Keleti Ujság, 1933. június (16. évfolyam, 123-146. szám)

1933-06-04 / 126. szám

Vasárnap, 1933. jwnius 4,

KfiFTr-njscrr,

of^We mt|e

TALON ROUGE (piros cipősarok) a XT\A században az elegancia és választékosság jele volt. Ezt különben csak a nemesség viselte. A nemességnek ez a jele odakölcsönözte nevét a legsikerültebb kölnivizek egyikének, a „TALON ROUGE“-nak, tehát a francia divat tradícióját követte. A „TALON ROUGE“ az a kölnivíz, amely sikerrel helyettesíti a legfinomabb parfőmöket. Ez a kölnivíz kiegészíti a női varázst és finomságot.

A „TALON ROUGE“ csak eredeti üvegekben kerül eladásra.

A japánok szigorú feltételei miatt a kínaiak tovább akarják folytatni a háborút

Az árkosi ezermester

Magától tanulta meg a begedükészilést, aranyérmeket, díszokleveleket vitt haza a falujába, melyből nem akar kimozdulni

(Árkos, junius 3.) Tudja mindenki, milyen istenadta természetes ésszel, felkészültséggel és ügyességgel van megáldva a székely nép, amelyről Iorga professzor ur mindenáron azt szeretné kisütni, hogy el- magyarosodott román és tulajdonképpen székely nemzet nincs is. Nem tudom, mit szólnának hozzá a volt székely huszárezredek parancsnokai, de egyszerű közvitézei is, ha valaki szemtöl-szembe kétségbe vonná székely származásukat. Nem merném 'garantálni testi épségüket.

Többen felhívták már a figyelmemet Duka János árkosi székely gazdára, akinek a keze alól csodálatos dolgok kerülnek ki. Egyik legutóbbi látogatásom al- a’.mával, melyet a megye képviselőjénél, báró Szent- kereszty Bélánál tettem Árkoson, megkértem, hogy elégítse ki kíváncsiságomat és vigyen el a sokat emlegetett ezermesterhez. Látogatásunkat a műhelyben fogadja, mert a sok és gyakori esőzés miatt nem tud a mezőn dolgozni és igy hát otthon „pepecsel.“ Saját készítésű eszterga-padja előtt áll a kurtanyaku székely és apró «szemeiből okosság és nyíltság sugárzik felém. Nem tudom, hogy hol kezdjem. Mit is kérdezzek tőle? Végre eszembe jut, hogy ötholdas gazdával állok szembe, tehát jogos az a kérdésem, hogy a gazdálkodás ezer gondja mellett, hogy jutott eszébe elsajátítani a fúrás-faragás művészetét.

— Hát kérem, — kezdi el — én már regen, még kicsi gyermekkoromban meg szerettem volna tanulni Hegedülni, de nem volt hegedűm s pénzem sem, hogy hegedűt vegyek. A szomszédunk unalmában, főleg télen cs esős időben hegedűket készített, hát eltanultam tőié. Nekiláttam és pusztakézzel magam is csináltam e.gy hegedűt, melyen aztán meg is tanultam a magam fejétől hegedülni. Nem tanított senki sem „kótát“ olvasni, se hegedűt készíteni, de mind a kettőhöz nagy kedvet éreztem s megtanultam. (Ezt úgy mondja, mintha csak arról lenne szó, hogy megtanult szélben rágyújtani). Az első hegedűt igen kicsire szabtam, közbe nőttem is, hát egy újat csináltam. A szomszéd még nem volt készen az ö első hegedűjével és én már a másodikon tanulgattam.

— Honnan szerzett pénzt a drága szerszámok beszerzésére? — kérdeztük.

— „Azt is magam csináltam. Vas minden gazdasági udvarban akadt. Kifentem, nyelet faragtam hozzá és kész volt a véső. E;s igy volt a többi szerszámmal is. Láttam közben az egyik sepsiszentgyörgyi asztalosnál egy eszterga-padot. Jól megnéztem minden furfang- ját és harmadnapra már én is eszterga-pad meüett dolgoztam. Megcsináltam. Egyre több és több munkát kaptam. A kollégiumba járó tanulók hegedűit mind és csináltam, sőt nem egy nagybőgő került ki a kezem alól. Közben azonban mezei munkával is kellett fog- le lkoznom, mert valamiből csak meg kell élni.

— A sepsiszentgyörgyi ipariskola pályázatot hirdetett egy nyolcszemélyes eszterga-pad elkészítésére. Félfüllel hallottam a pályázatról, elkezdtem tervezni és mire a határidő lejárt, az én eszterga-padomat fogadta el az iskola. Felbuzdulva eddigi sikereimen, nekifogtam sakk-játékok, rulettek és más társasjátékok készítéséhez. Olvastam egy pár szakköpyvet a kézi faragásokról és az ezekben tanultakat felhasználva, dolgoztam tovább.

Szerénykedve vallja be, hogy a sepsiszentgyörgyi és marosvásárhelyi ipari kiállításokon aranyérmeket és dicsérő okleveleket nyert. Műhelye falán ott lóg müvészrámában, melyet szintén maga készített, a két kiállításon nyert díszoklevél.

A szűkszavú székelyből harapófogóval kell a szót kihúzni. Látszik rajta, hogy nem kenyere a dicsekvés, de ha ö nem is dicséri magát, dicséretére szolgál munkája, melynek minden egyes darabja gondosan előállított mestermü.

Felhagyok a sikertelen kísérletekkel, hogy még valamit megtudjak tőle és báró Szentkereszthy Bélához fordulok, aki gyerekkora óta ismeri a székely ezermestert.

— Duka János csodálatos talentuma *— már régebben feltűnt nekem is — mondja Szentkerészhy báró. Kezdtem érdeklődni iránta és később nehéz kivitelű munkák elvégzésével biztam meg. Kifogás nélkül készített el mindent. Bonyolult szerkezetű tálaló asztalt mutattam meg egyszer neki. Kánézett megforgatta kinyitotta, becsukta és három nap múlva sokkai szebb kiviteli mánkéval jelentkezett. Több külföldi vendégem csodálattal eltelve, bámulta meg munkáit és sajnálkozva mondták, hogy egy ilyen őstalentum ebben a kis faluban vesz el. De hiába. A földtől, melyhez hozzájött, nem lehet elszakítani. Kapott már ajánlatot nagyobb famegmunkáió vállalatoktól, alkalmazni akarták, de Duka Jánosnak hiába kínáltak jó fizetést, megbecsülést. Itt akar maradni falujában, ahol mindenki ismeri s ő is mindenkit ismer. Megelégszik azzal a címmel, hogy ö az árkosi ezermester.

Gyárfás László.

(London, junius 3.) A japán-limai béke- tárgyalások még mindig nem kezdődtek meg, sőt a jelek szerint a fegyverszünetet is Rony- nyen újabb liábora válthatja tel. Feng tábornok felszólította a kantom.kormányt, hogy ne kössön fegyverszünetet, fólytaissa tovább a háborút. Feng kijelentette, hogy a háborút a maga részéről akkor, is folytatni fogja, ha megegyezés jön létre a kínai kormány és a japán kormány között. A kínai kormány valószinü- leg engedni fog a Mszölitásüftk. •-Mukdeni jelentés szerint, a békekövetelések Japán részéről igen súlyosak. Japán követeli, hogy Jehol tartomány Sasg-Kai-Van és környéke japán fönhatósáft izié helyeztessenek, Kína vonja vissza a Népszövetséghez beadott panaszát és járuljon hozzá a kínai fal körülötti erődítések lebontásához.

Párisból jelentik, hogy a szovjet újabb doniamban követelte Mandzsúriától a lezárt vasúti vonalak azonnali újra nyitását, de Mandzsúria részéről a követelést elutasították. A helyzet ismét feszültté váló