Keleti Ujság, 1933. június (16. évfolyam, 123-146. szám)
1933-06-18 / 136. szám
uaz mos ţKtttaJS prae» In nmera» Ko. ÍC258—1BÎ7. BUDAPEST V. Lfy, i'V \ Vasárnap ’tSg'SSSui. Ara £ TIUJSKG Eicflaetési árak belíöMön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy éne 60, félévre 26, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő, r— Egyes «rAm ára Magyarországon 20 fillér. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XYI. ÉVFOLYAM — 136. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Clnj-Eohafc vár, Strada Baron L. Pop (volt Urassal ncca) 5. szánig Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 10L szám« Kéziratokat senkinek sem küld viasza a szerkesztőség. Közbelépnek a nyugati hatalmak, ha Ausztria függetlenségét homály veszély fenyegetné Dollfuss a franciák és angolok ígéretével ___m V« m is n # 4 itta 7nft haza. Parisból Tisztelet a bírónak Nem triumfálni akarunk, csak éppen szerény megjegyzéseket szeretnénk fűzni ahhoz a felmentő Ítélethez, amelyet három újságíróval szemben ma mondott ki a kolozsvári törvényszék hármas tanácsa. Mi ejbben az ítélet- bein elvi állásfoglalást látunk, elégtételt, a jövőre nézve pedig megnyugtatást, de semmiesetre sem felhatalmazást arra, hogy az objektiv kritika pódiumáról a szabadosság, a felelőtlen handabandázás mocsarába tévedjünk. Mert állítjuk és a meggyőződés hitével valljuk azt, hogy a mi utunk tizenöt esztendő óta nyílegyenes volt, bennünket akkor, amikor a magyar kisebbség jogos panaszainak, komoly sérelmeinek hangot adtunk, sohasem vezetett elfogultság, sohasem vezettek hangulatok és sohasem vezetett gyűlölködő rosszindulat sem a kormányzattal, sem a román Jiéppel szemben. A vád szerint izgattunk akkor, amikor egy ügyészi beszed szrngvinikus iramával szemben védelmet kértünk a magyarság számára. És izgatásért indult meg ellenünk az eljárás akkor is, amikor a népszámlálás alatt akadlak végrehajtó közegek — szemben a hivatalos kormányállásponttal — akik névvegyelemzés- sel akarták a nemzeti hovatartozás kérdését egyoldalú hatalmaskodással megoldani, legutóbb pedi^ szintén kimerítettük az izgatás y.^Aj'eheft kritériumait azzal, hogy helyszíni jelentéseink alapján megtorlást és védelmet kértünk a sinfalvai események után Beszéljünk csak Sinfalváról- Kit és mivel akartunk mi felizgatni? És mi célunk lehetett az izgatással? Sajnos, sem a sinfalvai, sem a többi magyar falvak földműves laKosai nincsenek olyan helyzetben, hogy magyar lapokat olvashassanak. A magyar sajtó közönsége majdnem százszázalékosan intellektuelekből áll, akiknek amugyis megvan a józan ítélőképességük és az események egymásrasorakoz- tatásából is le tudják vonni magukra nézve a megfelelő konzekvenciákat. Izgatás az, ha megírjuk, hogy egy csoport földműves leszáll a vonatról, néhány helybeli fiatalember vezetése és útmutatása mellett bejárja a kis tor- daaranyosmegyei falucska földhöz ragadt magyar parasztjait, összezúzza néhol csak az ablakokat, máshol a lakásberendezést, rátámad békés, senkinek sem vétő emberekre, nem kíméli a paplakot sem s végül fenyegetőzések ég szitkozódások közepette elvonul? Akadtak bukaresti lapok, amelyek azt vetették a szemünkre, hogy a falu felgyujtásárói irtunk. Tessék végigolvasni erről az ügyről irt összes tudósításainkat és más cikkeinket, ilyen túlzásra mi sohasem vetemedtünk, éppen ellenkezőleg, kikiildtük tudósítóinkat a helyszínére, hogy lehetőleg a legpontosabb információkat szerezzük be a történtekről. És izgatas-e az, hogyha a tények megállapítása után a bűnösök megbüntetését és az esetleges további ex- cesszusok megelőzését kértük? Nem tagadjuk, megnyugtató érzés számunkra, hogy most román biróság ailitotta ki a magyar sajtó erkölcsi bizojnyitványái;. Megnyugtató, hogy amit mi teljes jóhiszeműséggel és becsületes jóakarattal Írunk, azt akkor sem fogják félreérteni az igazságszolgáltatás fórumai, hogyha az ügyészi sötélenlátás és az elfogult nacionalista sajtó börtönt kér a fejünkre, azt a Márzescu-törvényt fogja emle getni, amelynek intenciói világosak s amelyet a legrosszabb akarattal sem lehet a hivatása magaslatán álló magyar sajtóra alkalmazni. Köszöntjük a birói objektivitást, amelynek ma, az egész Európát elboritó, egymás ellen fenekedé gyűlölködés tengerében külön jelentőséget tulajdonítunk, amit megkülönböztetten kell értékelnünk. Tisztelet a birónak, aki méltó papja Justitia oltáráénak! (Becs, junius 17.) Az osztrák lapok nagyjelentőséget tulajdonítanak az angol és francia sajtó állásfoglalásának a német-osztrák konfliktus ügyében. A nyugati nagyhatalmak hivatalos állásfoglalását adja vissza a sajtó, amely nagy fontosságú kijelentéseket hoz nyilvánosságra. Párisi jelentősek szerint Dollfuss kancellár útban van Pársiból vissza az osztrák főváros felé. AJo urnái szerint az osztrák kancel lár a francia kormányférfiakkal részletesen megvitatta Ausztria helyzetét. Francia kormányrészről kijelentették Dollfussnak, hogy rövid időn belül folyósítani fogják a nemzetközi osztrák kölcsön francia részesedési összegét. Megállapítani kívánták azt, hogy a hatalmak számára nem közömbös, ami jelenleg Ausztriában folyik. A nemzeti szocialista akciót nyílt erőszaknak tekintik Ausztria függetlensége ellen s meg fogják találni a közbelépés útját Paul Boncour a jövő hét folyamán a francia kamara külügyi bizottsága előtt expozét fog mondani s ennek során kitér az ausztriai eseményekre is. Dollfuss kancellár elutazása előtt a francia sajtó munkatársai előtt kijelentette, hogy őt nem aggasztják az ausztriai események. Kormánya szilárdan halad eddig követett utján s nem hajlandó alkura a nemzeti szocialistákkal. Kétségtelennek látszik, hogy az utóbbi napok eseményei a külföldön még jobban megszilárdították a bizalmat Dollfuss kormánya iránt. A hatalmak kormányai és az egész nyugati közvélemény teljes rokonszenvvel viseltetnek Dollfuss kormányával szemben. A londoni Daily Telegraf szerint felmerült az a gondolat, hogy Anglián kivül Olaszország is csatlakozzék a Németország és Ausztria között megkísérelendő közvetítő akcióhoz. A Times hangoztatja, hogy az ausztriai események az angol közvéleményt újra a nemzeti szocialisták ellen ingerük. Ha nemzetközi közbelépésre kerülne sor — irja a lap — Németország, mint már néhányszor, a legnagyobb mértékben meg lenne lepve. A Morning Post megállapítja: «■ a hatalmak nem tűrik, hogy Németország magához ragadja Ausztriát. A Daily Mail leszögezi, hogy az utóbbi napok eseményei jó hatással voltak Ausztria nemzetközi kölcsönének kiutalására. A Daily News Chronicle El a kézzel! — eimmel vezércikkezik. Hangoztatja, hogy az osztrák kérdés európai ügy. A francia Temps Ausztria helyzetével foglalkozó cikkében hangoztatja azt a meggyőződést, hogy a nemzeti szocializmusnak nem szabad exportáruvá fejlődnie. A horogkereeztes módszereket —, irja a lap — egyetlen olyan állam sem tűrheti meg területén, amelyik ad: valamit méltóságára és biztonságára. Verekedés a tartomány gyűlésen. Az alsóausztriai tartománygyülés ülésén botrányos jelenetek és verekedés játszódtak le nemzeti szocialisták, másfelől szociáldemokraták és keresztényszocialisták között. Nemzeti szocialista részéről lehetetlenné akarták tenni az ülés megtartását s azt ordították: Hitler a mi vezérünk. Erre a keresztónyszocialisták le- hazaárulozták a nemzeti szocialistákat s a szociáldemokraták ököllel mentek nekik. A kavarodásban az ülést fel kellett függeszteni. Ujra- megnyitás után is változatlanul izgatott volt a hangulat s igy azt végkép elnapolták. Németország meglepetésszerűen nem járult hozzá a négyhatalmi paktumhoz (London, junius 17.) A' világgazdasági konferencia pénzügyi tárgyalásai megakadtak amiatt, hogy a washingtoni kormány még a dollár és a font közötti árfolyamviszony lerög- zitését jóváhagyni hajlandó, ellenben a franciákkal való valutarögzitésbe nem egyezik bele. A franciák viszont kijelentették, hogy amig ez a stabilizálás meg nem történik, nem vesznek részt a világgazdasági konferencia pénzügyi tárgyalásán. Hugenberg, a német birodalmi kormány gazdasági minisztere memorandumot juttatott el a konferencia delegációihoz. E memorandum visszakéri Németország számára a délafrikai gyarmatokat. A delegációk körében egyelőre nem tulajdonítanak különös fontosságot e memorandumnak. . A diplomáciai világ nagy eseménye, hogy Németország vonakodik megerősíteni a négyhatalmi egyezményt. Attól fél, hogy ezt a szerződést Franciaország a maga javára aknázza ki. Németország azt is sérelmezi, hogy Olaszország éket akar verni Ausztria és Németország közé.
