Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)
1933-04-29 / 98. szám
Szombat. 1933. úorilis 29. KnmnjsKG 3 '•—-'«ríVisszavonták a vasutasok elbocsátására vonatkozó rendeletet Hat hónap múlva újabb nyelvvizsga alá bocsátják a vasúti munkásokat — A bukaresti sajtó kampánya megakadályozta a tisztviselők visszavételét Bethlen György pártelnök faraJhatat- lan akciójának sikere Domnu Florescu pártol „toboroz“ a csíki korcsmákban fagyokat mond, de még nagyobbakat «zik a különös párt fizetett vigéce (Csíkszereda, ápr 28.) A székelyföldi hihetetlen nyomor és életküzdelem teljesen lefoglalja a jóravaló szó kely népet. Küzd, nélkülöz, robotol, erején felül birkózik a földdel és nyög az ir- tóztató adótei’hek alatt, szenvedi a kulturzóna átkait, de ha politikai jogai gyakorlására urnához szólitják, példaadóan, legnagyobb fegyelmezettséggel teljesiti szent magyar kötelessé gét. TJgylátszik, hogy a székelyek e nehéz helyzetét, politikai maszlagolással akarják kihasználni azok, akik nem ismerik a székely egységet és alkalmasnak látják az időket ahhoz, hogy a zavarosban halászva, uj párt lobogójának a kibontásával próbálkozzanak híveket szerezni a Székelyföldön. Mintegy két héttel ezelőtt Csíkszeredára érkezett Jakab György, egy rossz kinézésű fiatalember Székelyudvarhelyről. Nem nagyon fiatal, mintegy harminc év körüli, viharvert *s a neve magyarosan hangzik, de modora, viselkedése, felfogása nem a mienk, itt elég jól ismerik sokan, mert valamikor Írnok, majd segédjegyző volt Csikcsicsóban. Azóta, hogy onnan kitették és el kellett távoznia Csikóé1, egyszer visszakerült, mint a Goga-párt fizc tett faluzó ágense. Párttagokat gyűjtött volna, de mivel nem kapott, sajátkezüleg irta alá másoknak a neveit a belépési nyilatkozatok alá. Ezekből kifolyólag némi elkerülhetetlen kellemetlenségei származtak, mert az aláírásokhoz a pecsétet pofonokban kapta meg. Aztán eltűnt. Most a Florescu liberális pártja számára akvirál tagokat. Azzal dicsekszik, hogy ez a kísérletezés most egy időre egzisztenciát ad neki, mert havi háromezer lej fizetést kap Flo- rescutól, a gyerekének pedig Florescu a keresztapja, ő gondoskodik majd róla- Korcs mákban bort fizet és ittas embereknél kunye- rál, hogy belépéssel segítsék, támogassák őt. Hogy büszkeséget is mutasson, megjelent a Csíkszeredái közbirtokosságnál és „pártértekezlet“ céljaira a közbirtokossági székház termét kérte. Kimosolyogták, elzavarták, de nem is volt akivel értckezletesdit tartson. Ezzel a kudarccal kiment a csíki falvakra s korcsmákban üti fel sátorfáját, bort fizet, aztán igér mindenféle jót, sok adóleszállilást a székelyeknek. Ha valaki a Florescu-bort megissza, azután jót nevet gúnyosan ezen az emberen, akit Csikban domnu Florescu-nak csúfolnak. A Florcscu-párt még a románok között sem tudott híveket szerezni, még a Kegátban sem. Florescu — ugylátszik — elhitte, hogy a székely falvakban tud magának pártot csinálni s ezért fizeti ezt az emberét, aki több heti „szervezés“ után magának a pártelnöknek is be akarta mutatni az „eredmények‘‘-ct. Florescu érkezett Udvarhelyre. Ez a kóbor fiatalember lcitatott néhájny vidéki, mindenre kapható embert, sorba állította és a sebtiben valamelyik ház padlásáról kerített magyar nemzetiszinü lobogóval az élre állt és kivonultak az állomásra, szeretett pártfönö- kük elé. Természetesen a zászló miatt ható sági eljárás indult izgatás, lazítás miatt s a „szervező“ urat 13 napi elzárásra ítélték. Ya lósziniileg azért ilyen ejnyhén, mert maga Florescu ügyvéd pártfőnök védte a saját ágensét azzal, hogy a zászlót csak csaléteknek használták. Most Csikbain is sokat nevetnek ezen a kóbor, gyatra emberen, „domnu Florescu“-ii. Vájjon a bukaresti Florescu tudja-e, hogy milyen nevetséges és mennyi gúny tárgya lett ő is a SzékelyföldönÎ Vagy neki mindegy?. Orvosoknak fontos! Minden magyar, német, francia, angol folyóirat és könyv eredeti kiadói áron Lepagenál Kvár. Lepagehoz küldje a dijat, hivatalos kurzuson lejbe. A lapot közvetlenül kapja a kiadótól. Kérjen ingyen jegyzéket Lepagetól Kvár. (Bukarest, április 28.) A nyelvnemtudás miatt május elsejére felmondott 515 munkás és 21 tisztviselő visszahelyezési ügyében gróf Bethlen György, a Magyar Párt elnöke közel két hete ádáz harcot viv a hatóságokkal. A Magyar Párt memorandumot terjesztett elő, melyben a súlyos sérelem orvoslását követelte. A magyar parlamenti csoport érdeme, hogy a vasutasok vezérigazgatósága nem május elseje után, mikor már elbocsátották volna a vasutasokat, hanem még a rendelet érvénybelépése előtt foglalkozott a kérdéssel. A Keleti Újság bukaresti munkatársa felkereste Wilier József képviselőt, aki közölte, hogy Mereufa vasúti vezérigazgató ma délelőtt igazgatótanács elé terjesztette a gróf Bethlen György által benyújtott memorandumot, Az igazgatótanács az 515 munkás ügyét jogosnak találta s a rendeletet hatályon kivül helyezte azzal, hogy hat hónap múlva újabb nyelvvizsgára állítják a vasutasokat és ez alkalommal a képességeikről bizonyítványt fognak kapni. A 21 tisztviselő visszahelyezésének kérdésében a vasút vezérigazgatósága hajthatatlan maradt, amit Wilier főleg annak tud be, hogy a bukaresti lapok heves kampányt fejtettek ki e kérdésben. Mereufa vezérigazgató már két nappal ezelőtt megígérte, hogy igaz(Torda, április 28.) A kora hajnali szürkületben a tordai cementgyár egyik portása az Aranyos-part felöl segélykiáltásra lett figyelmes. A portás Schaffner János gépészszel és pár gyári munkással oda sietett az Aranyoshoz, melynek a néhány napos esőzéstől megdagadt rohanó árja egy asszonyt sodort tova. Sikerült a több méter magas beton partfalra kihúzni s a vizbefullástól megmenteni egy öreg asszonyt, aki, mikor magához téft elmondotta, hogy szándékosan akarták vizbefojtani a menye és annak anyja. A 65 éves öreg asszony özv. Lovász Józsefné, az aranyosszéki Vártáivá községben); lakik. Tegnap este a szomszédos A r a n y o Mi kosról hozzáérkezett szekérrel Csutak Dénesné leányával, Etelkával, aki menye Lovásznénak. Azzal állítottak be az egyedülálló jómódú asszonyhoz, hogy fia — aki valami verekedési ügy miatt Tordán vizsgálati fogságban van — beszélni akar vele s beviszik őt szekéren Tordára. Lovászáé gyanútlanul indult el velük, akik azzal az iiriigygyél, hogy az országút megvan rongálva és járhatatlan, az Aranyos partján vették az utat Torda felé. Mikor a tordai cementgyár mögötti utón a magas betonparthoz értek, mely alatt a megáradt Aranyos száguldott, a vén asszonyt leszállították a szekérről, mert állítólag eltört a kerék. Egy követ kértek Lovászáétól, aki, mikor lehajolt a kőért, hátulról belökték a folyóba. Éppeü azon a helyen úgy látszik sekélyebb volt a viz, mert az öreg asszony felszínen maradt és igyekezett partot érni. A parton álló két elvetemült nő mintha segíteni akarnának, nyújtották kezüket feléje, de mikor elérték a gatótanács elé terjeszti a tisztviselők agyét is. Wilier, Mereufa és Beles igazgatók részéről a legnagyobb jóindulatot tapasztalta, azonban ez a jóindulat végeredményben mégsem érvényesült a tisztviselőkkel szemben. A munkások visszahelyezésében nagy része van Bradiu mérnök, volt képviselőnek, ki kormánybiztosi minőségben meglátogatta a tömeges elbocsátások centrumát és a munkások ügyében jóindulata jelentést terjesztett elő. A munkások nagyszámú delegációja sziv- szorongva várta a Magyar Párt akciójának eredményét Bukarestben és amikor Wilier képviselő közölte velük, hogy az elsejei felmondórendelet érvényét vesztette, az örömtől szólni sem tudtak, csak könnyes szemekkel szorongatták Wilier kezét. A Magyar Párt parlamenti csoportja méltán lehet büszke erre az eredményre. Az érdem elsősorban gróf Bethlen György pártelnöké, de Wilier képviselő buzgolkodása is sokat lendített az ügy sikerén. A Magyar Párt arra kéri az állásukba Visszahelyezett vasutasokat, hogy teljes erővel üljenek neki a nyelv tanulásának, hallgassanak esti kurzusokat, mert ez igazán az utolsó határidő s ha akkor sem sikerül a vizsga, lehetetlen további halasztást keresztülvinni. szerencsétlen öregasszonyt, másodszor is belökték a vízbe, melynek sodra magával ragadta s csak Székely József cementgyári portás éberségének és a gyors segítségnek volt köszönhető, hogy Lovásznét ki lehetett menteni a rohanó árból. Amíg a mentés tartott, a két embertelen nő a szekérrel megfordulva visszafelé eltűntek. A szerencsétlen öregasszony, aki ezek után nem érzi magát biztonságban s nem mer egyedül még a saját házába sem visszamenni, megtette feljelentését a helyszínre kiszállt Costea tordai rendőrkomiszárnál, aki jegyzőkönyvvel tett jelentést az esetről. Színkör Mozgó A szellem filmje! A humor filmje! A szerelem filmje! Az ötlet filmje! Amiről az asszonyok álmodnak A főszerepekben: Gustav Fröhlich, Nora Gregor, Peter Lorre. Rendezte: Bolváry Géza. Zenéjét szerezte: Robert Stolz. Gy. L. A tordai cementgyár mellett kimentettek az Aranyosból egy halállal viaskodó asszonyt Menye taszította be a folyóba a 65 éves matrónát, de kimentették
