Keleti Ujság, 1933. június (16. évfolyam, 123-146. szám)
1933-06-11 / 130. szám
3 Keleti UjsjfG Vasárnap, 1933. junius 11. \ * y.\ •' Xv&í> Pesti levelek Csacsi beszélgetés a kislánnyal aki férfi- ruhában sétál a Váci-uccai korzón (Budapest, junius 10.) Nem moziszinésznő, nem színésznő és semmi köze az úgynevezett félvilághoz. Rendes, privát nő, civil. Urilány. Egy tekintélyes vállalati igazgató lánya. Itt parádézik el előttem a Váci uccai déli korzón — férfíTukában. Nem autókosztüm, nem kiránduló agyusztirung, nem lovaglóruha, se semmi ilyesmi. Acélszürke zakó van rajta — rendes férfiing, kék selyemnyakkendő, fején Szürke férfikalap, lábán alacsonysarku barna félcipő. Nagyon elegáns tip-top fiatalemberke. Oldalán egy közismert sportember — tenniszező, aki úgy látszik, kissé jámboran restelli a dolgot s legszívesebben a föld alá sülyedne. A hölgy is kissé kipirult és idegeskedve, tulhosszuakat lép s zavarában kihivóan visszanéz mindenkire. Egyébként nagyon kedves. Kis majom. Azt hiszi, most o a világ közepe. A tenniszem- ber hallgat és minden hangosabb szóra .megrándul, a lány Iteszél, beszél, gondolom már ő maga se tudja, hogy mit. Szerencsére a Váci uccai korzó közönsége elég diszkréten viselkedik. Ha a körúton próbálkozna, ott már rendőr kellene eloszlassa a bámészkodókat. A Váci ucea csak halkan, finoman és elég fegyelmezetten csodálkozik. Az idősebb ur, akivel errevetődtem, ismeri a családot. brr — Ugyan, legyen szives vigyen oda, mutasson be. >i — Nagyon szívesen. Tudniillik meginterjúvolom. Még nem láttam úgyse nadrágos nőt, igy kiránduláson, vagy más effélén,1 szóval alkalmon kívül. Nad- rágos nőt, aki szürke zakóban korzózni indul. Ezt is Marlene JDltrich szédítette el. Na majd meglátjuk. Hiszen utóbb sok mindenhez hozzászoktunk, a legkomplikáltabb lábperecektől, a raffinált körömfiórtré festésig. Amerika aranyozott lábszárajkkal és tetoválással is próbálkozott s tavalyiban a pipát akarták népszerűsíteni. Most igy. ;Férfiruha. Eléjük kerülünk és megállunk. A sportfiu ki huzza magát —';Öjgy látszik testőrségnek van kirendelve — s gondolom, magában már számolgatja, hogy égy havi fizetése rámegy az esetleges lovagîSS ügyre. Hogy a lány túlzott örömmel üdvözli,, kísérőmet, ez megnyugtatja. Most' látom: nagyon szép lány. A haja természetesen bronzosivörös, az arca már kicsit lesült és az uniformizált grétagarbóságon kívül, határozottan vangbenne valami jó csirkefogós. Kölcsönös bemutatkozások. Előszöris: — Mondja, miért teszi ezt? — Hát... Istenem! — nem tudja persze s nevet. — Na — biztatom — Marlene Ditrichet utánozza? ,b — Á, dehogy! — tiltakozik — dehogyis! Csak úgy. — Na jójó, de ő adta a tipet! — De igazán nem. — Ne mondjon ilyent.. Hát ha nem látná mindennap valamelyik újságban Marlene Ditrichet férfi ruhában, eszébejutott volna ez a stikli, hogy itt kóricáljon férfiruhában? — Nem, hát, igazat megvallva, nem jutott volna eszembe. — Na látja... — Dehát tulajdonképpen ... tulajdonképpen mondja, ez interjú? — Igen. Az. — Meg fog jelenni? — Meg. Komolyan veszi. Én nem. Közben kér, hogy a nevét ne írjam ki, de később célzásokat tesz. hogy van fényképe, igy, férfiruhában. Nem veszem észre. — Otthon mit szóltak az ügyhöz? — A marna nincs Pesten, a papa sokat morgott, de a végén beadta a derekát. Mégis, mondja, mért érdekli mindez? Olyan érdekes? — Nem. Csak egyszerűen kiváncsi vagyok rá, hogy hogyan él, mit csinál, mit olvas stb. Például sportol? — Utazom, lovagolok, autót vezetek', evezek és tenniszczem. De nem nagyon sportszerűen, csak úgy. Vívni is tudok. — Repülőgépen ült -*•-? — Nem. — Szeretne? — Szeretnék, de... — Nem mer! — Ó dehogysenem — igy mondja — s mint egy gyerek, egy rossz gyerek. De nagyon kedves gyerek, igazán. — Kényelmesebb a férfiruha? — Nem, cseppet sem. De nem a kényelem miatt... — Szebb? — Furcsa. — Szóval csak azért, mert furcsa. Nem szokatlan? — Hát hogyne volna szokatlan. — És el tudja képzelni például azt, hogy bálba megy frakkban és frakkos fiukkal táncol?. — Nem — nevet — azt nem. Általában nem valami démon. Sőt. Valami butácska ártatlanság sugárzik róla, bocsánat. Egyébként Pilly- nek hívják, mint hallom. S megkérdezem. — Mi a becsületes neve? — Ö, nagyon csúnya nevem van. — Mégis. — Erzsébet. — Cseppet sem csúnya. És hogy lett Erzsébetből Pilly? — Még kislány koromban lettem Pilly. Egy regényben olvastam, nagyon megtetszett és felvettem. Flapper ez a lány, a szónak 1933-as, Ame- rikás értelmében? Nem. Forgassuk egy kicsit. — Mondja, van valami köze a férfiruhájának ahhoz, hogy dolgozó nők, mérnökkisasszonyok stb., szóval mintha jelképezni akarna ezzel bizonyos férfias törekvéseket, hogy meg tud állani az életben férfimódra, vagy meg akar... — Nem, ehhez nincs közöm. De igazán olyan furcsákat kérdez, én... én csak úgy viselem ezt. — Nem is gondolt ilyesmire soha? — Nem. — Miket olvas? — Mindenfélét. Kölcsönkönyvtár-bérletem van.--r Mégis. Például olvasta Reymont „Pá- rasztok“-ját? Nem. Axel Munthe? San Michele regénye? Nem. Hát például Erich Kästner „Fabian“-ját? — Ja, azt igen. Az nagyon jó. Rettentő malac. — Egyéb semmi? — Mi volna? Annyit nevettem. De nem sokat olvashatok, nem igen van időm. — ? — Hááát... úgy elszalad a nap. — Mivel? • — Meg sem tudom mondani hirtelen — Mit végzett? — Érettségiztem! — Tudja, hogy hol született Homeros? — Jaj, elfelejtettem. — Nyugodjon meg, senki sem tudja. Külföldön járt? IRRADIUM & SAVÓM AZ UJ CSODA FARmaoa E'-lTSCHíi.! 0 E 3. üdít, szf.mt, fiatalít garantáltan higanymentes, rádi- uniós, növényi anyagokból készült LITSCHEL-féle ^ ÍBBADIOI SEBEM SELECT MOZGÓ Általános siker mellett folytatja Az utolsó éf hatalmas pacifista film bemutatását. Főszerepekben: Conrad Vefdt THEODOR LOOS — VICTOR de KOWA — Homeros? — Neem! Maga. — Becsben, Berlinben, Púmban, Rómában és még imitt-amott. -ifi sobs? — Meg tudná hirtelen íáondani, hogy mi a fasizmus tulajdonképpen? 'b hr-c — Nem. Mussolini nagyón hasonlít a Techert Gusztihoz. Ja, nem ismeri persze. — Tudja, hogy mi történik szerte a világban? Tudja, hogy mi az a négyhatalmi tervezet? — Jaj ilyeneket nem tudok!... — Boldog nő. — Hitlerről van valami véleménye? Akár ellene, akár mellette. — H‘, — nevet — tudok egy uj Hitler-vic- cet, a papa hozta. Hogy egy cirkuszban elefántok produkálják magukat. De, ha tudja, szóljon! Vezényszóra leülnek, meg felállnak, táncolnak és más ilyen zris dolgokat csinálnak. Egyszerre csak az egyik elefánt nem akar leülni. A szeliditő mindent elkövet, de az elefánt nem akar leülni. Odamegy a Kohn, azt mondja, ő leülteti Tessék. Kohn oda lép az elefánthoz, valamit súg a fülébe. Az elefánt leül, A szeliditő kérdi, mit súgott? Tiz pengőért megmondja. Azt súgta: Hitler zsidó! — mire az elefánt leült. Jó mi? — Nna. Színházba jár? — Operetthez és vígjátékhoz. És néha az Operába. — Tud valami praktikus dolgot? Gyorsírás, gépirás vagy ilyesmi? — Kicsit gépírni. És tudtam gyorsírást, de elfelejtettem. — Dohányzik? — Igen. '()(■ ... wd — És szereti? — Háát... — Szóval nem. — Nem nagyon. — Sose akart moziszinésznő lenni? — Mindig. — Ha hirtelen teljesen elszegényednének és magának kellene fenntartania magát — Isten őrizz! —, de mit csinálna? — Jaj, meghalnék. — Szóval férjhez akar menni. — A! — fölénnyel — ne nevettesse ki magát. — Be tudja irányítani az agyát oda, hogy valami céllal, vagy eszmével azonosítsa magát? — Ne halandzsázzon. — Úgy értem, hogy például, nézze, Gandhi valamit a fejébe vesz, ő ezt igy látja jónak, neki ez meggyőződése és ezért például képes három-négy hétig éhezni. Nem hatja meg magát egy ilyen ember, egy ilyen hős, egy próféta, szent, mint például Gandhi? — Gandhi egy kis mieki mouse. Édes kis fekete dög. Hát nem kedves? Egyébként jön a papa. Régivágásu ember. Békebeli M»5a vagyonát is még onnan hozta. FeszélyezisJhpgy a lánya itt sétál zakóban. Pilly odaöipíikázza magát hozzá, kedveskedik neki. Az öregur enyhül. — Jaj, kis bolond vagy te -fiacskám, éppen csakhogy nem forogsz. Úgy van. A számból vette ki. De nekem ezt nem illik mondani. S a • ténhiszcmber miatt nem is tanácsos. Egyébkérít 'már ajánlom is magamat. A sarokról visszanézek. "jMindenki őt nézi és boldog. Az unokáknak pétiig majd mesélheti,..: mikor a nagymaiba szürke zakóban sétált a Váci uecán... az 193S.r|gn volt, tavasz- szal... — Hitlerről egy vicpet tud, Mussolini hasonlít a Techert fiúhoz és Gandhi egy kis mieki mouse, édes fekete dog. Jó neki, mondom, de hogy ehhez mért kell nadrágban szaladgálni?... rózsaszínű babos muszlinban éppen ilyen butácska volna. Török Sándor.
