Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1933-07-16 / 160. szám

4 KElETf'UjSXG Vasárnap, 1933. 'julius 16. Háború a vallás ellen Gál Kelemen előadása, amelyben részletesen ismertette a szovjeioroszországi vallásellenes propagandái s kifej- tette, bogy leghatásosabb ellenszere a felekezeti oktatás Korábban már ismertettük Gát Kelemen dr.-nak, a kiváló pedagó­gus és írónak marosvásárhelyi elő­adását, amelynek egyik legfeltű­nőbb érdekességü részletét itt ad­juk: Az egyházaknak a felekezeti oktatást támo­gató, sürgető érvei között a legmélyebb jelentő­ségű volt az egyház tanítói küldetésén nyugvó az a jézusi utasítás: elmenvén tanítsatok meg minden népeket. Szeretném, ha ezeket a szavaimat az egész román nép és a felelős kormányférfiak is meg­hallanák. Mert végzetes nagy veszély fenyegeti kelet felől az ország állami és társadalmi rend­jét és egész keresztény kultúráját. Az iskola nevelési célja: keresztény valláserkölcsi jellem képzése. Ez az általános cél felekezetek szerint szinezödik, lassú megvalósulása folyamán ér­vényesülnek a fajok és nemzetek természeti és történeti adottságai s a kialakulás végső álla­potában beletagozódik az egyetemes emberiség szociális közösségébe, melyet a Szent-könyv nyelve Isten országának nevez. E cél szolgála­tában a tudomány és vallás uigy kerülnek egy­mással helyes viszonyba, hogy a vallás tűzi a tudomány elébe a célt, hogy a tudomány no áll­hasson az önzés, a rossz szolgálatába. Tehát a tudomány nem cél, hanem eszköz és munkame­ző a valláserkölcsi jellem kialakítására. Ez az elméleti izü gondolatsor a gyakorlati élet nyel­vére fordítva azt jelenti, hogy az iskola nevel­jen vallásoslelkü és jóakaratu embereket, kik­nek lelke visszariad az önzéstől és a rossztól. Tárgyunkra alkalmazva pedig azt mondhat­juk, hogy az iskola nekünk a leghatásosabb védelem a társadalmi felforgató eszmék, áram­latok és törekvések ellen. Ezért kel1 nekünk a felekezeti iskola s ezért mondjuk, hogy hibás iskolapolitikát körnt az állam és marja ellen vétkezik, mikor sanyargatja, üldözi és minden módon gyötri és kínozza a felekezeti iskolákat. A felekezeti iskola reneszánsza. Az állami iskola nevelési eszménye: a nem. zeti eszme. Szükebbkörü s ha kizáró exkluzív szellemű, amint a tapasztalat mutatja, akadá­lyozza a különböző fajú népeknek egymás kö­zött való békés életét, egymás megértését s az egyetemes emberi valláserkölcsi eszmény meg­valósulását. A kizárólagos állami iskolázás a történelem tanúsága szerint a vallás nélkül, úgynevezett intellektuellek jelszava volt min­dig. Az egyház iskolatartási jogát ezért védel­mezte Németországban a kultúrharcot felidé­ző Bismarckkal szemben. S maga Franciaor­szág is a kizárólagos állami iskolázás mellett kénytelen volt teret engedni a felekezeti isko­láknak is. Mindez a háború előtt történt. Ma pedig, a világháború után a keresztény álla­mokban mindinkább tért hódit az a felfogás, hogy ha valaha, most kell igazán a felekezeti iskolákat: nem korlátozni és üldözni, hanem ellenkezőleg, minden módon anyagilag és er­kölcsileg támogatni. A világháború sok-sok ta­nulságából legalább ezt az egyet igazán le kel­lene már vonnunk s az ólet gyakorlatúba át­vinnünk. , A szovjet a vallas ellen. Szellemi vakság kell ahhoz: meg nem látni u felekezeteknek az állami életben egyenesen megbecsülhetetlen és semmivel nem pótolható tanitó-nevelöi, az állami és társadalmi rendet védő, óvó, fenntartó hivatását és szerepét, Es hűn az állam ellen: fel nem használni ezt a nagy erőforrást, a váltakozó felforgató eszme- áramlatokkal szemben, az állami és társadalmi rend védelmére és fenntartására, És btin külö­nösen nálunk Eomániában, melynek szomszéd­ságában, Szovjeforoszországban egy világtör­ténelmi jelentőségű nagy átalakulás megy végbe, mely szükségképpen kihat a szomszédos területek népeinek gondolkodására és maga­tartására is. Nincs a nevelés történetében pél­da arra, hogy egy ország' kormánya az iskolá­nak olyan elhatározóan nagy hatást tulajdoní­tott volna valaha az ii'ju nemzedék nevelésében és irányításában, mint Oroszország. A szovjet uj embert, uj földet és eget akar teremteni a mindezt az iskola által. Uj embert, aki nem ismer nemzeti és történelmi előítéleteket, uj eget, melyben nincs helye a Gondviselésnek. E célja utjából el akar távolítani mindent, ami megvalósítását akadályozza. Ilyen mindenek előtt a vallás. A vallás Lenin szerint nem egyéb, mint ópium a népnek. A közönséges pá­linkának egy faja, mellyel a tőke a munkás rabszolgákat leitatja, lerészegiti. Az Isten esz­méje a legutálatosabb és undorítóbb hulla-becs- telenités. Vallás és kommunizmus elméletileg és gyakorlatilag is megférhetetlenek, kizárják egymást, mondja Bucharin. Az egyház hatal­mának véget kell vetni s a vallást az iskolából ki kell irtani, hogy véget vethessenek a gyer­mekek megmérgezésének. Jaroslavszky még to­vább megy. Kiadja a jelszót: háború a vallás ellen. Mert kötelesek vagyunk minden vallásos világnézetet kipusztitani. Lunacsarszky a nép­nevelés népbiztosa mondta: „Mi gyűlöljük a kereszténységet és a keresztényeket, mert ők a felebaráti szeretetet és könyörületet hirdetik, ami ellenkezik elveinkkel.“ A bolsevizmusnak e vallásellenes programmja az iskolában úgy érvényesül, hogy ott feltétlenül tiltva van min­den vallás és oktatás. Sőt 18 évesnél fiatalabb személyeknek egyáltalában nem szabad vallást tanítani. A vallási propaganda a törvény bün­tető hatálya alá esik. 1925-ben megalapították az istentelenek szövetségét, 1928 óta a tanárok kötelezve vannak az istentelenség terjesztésére. Lunacsarszky mondja: hivő tanitó — magában ellentmondás. Jaroszlavszky szerint a falusi tanítónak azt kell tanítania, hogy nem Isten teremtette az embert, hanem az ember az Is­teni. S 1929-ben megalkotja a vallás gyökerei kiirtásának ötéves tervét. Csak két példát ho­zok még fel, hogy hogyan kezdi az egészen kis gyermek vallásellenes nevelését. A gyermek- menhely vezetői észreveszik, hogy a gyerme­kek'hazulról beléjük nevelt szokásból még imádkoznak. Utasítják tehát őket: imádkozza­tok, hogy az Isten adjon nektek reggelit. A gyermekek elvégzik az imádkozást és várják — természetesen hiába — a reggelit. Most kö­vetkezik a tanítás: látjátok, az Isten nem se­gített, Isten nines is, az csak — mese. Most éneklek nektek egy dalt, ti utánam fogjátok énekelni. És eléneklik az internácionálét. Ekkor kinyilik egy ajtó és egy nagy teremben hosszú asztalok állanak, szépen megteritve és gazda­gon megrakva ételekkel. Akkor következik egy gazdag reggeli — megfelelő kitanitások- kal. Ilyen durva ámításokkal és megrendezé­sekkel oltják be a kis gyermekek leikébe as» atheizmus lélekölő mérgét. Még csak egy esetet mondok. Washburns, az uj nevelés világszövetségének amerikai kép­viselője; megkérdezte egy falusi iskola tanító­nőjétől, hogy atheista-e? A tanítónő mosoly­gott a kérdés képtelenségén: természetesen, ön talán nem? S ezeket a kis gyermekeket atheis- tákká neveli? Nem mondom épen, hogy nincs Isten, mert a szülők közül némelyek még min­dig hiszik s megbotránkoznának, ha azt taní­tanám. De megmagyarázom nekik, ha a vetés kinő, hogy a nap, a levegő és a viz neveli és ha dörög, nem az Isten idézi elő a dörgést, hanem a villamosság. Úgy tanítom ezt, hogy maguk­tól fogják látni, hogy nincs Isten. Nem folytatom tovább. Azt hiszem, izeli- tőnek ennyi is elég. De felteszem a kérdést minden higgadtan és elfogulatlanul gondolko­zó embernek: melyik iskolát tartja alkalma­sabbnak ez istentelen és vallástalan irányzat elleni küzdelemre, a felekezeti népiskolát-e, vagy a vallás kérdésében a legjobb esetben is csak közönyös állami iskolát? Azt hiszem, a felelet nem lehet kétes, hogy erre a célra a fe­lekezeti iskola összehasonlíthatatlanul alkal­masabb. Itt mélyrehatóan fontos és semmi ál­tal nem pótolható értékek megmentéséről van szó. Ez a sivár és lelketlen irányzat az emberi személyiség szellemiséglének legmélyebb gyö­keréig, a vallásos bit misztikus mélyéig hatol, s azokat a gyökereket akarja kiirtani a létek­ből, melyek az ember emberi mivoltát és_ mél­tóságát teszik, amelyek annak faji jegyei. Ha ezt kigyomláljuk onnan, akkor az ember lesü­Jme, asszonyom, a (egujaöö párisi kreáció ! 71 Tran cine puber a legkellemesebb illatu. Minőségéért LU BIN vi­lághírű neve felel, 71 Trancine parföm a legritkább eszenciákból teljesen uj összetételében meghódította a legigény- teljesebbeket is. 71 Trancine fcöfnioiz különlegesen finom illata a tavaszi szellő üdeségével hat, a párisi nők kedvence lyed állati mivoltának ősi állapotába, ahol ki­zárólag, az állati önző és vad ösztönök ural­kodnak, s bekövetkezik a Hobbes által megjö­vendölt formája a társaséletnek: mindenek háborúja mindenek ellen. A szovjet nincs is már nagyon messze ettől az állapottól, midőn erkölcstanában azt hirdeti, hogy jó és erköl­csös minden, ami az osztályérdeket szolgálja. Ennek a szociális társadalmi rendnek jelsza­va: aki birja, marja. Az egyéné: nincs semmi más jó, más érték, csak az anyag, csak az, ami a testet táplálja. Szellemi érték? Minek az, mi­kor nincs lélek, nincs szellem, nincs jövő élet, nincs halhatatlanság és Isten. A szellemi métely ellen. Hát erről van itt szó. Nem tudom megálla­pítani, mennyire terjedtek el ez eszmék népünk és a román nép lelkében, mennyire fertőzték meg gondolkozásmódját. Szórványosan, innen- onnan néhány vidékről van olyan értesülésem, hogiy e szellemi métellyel szemben a mi ma­gyar népünk sem immunis, sőt itt-ott káros je­lenségekben nyilvánul. De azt tudom, hogy a szellemi áramlatok hullámzásának nincsenek határkövei és vámsorompói. És azt is tudom, hogy ez ellen csendőrökkel, miniszteri rende­letekkel eredményesen küzdeni és védekezni nem lehet. Ez ellen csak a lelkek belső megmű­velésével lehet védekezni s ezt a munkát csak az iskola, és pedig csak a hitvallásos iskola vállalhatja a siker biztató reményében magá­ra. Ezért mondtam, hogy az állam maga ellen vétkezik, botor szellemi vaksággal maga alatt vágja a fát, mikor a felekezeti iskolát anyagi fenntartásának eszközeitől megfosztva gyöngí­ti, működésében rendszeresen kínzó és gyötrő intézkedéseivel akadályozza. És ezért mond­tam, hogy a felekezeti oktatás kérdését a kor­mány ugyan a magánoktatási törvény megal­kotásával elintézettnek tekinti, de mi a magyar kisebbségi nemzet, addig meg nem nyugodha­tunk, mig a kérdés revízió alá nem vétetik s a felfejtettek szellemében meg nem oldódik.

Next

/
Thumbnails
Contents