Keleti Ujság, 1933. június (16. évfolyam, 123-146. szám)
1933-06-15 / 133. szám
@n£Z^ ptSfítSuh IWlţB Tn RiIxSwsw Ko. BOSS—1927. Előfizetési árak _________—------------------.---------- ---negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre S0, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 650 pengd, r— Egyes szám ára Magyarországon 20 fillér. Csütörtök dnMtolonsMtr. 1933 fanta» 15. Áru 3 M ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVI. ÉVFOLYAM - 133. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: CIuj-Koloza. vár, Strada Baron Lu Fop (volt Brassai neca) 5. «vAm, Telefon: 508. — Levélcím: Clnj, postafiók lOL szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. Ne csak a gyufa legyen olcsóbb Azt olvastuk, hogy a méregdrága gyufa —, amely egy pillanatig sem engedi elhalványulni a tragikusvégü panamista Kreuger emlékét, legalább Romániában — ezentúl „olcsóbb“ lesz. Három lejről másfél lejre szállítják le az árát; azt remélve, hogy ezzel az ároperációval visszacsalogatják fogyasztónak mindazokat, akik az utóbbi években elszoktak a zseniális magyar, Irinyi Jáinos modern kiadású találmányától. A háború előtt "a gyufa a legegyszerűbb háztartásban sem volt „tétel“. Egy pakli gyufa egyenkint vásárolva két fillér, illetve egy krajcár volt, tizes csomagokban néhány krajcár, a falusiak kedvenc gyuj- tószerszáma, a kénköves gyufa, pedig háromnégy krajcár tiz dobozonldnt. Nem kellett tehát mindelnféle ravasz furfanggal, a pénzügyi hatóságok kijátszásával öngyújtókat beszerezni, finánc-rajtaütésektől remegni, a faluban pedig nem volt szükség „örök-tüzekre“, a soha ki nem alvó kemence-parázsra. Aztán eljutottunk odáig, hogy a legolcsóbb közszükségleti .cikk luxus-cikké vált. Mikor áz állam megszorult pénz dolgában, pillanathyi pénzzavarát az azóta szélhámosnak bélyegzett és öngyilkosságba menekült Kreuger gavallér- gesztusával oldotta meg, a svéd gyufakirály áldozatkészségét azonban a romániai fogyasztónak kellett megfizetni. Kreuger már rég meghalt, de mi még mindig rendiilelenül fizetjük a három lejeket néháhy szál gyufáért. És fizetnénk ezután is, hogyha a gyufafogyasztás olyan aggasztó mértékben be nem fagyott volna, hogy a borsos és megfizethetetlen ár ellenére sem fizeti ki magát az egykor Qlyan rózsásnak Ígérkező gyufaüzlet. A kormány és a gyufamonopólium árendása hosszas tárgyalás utóin megegyeztek egymással, ötven százalékkal kevesebbet kap ezentúl az állam és ötven százalékkal kevesebbet fogunk mi is fizetni. A gyufa tehát megölésül, csakhogy az állam nemcsak ennél az egyetlen pontnál volt árdrágító. Nemcsak a gyufánál értük el a maximális ár kétes dicsőségét. így van ez a többi monopol-cikkeknél is. többek között a dohánynál és cigarettánál, igy van a szesznél és igy van a vasúti utazásnál is, amely a CFR szerencsétlen tarifa-politikája következtében majdnem ugyanarra a sorsra jutott, mint a bojkottált gyufa. Madgearu pénzügyminiszter urnái zseniálisabb portarelt el sem képzelhetünk. Ő az, aki talán még a sziklából is készpénzt tudna kifacsarni. És ugyanakkor ő az, aki annyira leszállította a tisztviselők és a nyugdíjasok járandóságait, hogy nem csoda, ha gyufára sem telik nekik. Szinte halljuk Madgearu ellenvetését: az állam bevételei úgy megcsappantak, hogy a fizetésleszállitásokat kifogásolni üres demagógia. Valóban igy van. Csakhogy nemcsak az államnak, hanem az egyéni háztartásoknak is megapadtak a bevételei, tehát az államnak kellene jó példával előljárnia az általános olcsóbbodásnál. Tessék leszállítani e vasúti jegy, a cigaretta, a szesz s általában mindazoknak a cikkeknek az árait, amelyek fölött az állam rendelkezik, hogy a sokat hangoztatott olcsóbbodási folyamat ne csak papiroson, hanem a valóságban is meglegyen. Csak akkor remélhető az egészséges vérkeringés visszatérése a gazdasági élet. artériáiba, hogy ha a mérték minden oldal felé egyformán mér. Rendben van: kapjunk kevesebb fizetést, de ebből a fizetésből tudjunk is megélni. A példával pedig jáijjon elől az állam és járjon elől a pénzügyminiszter. Ne csak a gyufa legyen olcsó, hanem az élet is. Fogságba hurcoltál az osztrák követség attaséját Berlinben Rohamosan mérgesedik el az Ausztria és Német- orszdg• közötti konfliktus — Dolfuss kancelldr az angol külügyminisztert kérte közvetítésre A nemzeti szocialisták vezére megjelent Miklas elnöknél (Bécs, junius 14.) Ausztria és Németország között a viszony elmérgesedett és Berlinben letartóztatták az osztrák követségnek egy tagját. A letartóztatást azzal magyarázzák, hogy ezt retorzióul alkalmazták. Ried bécsi uémet követ tegnap kormánya képviseletében éles hangú demarsot intézett az osztrák kormányhoz Theo Habicht német birodalmi gyűlési nemzeti szocialista képviselő letartóztatása miatt, akit a birodalmi kormány a bécsi német követség tagjának tekint s akit e cimen diplomáciai immunitás illetne meg. Habicht letartóztatása óta éhségsztrájkol. Berlinben erőszakkal hurcolták el az osztrák attasét. Az osztrák szövetségi kormány nem volt hajlandó teljesíteni Németország tegnap átnyújtott demarsában foglalt azt a kívánságot, hogy Habicht német-birodalmi gyűlési nemzeti szocialista képviselőt szabadon engedjék. Ausztria részéről közölték a német kormánynyal, hogy Habichtot az osztrák szövetségi kormány egy pillanatig sem tekintette a bécsi követséghez tartozónak s most is az a felfogása, hogy a diplomáciai személyeknek kijáró mentesség Habichtot nem illeti meg. Ausztria válasza következtében Berlinben retorziós intézkedés foganatosítására határozták el magukat. Az éj folyamán nagy rendőri készültség zárta körül Wasserbcck berlini osztrák követségi sajtóattasé villáját és a készültség egyik osztaga bebocsáttatást követelt a villába. A követségi tisztviselő ennek a követelésnek nem tett eleget és telefonon nyomban érintkezésbe lépett Tauschitz berlini osztrák követtel, valamint a Londonban tartózkodó Dollfuss osztrák szövetségi kancellárral. Mindketten azt az utasítást adták a sajtó- attasénak, hogy csak az erőszak előtt hátráljon meg. Közel két óra hosszat tartó rendőri megszállás után a rendőrök ugylátszik újabb utasítás birtokában betörték a követségi tisztviselő villalakásának ajóit, őt letartóztatták és a rendőrfőnökségre kisérték. Wasserbecket délig nem is helyezték szabadlábra, a berlini déli lapok közlései szerint valószínű, hogy csak Németország területén kivül fogja visszanyerni szabadságát, mert kiutasítják. Dollfuss az angol külügyminiszterhez fordult. Londoni táviratok szerint az angol sajtó megállapítja, hogy Dollfuss osztrák szövetségi kancellár londoni útja teljes sikerrel járt. Még jobban felkeltette az angol közvélemény érdeklődését Ausztria iránt s hitelt érdemlően bizonyította, hogy kormánya a súlyos helyzetben teljes támogatásra érdemes. A közép- európai béke is megköveteli Ausztria támogatásban részesitését. Dollfuss kancellár hosszabb megbeszélést folytatott Sir John Simon angol külügyminiszterrel, ak* hir szerint felkért a Németország és Ausztria közötti közvetítésre, a két ország jó viszonyának helyreállítása érdekében. Az angol külügyminiszter elvállalta a közvetítő akciót s már közelebbről be is íl- ditja azt. Frauenfeld kihallgatást kért Miklas elnöknél. Az a hir, hogy Frauenfeld, az osztrák nemzeti szocialista párt elnöke kiszökött volna Ausztriából német területre, valótlannak bizonyult. A pártelnök és még néhány nemzeti szocialista vezető audiencián jelentkeztek Miklas osztrák szövetségi elnöknél, akinek elnöki irodája a kihallgatás bejelentése előtt érintkezésbe lépett a bécsi rendőrfőnökséggel. Azt tudakolták meg, van-e a rendőrségnek bi- zonyitóka abban az irányban, hogy az osztrák nemzeti szocialista pártvezetőség irányitó befolyást gyakorolt volna a bombamerényietekre és más terror-cselekményekre. A rendőrség részéről azt közölték, hogy ilyen bizonyítékok nincsenek az osztrák nemzeti szocialista vezetőkkel szemben. Az audienciát ezek után engedélyezték. A nemzeti szocialista vezetők a szövetségi elnök előtt tiltakozást jelentettek be a párt és a párttagok hatósági üldözése miatt. Energikusan szembeszállöttak azzal a váddal, hogy a pártnak köze volna a terror-cselekményekhez. Arra kérték a szövetségi elnököt, állíttassa vissza az alkotmányvédő bíróságot, mert e fórum előtt panasszal akarnak élni a párt üldözése miatt. Elfogott barnaingesek. Az osztrák minisztertanács tábornokok, csendőrezredesek személyében állambiztonsági kormánybiztosokat neveztek ki a szövetségi tartományi fővárosok élére. Több mint százhetven ausztriai Barna Ház került hatósági megszállás alá. A nemzeti szocialista vezetőket a tartományi fővárosokban letartóztatták. Őrizetbe került több mint nyolcvan néinetbirodalmi nemzeti szocialista vezető is, akiket rövidesen ki fognak utasítani Ausztria területéről. Még fennáll annak a le-
