide-oda repülő, automobilon rohanó ember, aki úgy akar eljutni a feltámadáshoz, hogy előbb gyűlölet-palántákat ültet és mindennapos szónoklatokkal öntözi és fejleszti őket? Szinte hihetetlen. De amikor a másnapi teán látom, hogy szőke, polgáriasán szelíd felesége felé hajol és átszellemült mosollyal figyeli az egyik fiatal vendégnáci szavalatát... már elhiszem, hogy ebben a vézna, nyomoréklábu emberben két ellentmondó, de egyformán szenvedélyes lélek lakozik. Az ember egyszerre megérti, hogy az a Göbbels, aki a szoba küszöbén megilletődve megállt, nehogy megzavarja a szavaiét, ugyanaz az ember, aki tegnap pár pillanat alatt elhatározta, hogy szerencsétlenül járt munkások temetésére repül és rövid, kemény, parancsoló szavakkal elrendelte, hogy a repülőgép egy negyedórán, belül legyen indulásra készen. A pártban Göbbels „a mi Savonarolánk“- nak nevezik. Mindenesetre érdekes fogalom: egy berregő repülőgépen közlekedő középkori szerzetes! De mint a legtöbb ilyenfajta» primitiv megjelölés, ez az elnevezés is plasztikusan fejezi ki Göbbels egyéniségét Gyűlöl, dörgő szónoklatokat tart, lázad, gyújt, de mindenekelőtt és mindig magával akar ragadni, kényszeríteni akarja az embereket a hitre. Nem tudni, népszón ok-e inkább vagy prédikátor, ember-e még vagy csak fanatizmustól lobogó gyülöletláng. Doblhoff Lily. PornografskiKi könyvel: terjesztése miafl letartóztatták a „Kvilfvwa4* tulajdonosát es fiat Ico Házlnitaiás volt a raagánalkalmazoitak íielyi ségcil>en is (Kolozsvár, julius 1.) Néhány nappal ezelőtt megjelent az állomási rendőrségen egy S t e. i n nevű ueeai könyvárus, aki feljelentést tett ismeretlen egyén ellen, aki ellopta néhány értékes könyvét. A feljelentés megtétele után dr. Rozván rendőrtiszt faggatni kezdte a könyv árust, Stein megmutatott néhány pornografikus könyvet dr. Rozvánnak. Az ügyről dr. Rázván Zeno rendőrkapitány jelentést tett í> letteseinek, mire az ügyészség elrendelte az azonnali házkutatást az összes kolozsvári könyv- árasoknál. Ennek a rendelkezésnek alapján tegnap este váratlanul megjelentek a kolozsvári rendőrség bűnügyi osztályának emberei több kolozsvári könyvárus és kereskedő helyiségében és az alapos razzia során a Kultúra könyvkereskedésben mintegy 32 darab pornografikus könyvet koboztak el. A könyvek a temesvári Kaviár cimü pornografikus hetilap kiadásában jelentek meg és csak könyvgyüjtőknek a részére kerültek forgalomba, leginkább lezárt és leragasztott példányokban. Az utóbbi időben azonban az árusokat a nagy konkurrencia arra kényszeri- tette, hogy ezeket a tiltott sajtótermékeket nyitott állapotban árulják, hogy ezzel is növeljék a kelendőséget. Ma délelőttre a kolozsvári rendőrség bűnügyi osztályának vezetője, Draghiciu rendőrigazgató maga elé idéztette a Kultúra lapterjesztő vállalat tulajdonosát, Grün w a 1 d Ármin könyvkereskedőt, majd közel egy órán keresztül tartó kihallgatás után, közölte vele, hogy az érvényben lévő törvények és rendelkezések értelmében mindaddig kénytelen őrizetbe venni, amfg erre vonatkozólag egyéb intézkedéseket nem , kap az ügyészségtől. Draghiciu igazgató még a délelőtt folyamán felkereste dr. Bireescu vezetőügyészt, akinek jelentést tett az ügyről, egyben kikérte utasításait a további intézkedésekre vonatkozólag. Draghiciu rendőrigazgató visszatérte után közölte Grürwald Árminnal, hogy úgy őt, mint a bat könyvárusát letartóztatja és a vonatkozó jegyzőkönyvek elkészítése után átteszi őket az ügyész- ségre. Grünwald és a többi hat letartóztatott azt adták elő, hogy a lefoglalt könyvek forgalomba hozatalával már évek óta foglalkoznak és a hatóságoknak soha sem volt kifogásuk ez ellen. A könyvek miatt elsősorban a kiadót lehetne felelősségre vonni és nem őket. Értesüléseink szerint a tegnap esti órákban a rendőrség politikai osztálya házkutatást tartott a Magánalkalmazottak főtéri helyiségeiben is. Minthogy itt nem találtak pornografikus könyveket, a sziguranca emberei eltávoztak. Budapest Svábhegyi Szanatórium Speciális kezelések, speciális berendezések asthma, migrén, sxénalázas betegek részére.
