Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)
1933-04-25 / 94. szám
a Kntnütsxe 7 Kedd, 1933. április 25. Aí angol amerikai szakértők a világ aranykészletét a baseli nemzetközi fiánknál akarják elhelyezni Az arany fedezetet egyöntetűen harmincöt százalékban kívánják megállapítani (Washington, április 24.) Roosevelt és MacDonald tegnap késő estig tárgyaltak és a tárgyalások eredményéről éjfél után közös kommünikét tettek közzé, amelyben hangsúlyozták, hogy a tárgyalások ezúttal a leszerelési konferencia körül mozogtak és a kilátások mtodkét részről igen kedvezőek. A Times szerint MacDonald ős Roosevelt a leszerelés kérdésében könnyen megegyezhettek, mert az uj angol javaslat közöl áll az amerikai javaslathoz. Á leszerelés kérdésében Roosevelt külön tárgyalásokat fog folytatni lief- riottal. A közös tárgyalások hétfőn és keddei> lesfenek, amikor a leszerelési kérdésen ki vili szóba kerülnek az összes fontosabb problémák. Washingtoni sajtóhírek szerint n háborús adósságok kérdése alárendeli szerepet játszik a tanácskozásokon a valuta- és vámproblémák mellett. Roosevelt minden kérdés között a legfontosabbnak tartja, hogy különböző országok aranyfedezetét csökkentsék és ezáltal lehetővé tegyék a bankjegyforgalom megszaporitását, ami világszerte az általános árszínvonal emelését vonná magá után. A Times szerint az eddigi tárgyalások eredményeiből a következő megállapítások vonhatók ]e. Anglia és Amerika között meg van a lehetőség elvi megegyezésekre. A már valószínűleg létrejött elvi megegyezésen kivi! I fekszenek a vámtarifa, a háborús adósságok és a valutarendezés problémái. Roosevelt- nek még nincs kijegecesedett politikai álláspontja a valuta kérdésében. Mialatt a két államférfin tárgyalt, a valuta stabilizálásának ügyébert összeüllek az angol és amerikai szakértők. A font és dollár viszonyát az amerikaiak arányában kívánták megállapitaini. Az angol szakértők szerint a font értékének 4 dollár felelne meg. A szakértői értekezleten fölmerült az a kívánság, hogy a világ aranykészletét gyűjtsék ösz- sze és helyezzék letétbe Baselbe a nemzetközi banknál. E javaslatot kiegészítené egy Anglia—Franciaország—Olaszország és Amerika Között kötendő egyezmény, amely szeriéit az árakat a legfontosabb fizetési eszközök egymásközötti értékének rögzítésével állapítanák meg. A Daily Telegraph szerint a szakértők fix aranyfedezetet kívánnak és pedig az aranyfedezet harmincötszázalékos volna, az ezüstfedezet pedig ötszázalékos. A washingtoni tanácskozásokon való részvétel céljából útban váft Bennett* kanadai miniszterelnök. MacDonald, mialatt Roosevelt és Herriottal folynak a tanácskozások, Borah, amerikai szenátorral folytat megbeszé’éseket. A sanghaii pénzintézetek elhatározták, hog* dollár ellenében nagyobb mennyiségű ezüstöt fognak exportálni az Egyesült Államokba. tmmm mm-mm ........ WM*—BCBP* ................ -»■ ■» ...... ......—---------Reinitz, szatmári védőjét levelekkel ostromolja a fegyházból Két embert vádol a gyilkossággal - Pár év mtdva kiszabadul s akkor könyvet ad ki pőréről (Szatmár, április 24.) Most, hogy a Keleti Újság hírül adta a Reinitz Jakab bünpötének ujrafelvétóléért indított akciókat, aktuális lőtt ismét a nagyenyedi fegyintézet 8845. számú fegyence. Felkerestük Reinitz szatmári védőjét, ifj, J'-orghida Lajos ügyvédet, akivel ma is kapcsolatot tart fenn a fegyházból egykori védence. Dr. Borghida hatalmas iratszomót vesz elő: a Reiuitz-ügy három országban is folytatott .bünpöiének és nyomozásának iratait, Reinitz keresi a nagykárolyi szállodás rablógyilkosát. Az iratrengetegből előkerülnek Reinitz- nek a fegyházból írott levelei, amelyek ügyének revíziójával foglalkoznak. — Reinitz sohasem ismerte he — mondja dr. Borghida —, hogy ő rabolta ki és gyilkolta meg Grósz Hermann nagykárolyi szálloda- tulajdonost, a felsőbányái erdőben és az is bizonyos, hogy a szatmári főtárgyaláson, ahol életfogytigtartó í'egyházzal sújtotta a törvényszék, nem voltak* tárgyi bizonyítékok, hanem a törvényszék Ítélete közvetett bizoiiyitékokon épült feil. Csak később, közvetlenül a táblai tárgyalás előtt került eíő egy Fuchs nevű nagyon zavaros ember, akit Csehszlovákiából hozott a kassai rendőrség1 és aki Pongrácz kassai rendőrtanácsos előtt azt állította, hogy vele tárgyalt Reinitz Jakab Grósz Hermann meggyilkolásáról és kirablásáról. — Ettől kezdve Reinitz folyton azt hangoztatja, hogy csakis ez a Fuchs lehet Orosz Hermáim gyilkosa. Még akkor, mikor a szatmári fogházban ült, az Ítélet után Reinitz és előttem négyszemközt is ártatlanságát hangoztatta, megmondtam a szerencsétlen embernek, hogy az ártatlansága csak akkor derülhet ki, hogyha — amennyiben tényleg nem ő ölte meg Grósz Her mannt — előkerül valahogyan az igazi gyilkos. Amikór felbukkant ez a Fuchs, Reinitz nyomban őt fogta gyanúba annál is inkább, mert Fuchs valóban járt Szátmáron. A kalapácsos ember. Kiderül a továbbiakban, hogy Reinitz egy szatmári iparos embert, Neumann Imre bádogost is gyanúsít rablógyilkosságban való szerepléssel. Ezt arra épiti, hogy az egész Ítéletben nagy szerepe van egy kalapácsnak, amelyről kiderült, hogy Neumann szatmári bádogos tulajdona, A rendőrség végzett is Neumatmal, de nem úgy Reinitz, aki még ma is azt kutatja, hogy milyen szerepe volt Neumannak az azóta eltűnt Ftiehsszal ebben a véres ügyben. A perújítás iránti kérelemben is ennek a két névnek szánt nagy szerepet Reinitz, aki a fegyházban is gyűjti az adatokat. Reinitz pár év múlva kiszabadul. A 8845-ös nagyenyedi fegyenc egyébként — mint Reinitznak ifj. dr. Borghida Lajoshoz Írott második leveléből kitűnik — már készül a kiszabadulásra. Az életfogytiglan való fegyházbüntetést ugyanis többszöri amnesztiák alapján 15 évi határozott tartamú fegyházbüntetésre változtatták út és ebből Iá évet az vsz- szel már ki is töltött Reinitz, aki kiszámította, hogy az újabb várható amnesztiák folytán két- három év alatt letelik ez a büntetése. Rer itz akkor vissza akar tétrii a szabad- emberek közé és elölről kezdeni az életet, —* de mint írja — becsületes, tiszta emberként akar visszatérni. Ezért forszírozza a per ttjra- felvételét és igyekszik bebizonyítani ártatlanságát. Kötetekre menő kézirat-tömeget irt már össze Reinitz a fegyházban, ahol állandóan bünpörének történetén dolgozik. — Százezer lejt Ígértek — írja egyik levelében Reinitz egykori védőjének —- ha odaadom az irataim kiadási jogát, de nem adtam, mert ha kiszabadulok innen és bebizonyítom, hogy ártatlan vagyok, akkor magam akarom kiadni az egész Reinitz-pert. Reinitz bízik kiadandó könyvének sikerében, éppen úgy, mint ahogy bízik abban is, hogy a törvény kezére kerül a nagykárolyi szállodás gyilkosa. És ha ez a kettő sikerül, akkor a nagyenyedi fegyház 8845-ös fegyencét boldogan fogadja egy szegény család, amelynek tagjai Reinitz hírhedt nevét viselik. Egy család, mély nagyon sokat szenvedett ártatlanul és amely a szégyenletes név súlya alatt Szatmáról Palesztinába vándorolt. Mandzsúriából érkezett haza tizennégy magyar hadifogoly Csak itthon tudták meg, hogy Bihar- megye nem tartozik Magyarországhoz (Nagyvárad, április 24.) Szombaton délelőtt beállított az egyik nagyváradi szerkesztőségbe egy napbarnított arcú, zömök magyar. Régi, osztrák-magyar blúzzal kezdődött, bő, buggyos oroszj nadrággal folytatódott és rövid- szám kozákcsizmákban végződött a kemény- kötésű, nyilttekiutetii ember különös formaruhája. Magyar hadifogoly... — Szabó János zugsfiirer vagyok, — mutatkozik be illő vorschrift-tah Ide valósi vagyok Biharmegyébe. Bárándra. Nem körtönfailaz, nem nagyzol, kertelés nélkül, szépen sorjában, tempósan beszélni kezd. Egyszerűen mondja. Ügy, ahogy a magyar falú egyszerű embere szokta: — Ezerkilencszáztizcnhatban Rohatinnál estem fogságba. Sokad magammal. Az egész batalliont elfogták akkor a muszkák. Előbb Kievbe, aztán a moszkvai táborba kerültünk. Azután, amikor már nem bírtuk — szöktünk. Lehettünk vagy 2500-an. Mind magyarok. Drága szél) munkáskezek. Odapusztultak a mandzsuriai ólombányákban, ahol szökésünk után munkát kaptunk. Csak néhányan maradtunk meg a 2500 emberből. A többit el- pusztitotta az ólomméreg ... — Innét is megszöktünk. Dúl a harc Mandzsúriában. Mint valaha Volliinyában ... Gránát, srapnell, gépfegyver ... Vér, halálhörgés, hadifogság... — Mikor jöttünk csendes volt a front. Ennek köszönhetjük, — meg a japán csapatoknak — szabadulásunkat. A japánok nagyon szeretek bennünket. Odavittek egy generális elé. Később tudtuk meg;, hogy hívták. Wla-Fo- nak. Brigád kommendáns volt. Magyarul beszélt. Elmondta, hogy sokáig élt Budapesten. Ott tanult meg magyarul. Tessék elképzelni: a kínai fronton, japán generálistól, magyar szót hallani! Elláttak elemózsiával,pénzzel. Hajóra ültünk. Egy angol személyszállítóra. Azon jöttünk. Aztán meg gyalog, vonaton, szekéren. Ahogy gyütt. Most itthon vénánk... Vosti- nár dr. ur, a volt főhadnagyunk igazítja el a dolgunkat. Aztán — majd leszünk valahogy... Beszélünk: orosz, japán, kínai nyelven... — Velem együtt jöttek még az első transzporttal: Szőnyi András Élesd, Kolozsi Lujos Élesd* Schwartz hadnagy és Grósz önkéntes, Barabás Sándor. Tinódi Kapáló Gábor, de még Vannak s á második transzporttal jönnek: Szemerjei Elemér, Sárközi András, Farkuea Imre gyapjúi cigányzenész, Nagy András Tenke, Biró Imre Tenke, AÍmási Gábor Dió- szeg, Szimrucz Imre Margittá. — Mióta elfogtak bennünket, levelet nem kaptunk hazulról. De hogy is álmodtuk mi ott messzi Kínában, hogy ez idő alatt, ahol én lakóin, az már többé nem Magyarország... Nagyfománia lett Bárándból is... Igen nagyon megfogyatkozva, ehun vénánk! — Ennyien maradtunk a 2500-ből...! Mindössze. Négy hétig tartott az ut. Nehéz volt. Dohát most már valahogy csak itthon lennénk ... wHOMHWWimjJwii — Az uj adótörvény magyar fordítása kapható dr. Mandel Fordító-irodában, Cluj, Memorandului 24. Ara 60, vidékre 70 lej, előre be- küldve. Félrevezetik, ha „OLLA“ helyett silány utánzatot ajánlanak.
