Keleti Ujság, 1933. június (16. évfolyam, 123-146. szám)
1933-06-18 / 136. szám
Vasárnap, 1933. j mius 18. KFtrrrm* A világháború két első éve — félelmetes számokban 1916 októberéig 640,000 halottja, 390,000 rokkantja és 1 millió hadifogoly vesztesége volt az osztrák-magyar hadseregnek Irta: Julier Ferenc ny. ezredes Gyakran felmerül a kérdés, hogy milyen hadi előkészülettel kezdte meg az osztrák-magyar monarchia a világháborút és hogy ezek alapján milyen meglepetésekben volt a hadvezetőségnek része. Erre a kérdésre akarok most válaszolni, mikor a vonatkozó statisztikai adatokból néhány érdekes számot közlök. 1914 nyarán a mozgósításkor az állandó hadsereg kereteihez 3,284.000 fő vonult be. Ebből a tömegből alakította meg a hadvezetőség a 6 hadseregre tagozott haderőt, összesen 2 millió 80.000 főnyi élelmezési létszámmal. Az igy megszervezett hadrakelt sereg 77%-a — négy hadseregre tagozva — az orosz fronton, 23%-a — két hadseregre tagozva — a szerb fronton szállt szembe az ellenséggel. A mondott 2 milliós élelmezési létszámból 1.233.000 fő számított lőfegyverállománynak, más szóval ennyi volt a puskával és karabéllyal felszerelt és harci faladatok megoldására alkalmazható csapat. Ebből a főfegyvernem: a gyalogság kitett közös (magyar, osztrák és bosnyákjb továbbá honvéd- és Landwehr-ezre- dekben 700.000 főt, mint elsővonalbeli csapatot, népfölkelésben és menetalakulásokban pedig 380.000 főt, mint harmadvonalbeli csapatot. Ez utóbbi rész: 235.000 főnyi, magyar és osztrák ezredekbe tagozott népfölkelés, s 145.000 főnyi közös hadseregbeli és honvéd menetalakulás azért jelemezhető harmadrangú csapatnak, mert több okból nem volt nehéz harc megvívására alkalmas. Lovasságban volt a haderőnek 57.000 huszárja, dragonyosa és ulánusa, . műszaki csapatban pedig 30.000 főnyi, harcosnak is számítható árkásza és utásza, eltekintve az egyéb műszaki alakulásoktól. jtx. haderő tüzérségi felszerelése kitett:1 2500 drb. tábori löveget. Az arány a gyalogság és a tüzérség között nem volt kedvező, amennyiben minden 1000 gyalogosra csak 2.6 ágyú, ha pedig menetalakulást nem számítunk, 3 ágyú jutott. Az orosz hadseregnél az arányszám 4-et, a németeknél pedig 7-et tett ki. A haderőt röviden igy jellemezhetjük: a gyalogság kitűnő volt, de 35%-a felszerelésénél fogva nem a csatatérre való volt, a kitűnő lovasság kiképzése nem volt korszerű, végül kevés volt a tüzérség. Utóbbi körülménynek látta a haderő a legnagyobb kárát, ahogyan ezt ia' veszteségek mutatják. A monarchia hadereje az 1914 folyamán mind a két hadszíntéren végzett — északon három, délen két — támadó hadjárat folyamán 1.250.000 főt (ebből négyötöd részt északon, egyötöd részt délen) vesztett. Ez a nagy veszteség a következőleg oszlott el: volt 189 ezer halott, 491.000 sebesült, 278.000 fogoly és Aranyér bántalmak ellen a „Goedecke‘‘-féle „Anusol-Suppositor“ (belét) minden kor utolérhetetlennek bizonyult. A világ minden részében az orvosok nagyrésze „Anusol“-t ir elő és számtalanok azok az esetek, amelyekben ez a gyógyszer a gyógyíthatatlannak hitt beteget megmentette. — Aa „ANUSOL-SUPi'OSITOR‘ (betét) azonnal meghozza a kívánt megkönnyebbülést és rövid időn belül megszünteti a sokszor oly rettenetes aranyérbántalmakat. Használata egyszerű, tis :ta és olcsó. Ezenkívül az az előnye is meg van, hogy a oe- teg a kezelés alatt foglalkozásának üzését me /s-aki1 ás nélkül folytathatja. A gyógyszertárban kimondottan „Goedecke“-féle „Anusol—Suppositor‘'-t kérjen. Ismertető jele a piros doboz és a gyári nomba. 291.000 beteg. Az 1914 év jelenti a viszonylagosan legvéresebb hadi évet. Ilyen óriási mértékű veszteségre senki sem számított. A világ- történelem 1914-ig vívott legnagyobb modern mérkőzésében, az 1870—71. évi német-francia háborúban a harmadrész erejű német hadsereg félév alatt halottakban, sebesültekben és foglyokban 170.000 főt vesztett. A tény az, hogy a gyalogság már 1914- ben még akkor is teljesen elvérzett volna, ha a betegség nem is ritkítja sorait. A háború folytathatása céljából óriási méretű emberanyagpótlás megszervezése vált szükségessé. A pótlásra való emberanyag ugyan a mögöttes országrészekben még rendelkezésre állt, amennyiben a hadrakelt sereg megalakítása után még maradt 1.2 millió ember és ezenfelül az 1914 évi sorozások alapján még közel 300.000 fő vonult he a pótzászlóaljakhoz. De nagy nehézségbe ütközött az elveszett puskák pótlása. Hatalmas erőfeszítéssel mégis sikerült még 1914 folyamán 620.000 főnyi felfegyverzett pótlást és 288.000 főnyi uj alakulást a hadrakelt sereghez küldeni. Ennek egy hatodrész volt felgyógyult (beteg és sebesült), öthatod része friss ember. A hiányt azonban ezzel még nem sikerült teljesen pótolni, amit mutat az,, hogy 1915 január elején a haderő harcos állománya az orosz és szerb hadszíntéren, valamint az olasz határ mentén együttesen csak 569.000 főre rúgott, tehát az 1914 augusztusban kivonult harcosok létszámának felét sem érte el. Az összveszteség a kárpáti csata időszaka alatt újból magasan felülmúlta az elképzelhető méreteket, amennyiben a 4 hónapi téli hadakozás alatt közel 800.000 főt tett ki. Ebből volt 66.000 halott, 180.000 sebesült, 240.000 fogoly és több mint 300.000 beteg. Feltűnő itt a betegek nagy száma, amit a zord időjárás magyaráz meg. A haderő e második 4 hónap alatt újból, sőt most már kétszer is elfogyott volna, hja nem kap minden hónapban az előirt hadi létszám 25%-ának megfelelő pótlást. Csak igy lehetett elérni azt, hogy a haderő 1915 május elején, Görbéénél — tűrhetően feltöltött állományokkal — újból támadásra indulhatott. A gorlicei áttörést követő késő őszig tartó hadjárat közel 1 millió katonába került. Feltűnő, hogy ebben a győzelmes hadjáratban kereken 300.000 foglyot vesztett az osztrák-magyar hadsereg, aminek magyarázata a hadakat üldözés közben ért balesetekben található meg. Ilyen baleset érte Pflanzer-Baltin hadseregét a Pruth és Dniester között, aztán József Fer- dinánd főherceg hadseregét a San mentén, majd a második krasniki csatában, végül az egész haderőt a Eowno elfoglalására intézett támadásban. A többi hadszíntér is erősen fogyasztotta a csapatot. Az 1915. év küzdelmei összesen 2.118.000 fővel apasztották a fegyverfogható emberek számát. A pótlás ebben az évben már nagyon jól működött. Kapott a hadrakelt sereg közel 3 milliónyi pótlást és ezenfelül mindennémü uj alakulásokban 360.000 főt. Ezekből volt 929.000 felgyógyult;, a többi friss ember. Ennek a hatalmas pótlásnak volt köszönhető, hogy a haderő élelmezési állománya 1916 január elejére 2.700.000 főre emelkedett, amelyen belül 1.013 ezer fő számított harcos létszámnak. Ezzel megközelítették az 1914 augusztusi létszámot. Ezt a harcos létszámot a következő rendszeres pótlások 1916 május 1-ig 1,149.000 főre (3.14 milliónyi élelmezési állomány mellett) W*B flau úÁmfnst (ÍYARTMANYAI: L’OCÉAN BLEU DOUCE-FÍANCE-AMARYLLI! -FRANCI« >♦« tMlllimil duzzasztották, annak dacára, hogy a frontokon nem volt nyugalom. Az 1916 elején lezajlott besszarábiai csata, Montenegro és Albánia meghódítása és az 5. Isonzo-csata mintegy 350 ezer fővel apasztották a haderőt. Az 1916 május 1-i állomány mégis .felülmúlta a menetalakulások nélkül számított 1914 augusztusi állományt. Ekkor, kétévi hadakozás után állt a monarchia hadi erőfeszítésének tetőfokán. Tüzérsége is hatalmasan megszaporodott. Volt összesen 4400 korszerű tábori és nehéz lö- vege. Természetesein a gyalogság minősége nem érte el az 1914. évbelit. A jó katonák közül sok elpusztult. Az 1914-ben kivonult minden 1000 jól kiképzett fiatal harcos közül átlagos számítás szerint elhalt 81, megsebesült 219, betegi lett 240, hadifogságba jutott 161, tehát csak 299 maradt meg, de ezeket is elcsigázták a már két- esztendős háború fáradalmai. Ennek dacára a haderő még mindig nagyszerű eszköz volt. Az 1916 május 1-e után bekövetkező hadi események aztán a haderőn súlyos sebeket ejtettek. Három nyári hónap alatt (május—julius) lejátszódott a megrekedt déltiroli offenziva és Brussilow luck-oknai támadásának első fejezete. Ez a három hónap közei 700.000 katonába került (ebből volt 65.000 halott, 191.000 sebesült, 227.000 fogoly, a többi beteg). A világháború kezdetétől 1916 augusztu 1-ig a pótolhatatlan (végleges) veszteség ezzel 511.000 csatatőri halottra, 130.000 kórházi halottra, 390.000 rokkantra, s kereken 1 millió hadifogolyra emelkedett. Augusztusban következett aztán az olasz támadásból eredő veszteségteljes 6. Isonzo-csata, a román támadás, az orosz rohamok újbóli sokasága. Mindezek a haderőt 1916 őszére olyan mélypontra juttatták, amelyről a régi magaslatra emelkedni többé már nem sikerült. HAIZNAIJA A H í 4L E S '• ,fí: /% 1 j ;• V':-'..-.-.. .... . _ . . . - ____V. ÖUOENIKUl ITAL ... UíítIT hűsít k KELLEMES KÖNYV óvakodjon azt/r/i/vzAroKrcu >
