Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)
1933-04-09 / 82. szám
5VI. ÉVF. 82. SZÁM. KELETt'UjS&G 1 Mennyire remek és mégis csodásán olcsó Erdei emberek Irta: Nyirő József Idekünn a havason úgy van. hogy az ember nem ütheti be minden pillanatban az orrát a faluba, mert az messze van; azért az erdei emberek hagy tájékról összegyűlnek ahhoz, aki soros és vele intéztetik eí ügyeiket, bajaikat. Hetenkint egyszer szokás ilyen „követet“ küldeni, aki hoz sót, borsot, puliszkalisztet, dohányt, istrángot, szekérkenőt, egyszóval mindent, amit a havason nem árulnak, mert ott hem árulnak semmit. A megbízatásokat, üzeneteket, hírmondást szintén ez a követ hordozza, aki szombaton megy, vasárnap délutánra pedig meg kell jönnie törik-szakad. Az apostolok nem várták jobban a szentlelket, mint mi a követet., A levél, a papiros hem iismeretes idekünn. Élőszóval történik minden. Szerelmek, tragédiák, az élet ezerféle változása zajlik le- A kép olyaniele lehet, mint mikor még nyilvánosan gyóntak az emberek. Ülünk tehát a tűz körül legalább harmincán s tisztességesen beszélgetünk. A tűz sem azért ég, mintha szükség volna reá, hanem mert a tűz aiTa való, hogy égjen. Fa van elég, ott hadd ágion! Az embereken, asszonyokon se sok látnivaló van. Biza mocskosok, rongyosok, foltosak, megviseltek. Szakáll, bajusz benőtte az arcot, a haj nyiratlan. zsiros, a szaguk se keUcmetos. Egészségünk azonban jó van, s erőnk olyan, hogy — csak meg kell nézni a fohérnépeket, mert az mindenik meg van elégedve. Nem nyavalyognak, mint- városon, s nem iá i a fejük. Tömöttek, pirosak, s olyan kemények, hogy a bolhát meg lehetne ölni a mejjikeai. Az a vala mi!-.. Egyéb baj nem is volt az elmúlt héten, minthogy a Báes Jani kutyája megveszett, megmart három ökröt, s a gazdáját Nem liisz- szíik azonban, hogy megvesznek, mert lángoló tüzes vassal kiégettük az ökröket és Báes Janit is. Inkább az ember szomorkodik. s mintha ha- bozfriék is a nyája... Csak a marháknak ne legyen semmi bajuk. Embert lehet kapni eleget, de az ökörért sok pénz kell... Meglátjuk, hogy mi lesz nö! Szerencsére még nem iszonyodnak a víztől. A Cscdő ur éfilegény szolgája megsértette a kezét, de az még a mult héten történt, a seb üszkösödik, s hanem egyéb, még megrnu- rál, de úgy kell neki, mért hem tud ügyelni! Úgyse sir utána senki a szeretőjén kívül, mert nincs se apja, se anyja. A leányt sincs miért sajnálni, mert mielőtt a volt szeretője a sírban a feje alá teuhé a markát, hogy jobban nyugodjék, már úgyis más legény ölében ül. Mondom, ülünk, s várjuk az Üdő Márton törvénytelen fiát, mert ma ő a szeres-követ, — Jöhetne! — morogja Marci bácsi. Ö is csak azért, mert a fiáról van szó. — Eljön! — nyugtatják meg. Arra senki sem goindol, hogy valami baja is történhetik az utón. Annak a molcúny, kemény embernek! ... No e jó! Még a fa is eltörik a Iáim alatt, amelyikre reálénJön is no. kiég van rakva, mint egy mosz- tikás szamár, de mozog felfelé az ösvényein Egész halom lesz a holmiból, mikor lehányja magáról. Senki egy szót nem szól. nem kérdez. Első az, amiből' élünk. Szót is osztja mindenkinek becsületesen, amit hozott. Most jön a pénz. ami visszajár. Csend lesz, mindenki elkomolyodik. Ellenségesek, szigorúak lesznek a nézések. Pénzről von szó! — Kied mennyit adott? — Urdui Üdő Mártonhoz, mert ő a legöregebb. Lehet száz-száztíz esztendős, de most is a légim naposabb. — Én tudjam? — mordul rá a fiája. — Mind od'adtam, ami volt!.,. Tám nem vesztetted el! A követ erre kihúzza az ingét a condra-ha- risnyából. Annán a végibe van kötve köröskörül a visszajáró pénz. A kendercérna jól megvan bogózva. — Ez a kiedé! — mondja a követ, s átadja. — Csak két lej, te bitang? — támad neki az apja. — Mire pusztítottad el a sok drága pénzt, te akasztófára való? Szakadt volna meg a nyakad kiskorodban!... Senki sincs megelégedve a visszajáró egykét lejjel. Keveslik és követelőznek, agyarkodnak a legényre, aki kénytelen igazolni magát, ami azzal kezdődik, hogy nagyot káromkodik. — Ide nézzenek kietek! Az erdei népek körülveszik. — Igaz-e, hogy ide a kődökömhöz kötöttem az apám pénzit? Ami igaz, az igaz. Az a törvény, hogy első a havason Üdő Márton. Az ő pénzinek a helye mindenkor a követ köldöke- Attól jobbra haladva köröskörül mindenki beköti a maga pénzét az ingbe a megállapított sorrendben, aszerint, hogy hányadik a szállása a Marci bácsiétól. A visszajáró pénzt szintén eszerint helyezi helyire. Akinek nem jár semmi, annak a pénze helyire beleköt egy kavicsdarabot, de a sorrend mindenképpen kell, hogy találjon. — Úgy van-e! — bőgi a legény az igazolás végén. — Hát jól van, jól! — dunnyogják vissza megelégedetten. Most már a követ is leülhet a tűz mellé. — Édesapám nem üzent valamit? •— kérdezi az Ugrai íiu, aki pásztorkodással tartja el a családját, mert az öreg Ugrai két esztendeje mégis megvakult, pedig mikor a szenmártoni doktornak megmutatta volt a szemét s az figyelmeztette, hogy ha többet iszik, bizonyosan megvakul; mérgesen rázta a fejét, hogy „Söm- mit se tud a doktor ur! Ki hallott affélét, hogy két rossz ablak miatt az egész ház összedőljön“. — Üzenni üzent! — ösmeri el a követ. Kíváncsian mások is odahallgatnak, hogy mit üzen a vakember. — Aszonta, hogy könnyebben lát, mint tavaly! — kacag a hírhozó. — Akkor jó! — nyugszik meg a legény. A jókedv felelevenedik. A követ ontja a híreket a faluból. — A templom uj keresztjét feltették. — Azt ki. te? — Kutya Jóska, a cigány. — Tán nem? Ugyanbiza? — lepődnek meg. Nagy dolog a keresztfeltétel. Sefriki sem mert olyan éktelen magosba felmászni, csak Kutya Jóska. Ü is csak azért, mert egyszer már halott volt, s mikor el akarták temetni, a koporsóban felébredt s a saját lábán jött baza a temetőből, örvendtek is neki a többi cigányok. Aki már egyszer megjárta a másvilágot-, az veszély nélkül felmászhatik a toronygombhoz. — Mikor felért. — újságolja a hírhozó — lekiáltott, hogy: .ófélek‘7 — Mitől félsz? — szólott neki Nago. a paller. — Hogy leesem! — Ne félj semmit, — biztatta a pallér — mert vrm itt hely elég, ahova essél! — Még mindig olyan nagy kutya Nágó? — kérdezi valaki. — ö má nem, mert éppen a heten hagyta ott a második felesége — jegyzi meg a hírhozó. — Ne beszélj te! — tetszik a népeknek az újság, s nehány megjegyzéssel meg is magyarázzák a válást. — Amelvik férfiú meleg cserépre ül. s bundadarabra, annak nem kell asszony!.... Ha nem embere, nem ül az asszony!... — Két ökröt vettek volt. — magyarázza az Üdő Márton fia — egyet Na ml, egyet az asz- szony, de a fejérnép mindakettőt elvitte. — Most mivel ganyél szegén Nágó? — szól közbe valaki. Jót kacagnak rajta. A hírhozó azt magyarázza. hogy a kétféle gyermekek miatt is baj volt: — A mostohagyermekeit nem állhatta semmiképpen. • — A magáét bezzeg állhatta! — kottyan bele egyik asszony mérgesen, felháborodva. — Azokat igen, — hunyorit vissza a legény,- mert. azokat akkor es állhatta..— Fii jó! — böffen fel a kacagás ujbóL — Egyebet mit hallottál? — faggatják a faluba járt embert. — Béla Jóska házasodik! — Hát a mi a tetiire? Valaki megmondja mindjárt, de azt nem lehet leírni. Olyan perefernum az, ami az emberrel együtt születik. — Érdemes dolog még annyi történt, hogy egy autós urat megvertek, — ha jól tudom, még szerdán — mert belehajtott a csordába, s a jószágot meg vadította, egynek el is tört a lába. Az arcok elkomolyodnak, mert a jószág, amit ök gondoznak, sértetlen, szinte szent dolog. Az emberi élet az más, de a drága szép ökrök!... Tiszta lehetetlen, hogy megtörtént volna. Megérkezett az ananáss és vérpiros narancs különlegesség;. Kizárólag; Gilovics és Papszt csemege üzletében kapható Főtér 16.
