Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-13 / 157. szám
s e i Őh á 2 Bü^APest V Jpoetalfi In sutnerai Ka 24.256—1927. CsüíöríöU CJnf‘*L.OV*XS»ár. /a-,,— Iái 1933 fnltn* t3. Ara *3 Előfizetési árak belföldön: Egész évTe 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. — Egyes szám ára Magyarországon 20 fillér. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVI. ÉVFOLYAM — 157. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: CluJ-Kolozs- vár, Strada Baron L. Pop (volt Brassai ucca) 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. im RÉS Iaşi legelőkelőbb éttermében petárdát dobtak a békésen vacsorázó egyetemi tanárok közé Sadoveanu író, volt szenátusi elnök és eg-y nő sebesültek meg- a riasztásul szánt petárdát követő kődobásoktől Halállal fenyegették meg Rratii rektort (Bukarest, julius 12.) Iaşiban az éjjel petárdát dobtak az ott vacsorázó egyetemi tanárok — kötiik volk'Sadoveanu, az ismert, kitűnő iró és politikus — közé s utána kőzáport zúdítottak a robbanás zajától megriadt professzorokig s a társaság több tagja meg is sebesült. Először bombára gondoltak, de később kiderült, hogy a petárdát csak ijesztésül dobták be, hogy előkészítse a „talaj“-t a kör ostromra. Szóval nem életek kioltását célozta a merénylet, de a detonáció rémes hangja figyelmezteti az illetékeseket arra az elmérgesedett, elfajult atmoszférára, ami az eigiyetemek körül minden nap és minden egyetemi városban veszéllyel fenyeget. A diák-mozgalmakat annak idején nem terelték a szükséges korlátok közé, egyik-másik párt eszközül igyekezett Éjféltájban hirtelen robbanás hallatszott a teremben. A Sadoveanuék közelében lévő egyik asztal alól lángok törtek elő, füst keletkezett és elborította a vacsorázó vendégeket. Ugyan ebben a pillanatban kivülről kőzápor zúdult rájuk, miközben Sadoveanu a kezén és Grădinariu nevii hölgy az arcán megsebesült. A rendőrség a helyszínen termett és megindította a vizsgálatot. A gyanú egy fiatalemberekből álló társaság ellen irányul, amely egyideig annál az asztalnál ült, amely alatt a petárda felrobbant később. A merénylet rendkívüli pánikot keltett és egyben mély megbotránkozást az egész városban. . mm Bratu Traian egyetemi rektor kijelentette, hogy a merénylet főleg ellene irányul és azt már régóta tervezik, mert utóbbi időben számos fenyegető levelet kapott. Tegnap valóságos felhasználni, nem egyszer uszították a kisebbségek ellen. Ennek a következménye az, hogy most saját professzoraikat kővel dobálták meg. Iaşiban szerdára virradó éjjel, éjfél tájban a Pavillon-étteremben történt a merénylet. A város egyik legelőkelőbb étterme ez, ahol együtt vacsoráztak Sadoveanu Mihály volt szenátusi elnök, hírneves iró, Traian Bratu, aki szintén elnöke volt a szenátusnak, a Iaşi egyetem jelenlegi rektora, Botez szenátor, a kereskedelmi akadémia igazgatója, StanMievici professzor, Gheorghiade vezér- igazgató. Egyik szomszéd asztalánál Torna képviselő, a Bratianu Gbeorghe-párt egyik vezére ült társaságával. ultimátum érkezett hozzá, amelyben halállal fenyegetik, ha nem változtat a diákkérdésben eddig tanúsított magatartásán. A Iaşi egyetemi tanács olyan határozatot hozott, hogy a jövő tanévben csak olyan diákokat vesz fel az egyetemre, akik nem tagjai egyetlen szervezetnek, vagy politikai pártnak sem, amit a rektorátus nem ismer el. A belügyminisztérium jelentése szerint a jaşii éttermiben történt robbanást petárdával követték el. A riasztó petárda csak ijesztésül szolgált és figyelmeztetésül Traian Bratu rektornak. A vizsgálat folyik. ' A iaşii szombatesti összeütközésnek mind a 1Ö0 letartóztatottja a cuzista-párt tagja, de sokan közülük nem diákok. A Mironescu-féle rendtörvény alapján vonják őket felelősségre. A Râmnicul Saraiban elfogott vasgárditák ellen is hatóság elleni erőszak és tiltott fegyverviselés elmén folyik az eljárás. Itt is közel százra rua a letartóztatottak száma. Politika a vámvizsgálatnál Nagyváradi lapjelentések szerint a legutóbbi filléres gyors utasait kellemetlen meglepetés érte. így többek között öt ismert váradi uriasszonyt leszállítottak a vonatról, ahol egy kirendelt női alkalmazott a hölgyeket meztelenre vetkőztette és megvizsgálta, hogy nem* visznek-e valutát magukkal. A szigorú vám- vizsgálat eredményeként az utasoktól kétezer pengőt és harmincezer lejt vettek el. Nem hisszük, hogy a vámosok a saját maguk elhatározásából léptettek életbe ilyen szigorú rendszabályokat, inkább az a valószínű, hogy ők csak a felsőbb utasításokat hajtották végre. Általában véve meg lehet állapítani, hogy normális körülmények között simán, udvarias formák betartásával megy végbe a vámvizsgálat. De amikor kiránduló vonatokról van szó, egyszerre ellenséges magatartás észlelhető az egész vonalon, néha a határon való kiutazásnál is, de még inkább a visszautazásnál- Azok, akik Budapest felé lépték át a biharpüspökii határt, félelmesen gondolnak arra a pillanatra, amikor ismét a biharpüspökii határállomáson kell csomagjaik tartalmáról számot adniok. Bizonyos, hogy a jövőben bármennyire is kecsegtető könnyebbségeket jelent vasúti költség tekintetében a társas- utazás, mindinkább leapad azoknak a száma, akik erre a kalandos útra vállalkoznak. Nyilvánvalónak látszik, hogy a filléres 1 vonat kérlelhetetlen motozásainak hátterében j nem annyira fiskális, mint inkább politikai \ okok játszanak közre. A vámnál ugyan erősen állitgatják, hogy a szigorú vámvizsgálat a romániai kereskedelem érdekében történik és maguk a nagyváradi és más határszéli városok kereskedői interveniáltak, hogy az utasoktól minden uj holmit elvegyenek. Bizonyos, hogy elvi szempontból igazuk van az import ellenőrzőinek is. Ha mindenki Budapestre, Becsbe, vagy Csehszlovákiába szaladna fel te- tőtől-talpig kiöltözködni, akkor az amugyis megcsappant kereskedelmi forgalom igazán tönkremenne. Ám meg kell állapítani, hogy ilyen veszedelmekről már régóta nincsen szó. Egyrészt azért, mert ma a selyem ára lényegesen nivellálódott Magyarország és Románia között és ugyanazt az árut úgyszólván ugyanazért a pénzért meg lehet találni Romániában is. A selyemárun kívül pedig a többi áruk sem a múltban, sem a jelenben nem jelentettek különösebb vonzerőt, nem kellett szennyesbe és más ruhadarabok közé eldugni a behozott holmit, a vámtételek is oly jelentékte lenek, hogy megkockáztatni a vásárolt holmik eltitkolását, igazán nem érdemes. És ha már valaki vásárol is Budapesten, Becsben, vagy Prágában saját használatára szánt holmit, amelyet visel is, amely már uj holminak semmiesetre sem minősithető — ezt nehezményezni, ebből kázust csinálni, emiatt megzavarni az utasok -utibiztonságát, ellenkezik az európai utasforgalom Íratlan törvényeivel és nyilvánvalóan azt a rejtett meggondolást tartalmazza, hogy az utasokat külföldi utazásoktól eltanácsolja. E cél szolgálatában áll szerény megítélésünk szerint az a valutarendelet is, amely szerint például a kirándulóvonatokon utazók csupán tiz pengőt és legfeljebb háromszáz lejt vihetnek magukkal. Nem hisszük, hogy volna még európai ország, ahol ennyire minimumra szorítják azt a kivihető pénzösszeget, mely egy-két napos utazás zsebpénzének sem elegendő. És nem hisszük azt sem, hogy most, amikor a vámosok megállapították, hogy egy sereg utas tényleg nem visz magával többet ennél az összegnél, el fogják-e engedni a visa- szautazásnál a legszigorúbb vizsgálatot, holott logikus, hogy el kellene engedniök. Hiszen tiz pengőből és háromszáz lejből tiznapi távoliét után nem sokat vásárolhat az ember. De nem fogják elengedni, mert a vámvizsgálat hovatovább öncélúbb, érthetetlen politikai sugallatok eredménye. Érthetetlen politikai sugallatok eredménye, hiszen minden utazás lényegében véve a kölcsönös idegenforgalom fellendítését célozza és mögötte áll az a kívánság, hogy most már külföldről is jöjjenek országunkba hasonló filléres vonatok. Az ilyen vexaturák azonban inkább elijesztik, mint idecsábitják az országok közötti idegen forgalmat. Hogy törtéül; a merénylet ?
