Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)

1933-04-05 / 78. szám

XVI. ÉVF. 78. SZÁM. KZLETlUjsm 3 Szabó Béni le akar mondani mandátumáról és összes tisztségeiről Az erdélyi magyarság nem nélkülözheti Szabó Béni értékes munkásságát A brassói képviselő megható búcsúlevelének nem a közéletből való visszavonulás, hanem uj harcokra való elindulás jelének kell lennie (Kolozsvár, április 4. Mondhatni, megdöb­bentő a hir: Szabó. Béni elhatározta, hogy le mond minden'közéleti tisztségéről s ezek között a Magyar Párttól kapott parlamenti képviselői mandátumáról is. Az a levél, amelyben az ille­tékes testületeknek, szervezeteknek, elnökségek­nek ezt az elhatározását - bejelentette, most itt áll előttünk s ez az önfeláldozó szép magyar jellem, amivel a sors azért áldotta meg a mi népünket, hogy felemelkedettségében, nemessé­gében, odaadó munkásságában példamutató le­gyen a kisebbségi kereszt hordozásának kálvá- riáis utjain, ebben a levélben kiöntötte lemondó leikének őszinteségét. _ Az ember maga előtt látja ezt a becsületes, igaz magyar férfit, akU nek hétköznap iass ág ok fölé emelkedő nemes* lelküségénél nem kisebb az egyszerű munkás­élethez ragaszkodó szerénysége, amint otthon, népirodává átalakult kis lakásán, vagy talán szücsmühelyének asztalánál Írja ezt a levelet, aminek minden mondatába magyar lelkének mélységes fájdalmát önti bele. Szabó Béni vérző szívvel és könnyes szemekkel Írhatta meg a lemondást. Sorai meghatóak. De megrázó ta­nulságul és figyelmeztetőül is kell hogy szol­gáljanak arra, hogy az a dezorganizáció és fej- vesztettség akarja kikezdeni a mi közéletünket, amely Szabó Béni értékes egyéniségét ennyire elkeserítette s amely a magyar testvériség összetartó erejé­nek a szétrombolásával akarja a kisebb ségi sors tragikumát betetőzni. Vagy ellent tud állami a magyar lelkekben felülkerekedő elszántság ennek a veszedelemnek és méltóságteljes józansággal tartja kezében sorsának igaz kalapácsát, vagy utat enged an­nak a fejetlenségnek, amely a pusztuláshoz ve­zet. Erre figyelmeztet a Szabó Béni lemondó szándéka, ami az egészségesen összetartó köz­szellem bomladozása miatt tört fel az ö igaz leikéből. Â Magyar Párt ragaszkodik Szabó Béni képviselőségéhez. Erről a lemondási szándékról és elhatáro­zásról nyilatkoznia kell a Magyar Pártnak is, amelynek mandátumával Szabó Béni az erdélyi magyar népnek parlamenti képviselője. Ezen a jelentős magyar fronton az ő értékes egyéni­sége, áldozatos fáradhatatlan munkássága és a parlamenti tevékenységre alkalmas személye nélkülözhetetlen. Nem is szólva arról a változatlan bizalomról, amivel a párt és a magyar néptömegek az ő személyéhez ragaszkodnak, a magyarság küz­delmeiben az ő előharcosi hivatása nem nélkü­lözhető s a párt bármennyire megérti, bár­milyen testvéri szeretettel átérzi az ő elhatáro­zásának lelki motívumait, nem tudja az ő le mondását elfogadni. Az iparosok és az egész magyarság szolgálatában. Szabó Béni abban a lemondó levélben amit a különböző testületekhez elküldött a fő- sulyt nem is a parlamenti mandátumra helyezi, hanem az iparosság testületéiben elfoglalt el­nöki és vezetői tisztségekre. És ez érthető is, mert ő testestől-lelkesíől iparos, aki egész lé­nyét belevitte az iparosok küzdelmeibe s elért eredményei tették általánosan tiszteltté az ő nevét. A magyar iparos öntudatosságának, mű­veltségének, haladásvágyának, józan komoly­ságának igazi mintaképe. A magyarság nemzeti küzdelmeinek politikája őt a műhelyből, az iparoskörből ragadta ki. de amint a párt • az iparos-ügyek képviseletét .rábízta az ő szak­értelmére, úgy ő is büszkén és öntudatosan igyekezett megmaradni a műhelyben is, de az iparos testületekben is és a politikában is ipa­rosnak. Le kell azonban szögezni, hogy Szabó Béni az a rendkívüli képességekkel megáldott férfiú, aki a saját foglalkozásától függetlenül is hivatott arra, hogy a magyarság parla­menti képviseletében méltó szerepet be­töltsön, mert mindenben méltó a nép bizalmára s eddig is vállalt az ipari kérdésektől távol álló renge­teg nagy feladatot, ezeknek teljes mértékben meg is felelt. Hogy a feladatoknak milyen terhe zudult íreá a parlamenti tevékenységen kívül, azt elmondják levelének ezek a beszámoló sorai: — Az utóbbi években az egész vonalon annyira túlterheltek, a legkülönfélébb, sokszor' erőmet és tudásomat meghaladó ' kérdések el­intézésével, hogy a teljesen népirodának beren­dezett, egesz házam népével felszerelt iroda­lakásom nem képes e munkákkal megbirkózni. Elmondja, hogy például ez év január 1-étő a március utolsó hétig 531 rendes, ajánlott, ex­pressz levelet és táviratot küldött ki, ez idő alatt postán 203 ügyet küldtek be elintézés vé g-ett s ezenkívül személyesen adtak át nagyon sokat. S ezek mind nagy ügyek, nehéz ügyek, mindenikben rengeteget kell eljárni, dolgozni és soha nem fogadott el semmit a kész kiadások megtérítésére sem, senkitől, egy lejt sem. Egész családja be volt fogva ennek a munkának az adminisztrálásába s ez a pihenést nem tűrő fáradozás olyan anyagi terhekkel jár, hogy a családtól, a háztartástól kell igen sokat megvonni. Bukarestben ő, a magyar nép kép­viselője, csak úgy tudta magát fenntartani, hogy szerény szállásán mindig a hazulról vitt száraz ételt szedegette elő vacsorára. Otthon pedig ezalatt marad a munka és az ipari üzem nélkülözi a vezetőt s nélkülözi a magyar test­véri támogatást is. Ml váltotta ki a lemondást? Nem ez a nagy tehervállalás nehézsége idézte elő a Szabó Béni lemondó elhatározását, hanem az, hogy saját pátriájában a hálátlan­ság mérgét keverő álapostolok azok közé a ma­gyar iparosok közé is bedobták a széthúzás ak­náit és csóváit, akiknek támogatására mond­hatni az életét szentelte. Hogy milyen munkát végzett Szabó Béni a brassói iparosság érdeké­ben, évtizedek óta, az köztudomású. Nem sze­mélyi természetű, hanem tanonciskolái költség- vetési olyan ügyben, amiben a magyar iparo­sok becsületbeli kérdését látta fennforogni, egy két román agitátor megtévesztő félrevezetésé­nek hatása alatt igen sok magyar iparos ellene szavazott. Magyar iparosok segítették annak a javaslatnak a leszavazását, amit ő is képviselt. A saját legszűkebb pátriájában érte az a fájda­lom, hogy ellene is fordították azokat az embe­reket, akikben a legjobban kellett bíznia. Ez a csalódás váltotta ki leikéből az elkeseredést, hogy visszavonul minden közéleti tevékenység tői. S elsősorban az iparos közéletben viselt el­nökségéről mond le, de aztán minden más tiszt­ségéről, a képviselői mandátumról is. Szétforgácsolódnak az iparosok Mélységesen lehangoló volt Szabó Bénire az a széthúzás, aminek jelenségei általában az iiumiiiiiiniiuiimiuuiiiiMimiiciüiiuiuiiinmimiiniciiniiiiniiin.iiiuimuiniiiiiiiiiiunmiiiiiiinnmiiiii _ íu dM? dhA u|> diaitlúuauru j.jbdlx.mmi <0.<Wr.Ml erdélyi magyar iparosság köreiben az utóbbi időben mutatkoztak. Ezeket írja lemondásának indokai között: — Az ország kisiparossága a teljes szétfor- gácsolódásnak indult. All ez elsősorban Er­délyre, a nagy tervekkel indult Ipartestületek Szövetségére... Az egykor mintaszerű szervezettséggel rendelkezett és kötelességteljesítő iparosság, külön­böző helyeken, különböző célok, felfogá­sok, jelszavak szolgálatába kezdett állani, időszerűtlen, nagy rész ben természetellenes cso­portosulások felé hajlik, ahelyett, hogy ma, a veszély legnagyobb pillanatában állana, mint egy ember, az ősi vagyon és hatalom roncsaira, megmentendő legaláb ezt a maga és utódai számára, azzal az elgocdolással, hogy ezeken még felépítheti a kisiparos gazdag múltjának megfelelő jövendőt... — Visszavonulásomat az e téren látott és tapasztalt fájdalmas tények is elősegítették. Es bármennyire is kerülni szeretném e kijelen­tés használatát, ki kell mondjam: mi iparosok még nem szenvedtünk eleget ahhoz, hogy az összetartás nagy erőha-, talmát tudjuk megteremteni. Úgy látjuk ezekben a sorokban van a Szabő Béni fájdalmas elkeseredésének a mélypontja. Ma, amikor az egzisztenciálisan megtámadott magyar iparosság az életét és életfenntartását kell védelmezni a testvéri összetartás erejével, sok helyütt a szétforgácsolódás jelszavait en­gedi be maga közé. Az utolsó esztendő alatt el­szomorító jelenségek mutattak rá arra, hogy a magyar iparosok összetartását idegen jelsza­vakkal kezdették ki. A magyar iparosöntudat­nak ez a példás lelkű jelleme mérhetetlen fáj­dalmat érez emiatt a lelkében. Egyéni érzés a fájdalom, de az ő visszavonulási szándéka és elhatározása alkalmat ad az iparosságnak arra. hogy megfontolja azokat a súlyos aggodalma­kat, amelyeket legjobbjainknak egyike ennyire a lelkére és szivére tudott venni. Szabó Béni a magyar nép hűséges napszá­mosának tartotta magát, aki feláldozta tudá­sát, képességeit, családi fészkének csendes zaj- talanságát, egzisztenciájának fontos létérde­keit. Alig maradt valami a magánélete számá­ra s a becsületes magyar munkának példás odaadó jelleme. Megható szavakban búcsúzik azoktól az iparos-testületektől, egyletektől, ame Iveknek vezetője volt. — Nem tagadom, fájó szivvel hagyom el a munkahelyeket, hiszen ezeknél sok szépet, jót teremtettünk. Embertársainknak a védeljnét. Magyar műveltséget, kultúrát, egyetértést, nemzetiségi békét. Hajlékot, több mint négy­millió lejes drága iparoshajlékot!, mely — nem titkolom — egyik büszkeségem és további nagy terveim voltak vele. Úgy gondoltam, további könnypatakokat tudok még ezek rendjén, tár­saim támogatásával, elállitani. Azt kéri búcsújában, hogy utódait szere­tettel vegyék körül és támogassák. Meleg szere­tettel bncsuzik a Magyar Párt parlamenti kép­viselőitől, kijelentve, hogy a rája kiosztott ka­marai beszédeket, interpellációkat, feladatokat még elvéazi tározóén előtt. De kijelenti és kéri, gy ne is kíséreljék meg lemondási szándéká­nak megmásitására. S itt, ezen a ponton tenni kell valamit, hogy az ő nagyértékü munkássá­gát a szenvedő magyarság a legnagyobb meg­próbáltatások e nehéz időszakában él ne ve­szítse. Az ő nélkülözhetetlensége nem frázis, ha­nem rideg valóság. Bármi történt a brassói munkakörében, Szabő Béninek a tevékenysége az egész erdélyi magyar népé volt. A parla­menti mandátumot nem ő szerezte magának, hanem a népbizalom adta. Legutóbb is két vár­megyében választották ipeg képviselőnek s a magyarság általános érdekei alapján párthatá­rozat kivánta, hogy a brassói mandátumot' tart­sa meg. De minden választáson a legtöbb me­gyének a magyarsága liivta jelöltnek s csak a .törvény tilalma miatt nem vállalhatott négy­nél több megyében jelöltséget. A magyarság bizalma teljes és változatlan vele szemben. Szo­morú kortünet, hogy ilyen rendkívüli egyéni­ségünk lelke ilyen nagy fájdalommal teljen el. Segíteni kei! azokon az okokon, amelvek ilyen fájdalmasak. De az ő munkásságáról nem mondhat mást a Magyar Párt illetékes fóruma sem, mint azt, hogy nélkülözhetetlen. Select Mozgó- kisasszony pillangó világ­1 szenzáció Î jíEES

Next

/
Thumbnails
Contents