Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)
1933-04-08 / 81. szám
V irr< SCI őhá 2 BUDAPEST *#»*. 7933. április §. ♦ Sszamtoat „ Előfizetés belföldön: ÍR im 0M, főtérre 400, negyedévre 200, egy hóra 701* ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Előfizetés Magyarországom _____ Szerkesztőségi és ki adóhivatali telefon: 508» ISgj évre 60 pengő, félévre 25 pengő, negyedévre uW® *■ Páni Bonconr kftliigymini§7ler állása megingott A négyhatalmi terv fölött heves vita volt a francia kamarában Mussolini ragaszkodik eredeti tervéhez Vasutasok és postamesterek Erdély mindén Városából hirek érkeznek be arról, hogy a _ vasutigazgatóság azonnali hatállyal elbocsátja azokat a kisebbségi vasutaso- IfS-t.. akiket egy újabb szortirozó vizsga, vagy lőnökeik rossz kedve elbuktat a nyelvvizsgán. Nyomorult páriák, vasúti örök, pályamunkások, aztán altisztek és tisztviselők esnek újabb áldozatául a könyörtelen románositó hadjáratnak. Történik pedig ez azokban a hosszú vitákban leszürődött nyilatkozatok elhangzása után,_ amelyeket Mirto miniszter a magyarpárti képviselők felszólalásaira tett a parlamentben s amelyekben ünnepélyes ígéretet tett arra, hagy ezentúl a nyelvtudásukban könnyűnek találtatott kisebbségi vasutasokat nem fogják kidobni az uceára, hanem mint végső konzek- vencrát a nyugdíjazást fogják alkalmazni ve- Itrk szemben. Eddig sem nyugtatott meg bennünket a harcok után kivívott miniszteri ígéret. amely valamely kisebbségi sérelem orvoslására vonatkozott. A félévenként váltakozó kormányok uj tagjainak ugyanis kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, semhogy elődjeiknek kijelentéseit és Ígéreteit nyilvántartsák és magukra nézve is kötelezőeknek ismorjék el. Erre azonban talán még sem volt példa, kiég két hete sincs, hogy Mirto miniszter meghajolt a magyarpárti szónokok megdönthetetlen érvei előtt, azt mondotta, hogy nem fogja megengedni a román nyelv állítólagos nenitudásat ürügynek felhasználni a kisebbségi vasutasok ellen. És két hét múlva már arról kell meggyőződnünk. hogy a CFR igazgatósága fütyül a miniszteri kijelentésre, fütyül a törvényre s kezdi elől a hajszát ellenük ott, ahol pár hónappal ezelőtt elhagyta. A kisebbségi postamesterek tömeges elbo- csátása és a magyar vasutasok kiakolbolitása között lehetetlen az összefüggést meg nem találni. Lehetetlen észre nem venni, hogv ez a szisztematikus kisebbségellenes fellépés rendszer, amely, ugylátszik, addig fog folytatódni, amig az állami hiyatalokból véglegesen ki nem üldöztek minden kisebbségit. Mert azt mondanunk sem kell, hogy az uj állások betöltésénél még csak szóba sem jöhet magyar ember, akármilyen tökéletesen beszéli is az államnyelvet. Ez az a pont, ahoí világosan kidomborodik ártendencia, ami megmutatja azt, hogy az újabb, meg újabb vizsgáztatások, a nyelvkérdés mindegyre való felvetése csak átlátszó ürügy az állami gépezet kisebbségi elemektől való „megtisztítására“. Vájjon Hitler szelleme, az idegeneknek az állampolgárság jogától való elvonása kezd tért hóditani nálunk, vagy pedig olyan_ egyéni kezdeményezés ez, amely Hitler példája nélkül is reánk szakadt volna? Hogy mi váltotta ki az impériumváltozás tizenötödik évében a türelmetlenség légkörének felújítását, nem tudjuk, de nem is kutatjuk. Bizonyos azonban, hogy mindezzel, mint pozitiv ténnyel kell számolnunk, pozitiv ténnyel, amelyet sem Ti- tulescu külügyminiszter, sem többi kollégái nem tudnak a diplomácia sima körmoudatui- val ellensúlyozni. Hiába mondják azt. hogy cl tökéit szándékuk a barátságos atmoszféra megteremtése a szomszédos államokkal és hiába igyekeznének ezt a tételt valóra is váltani, hogyha idebenn az ország határai között uj egyenetlenkedések magvát hintik el és saját állampolgáraik eL'len vezetik a türelmetlenség háborúját. Ha egy országnak olyan nagy számmal vannak kisebbségei, mint Romániának, akkor az államvezetőknek azzal is töröd- niök kell, hogy ezek a kisebbségek a levegőből feni élhetnek meg. Nem vagyunk ugyan barátai a numerus claususnak, azonban jó volna utána nézni annak, hogy a szám szerűség és a százalékarány mennyiben érvényesül a kisebbségi tisztviselők alkalmazásánál? Rövidesen kiderülne, hogy Románia kisebbségei olyan minimális százalékban találtak elhelyezkedést az állami hivatalok kereteiben, hogy százalékszá(Páris, április 7.) A négyhatalmi értekezlet tervével kapcsolatosan, a francia kamarában Daladier ismertette a kormány álláspontját, ki terjeszkedve az összes aktuális külpolitikái’ kérdésekre. Daladier kifejtette, hogy Franciaország kész a pozitiv munkára a béke érdekében, bive a fokozatosan végrehajtandó leszerelésnek, de szükségesnek tartja ennek nemzetközi ellenőrzését. A maga részéről megfelelő tárgyalási alapnak fogadja el a MacDonald-féle teneseíet és ennek részletes vitája során Genfben a delegáció elő is fogja terjeszteni a kívánatos módosításokat. A négyhatalmi szervezettel kapcso latosan hangoztatta, hogy a béke megszilárdítására irányuló törekvéseknek a népszövetségi alapkormány, a lokarooi egyezmény és a Kellog-egyezmény irányvonalába kell esniök. Marin szélső jobboldali képviselő bizalmatlan- sági javaslatot terjesztett elő, mire Daladier felvetette a bizalmi kérdéstA szavazás során 436 szavazattal 107 ellenében, helyeslőén vették tudomásai a kormány küpolitikai állásfoglalásait A kamara ülésén felszólalt Paul Boncour, külügyminiszter, de az ő felszólalása nagy összeroppanást árult el. A kormány maga is helytelenítette Boncour beszédét és valószínűnek tartják, hogy a legközelebbi (London, április 7.) A lordok házában lord Róbert Cecil, volt belügyminiszter szóvátette a németországi eseményeket. Különösen kifogásolta, hogy az üldözés nagy tudósokra és művészekre is kiterjed. Azt ajánlja az angol kormánynak, mérlegelje, nem volna-e helyes az Egyesült Államokhoz hasonlóan szintén diplomáciai lépést tenni Berlinben. Lord Ponsonby, volt munkáspárti miniszter volt a következő felszólaló. Hangoztatta, hogy a munkásság inuknak még huszonöt százalékát is alig teszik ki. Ami pedig a konkrét kérdéseket illeti: egyenesen Vaida miniszterelnököt kérjük meg arra, hogy személyesen kérjen információt a magyar postamesterek és vasutasok ellen megindított hajszáról. Követelnünk kell, hogy a miniszter- elnök szerezzen érvényt Mirto miniszter kifejezett és ünnepélyes ígéretének érvényesítésére, a időn belül kicserélik állásából. Daladier beszéde ellenben megnyugvást keltett és a baloldali sajtó szívesen állapítja meg, hogy Daladier szakított a francia kormányok eddigi merev politikájával. Az ellenállás a kisantant államok és Lengyelország részéről a békereviziö tervvel szemben továbbra is tart. A genfi lapok szerint Lengyelország még akkor sem egyeznék bele a békerevizióba, ha engedékenysége esetére kilátásba helyeznék Lengyelországnak az állandó népszövetségi tanács- tagságot. Csehországnak az az álláspontja, hogy ameny- nyiben a békeszerződés kérdését felvetik, úgy haladéktalanul kilép a Népszövetségből Az Evening Standard távirata szerint Mussolini ragaszkodik saját négyhatalmi-egyezmény tervéhez, nem fogadja el sem az angol módositó egyezménytervezetet, sem a francia emlékiratban foglaltakat. A francia emlékiratot különben még nem juttatták el a hatalmak kormányaihoz és az előzetes terv a kamara külügyi vitáján történt felszólalások szellemében változásra szorul. A tervezetet Paul Boncour készítette és a francia kormány több tagja sem volt megelégedve a szövegezésével, mert nem tartották eléggé határozott állásfoglalásnak. A négyhatalmi paktum tervével szemben a francia kormány véleménye még mindig megoszlik. Anglia törvényhozásának mindkét házában foglalkoztak a német- országi eseményekkel MacDonald tapintatosságból nyugvóponton akarja tartani a kérdést — Helytartókat neveznek ki az egyes tagállamok élére helyzete sem rózsásabb Németországban, mint a zsidóságé. Reading lord, volt indiai alkirály megdöbbenését fejezte ki a németországi események felett. Utána a canterburyi érsek beszélt s a kereszténység és Németország minden barátjának nevében emelt óvást a zsidóüldözés ellen. Lord Iddesleagh, az angol katolikusok képviseletében jelentette be. hogy az üldözés áldazataival szemben mély részvétst éreznek. Lord Hailsham hadügyminiszter válaszolt a magyar postamesterek tömeges felmondását pedig vonassa vissza. Ma, amikor a húr amugyis a végsőkig feszült, amikor az egzisztenciális problémák minden állam fejének legégetőbb gondjai, a kormányelnök kötelessége, hogy ha kell, hatalmi szóval akadályozza meg kis- egzisztenciák százainak a kétségbeesés és nyomor karjaiba való odadobását.
