Keleti Ujság, 1933. május (16. évfolyam, 100-122. szám)
1933-05-03 / 100. szám
Szerda, 1933. május 3. _________ KtLETlUjsXC, , Szamosujvár nem haldoklik — Szamosujvár meghalt... Az utolsó eszlemlőben tizenöt örmény halt meg és csalc egy gyerek született — Húsz év alatt negyven százalékkal csökkent az örmény lakosság s még vegyes házasságokkal sem lehet felfrissíteni a fajt Pillanatfelvétel a hajdan dúsgazdag örmény város tragikus életéről UridivatkereskedSk! Saját érdekében látogassa meg Magyar- ország legnagyobb és legdusabb választékú nyakkendőselyem raktárát Müselyemfélselyemtiszta selyem- különlegességek. Csak nagybani eladás. Teodorovits és Társa b.t. »Téba« nyakkendőselyem gyári lerakat Budapest V. Sas ucca 4. Nagyértékii telekkomplexumot vásárolt meg a kisküküllömegyői tanács Dicsőszentmárton határában (Dicsőszentmárton, máj. 2.) Kisküküllőmegye székhelyének áthelyezése, napok óla ismét ai érdeklődés központjába került. Balázsfalvai ismét megkezdte többször félbemaradt és kudarcot vallott harcát a megyeszékhelyért. A deputációaás és a memorandumok özönének eredményeképpen a kormány elrendelte a helyszíni vizsgálatot és kiküldte a két városba Pop loan belügyi államtitkárt és Hodor Victor közigazjgiatási vezérfelügyelőt, öli aztán személyes vizsgálatuk eredményéről jelentést fognak tenni Bukarestben. Az egész átköltözködés kérdése — tekintettel a mai nehéz pénzügyi helyzetre — teljesen érthetetlen akkor, amikor Madgearu pénzügyminiszter állandóan a leépítést és a spórolást prédikálja. Balázsfalva ugyan kötelezte magát arra, hogy egy évre kifizeti a- hivatalok lakbérét, de ki vállalja az átköltözés több millióra rugó költségét® A vármegyei székhely elvitelének kérdésében különben megnyugtató momentum merült fel, amiből arra lehet következtetni, hogy a Dicsőszentmárton feje felett Damoklcs kardként lebegő kérdés, egyelőre lekerül ismét napirendről. A vármegyei tanács szombati közgyűlésén — melyen dr. Gyárfás Elemér szenátor és dr. Barabás Béla képviselő résztvételé- vel az összes magyarpárti tagok megjelentek — a napirend egyik pontjaként, Dicsőszentmárton határában fekvő, úgynevezett Rákóczi-kert megvétele szerepelt. A Rákóczikért 9 hdld területen fekszik, 800 drb termő gyümölcsfával és három nagy épülettel. Az egész komplexum mai értéke 5,000.000 lej, melyet 500.000 lejért vett meg a tanács. Mikor a vármegyei tanács ezt a pontot kezdte tárgyalni, Macavei elnök, balázsfalvi kanonok, felfüggesztette a gyűlést és az egész tanács kiment helyszíni szemlére a Rákóczi-kcrtbe. A tanács, egy szavazat ellenében, elhatározta a vételt. így tehát az a vagyon, melybe az adventisták évekkel ezelőtt 6—7 milliót fektettek be, ötszázezer lejért ment át a vármegye birtokába. Az épületekbe tervek szerint a hadkiegészítő parancsnokságot és a csendőrlégiót helyezik el, melyek jelenleg a város központjában vannak. Ezen befektetésből Dicsőszentmárton lakosai azt a következtetést vonják le, hogy a Rákócziikért megvétele mintegy dokumentum az áthelyezés keresztülvitelének meghiúsulására, Ha a székhelyet elakarnák vinni, miért fektetett volna be a megye ily hatalmas összeget! Ezek után remélhető, hogy az áthelyezés, mely Dicsőszentmártont teljesen tönkre tenné, legalább is hosszú ideig lekerül napirendről. (Szamosujvár, május 2.) Délelőtt tiz órakor szalad be az uj motoros vonat az örmények városába, Szamoséjvárra. A tavaszi napfény az uccára csalta ki az embereket, akiknek még mai is — régi kisvárosi tradíció! — ünnep és látványosság a vonat érkezése. Kicsődülnek az állomásra és megbámulnak minden idegent. Szamosujvár valamikor szabad kirájyi város voit, egyike a legnagyobb kiváltságokkal felruházott és leggazdagabb erdélyi központoknak. A gazdag örmény-dinasztiák még a császári udvarokba is bejáratosak voltak s háború idején az aranyat ládákban szállították fel innen Bécsbe. Hol vannak ezek a szép idők!! .Nincs város Erdélyben, amely oly gyorsan és tragikusan sülyedt volna a gazdasági válság örvényébe. A hires és gazdag örmény dinasztiák elszegényedtek, az uj rezsim idején megszűnt az export Budapestre, Bécsbe, Prágába, s ha még van valami csökevénye, az is kicsúszott az örmények kezéből. Nincsenek itt már örmények. De adjuk át a szót a kisvároska egyik tekintélyes ügyvédjének, dr. Pap Bogdánnak, aki a „Papék“ dinasztiájából, hajdan leggazdagabb örmény családból való. Most éppen az állomás előtti mészárszék előtt áll. Hangosan kiált be az üzletbe: — Parior! (örmény köszönés, magyarul jónapot) — Parior — hangzik vissza az üzletből. Észrevétlenül megállók a háta mögött és végighallgatom, hogy egy kiló bárányhus körül megkezdődik az alku és legalább tiz percig eltart. Mikor a vásár megtörtént, megszólítom: — Parior ügyvéd ur, mit csinálnak az örmények! Ahogy reám ismer, kedélyesen átölel és mintha minden nap látnok egymást, adja meg a közvetlen hangú „választ:-4- Nincsenek itt már örmények, csak magyarok. Örmény vallás, az igen. Az még van. De mi már csak magyarok vagyunk. Tudnia kell, hogy a legutóbbi választáson is a Magyar Pártra szavaztunk. Indult más párt is a községi választáson! — Indult, de megbukott. Itt minden örmény a Magyar Pártra szavazott és a „kiflis“-párt csúfosan megbukott. Kiderül, hogy a „kiflis“-párt szocialistákból és az iparosokból verődött össze, de csak néhányan szavaztak reájuk. Pap Bogdán szerint, akik a Magyar Pártra szavaztak, azok a magyar-örmények, akik pedig a „kiflis“-pártra, azok az örmény-magyarok. Mert itt ma már minden örmény — magyar. Az eltanácsolt püspök. — Sahig Kogian philadelphiai örmény misszionárius mechitaristát — mondotta Pap ügyvéd — a kormány azért nevezte ki örmény püspökké, hogy bennünket nacionalizál- jon. Nem sikerült. A püspök ur itt volt, de mikor látta, hogy az örménység kitart a magyarsága mellett, nem sokáig kísérletezett. Ma a székhelye Bukarestben van és évenként egy- szer-kétszer meglátogat bennünket. Szeretjük, mert derék, jó ember s békében hagy bennünket... Közben a főtérre érkeztünk, melyet az utóbbi években parkíroztak. A hatalmas kéttornyú örmény templom uralja a várost. Dr. Kapatán Márton főesperes, akiért rajonganak a szamosujváriak, most festette újra a templom belsejét, amelynek baloldali fülkéjében őrzik Rubens sokat vitatott, de világhírű festményét. A templom előtt áll busán a 12 kőszobor; Péter cs Pál és a többi apostolok, tipikus örmény arcok kőbefaragva. Az egyik örmény, mert időközben társaságunk megszaporodott, a szobrokra mutat. — Ma holnap csak ezek maradnak belőlünk. Az erdélyi örménység pnsztulóban van. Nincs tiszta házasság, elvétve akad néhány vegyes házasság, de a gyermekek már nem örmények. Az elmúlt esztendőben a szamosujvári örmények közül tizenötön haltak meg és ezzel szemben csak egyetlen egy születés volt. — A legújabb statisztika szerint Szamos- ujváron mindössze hétszáz örmény él, holott busz évvel ezelőtt 1111 volt a hivatalos lélek- szám. Az örmény elemi iskola első osztályába már egyetlen gyerek sem iratkozhatott be, mert cvről-évre rohamosan csökkent a születések száma- Érdemes itt feljegyezni azokat a regi nevezetes örmény családokat, melyek ha alaposan megcsappant vagyonnal is, de most is Szamosujváron élnek. Ezek Ajan, Esztcgár, Flórián, Negrucz, Pap családok. A hires Pap dinasztia ma élő tagjai: Tódor, Kristóf, Bogdán, Gusztáv, Mózes és Antal. A többi itt élő örmény családok: Duha, Sáhin, Kheul. Bo- c.sánczi, Govrig, Urmánczi, Ponarácz, Perint, Bátrin, Bárány és Tarisznyás. Több már adg is van, mert négy öreg örmény sorakoztatta fel előttem a családneveket. Nemrég költözött be Ázsiából 15 gregoriánus örmény család, amelyek kissé felfrissítették a lankadó örmény vért. Már ezek is megtanultak magyarul s inkább vegyes házasságokat kötnek. Három elemi iskola. A magyar világban Szamosujváron városi elemi iskola volt. Habár a románság az örményekkel szemben politikai téren sohasem tanúsított miranzigens magatartást, a jó viszonyt soha semmiféle nemzetiségi kilengés nem zavarta meg, mégis a városi iskolát az elé az alternativa elé állították: vagy örményül vagy románul tanítsanak benne. Az örménység azonban nem deferált, a városi iskolából állami iskola lett, de ugyanakkor felállítottak két elemi iskolát, egy rónapi katholikust és egy örmény katho- likust. Az előbbinek 150, az örmény iskolának, pedig mindössze negyven tanulója van s a létszáma évről-évre apad. Az első osztályra ez évben már egyetlen tanuló sem jutott. A haldokló Szamosujvár. A valamikor élénk forgalmú város különben szomorú képet nyújt A legnagyobb és leggazdagabb uccája Szamosujvárnak a Viz ucca, amely valamikor arról volt hires, hogy ott laktak a leggazdagabb örmény dinasztiák, másnak házat sem engedtek itt vásárolni és ma mindössze csak három örmény háztulajdonosa van az uccának, a többi örmény-kúria mind idegen kézbe vándorolt. Egy román ügyvéddel találkozom, aki békében is gazdag volt s ilyeneket mond: — Szamosujvárt gazdaságilag tönkretették, különböző exportrendeletekkel megölték a kereskedelmet és a centralizáció mindent megfojtott. Még a legkisebb pénzügyi dolgot is csak Désen, a megye székhelyen, vagy Buka- restb n lehet elintézni. Az ügyvédek, orvosok adóját Désen vetik ki, az utóbbi évben a püspökséget Kolozsvárra helyezték, elvittek ma már innen mindenféle intézményt. Szamosuj- várról el lehet mondani, nem haldoklik, hanem meghalt... Bemegyek a Korona-kávéházba, üres; a hajdan gyönyörű sétatéren, amelynek a hatalmas fáit barbár kezekkel vagdossák ki, három ember sétál. A főtéren, ameiy az örményeknek minden délután találkozó-helye volt, mindössze öt ember lézeng. A szállodában nincs egyetlen vendég, a kereskedők sirnak, az iparosok leteszik a szerszámot, az örmény városka vérkeringése lassankint megáll. Valamikor Sza mosujvár kiváltságos városka volt, dúsgazdag, vidám és pompázó. Nem volt itt soha koldus és szegény ember. Itt csillogtak a legnagyobb brilliáns gyűrűk, folyt éjszakánként a pezsgő cs hangos volt a mámor. A szép örmény asszonyoknak Kráter Lóránt, a hires nótáskapitáuy adott éjjelizenct. Es ma, a nyomorúság fújja a halotti marsot... Olajos Domokos.
