Keleti Ujság, 1933. június (16. évfolyam, 123-146. szám)

1933-06-18 / 136. szám

Vasárnap, 293S. 'junius 18. KELETrUjSJSG in verünk, hozzá jön 6 tojás sárgája, — ezzel szintén ka­Női olvasóinak akar kedveskedni a megna­gyobbodott „Keleti Újság1', midőn ezt a ro­vatot megindítja. Szó lesz itt mindenféle nőket érdeklő do­logról: aktuális problémákról, családról, gyermekről, lakás­ról, irodalomról s nem utolsó sorban a gasztronómiáról. Hi­szen, hogy csak az utóbbinál maradjunk, mondain höl­gyeink sem pirulnak már azért, ha főzni tudnak. A mai természetesebb életfelfogás folytán főzni tudni nem szégyen, sőt — divat. Budapesten pl. a divat irányitól: a színésznők főző versenyt rendeztek s az első dij boldog nyertese bizonyára volt rá olyan büszke, mint egy- sikerült alakítására• S hogy tovább ne menjünk, <* mi tehetséges művésznőnk: Poór Lili a legkitűnőbb házi­asszonyok egyike, ki bizony otthon nem „divatos pijamá- ban olvas francia regényeket", hanem nagyszerűen főz s erre — méltán — büszke, kertész­kedik és semmiféle házi mun­kától sem riad vissza. És soha se felejtsük el, régi igazság, ha elkoptatolt is: a férfi szivéhez a gyomron át vezet az ut. Természetesen a mai nehéz viszonyok nem engedik meg az olyan méretű főzéseket, ami nagyanyáink korában elengedetlen volt. De szükség sincs rá, mert nemcsak költséges, de egészségtelen is- A mai nő kulturigényei is sokkal na­gyobbak. A modern nő feltét­len igényli a jó könyveket, a zenét, — ha csak rádión át is, — sportol, utazik, szóval élete javarészét nem a konyhában éli le, de a szalon és kony­ha nincs demarkációs vonal­lal elválasztva. Hiszen mindnyá jan ideális feleségek akarunk lenni. És ideális feleségnek azt tudom, aki előtt nem ismeretlenek Glasworthy regényei, de a — főzőkanál sem. Nem folytatom igy. Nem szép a nagyképű­ség, tehát Isten ments, hogy annak látszodjam. De azt hiszem igy is megértenek! Szoros kon­taktust szeretnék teremteni olvasóim között és közöttem. A fiatalabb korosztálybeliek, ha ta­nácsért fordulnak hozzám, mindig szerető és megértő választ kapnák, az idősebbek, tapasz- taltabbak tanácsait pedig majd én fogadom különös hálával és szeretettel. A jelszó: adjuk magunkat úgy, ahogy va­gyunk■ Beszéljünk egymáshoz a magunk leg­természetesebb hangján. Angliában egy uj áramlat, — mely az irodalomra is átcsapott — indult meg és ez az egész életet, elsősorban a lelki életet a maga valóságában igyekszik föl­tárni: őszintén, játékosan, naivul, úgy hogy még az irodalom se lássék — csinált irodalom­nak. Ebben a rovatban álljunk nyílt lélekkel szemben egymással. Nagyképűség, hazugság, hízelgés nélkül el fogom mondani, mit gondo­lok és érzek és kérem, akik soraikkal föl akar­nak keresni, tegyenek hasonlókép. Beszéljünk tehát kendőzetlenül arról, ami a nők életét betölti, vagy betölthetne! Sz. Szapjpanyos Gabriella. Étel-receptek Csiperke-gombaleves. Kevés csonttal, zöldséggel levest főzünk. A gom­bát jól megmosva, megtisztítva kis darabkákra vag­daljuk, kevés hagymával, petrezselyem zöldjével, pap­rikával zsírban pároljuk és ha puha, zsírján jól lesüt­jük. A leszűrt levest ráöntjük, kevés rizskását főzünk bele és 1 kanál lisztből hig, világos rántást teszünk hozzá. Egy egész tojást jól elhabarunk 2 deci vastag tejföllel s ezzel tálaljuk. Sajtpudding. y2 kgr. fehér veknit tejbe áztatunk, ha puha, K> csavarjuk és átpasszirozzuk. 10 dk. vajat habzásig ke­varják, — az átpasszirozott vekni, egy maréknyi par- mezin, a 6 tojás habja és egy kevés só. Zsíros pudding formában, vagy ha ez nincs, lábosban, fedő alatt, gőzben egy jó óra hosszáig főzzük. Tálra borítva 15 dk. olvasz­tott vajjal és 15 dk. reszelt parmezánnal tálaljuk. Tejföl fánk. 2 lejre élesztőből, y„ pohár langyos tejből, kevés lisztből, egy tele kanál porcukorból hig kovászt csiná­lunk. Ha megkelt, a dagasztó tálba tesszük, hozzá jön: 4 tojás sárgája, 3 deci vastag, édes tejföl, 4 evőkanál­nyi porcukor, 4 csipet só s annyi liszt, hogy rendes fánktészta keménységű legyen. Kézzel — nem dagaszt­juk, hanem — alaposan kiverjük, mig csupa hólyag «. tészta. Rögtön kinyújtjuk, apró fánkokra szaggatjuk és 2 óra hosszáig meleg helyen kelesztjük. Lábosban, forró, bő zsírban fedő alatt sütjük, ha megfordítottuk a fán­kot, fedetlenül, hogy szalagos legyen. Porcukorral meg­hintve gyümölcsvizzel adjuk asztalra. (Páris, junius hó.) André Maurois uj élet­rajzba fogott, a jelek szerint valamennyi kö­zött ez lesz a legsikerültebb. A könyv VII. Ed- váráról és koráról szól, az angol történelem legvonzóbb korszakáról, a könnyed, élvezetes és nagyvilági korról, amely Viktória királynő puritán korszakát követte. Maurois könyve Viktória királynő halálával kezdődik. Ezek a lapok, amelyek még nem kerültek nyilvános­ságra, a legnagyobb Írókhoz méltó festőiség- gel és szűkszavú emberábrázolással festik az angol birodalom császárnéját, kit korában Európa nagyanyjának hívtak. Az alábbiakban képet adunk erről az érdekes fejezetről. A királynőben a családi érzés uralkodott. Európa országai családjának különböző birto­kai voltak a szemében. A német császár csak „Willy“ volt számára, az orosz cár „az a drága Nicky“. Rokonságban volt a görög, román, svéd, dán, norvég, belga királyi családokkal, palotájában állandóan nézegette kilenc gyer­meke, negyven unokája, számtalan dédunoká­ja porcellánra festett arcképét és az országos érdekeket nehezen tudta elválasztani az ural­kodócsaládok személyes érdekeitől. Vilmos császár egyik levelére igy válaszolt: „Nem hi­szem, hogy uralkodó valaha ilyen hangon irt egy másik uralkodónak, kivált ha az a tulaj­don nagyanyja.“ Rendületlenül hitt hatalma földöntúli ere­detében. Nem lepte meg, mikor közölték vele, hogy a burok ellen harcoló angol csapatok kö­zött szétosztott csokoládésdobozokon fennakad­tak az ellenséges golyók. A világtörténelmet egészen személyes módon fogta fel. Egyszer Sziám miatt majdnem kitört a háború Anglia és Franciaország között. A királynő éppen Nizzában volt és ezt irta miniszterelnökének: „Nem kívánom a háborút, különösen azzal ai országgal, ahol éppen most olyan megkülön­böztetett figyelemmel bánnak velem.“ Mikor Rosbery lord elhatározta, hogy megerősíti a hadiflottát és előadta tervét a királynőnek, Viktória közbevágott: — Hát a hadsereggel mi lesz? A miniszterelnök kifejtette, hogy a száraz­földi hadseregre most nincs pénz, fődolog a tengerészet. A királynő igy válaszolt: — Nem értek egyet magával. Engem a had­sereg tiszteletében neveltek, katona leánya va­gyok. A tengert világéletemben utáltam. Családi érzületét az egész birodalomra ki­terjesztette. Ha az ő követségét, az ő miniszte­rét megostromolták a boxerek Kinában, Ugyanúgy aggódott értük, mintha unokái let- te.v volna. ízlése is demokratikus volt, olyan, mint az angol középosztályé. A szépmüvésze- tekről hajszálra úgy gondolkozott, mint az an- I goi polgárság. Az arckép csak abból a szem­Heti étlap HÉTTŐ? Egresloves, növendék felsül szelet uj burgonyával és öntött salátával, erer. Vacsora: Rántott borjuvelő. KEDD: Töltött karalábé, arany galuska. Vacso­ra: Zöld borsó tükörtojással. SZERDA: Vegyes zöldségleves, sertés karaj paraj főzelékkel, madár tej. Vacsora: Bálmos. CSÜTÖRTÖK: Csiperke-gombaleves, töltött zöld ká­poszta bennefőtt sertés dagadőval, tej­föl-fánk. Vacsora: Déli zöldkáposzta, székely túró. PÉNTEK: Szegedi halászlé, túrós csusza. Vacsora: Sajtpudding. SZOMBAT. Idei töltött kelkáposzta, linzer. Vacso­ra: Tokány puliszkával. VASÁRNAP: Zöldborsó leves, rántott csirke, uj bur­gonyával és uborka salátával, cseresz­nyés rétes. Vacsora: hideg csirke és föl­vágott, tea, gyümölcs. A rovatvezető üzenete. a híres jó erdélyi: magyar, román és örmény konyhának sok kitűnősége van, ezekre különös gondot akarok fordítani. Ha valaki valamilyen speciálisan jó ételének receptjét nyilvánosságra akarná hozni, kérem küldje azt a szerkesztőség eimére, a rovat megjelölé­sével. Hálásan fogadom. pontból érdekelte, hogy hasonlit-e a modellhez és ha a modell ő maga volt, nagyon megnézte, hogy kifogástalan-e a térdszalagrend szine. Ami a zenét illeti, Wagnert mindig „érthetet­lennek“ tartotta, „istenidnek találta Gounod Faustját, Haendelt unta. Házassága óta egy­általán nem vett részt a nagyvilági élet ragyo­gó és néha botrányos életében. Az ő idejében nem az udvar volt a nagy élet központja. Igazi szenvedélye a munka volt. Minden reggel féltizkor már dolgozott. Férje halála óta csak fekete selyemruhát viselt, fekete ci­pőt és fekete főkötőt. Egy angol festő szerint a kis kövér királynő „olyan volt, mint egy gomba“. De kedves hangja, üde nevetése volt. -tíülow herceg egyenesen meghatónak találta egyszerűségét és közvetlenségét. A világbiro­dalom királynője olyan volt, mint egy jó öreg j.annoveri nénike. Mivel látása gyengült, min­den táviratot kézzel lemásoltak számára. Tit- kú jajtól megkívánta, hogy állandóan rendel­kezésre álljanak, amint hogy fontos állam­ügyekben a nap és az éjszaka minden órájában ő maga is rendelkezésre állt. Éppen ebédnél ült, amikor közölték vele Krüger elnök ultimá­tumát. Azonnal táviratozott Salisburyért. Ebéd után kocsizni ment, kocsintjaira fia­tal udvarhölgyek kisérték el. A fiatal lányok szigorú utasításokat kaptak- Nyolcvan éves korától kezdve a királynő gyakran elbóbis­kolt; ez veszedelmes volt, kísérőinek állan­dóan szóval kellett tartaniok. Az aingol király­nő a legidősebb volt Európa valamennyi ural­kodója között. Ellenségei hipokrizissel és prü- dériával vádolták. Az igazság az, hogy csak­ugyan irgalmatlan volt olyan férfiak iránt, akiknek családi élete nem volt kifogástalanul tiszta. De szeretett jól mulatni, nagyokat ne­vetett, humor iránti érzéke rendkívül erős maradt. Kis termete miatt mindenkinek a Shakespeareből ismert Mab királynőt juttatta eszébe. Nem pályázott arra, hogy szellemes­nek, vagy akár nagyon műveltnek^ tartsák, de joggal volt büszke csalhatatlan, józan eszére. A nagy államférfiak a királyinő Ítéletét már csak azért is megbecsülhetetlennek tartották, mert pontosan tükrözte a közvéleményt. Salis­bury mindig a királynőt kérdezte meg, ha tudni akarta, hogy valamely kérdésben ho­gyan vélekednek a nagy tömegek. öreg korában még egy megpróbáltatás várt reá: a transvaali háború- 1900 végén már kezdte rosszul érezni magát. 1901 január 13-án szokása szerint beirt nehány szót naplójába: „Aláírtam és diktáltam Lenchennek-“ Ez volt az utolsó bejegyzése. Másnap még fogadta Ro­berts lordot, aztán többé nem látta senki élve. Nem volt más baja, mint az öregség és fáradt­ság­Európa nagyanyja André Maurois könyvet irt VII. Edvúrdról és Viktória királynőről

Next

/
Thumbnails
Contents