Keleti Ujság, 1933. június (16. évfolyam, 123-146. szám)

1933-06-23 / 140. szám

«! KnmUjsXG Péntek, 1933. junius 23. Hogyan él Amerika első asszonya a Fehér Házban Beszélgetés Rooseve/tnével, aki rajong a világbékéért, kerüli a formaságokat és üres óráiban gyermeklapot szerkeszt (Washington, junius hó. Mióta Franklin Delano Roosevelt, az amerikai Egyesült Államok elnöke lett, egész Amerikát foglal­koztatja a kérdés, hogy abból a bámulatos politikai aktivitásból, amelyet nem igen tételeztek volna föl az uj elnökről, mennyi Írandó — Mrs. Roosevelt javára. Egy nagy bécsi lap newyorki levelezőjének sikerült nemrég beszélgetést folytatnia az elnök feleségével és ez a beszélgetés érdekesen világitja meg a világ leg­nagyobb hatalmasságának segítő- és élettársát. Anna Eleanor Roosevelt, korunk egyik legérdeke­sebb asszonya. O maga is született Roosevelt, az egy­kori elnök, a nagy és népszerű Teddy unokahuga s ilyenformán távoli rokona férjének, a mai elnökfiek. Anyja korán meghalt s az árva leány részint London­ban, részint Fárisban nevelkedett. Az Egyesült Álla­mok szociálpolitikai mozgalmaiban két évtizede tevé­keny részt vesz, bár vezető szerepet sohasem ját­szott. — Már fiatal leánykoromban érdekeltek a köz­ügyek, — mondotta Mrs. Roosevelt. — Egész csalá­dunk a közjótékcnyság szolgálatában állt. Nagyapám sokat tett Newyorkért. Amikor azonban tizennyolcéves lettem, ráeszméltem, hogy uj utakon kell ezután ha­ladnunk. Rájöttem, hogy nem szabadna olyan állapo­tok it tűrni, amelyeken jótékonykodással kell segíteni, míg kell változtatni ezeket az állapotokat. Ez a meg­ismerés vezetett engem a szociálpolitikai tevékenyke­dés útjára és ez a tevékenység keltette föl érdeklődé­semet az állami és nemzetközi kérdések iránt. Sokat utaztam, megtanultam, hogy alapjában véve mindenütt ugyanazok a problémák vannak, csak árnyalatokban különböznek egymástól. Noha korán megértettem, hogy a káros szociális állapotok megváltoztatása íjj politikai rendszabályokat is követel, a női választó­jogért folytatott harcban sohasem vettem aktiv részt. Férjem sokkal hamarabb sikraszállt a nők választó­jogáért, mint én. Korán férjhezmentem és házasságom első tiz esztendejében hat gyermekem született. Az ö nevelésük igen sok munkát adott. Mrs. Roosevelt gyermeknevelési és pedagógiai el­veit a gyakorlatban és szélesebb körben is kipróbálta. Mint tanítónő tevékenykedett egy leányiskolában, sőt mint ipari szervező erő is szép eredményeket ért el egy bútorgyárban. Ezt a tevékenységet mindaddig felyattta, amig be nem kellett vonulnia a Fehér Házba. Továbbra is szerkesztője azonban egy gyermekfolyó­iratnak. Amikor a férje gyermekbénulásban megbetegedett s egyik lábára béna lett, Rooseveltné nem vesztette el lelkierejét, hosszr- ideig kizáróan férje ápolásának szentelte' minden percét. Rooseveltné sohasem szerette a szertartásos for­maságokat és mint az elnök felesége, nem változott* meg ebben a tekintetben sem. Kevéssel azelőtt, hogy Roosevelt bevonult a Fehér Házba, meghalt a sze­mélyi titkárnőjének az édesanyja, Rooseveltné minden társadalmi meghívást nyomban lemondott és elkísérte titkárnőjét Bostonba a temetésre. Nem sokkal férje beiktatása után egy volt tanítványa férjhezment. Rooseveltné nyomban Newyorkba repült, hogy tanús­kodjék a házasságkötésnél. A menyasszonyos ház előtt rendőrkordonnal találta magát szemben. — Miért vannak itt ezek a rendőrök? — kérdezte csodálkozva. — Az ön védelmére, asszonyom, — hangzott a válasz. — Nincs szükségem semmi védelemre, — mondotta Rooseveltné, — távozzanak valamennyien! Amikor, mint a Fehér Ház jövendő úrnője, hiva­talos látogatást tett Hoover leköszönt elnök feleségé­nél, nem volt hajlandó az állami autóra ülni, gyalog tette meg az utat a Fehér Házba. Amikor figyelmez­tették, hogy mégis kissé szertartásosabbnak kellene lennie, igy válaszolt: — De mikor én szeretek gyalog járni! Különben is szükségem van egy kis testi mozgásra és ha nem ten­nék néhány utat gyalog, csak az egészségemnek árta­nék vele. Az elnöknének az az elve, hogy magasálLásu sze­mélyiségek számára a legnagyobb veszedelem, ha me­rev elzárkózással megszakad köztük és a lüktető élet­tel minden kapcsolat... Mrs. Roosevelt nem titkolja, hogy szenvedélyes harcosa a világbékének. — Hiszen én tudom, — szokta mondani, — hogy a háború még sohasem oldott meg sommiféle problé­mát, sohasem tett jóvá semmi jogtalanságot. Egész lelkemmel a háború ellen vagyok és hiszem, hogy bé­(Páris, junius 22.) Rendkívül titokzatos és bonyodalmas bűneset foglalkoztatja e pilla- natban Páris rendőrségét. Páris városerdejé- bejn, a csodásán szép Bois de Boulogne-ban játszódott le a véres dráma, amelynek áldo­zata, a bukaresti Alhambra volt ünnepelt tagja- Egy még ismeretlen tettes, vagy társa­ság az, erdőben agyonlőtte■ A holttest mellett azonban egy fegyvert is találtak, egy gumi- végű ólmosbotot s ez a felfedezés felette rejté­lyessé tette a gyilkosság ügyét. A bűnügyi ha­tóságokat elsősorban is az a kérdés foglalkoz­tatta. kié lehetett ez a bot, amely éppen olyan alkalmas egy emberi élet kioltására, mint a Browning-pisztoly, amelynek golyója a fiatal táncost halálra sebezte­Blarian Miklós párisi kereskedő egy ba­rátjával beszélgetve sétált a minap a Bois-ban, éppen hazafelé igyekezett lakására, amikor a sétálók hirtelen két éles revolver dörrenésre, majd nyomban utána „segítség!“ kiáltásokra lettek figyelmesek. Figyelni kezdték a hang eredetét és meg is pillantották csakhamar a sötétbein két autó körvonalait, amelyek látszó­lag az ut szélén vesztegeltek. Mindkét autó reflektorai sötétek voltak s még mielőtt a két férfi elérhette volna őket, hirtelen kigyullad­tak a lámpák es most már világosan látni le­hetett, hogy a két autó a legnagyobb sebességgel tovarohan a tett színhelyéről. Jelzéseiket sem tudták már meglátni. A két férfi nyomban a közeli rendőrőrszobára sie­tett s most már egy egész szakasz rendőrrel siettek a segélykiáltások felé. Csakhamar az egyik bokorban rá is találtak egy eszméletle- jiül fekvő áldozatra, egy súlyosan sérült fia­talemberre. Az ifjú súlyos haslövéssel feküd; a bokorban. Egy taxin azonnal kórházba szál­kés eszközökkel kell dolgoznunk a háborús rendszer lebontásán. Az ember minden szellemi erejét erre a problémára kell összpontosítani. Nekünk, asszonyok­nak különös kötelességünk van e tekintetben. Még inkább, mint a férfiaknak, arra kell szentelni magun­kat, hogy a háború megszüntetésén és egy uj, együtt­működő' világ megszervezésén dolgozzunk, hogy meg­akadályozzuk a szörnyű és hasztalan áldozatot, a drá­ga emberanyag elpazarlását, a civilizáció értékének megsemmisítését. A washingtoni ujságirónők különösen el vannak ragadtatva Mr3. Roosevelttől, mert ő az első a Fehér Ház úrnői közül, aki, akár csak az elnök, hetenként sajtóértekezletet tart. A newyorki ujságirónők minden hétfőn összegyűlnek az elnök feleségének magánsza­lonjában fesztelen eszmecserére. — Sokat tanulok az ujságirónőktől, — mondja Rooseveltné, — sok olyasmit hallok tőlük, amit az ö értesülésük nélkül sohasem tudnék meg. Természete­sen én is iparkodok nekik újságokkal szolgálni, mert hisz mindennek az alapja a kölcsönösség. Gyakran meghivja az ujságirónőket ebédre, vagy színházi páholyába, valósággal barátnőinek tekinti őket. Egyébként a zenét is kultiválják a Fehér Házban és sok jó könyvet olvasnak. Bizonyos, hogy Roosevelt elnök sikeres kormány­zásának egyik titka szerencsés házassága, amely tá­voli unokahugához, Anna Eleanor Roosevelthez fűzi. litották, de még az autóban belehealt súlyos sérü­lésébe, • anélkül, hogy csak egy pillanatra is magához tért volna. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az áldozat a 28 éves E. Posnaniu-val azo­nos, román állampolgár s Párisban a Rue de Bruyere-n volt állandó lakása. Posnaniu ko­rábban egy igen jómenetelü bár tulajdonosa volt, maga is a jobbmódu emberek közé szá­mított, de később az üzlet visszahanyatlott, vállalkozása tönkrement s Posnaniu ismét visszatért régi nagy sikerei színhelyére, a bu­karesti Alkambrába, ahol mint táncos kereste kenyerét. Nemsokára ismét Párisban van azonban. Mint említettük, a bűnesetet legfőképpen az teszi rejtélyessé, hogy az áldozat mellett egy ütőfegyvert ta­láltak, mig Posnaniu halálát — haslö­vés okozta­A nyomozó hatóságok szerint az ólmosbot feltalálása két körülményre enged következ­tetni. Az egyik feltevés amellett szól, bogy a tettesek ketten voltak, akik közül egyiknek a kezében revolver, a másikéban pedig ez a bot lehetett. A lövés és az ezt követő segélykiál­tások zaja után a tettesek megpillantva a két sétáló embert az erdőben, eszeveszetten elme­nekültek, ottfelejtve a botot a gyilkosság szín­helyén- Ez a feltevés, bármennyire is lehetsé­ges, mégsem valószínű. A másik vélemény az, hogy a gumibot ép­pen Posjnaniué volt, aki — s ez a feltevés a lát­szat szerint valószínűbb is — az utóbbi időben igen nyomasztó anyagi gondokkal küzdött s azért sétált ezzel a bottal az erdőben, mert — rabolni akart, meg akart támadni valaki gya­nútlan sétálót, akinél pénzt sejtett s e portyá­zása közben éppen egv hasonló szándékkal itt tartózkodó társaságtól ő esett áldozatul. A rendőrség már kihallgatta a meggyil­kolt táncos társaságának több tagját, de a rej­télyes bűnesetre eddig még képtelen volt vilá­gosságot deríteni s vájjon ki tudja, sikerül-e egyáltalán megoldani a román táncos meggyil­kolásának rejtélyét. * Román, angol, francia, német, magyar, olasz, csehszlovák, szerb, horvát fordítások, (levelek, tudományos, műszaki stb. munkákh gépbediktláás, másolás, sokszorosítás dr. Man­del Forditó Irodában, Cluj-Kolozsvár, Strada Memorandului 24 MERA & COMP. AUTÓBUSZ VÁLLALAT ® ® Kényelmes és pontos utazás !! 1933 junius 22-től mindennap KÉTSZER indit KÖZVETLEN aratót az eddigi egy járat helyett Kolozsvár-Dés-Nagysomkut-Szatmár között I. járat INDUL KOLOZSVÁRRÓL 6 00 órakor ÉRKEZIK SZATMÁRRA 12 15 órakor | 11. járat INDUL KOLOZSVÁRRÓL 14 00 órakor ÉRKEZIK SZATMÁRRA 2015 órakor UJ KOCSIK! J Indulás Kolozsvárról a főposta melletti autóbusz állomástól. meggyilkolták a párisi B ©is «le Bonlogne-ban a bukaresti Alhambra egykor ünnepelt táncosát A vizsgálat szerint a táncos rabolni ment az erdőbe, de sze­rencsétlensége egy rablóbandával hozta össze, amely megölte

Next

/
Thumbnails
Contents