Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)
1933-04-12 / 84. szám
KelztiUjs&g XVI. &VE. 84. SZÁM. Most már tények bizonyítják, hogy a CFR. igazgatósága Erdély egész területén hajszát indított a kisebbségi vasutások ellen Nagyváradon 58, Szatmáron 250 vasutast bocsátottak el a nyelvvizsga ürügye alatt — Dragos kolozsvári vasutigazgató menteni igyekszik a vezérigazgatóság könyörtelen eljárását (Kolozsvár, április 11.) Vasúti tömeg- katasztrófának minősitettük a CFR vezérigazgatóság intézkedését, melynek értelmében május elsejére szolgálatukból elbocsátottak több száz magyar vasutast. Az indok ezúttal is nevetséges és komolytalan, mert az államnyelv nem- tudása nem lehet jogeim az elmozdításra azokkal a vasutasokkal szemben, akik több mint egy évtizeden keresztül mint vasúti műhely- munkások, gépészek, szakiparosok, technikai .segédalkalmazottak szolgálatukat becsületesen végezték s nehéz időkben az impériumváltozás idején is helyükön maradtak, nem politizáltak és most az volt a jutalmuk, hogy tisztán és kizárólag politikai szempontok miatt az uccára dobták őket. Az államnyelv nemtudása csak mesterségesen és erőszakosan előráncigált ürügy, mert az elbocsátott vasutasok nagyrésze jól beszél románul, már többizben állottak nyelvvizsgára, legtöbbjük a nyelvvizsgán átment, nyelvtudásából bizonyítványt kapott és később ugyanez a bizottság megbuktatta. Nyilvánvaló, hogy nem az államnyelv nemtudásának a kérdése, hanem egy minden vonaállapitotta meg, hogy a magyar vasúti tisztviselők kitünően beszélik a román nyelvet s kifogástalanul látják el szolgálatukat. — Ebből csak az látszik — vetettük közbe —, hogy ahol szükség van a román nyelvtudásra, ott a magyar alkalmazottak is megtanultak romáuul, viszont ahol a szolgálat nem kívánja meg — mint a műhelyekben, ahol tisztán iparosmunkát végeznek —, érthető, ha akadnak egyesek, akik nem sajátították el teljesen a román nyelvet. — Mi nem kivánunk sokat a mühelymun- kásoktól. A legtöbbször én voltam a vizsgáztató bizottságnak az elnöke és előfordplit, hogy a vizsgára álló munkások száz román szót nem tudtak. Pedigi ha egy héten csak egy szót tanultak volna meg, akkor is néhány év alatt a legszükségesebb román szavakat, amelynek a használata a műhelyekben is kötelező, megtanulhatták volna. A román nyelv kötelező tudása ügyében már a Semmitőszék is hozott elvi jelentőségű döntést, amely szerint minden olyan szolgálatnál, amely a forgalommal van összefüggésben, kötelező a nyelvtudás s különösen kell tudni románul Olyan helyeken, ahol a hogy az utolsó években nagyon megcsappant a forgalom és mindinkább előtérbe kerül a leépítés. 1929-ben elbocsátottak mindenkit, akinek nem volt ötévi szolgálata. Ez a minisztertanácsi határozat különösen a román tisztviselőket érintette, mert uj szolgálati alkalmazást leginkább románok nyertek. Többször hangsúlyozta, hogy a vasúti szolgálatban nincs semmi antagonizmus a kisebbségi alkalmazottakkal szemben. _ Nyilvánvaló azonban, hogy mégis csak a politikai szempontok voltak mérvadók a kisebbségi vasutasok elbocsátásánál. Maga Dragos üzletvezető mondja, hogy mikor a minisztertanácsi határozatot végrehajtották és az öt évnél kisebb szolgálattal rendelkező vasutasokat elbocsátották, csaknem mind románok voltak. Ez tehát azt bizonyltja, hogy olyan vegyeslakosságu területen, mint amilyen Erdély és Bánát az utolsó években kizárólag többségieket neveztek ki. Mi ez, ha nem a politikai protekcionizmus élvének érvényesülése? Sőt Dragos igazgatónak ott sincs igaza, habár állításainak jóhiszeműségét nem vonjuk kétségbe, hogy a vizsgára állott magyar vasutasok nem tudtak románul. Ennek az állításnak ellentmond az a tény, — mint példával bizonyítottuk, —, hogy voltak, akik 1930-ban sikeresen letették a vizsgát és 1932-ben ugyanaz a vizsgálóbizottság megbuktatta őket. A legmegdöbbentőbb azonban, hogy a magyar vasúti alkalmazottakat végkielégítés és nyugdij nélkül dobták ki az állásaikból. Erre vonatkozólag Dragos üzletvezető ur kijelentette, hogy a szóbanforgó vasutasok nem tisztviselők, hanem csak óra- és hetibéresek, nekik nem jár nyugdíj, vagy legalább is vitássá lehet tenni nyugdíj-jogosultságukat. Itt sincs igaza Dragos üzletvezetőnek, mert lehet az heti- béres, vagy órabéréé, de ha a nyugdíj-járulékot pontosan és kötelezőleg fizette, annak minden körülmények között nyugdij jár, ha az állásából nem fegyelmi utón bocsátották el. Egy do'.vtxncMui USVETRA likőrükben, borokban, valamint húsvéti árukban nagy választékkal rendelkeznek a IGMONfi> FŰSZERÉS CSEMEGE ÜZLETE Testvérek Főtér 3 sz. Ion fájdalmasan tapasztalható kisebbségellenes tendencia áll az elbocsátások hátterében. A leg- felháboritóbb a CFR könyörtelen eljárásában, hogy végkielégítés és nyugdij nélkül dobták ki a magyar vasutasokat állásukból, holott hétről-hétre a nyugdíjalapra járulékokat vontak le tőlük s most befizetett nyugdijaik elvesztek. nyelv nemtudása miatt veszélyeztetve van a szolgálat biztonsága. A kúriai döntés szerint még abban az esetben is. ha a vasutasok működése nincs összefüggésben aktív, illetve forgalmi szolgálattal, még akkor is kell legalább annyit tudni románul, hogy az adott intézkedéseket megértsék. Dragos üzletvezető ezután arról beszólt, log bizonyos: a CFR vezérigazgatóságának eljárására nincs mentség. A magyar parlamenterek összegyűjtötték már az elbocsátott magyar vasutasokra vonatkozó összes adatokat s nemcsak a törvényhozó házakban, hanem a közlekedésügyi minisztériumban is mindent el fognak követni, hogy a kisebbségeket ért súlyos sérelmet rövid időn belül orvosolják. Nemcsak Kolozsváron, de Nagyváradon és Szatmáron el a magyar vasutasokat Kolozsváron körülbelül száz magyar vasutas, Erdélyben és Bánátban ezernél több vasúti alkalmazottat kergettek a kétségbeesésbe, bizonytalanságba és nincstelenségbe. Erről a kegyetlen húsvéti meglepetésről megkérdeztük Dragos kolozsvári üzletvezetőt, aki a következőket jelentette ki: — Tény az, hogy az államnyelv nemtudása miatt több magyar vasutast elbocsátottak szolgálatukból. Hogy preciz adatokkal szolgáljak, telefonon felhívom a kolozsvári műhely vezetőjét és pontosan megmondják, hány embert bocsátottak el. Rövid telefonbeszélgetés után így folytatja: — A kolozsvári műhelyből, ahol különben ezernégyszáz munkás dolgozik, hatvannégy embert bocsátottak el, ebből azonban már kilenc előzőleg a nyugdíjazását kérte, akik meg is fogják kapni a nyugdijukat. A raktárból, ahol 112 ember dolgozik, eddig két embernek mondottak fel és a forgalmi osztálynál alkalmazásban lévő magyar vasutasok közül nyolc- kilenc vasutasnak. Az elbocsátás indoka az államnyelv nemtudása. Hozzánk minden évben rendeletek érkeztek és cgyszer-kétszer vizsgákat tartottunk, mert 1921 szeptember elsejétől kezdve a román nyelvet az erdélyi és bánáti CFR szolgálatába hivatalosan is bevezették. — Legutóbb Kolozsváron inspiciált Cezar Mereufa CFR vezérigazgató, aki nagy örömmel IVIatild-Borviz és az Előpaíaki-Borvix Romániának két legjobb lúgos ásványvize. Kérje mindenütt csakis ezeket a természetes ásványvizeket Főlerakat Kolozsvár és vidékére : Hamlet József, str. Gen. Foetaş 22. Kntkezelőség: Fleischer György, Brassó is tömegesen bocsátották A Keleti Újság vasárnapi számában megjelent első cikkünk érthető feltűnést és megdöbbenést keltett. Már akkor azt irtuk, hogy tudomásunk szerint nem szórványos jelenségről van szó, mert a többi erdélyi városokban is dühöng a leépitési láz, amely csodálatosképpen ezúttal csak kisebbségekkel szemben érvényesül. Mint szatmári tudósítónk jelenti, a CFR vezérigazgatóságától tegnap érkezett meg a vasúti intézőségre az a rendelet, amely a szatmári és körzetbeli kisebbségi vasutasok legutóbbi nyelvvizsgájának lesújtó eredményét közli s ennek alapján az elbukottak azonnali (Szatmár, április 11.) A szatmári csendörszárny- parancsnoksag, — mint a Keleti Újság már napokkal ezelőtt jelentette, — széleskörű nyomozást folytat és a napokig tartó nyomozás eredményeképpen sikerült meg találnia annak a kommunista szervezetnek a szálait, amely egyrelöl a csehszlovák határon át a kurirszotgá- latot végzi a moszkvai kormány és a romániai kommunista párt között, másfelől pedig a szatmármegyei falvak bolsevizálását és kommunista szervezkedését Irányítja. E ketyjs kommunista tevékenységre az egyik kurírnak, a Halmi környékén elfogott Orosz Mihálynak a vallomása és a nála talált íratok tartalma vezette rá a szatmári csendörséget. A nyomozás főként határvidéken folyt, majd csaknem az egész Szatmármegyére kiterjedt és annak során eddig tizenhat embert vett őrizetbe a csendőrség. A vidéki nyomozással egyidejűleg a szatmári rendőrség is munkához látott, mert a csendörség adatai szerint az egész szervezet irányítása Szatmárról történik. elbocsátását rendeli el. A szatmári vasúti inté- zőség (inspecţia) körzetében 86 vasúti tisztviselőnek és több mint százötven munkásnak mondottak fel május elsejére. Valamennyien magyarok és túlnyomó részben családos emberek. Azt már megemlítettük, hogy Nagyváradon 58 családos vasutast bocsátottak él ugyanilyen alapon. Az indokolatlanul szélnek eresztett vasutasok természetesen nem nyugosznak bele a lelketlen intézkedésbe és per utján fogják érvényesíteni igazukat. A szatmári nyomozás során több házkutatást is tartottak, de úgy annak eredményét, mint a letartóztatottak névsorát egyelőre titokban tartják a nyomozás további sikere érdekében. Biztosra vehető, hogy még több letartóztatás is lesz, mert a vidéken újabb és újabb gyanúsítottakat fogtak vallatóra. Ezek a kihallgatások még folyamatban vannak. A szatmári csendörszámyparancsnokság néhány megbízottját Halminál átküldte cseh területre, mert a nyomozás adatai szerint Királyháza környékén van a kommunista kurírok titkos találkozó helye. A román csendőrség megbízottai most a csehszlovák csendörség- gel és politikai rendőrséggel együtt kutatja a határmenti kommunista futárszolgálat, a csehszlovák bereg- megyeí, maramarosi és ugocsai kapcsolatait. ■ WM e ia» Tizenhat letartóztatás és több házkutatás volt Szatmáron Leleplezték a kommunisták határszolgálatát és szatmármegyei szervezetét
