Keleti Ujság, 1933. június (16. évfolyam, 123-146. szám)

1933-06-21 / 138. szám

^selöhÄz , Előfiietési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, Szerkesztőség, kiadóhivatal éa nyomda; CluJ-Koíoz*» negyedévre £00, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP vár, Strada Baron L. Pop (volt Urassal ucca) 5, ««ám, évre 60, félévre 26, negyedévre 12.50, egy hónapra 0.5Q XYI ÉVFOLYAM __ 138 SZÁM Telefon: 508. — Levélcím: Guj, postafiók 10L szám. pengő, r— Egyes szám ára Magyarországon 20 fillér. ’ A ’ Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. Beszédes cáfolat Máris megbotlottnál! tekintik a világgazdasági konferenciát Az angolok igyekeznek, uj javaslatokkal felkelteni az érdeklődést^ c£e az egész vonalon teljes a pesszimizmus (London, jnnius 20.) A világgazdasági értekezletet most már megbukottnak lehet te­kinteni. Az angol sajtó igyekszik ugyan a konferencia állását optimisztikusan feltüntetni, azonban minden jel arra vall, hogy a kudarc már a napokban elháríthatatlan formában je­lentkezni fog. Az a körülmény, hogy az amerikai delegátusok egyrésze már vissza is uta­zott és a német delegátusok jelentősebbjei is elhagyták Londont, lecsökkentette a konferen­cia iránti érdeklődést s már azok is, akik Londonban maradtak, beismerik, hogy a további tanácskozások semmiféle konkrét eredménnyel nem kecsegtetnek. Francia elégedetlenség (Páris, junius 20.) A francia lapok időpo- csékolásnak bélyegzik a most folyó vitákat a világgazdasági konferencián, tekintettel arra, hogy az amerikai delegációnak be kellett szün­tetnie a valutastabilizációs tárgyalásokat mindaddig, amig Monley, amerikai külön meg­bízott Londonba nerr, * .'l'czik. Francia állás­pont szerint hasztalan minden tanácskozás a stabilizáció létrejötte nélkül. Sajnálatos tény. hogy az amerikai külön delegátus utasításai a jelek szerint nem kedveznek az eddigi tár­gyalások során megállapított irájnyelveknek. (Newyork, junius 20.) Beavatott helyről szerzett információk szerint Franciaország in­dítványait az amerikai kormány mindaddig figyelmen kiviil fogja hagyni, amig a fran­ciák eleget nem tesznek hadiadóssági fizetési kötelezettségeiknek. Angol javaslat a világpiaci árak emelésére. Newille Chamberlain angol kincstári kancellár javaslatot terjesztett elő a világgaz­dasági konferencia gazdasági főbizottságához, amelyben nemzetközi megegyezést ajánl a vi­lágpiaci nagybani árak emelésére irányuló intézkedések foganatositására, továbbá olcsó hitelpolitika folytatására, a defláció megszün­tetésére és az országok központi jegybankjai­nak olyan utasításokkal történő ellátására, hogy a jegyintézetek ezek birtokában olcsó és bőséges pénz-politikát legyenek kötelesek foly­tatni. Orendi — tízezer lej A magyarellenes sváb propaganda vezér a prefekfurán pénzben kapta meg jutalmát Ilyen sivár nyara rég bem volt a román belpolitikának. Minden félreértés elkerülése végett kijelentjük, hogy nem olyan politikai szenzációt várunk mi, amely kormány bukas­sál, a politikai helyzet, teljes felbomlásával vált ki izgalmakat, éppen ellenkezőleg. Ne­künk az a véleményűink, hogy Romániának egyik legnagyobb baja az, hogy kormányai nem tudnak stabil helyzethez jutni, minden pillanatban megbukbatik a miniszterelnök, megbukhatik az uralmon lévő párt s a kao­tikus állapotok még súlyosabbá teszik az or­szág és a nép helyzetét. De a politikai szél- osöfadnek is lehetnek olyan eseményei, amelyek a közönség érdeklődését méltán felkelthetnék A nyári hónapok alatt szoktak kialakulni az őszi munkatervek, amelyekről a miniszter urak ilyenkor szokták tájékoztatni a nyilvá­nosságot. Egy miniszteri nyilatkozat csakugyan előttünk is fekszik most. Mirto közlekedésügyi miniszter szólalt meg egy bukaresti iapban, hogy reflektáljon a kormány helyzetéről szóló legutóbbi újságcikkekre. Ez a nyilatkozat azonban nem anjnyira a jövendő tervezgetései- nek összefoglalása, hanem cáfolatok egymásra- halmozása. Mirto cáfolja a kormány átszerve­zésének híreit, cáfolja, hogy Lugoşeanu tár­cája mostanában betöltésre kerülne, o&folja Maniu és Vaida találkozását és cáfolja végű! azt is, hogy a kormány uj választójogi tör- | vény alkotását vette voljna tervbe. < Szó sincs róla, érdekes ez a cáfolat, mert néha a negativum fontosabb és figyelemre­méltóbb, mint egy nagyszabású program. Menjünk csak végig a cáfolaton. Rövidesen ki fog derülni, hogy mind olyan kérdésekre vonatkozik, amelyeket igazájn ideje voma már megoldani s amelyek — akármennyire is han­goztatja Mirto időszerűtlenségüket — mégis a levegőben terjengenek és folyton aktuálisak. Itt van mindjárt Lugoşeanu árván hagyott tárcája. Igaz, hogy Vaida, mint miniszterel­nök tölti be ezidőszerint Lugoşeanu helyét, azonban az sem titok, hogy az ilyen ideiglenes tárcavállalások csak arra alkalmasak, hogy megfelelő politikai személyiség hiányát ellep­lezzék, vagy pedig elhárítsák a miniszter jelöl­tek túlbuzgó előtérbe-nyomulását. Szóval: akárhogyan is cáfol Mirto miniszter, olyan kérdés ez, amelyet hamarosan meg kell olda­tna a kormánynak. Ezzel' áll összefüggésben a kormány átszervezése, amit Mirto szintén egy kézlegyintéssel intéz el, ami azonban még­sem olyan lehetetlenség, mint ahogy fel sze­retné tüntetni. Hiszen a Lugoşeanu helyéinek betöltése már egy szerény méretű kormány­átalakítás volna, de azt sem lehet állítani, hogy egyébként ne szorulna rá a Vaida-kor- rhány a rekonstrukció bizonyos formájára­A leglényegesebb és legfontosabb azonban az, amit Mirto a legszenvedélyesebben cáfol: a választójogi javaslat. Ez bizony ugyancsak sürgős volna és nem válik nagy dicsőségére a Vaida-kormánynak, hogy — noha a nemzeti- parasztpárt volt az, amely annak idején a leg­élesebben tiltakozott a liberálisok prémiumom választói törvénye ellen, amely a mandátumok negyven százalékával abszolút többséget biz­tosit a mindenkori kormánypártnak — most ugyanez a párt szegődik az antidemokratikus választói jog védőjének és még a lehetősége ellen is tiltakozik a törvény megreformálásá­nak. A kormány, amely ugyancsak szeret ka­cérkodni a demokráciával (amely demokráciát ostromállapottal lát szükségesnek alátámasz­tani) most egyáltalában nem restelli, hogy még csak elvileg sem beszél semmiféle válasz­tói reformról. íme egy cáfolat, amely mindennél ékeseb­ben beszél. (Temesvár, junius 20.) Annak a magyarel­lenes német agitációnak, amely egyfelől az er­délyi magyar és német kisebbségek közé igyek szik az éket beverni, másfelől a Bleyer Jakab incidenséből felfújt magyarországi német agi­tációnak tápot adni, ismert agitátora, Orendi Victor temesvári sváb vezér, amennyi­ben vezérnek lehet nevezni. Legutóbb is röpiratot irt arról, hogy Magyarországon po­koli volt a svábok élete s ez a svábság most az uj impérium alatt megkapta a kisebbségi jogait. Eléggé ismeretes Orendinek a múltbeli és mostani működése, hogy megfelelő feltűnést keltsen ez a híradásunk: A temesvári pénzügyigazgatóság junius 19-én tízezer lejt fizetett ki Orendi Victor- nak, a sváb-német párt vezetőségi tagjá­nak. A tizezer lejt a temesvári prefektura utalta ki Orendinek, ezen a címen: „segély a bánsági etnikai kisebb­ség közötti kulturális nemzeti pro­pagandáért.“ Románul igy szól és igy Írták az utalvány­ra: ajutor pentru propaganda culturala na­ţionala intre minorităţile etnica din Banat. S amint ez a segély meg jelölés mondja, olyan propagandát jutalmaznak meg ezzel a pénzzel, amit az ittélő kisebbségek között végzett és végez. Ez annak az ékverési igyekezetnek a dija. Intre, minorităţile — mondják hivatalosan. Tudjuk, hogy mit kell ez alatt érteni és tud­juk, mi az ilyen jutalomnak, szolgálati díjnak az igazi minősítése. De tudunk még sok min­dent. Orendinek a neve az utóbbi betekben több­ször szerepelt a lapokban, és a temesvári tudó­sításokban. 1. Megírták a lapok, hogy Bleyer Jakab Temesváron járt budapesti ismeretes beszédé­nek elmondása előtt és Orendivel is találko­zott. 2. Megjelent Orendinek a röpirata a ma­gyarországi németekről. 3. Orendi beszedet mondott az antireviziós gyűlésen. 4. Néhány nappal ezelőtt a nemzetközi kon­ferenciára utazó Titulescu vasúti kocsijában a temesvári pályaudvaron megjelent Orendi és átnyújtotta a külügyminiszternek a röpirat pár példányát, felhasználás végett. Mindezek után most megérkezett tizezer lej. Egy részlet-e ez az összeg, vagy van még további igénye is Orendinek, nem tudjuk. Úgy látszik, ennyi az egész. De összeg, amit pénzben fizettek ki, pénzben fizettek meg, még pedig lejben.

Next

/
Thumbnails
Contents