Keleti Ujság, 1933. június (16. évfolyam, 123-146. szám)

1933-06-04 / 126. szám

Vasárnap, 1933. jufnius 4< KllETíüJSSG iroutiM ^mmtmuuem rSegyvenöf leányt Mkíharango%tak“ (Székelyudvarhely, junius 3.) Az udvarhe­lyi véh kollégiumban százados szokás a „ki- harcfagozás“, amikor az életbe kilépő „öreg“ diákokat az utánok következő évfolyam elbu- csuztatja az ősi falaktól. A hires „kollégiumot“ ugyan tanitónőképzővé alakították át* a deák szó, egykori sok szép romantika, a jurátus, tógátus világ megszűnt benne, ma már több, mint háromszáz ragyogó ifjuságu leány ké­szül a legmodernebb irányítás és csodálatos vezetés mellett az egész, magában párját rit­kító intézetben az életre; de a kihara.ngozás meghatóan kedves szokását változatlanul meg­őrizték. A régi épület falához erősítve hallgat a kollégium százados nagy harangja, Haller uram ajándéka. Fekete már a nagy, történelmi múlttól, sok öröm és veszedelem riadt már vé­gig nyelvén, ércén. Mára azonban hófehér vi­rágba borították a leányok, a „hatodévosek“, kik kék egyenruhában állanak alatta. Az ódon négyszögü udvart, a boltíves folyosókat a növendékek serege lepi el a tanári kar fel­ügyelete mellett- Napsugaras, üde kép ez a leány-mező. A piros gyermekarcok arany fényt vetnek az. ódon, vastag falakra. Néma, meghatott csend van, a perc szentsége, az el­válás fájdalma ül a sziveken... Most a Tcchy- leány előlép a sorból és megragadja a harang kötelét. Az érces harangütések keményen fel­vernek, a kötélről fehér esőként hullanak szét a rátüzött virágok, a komor harangsző közben vonul fel a búcsúzó negyvenöt leány. Fejük lehajtva, szemükben könny, maguk gyászba öltözötten. Olyan mintegy temetés. Nem em­ber-temetés. Több annál. Egy elmúlt világ te­metése... „Utolsó nap vagyunk mi itten, hol éltünk számos éven át—“ — zendül fel a komor dal a búcsúzó leánykák ajkán... Nagy FJelka el­szavalja a Rományik versét: „Mi mnta'tg htt- osuziÁnk.“ A harangszó csak nem akar szűnni. Hiába éneklik a vén diák-nótát: „Gaudeamus igitur“-t. Ki tudna ilyenkor örvendezni, hi­szen a kis Győri Anna már ott áll és zokogja: „Újra megszólalt az öreg harang és mi itt ál­lunk alatta“ A mélyíényü öreg érc fekete mu­zsikája hirdeti, hogy nincs többet itt helyük, ki kell menniük a világba, a csúf, rettentő vi­lágba... Meg se lepődik az ember, hogy a bú­csúztató szónok, a kis Szász Irma ilyeneket mond: .,A ti pályátok nem kenyérkeresés, a ti pályátok hivatás é.s mártirság...“ Milyen fur­csa effélét hallani iide gyermekajkakról! De talán n vén harang teszi, hogy elfogó- dott szívvel bólint rá még a folytonos éjszaká­zástól, virrasztástól véres szemű bagoly is a to­ronyban... Istenem miért is keil gondol­kodni!... Csak már a vén harang ne szólna, de nem szabad most hallgatnia. Szürke .árnyé­ka alatt sorban vonulnak, el a negyvenöt leányok énekelve; Ballag már a vén diák“ — szipogják elfogódva tönkresirt arcocskákkal, de a vén harangot nem lehet tnlénekelni. Az csak szól, szól, minden ütése az életünkre hull... Kemény áldás, amit mond és súlyos vád ítélet a világ fölött, ahova negyvenöt gyermeke most kiiizetik. A harang szól, az életünk egy árnyalatot újra sötétedik. Aztán minden elnémul. A vén iskola öreg harangja fáradtan csüng a ráborított virágok fehér szemfedője alatt. A harang hallgat. Édesapánk meghalt hogy utolsó, lélegzeté­től is szebb és elviselhetőbb legyen az éle­tünk... —rő. 100 méterrel a tender szine felett 2 órányira Bécstől Semmering Nemzetközi maga-lati gyógyhely. — Egész évi üzem. — Mérsékelt árak. — Legszehb nyaraló­hely. — Strandfürdő és fedett uszoda. SO N NH O FF PEN ZIÖ Tulajdonosa; Dr. tt. Tűik. Elsaosztályu csa'arii penzió. Gyönyörű déli fekvés. 40 szoba, dili balkonok. Lakosztályok fürdővel és telefonnal. Pihenőterem. — Garagv— Penzió 14*— S. tői. Faded uszoda cs Strandfürdő SÜDBAHNHOTEL GOLF - TENNIS - LOVAGLÁS a FLY-TOX-al pusztítsa el a gyeket, a beteóséóeli e le^vesze dclmesebb terjesztőit. Ablakokat cs ajtókat be­csukni. FLY-TOX-al 6-8­gzor permetezni, eAy negyed­óra múltán ö*szcscperni cr elégetni a lehullott legyeket! kellemesen illatosított „Inkább hagytak volna a faluban!“ Egyesületei ricuki főtt fik az ipariskolák végzett és elhelyezkedni nein tudó növendékei (Déva, junius 3.) Érdeke.*- gyűlés zajlott le Déván a napokban- A Déván, Boh­rán, Körösbányán és Szász­városon lévő iparszakisko­lák végzett növendékei gyűl tek össze, hogy megalakít­sák kuüyadmegyei egyesü­letüket. Az uj egyesület megalakításának okait érdekesen indokolták meg a felszólalók. Igen ügyesen fejtegették, hogy nem tudnak elhelyezkedni a gyárakban, mert a gyárak inkább kégzcttségnéiküli embe­reket alkalmaznak, mert azok olcsóbban dol­goznak, jóllehet az ipariskola növendékei nemcsak tudás és munka, de erkölcsi megbiz- liatóság tekintetében is megállják a helyüket. Az egyik szónok igen beszédes példát hozott fel. Egy végzett- növendék- az egyik aranybá­nyánál, mint egyszerű bányász dolgozik már egy éve s amikor ezt leipanaszolta az igazga­tónak, azt a választ kapta, hogy ha nem tet­szik, elmehet, nem tud rajta segiteni. Egy má­sik egy hatalmas vasgyárban, mint tcőtörő van alkalmazásban s emiatt napi 40 lejt kap. Elpanaszolta az igazgatójának, hogy nem tud megélni, amire az azt a választ adta, hogy egyék puliszkát és savanyú ugorkát s amikor azt a megjegyzést kapta, hogy lakásra sem­miképpen sem jut, az igazgató olyat feleletet adóit, hogy az erdő is szállást ad az embernek. —- Ilyen viszonyok mellett kár volt a tanulás — állapították meg a fiatalemberek s találóan jegyezte meg az egyik, hogy „inkább hagytak volna otthon a falunkban, mert most boldo­gabb emberek lennénk“. Határózatot hoztak, hogy megalakítják a hunyadmegyei egyesüle­tet és felirbak az.illetékes tényezőkhöz, hogy nyissák meg előttük a gyárakat, mert ők semmi egyebet nem akarnak, mint munkát. S elhelyezkedésük főakadályának nem is any- nyira a-munkahiányt, -mint inkább a rossz- akaratot és a fiatalságról való megfeledkezést tartják. Az egyesület elnökének megválasztották Roşu Joant, titkárnak Börca Niculaet s tagok­nak Németh, Párvu és Jósán tagokat, akik el­készítik az alapszabályokat és a memorandu­mukat. A fiatalság, bár nagyon lelkesen tapsolta meg a szónokokat, láthatóan a legdcprimál- tabb hangulatban hagyta ott a termet, mert jól tudják, hogy ezzel még nem oldották meg véglegesen az elhelyezkedés problémáját Pályázati hirdetés. Az Erdélyi Minorita Rendtartomány fel­vételi pályázatot hirdet. Felvételt nyerhetnek vallásos életű és kifogástalan magaviseletül ifjak, akik a szerzetespapi életre hivatást erez­nek ínagukban. Akik már akármilyen más szerzetben voltak, azok felvételt nem nyerhet­nek. (Can. 542, n. 1.) A kérvényhez mellékelen­dők: 1. Keresztlevél és bérmálás! igazolvány. 2. Erkölcsi bizonyítvány a plébánostól, vagy yallástanártól. 3, Orvosi bizonyitvány. 4. Éreti - ségi bizonyitvány, 5. ,,Nyilatkozat“ a szülők­től arról, hogy kiskorú fiuk szerzetbe lépését megengedik és tőle anyagi segélyezést nem várnak. A kérvények a Minorita Tartomány- főnökséghez (Arad, Minorita rend ház) külden­dők folyó évi julius 31-ig. Akik felvételt nyer­tek. azoknak ellátásáról és szerzeíespapokká való kiképzéséről a Rendtartomány gondos­kodik. A tehetségesebb ifjak theológiára a ro­mániai egyetemre lesznek kiküldve. MatiM-Horviz és az Elopataki-Borviz Romániának két legjobb lúgos ásványvize. Kérje mindenütt csakis ezeket a termé­szetes ásványvizeket. Fő'erakat Kolozsvár és vidékére; Hamlet József, strada Paris 38. Kotkezelőség: Fleischer György, Brassó

Next

/
Thumbnails
Contents