Keleti Ujság, 1933. június (16. évfolyam, 123-146. szám)
1933-06-04 / 126. szám
KFLETfüfSm Vasárnap, 19.13. junius 4. Pesti le Könyvit tip után (Budapest, junius 3.) 'Azért „után“, mert amíg készültünk rá s amíg megtörtént, olyan ünnepélyesen és meghatottan zsongtuk körül, hogy ilyen profán módon hozzászólni, ünneprontásnak tetszett volna, pedig az igazán nem akar lenni ez a néhány sor. Az utóbbi esztendőkben a könyvnek is napja van■ Könyvnap. Mint Sándor-nap például. Ez az én napom. Ilyenkor bort iszom, szivart szívok és kedvenc ételeimet eszem abból az alkalomból, hogy szüleim ezzel a névvel különböztettek meg a többi gyerektől. Ezen a napon néhány jó emberem melegen kezet ráz velem — ahogy az esküvőn és temetésen is szokásos — és azt mondják, lelkes szemeket meresztve: az a jó TJristen sokáig éltessen kedves öregem! Mire én szintén meghatva azt mondom: Köszönöm édes komám, nagyon köszönöm, igazán roppant kedves vagy. Ismét mások, ezek inkább idősebbek, meghuzigálják a fülemet és azt mondják: Nagyot nőjj fiam. Ezek mókás emberek egyrészt, kissé tulkedé- lyesek, másrészt összetévesztik a dolgot a születésnappal, ínért fület huzni inkább akkor illik. Függetlenül ettől, engem az Úristen már nem növeszt tovább, mert ez a művelet a természet rendje szerint hivatalosan befejeződött s a tudomány mai állása szerint kóromnál fogva már csak széliében növekedhetem. Na. de mindegy, szóval ünnepelnek ezen a napon, de az még senkinek sem jutott eszébe, hogy meg is vegyen. Már úgy értem a dolgot, hogy nem jutott eszébe ebből az alkalomból valami lényegesebb módon, valamilyen formában megsegíteni engem. A könyvnap is ilyenformán van a maga napjával, mint é>i az enyémmel. Egy kis bort iszik, megmárosodik tőle, néhány napig rózsaszínűnek látja a világot s aztán következnek — a hétköznapok. A könyvnapnak hamar kialakult a frazeológiája. (Az ilyesmi nálunk hamar megy.) A magyar könyv ezen a napon kilép az uccára! Megteremteni a kapcsolatot az iró és a közönség között! stb. A kapcsolat azonban vajmi kétes értékű, ínért ha jól körülnézünk, több az iró,- mint az olvasóA konjunktúra idején előfordult — egy pesti nagy könyvkereskedés gazdája mesélte — hogy beállított egy hirtelen lett gazdag ember és rendelt harminckét méter könyvet. Kikötése csak az volt, hogy mind a harminckettő méter lila és arany díszbe legyen kötve, mert a lakberendezője szerint ez stimmel a tapétájához. A vevőnek ez -z fcilája hirtelen bukkant fel és eltűnt a konjunktúrával együtt. A régi szolid vevőrend pedig elpusztult. Gondolom még 1914-ben, mindjárt Sabác alatt, elesett az utolsó olyan könyvvásárló, aki bemegy a boltba és azt mondja: Kérem mibe kerül ez és ez a könyvf Tessék becsomagolni! — s készpénzzel fizet és megyValami könyvkiadó-ebéden egy veszedelmes üzletszerző hírében álló ügynököt kérdeztem meg: — Mondja, hát vesznek ínég egyáltalán könyvet az emberek? — Venni nem vesz senki. De én eladok! Igaza van. Az ügynökök hőskora ez. Az irás hőse a Névtelen Ügynök, alcit kidobnak az ajtón és visszamegy az ablakon, nem hagyja, ínagát, kér, kapacitál, fenyegetőzik, rimánko- dík, magyaráz és a végén mégis — elad. A régi szolid vevőrencl elpusztult és hogy az uj nem tud kialakulni, annak a pénz hiányán kívül egyéb lényeges oka is van: az ízlés hiányaEgészen jobb emberek — ügyvédek, mérnökök, orvosok, — szóval a müveit középosztály asztalán is — nem merem azt mondani, hogy könyvespolcán — egyre nagyobb tért hódítanak a filléres ponyvasorozatok. A kék könyvek, sárga köpyvek és más „kis olcsó"-k, amelyeket lehet olvasni, ülve, állva, fekve, járva, ebédközben, villamoson és bárhol, bármikor. Az emberek olvasmányaikban egyre jobban megszerették az úgynevezett könnyüt, amely üdít, fiatalít és — olcsó. Könnyein lehet ő olcsó, mert újságpapírra nyomódik — nem fontos, hogy soká tartson, vagy szép legyen, ínért olvasás után eldobják, vagy elajándékozzák — újságpapírra nyomódik, százezres példányszámban s szerzői honoráriumként úgynevezett bagót fizetnek érte a kiadók. Ezelőtt csak tiz évvel még szégyelték ezt olvasni az emberek. Azért áldoztak szenvedélyüknek, de csak titokban. Ha vendég jött, eldugták egy zavart mosollyal, újságot dobtak rá, vagy felhajtották a térítőt — ó, a fiam hozta haza, tudja milyen a Pali — ... ó, a bátyám olvassa, éppen csak belenéztem, stb- Mentegetőztek. Ma már nem szégyenlik. íróasztalukon tartják és az éjjeliszekrényen. A pópiyva arrive leltA franciák, amerikaiak, de főként az angolok ontják a ponyvát- A derék Wallace például úgy gyártotta halomra, hogy mint őma- ga nyilatkozta egyszer, nem emlékszik pontosan, hogy hány regényt irt, háromszáznegyvenet, vagy négyszázhuszdnkettőt, darabjainak pedig se szeri, se száma. Egyszerre több „művön" dolgozott s novellát saját bevallása szerint úgy „készített", hogy, ha a leves forró, hát amig kihűl, addig lediktál hármat-négyet a kisasszonyának. Az emberek pedig — és legyünk méltányosak, pillanatnyilag igazuk van — pihenni akarnak. A napi robot ezer gondja után el akarják szédíteni magukat s ezek a kékek és sárgák erre alkalmasak. Szédítenek. Ám az még nem vohm baj, ha az ucca a ponyváé. A ponyva végeredményben mégis betű és aki nem tud úszni, az csak pocsolyáiban lubickolhat. De talán megtanul benne úszni és kimerészkedik egyszer a szabad tengerre. A baj az, hogy a ponyva kezd nr lenni az úgynevezett intellektuelek asztalán is és kitúrja onnan a becsületes betűt. Enni pedig kell, mert a költő végeredményben nem lakik jól nektárral és ambróziával. Mi történik tehát? Az, hogy egyre több igazán tehetséges iróember siet „kiszolgálni a közönséget", ahogy mondják, ,tesznek bizo- fiyös engedmény eket", stb., a lelki ismeretükkel szemben és azt, mondják: én ezt igy csinálnám, de ha emigy írom meg, jobbam el tudom adni. A ponyvát ma már jórészt Írók Írják és a tömegtermelés selejtes középutján találkoznak a közönséggel és a kiadói érdekekkel. A ponyva mindenhatóságát érezte meg SELECT MOZGÓ Általános siker * * ■ mellett folytatja /%, 0@CSffl€5t@S a 1 r * m szenzációs film bemulMC§g‘f 3,12&I© tatását, amely László Aladár színdarabja nyomán készült Lubfts Ernő zseniális rendezésében. Főszerep íkben: Miriam Hopkins és Kay Francis. Holly...ood legszebb és legelegánsabb sztárjai. Erdélyi József, az ismert költő, aki mint emlékezetes, az elmúlt télen újságpapír füzeibe nyomatta verseit és a Nemzeti Színház előtt árulta tiz fillérjével. Megpróbálta ponyvába öltözve megtéveszteni a közönséget. De a közönség megérezte, hogy „becsapják“ és egyrészt nemigen vette, másrészt elkezdte e.gészen méltánytalanul valami olyan Hazaffi Verái János félének tekinte\ni s azok a lapok, amelyek mindeddig szívesen hozták a verseit per „Jóska a rikkancsköltő“ emlékeztek meg uccai kirándulásáról. Szóval megbukott az ötlet. Hiszen jól tudom, hogy gazdasági válság, meg mi, de aránylag még ma is jól élő emberek sem igen vesznek könyvet. Nem érzik szükségét■ Még proccságból sem veszik, azon a címen, hogy intelligens és tehetős embernek illik könyvet venni. Tudniillik procenak lenni, ma már nem divat. Most látjuk, hogy milyen egészséges dolog volt az. a procc mindig jó fogyasztó volt. A ponyvasorozatok füzetei arra persze nem alkalmasak, hogy egy jól berendezett la- kásba\n a szekrényben helyet foglaljanak. De nem is ezért veszik őket■ Az emberek már nem rendezkednek be arra, hogy gyűjtsék a könyvet. Elolvassák a kéket és a sárgát és eldobják. Nevetséges. Ha már egyszer „el lett olvasvaakkor minek eltenni. Ki rakja üveg alá az elszívott cigarettacsutkát1 Kiveszőben van az állandóság iránti érzék. A könyvszekrény nem tartozik a szorosáéi vett berendezkedéshez. Már akkor fontosabb a vitrin és a vitrinbe való ólomkristály, csehüveg és krepde- sin teabába s az álmodern lakások vitrinjébe a négyszegletes halotti maszk és a zsiráfnak maszkírozott víziló kerámia. És amíg ez igy van, amíg előbbreváló a vitrin, mint a könyvespolc, addig a borsó lepereg a falról — és maradnak diadalmasan, százezres példányszámuk gőgjében, a kékek, meg a sárgák. Török Sándor. Cluj, 1933. jun. 5. NAGYSÁGOS ASSZONYOM I Tizenöt percig beszéltünk telefonon Bucu- reştivel, de megérte! Azt a kellemes hirt közölhetjük önnel, hogy amúgy is olcsó selyemanyagjaink árait jelentékenyen leszállítottuk és jó minőségű orépe de ohinet 80.— lejért, gyönyörű impriméinfret, amelyek modern mintái annyira tetszenek, 160 lejért adhatjuk, matt shantungjaink lényeges olcsóbb árairól nem is beszélve. Számitunk látogatására az ünnepek után, amikoris bemutatjuk burettszerü mosókelméinket és a könnyű nyári gyapjú anyagunkat. Ezek férjét is fogják érdekelni, mert könnyű nyári freskóink mindenütt nagyon kedveltek . Nagyságos Asszonyom! egyről ne feledkezzék meg: az ország első textilgyárainak lerakata vagyunk; nálunk gyári áron vásárol! SERILANA S. A. Cluj, Cal, Reg. Férd. 14.
