Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)
1933-04-25 / 94. szám
T«*i poştală pIStH« în namcrar No. 24.254-1927 Kedd SSKSSrS Ara 3 lei WpTlseiíház BJDAPSST V. Előfizetési árak helföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy bóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengd. — Egyes szám ára Magyarországon 20 fillér. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVI. ÉVFOLYAM - 94. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Clnj-Koloan vár, Strada Baron L. Pop (volt Brassal ncca) 5. szám, Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101, szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség, Éhező magyar tanítók Irta: Hegedűs Nándor, kamarai' képviselő. Volt idő, amikor azt hittük, hogy az utódállamok kormányai komolyan veszik azokat az Ígéreteket, amelyeket kisebbségi ügyekben a külföld előtt tesznek. Idehaza sok fogadalom hangzik el, sőt olykor törvényparagrafus formájába is öltözködik és a valóságban még sem látunk belőlük semmit. Az ember ehhez már annyira hozzászokik, hogy mindent hitetlenkedve és gyanakodva fogad. A külföld előtt elmorzsolt, vagy pláne Írásban lefektetett kijelentések értéke is leszállóit azonban az idők során. Hiszen ki ér reá, hogy az ilyen Ígéreteket nyilvántartsa? A világnak annyi haja van: ki törődik vele, hogy Európa keletén milyen csendes tragédiák peregnek le? Aki a külföld feledékenységére számit, olyan homokra épit, amely valóban mindent befed és eltakar. Tul- sgosán igaz néha a vélemény, amelyet Kossuth Lajos a népek szimpátiájának gyengeségéről lSőO-iki konföderációs levelében megállapít. Mondom pedig mindezeket abból az alkalomból, hogy sehogysein akar a kultuszminisztériumban megszületni az a rendelet, amely végre gondoskodjék róla, hogy igazságosan osszák fel azt az iskolaadót, amit a községektől beszednek. Felesleges elölről ismételni ennek a problémának a történetét. Törvény van róla, hogy arányosan kell felosztani ezt az adót az állami és kisebbségi iskolák között, de a keserves tény az, hogy a kisebbségi iskolák — nagyon kevés kivétellel — nem látnak belőlük semmit. A magyar felekezeti tanítói kar kétszeresen rászorul, hogy ebből az adóból részesedjék, mert hiszen az államsegélyt is beszüntették és az egyházak sem tudják fizetni őket. Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire durva igazsággá válik, hogy tényleg az lesz tanítóvá, akit az istenek gyűlölnek. Csakugyan az volna az utolsó segítség, hogy legalább abból jusson ki a tanítóknak a megfelelő rész, amit a nép iskolaadó cimén kiizzad. Az mégis embertelen spektákulum, hogy a magyar nép kultúrádét fizessen és ugyanakkor saját tanítója éhesen vánszorogjon fel az iskolába. De hiába volt intervenció, sürgetés, interpelláció, hogy végre a nemzetközi szerződés és az 1930. évi júliusi törvény szellemében osszák fel ezt a községi iskolaadót. A kultuszminisztériumból nem akar kikerülni az a rendelet, amely gondoskodjék róla, hogy a helyi hatóságok méltányosan és arányosan juttassanak részt ebből az adóból a mi iskoláinknak. A parlamenti ülésszak bezárása előtt a kisebbségi képviselők egymás lábát taposták, hogy kiszorítsák a miniszter Ígéretéhez képest a 14^« os iskolaadó korrekt felosztásáról szóló rendeletet. Nem sikerült. Egyszer már elkészült ez az irás, ott találtam én is legépelve egyik miniszteri főhatalmasság asztalán, csak egy hibája volt: nem irta alá a miniszter és igy nem is bocsájtották ki soha. Azóta átgyur- ták, átmódositották, csirizelték és gyalulták, de még igy sem adták ki. Pedig a nemzeti parasztpárti kormány a külföld előtt is hivalkodik az 1930. évi júliusi törvénnyel — a közoktatásügyi minisztérium szervezetéről, — amelynek 186. szakasza elrendeli, az iskoíaadó arányos fel porciózását. Mikor a Magyar Párt beterjesztette panaszát a Népszövetséghez, a kulturzóna ügyében és a Maniu-kormány 1931 januárjában erre választ nyújtott be, ebben többek között felemlíti ezt a törvényt, mondván, hogy ez „különösen megkönnyítette a kisebbségi felekezeti iskolák anyagi helyzetét.“ Ha volna a Népszövetségnél holmi titkár-féle, akinek az lenne a kötelezettsége, hogy az ilyen ünnepélyes deklarációkat evidenciában tartsa és évenként utána nézzen a helyszínen, hogy vájjon miként is állunk az efféle önérzetes kijelentésekkel a valóMagyarellenes romboló , a magyar választók dorongok- kai való szétverése fullasztotta botrányba a torául községi választást % Békés járókelőket inrahálfak, egy amerikai állampolgárt és családját is véresre -vertek a torjai vasgárdisták — Összetörték az iparos egylet és a református iskola berendezését Hogyan „győzött“ a blofch a torául választáson ? — Kiküldött munkatársunktól. — (Torda, április 24.) Vasárnap zajlott le a városi tanácsválasztás Tordán és ebben az esetben nem túlzás az, hogy „lezajlott“, mert a tordai román blokk jóvoltából eddig példa nélkül álló magyarellenes tüntetések és kilengések tették emlékezetessé ezt a napot. Az im- périumváltozás óta először történt meg, hogy egy magyar többségű városban az ott kisebbséget alkotó románság zavargó elemei ilyen módon akadályozták meg a választók szabad akaratmegnyilvánulását és először történt meg, hogy órákon keresztül a hatóságok közbejötté nélkül tartsanak terror alatt egy magyar várost és inzültáljának békés polgárokat és pusztítsanak el magyar közintézményeket. Ha a kormány csakugyan sulyt helyez arra, hogy békésnek mondott kisebbségi politikája a román többség és magyar kisebbség zavartalan együttműködését biztosítsa^ első dolga, kell legyen a véres tor dal választás megsemmisítése, a súlyos zavargásokba.n résztvett terrorfiuk letartóztatása és példát mutató megrendszabályozása. A Keleti Újság kiküldött munkatársa egyébként a következő részletes tudósításban számol be a tordai eseméns’ekről: Próbatüntetés szombaton. Már szombaton este látni lehetett, hogy .a vasárnapi választások nem fognak simán lefolyni. A román blokkban tömörült tordai románság ugyanis nem volt hajlandó tudomásul venni azt, hogy Torfe többségét alkotó magyarság jogosan kér magának nagyobb részt a tordai adminisztráció vezetéséből Nem állítjuk, hogy a tordai román intelligencia tudtával, de annyi tény, hogy szombat este egy 50—60 főből álló tüntető csoport járta be a város uccáit, mindenütt hangosan demonstrálva a magyarok ellen. A tömeg élén táblákat vittek ezekkel a felírásokkal! — Jos cu maghiari! — Jos cu Partidul Maghiar! A tüntetők azonban nem elégedtek meg azzal, hogy csali szavakkal demonstráljanak, hanem több helyen beverték a magyar polgárok ablakait. Lassú tempóban indul a szavazás. Vasárnap reggel nyolc órakor kezdődött meg a szavazás, amelyre a megfélemlítettnek gondolt tordai magyarság teljes számmal készült felvonulni. A szavazás két helyiségben folyt. A Vigadóban és az állami elemi iskolában. A szavazóhelyiségek előtt Torda külvárosainak nagyrészt román lakossága állott fel reggel s a román és magyar pártok vezetni között olyan megbeszélések folytak, hogy délelőtt a messzibb lakó románok szavazzanak le és délután a magyarok járuljanak az urnák elé. Ilyenformán vasárnap délelőtt alig néhány tucatnyi magyar szavazó adta le vótu- mát. A szavazás már különben kezdettől fogva 44449849I Ságban, mi hamar fel tudnók világosítani, mi gyorsan össze tudnók szedni nyomorgó tanítóink zörgő csontu seregét, hogy szivettépő illusztrációval szolgáljanak a kisebbségi iskolák anyagi küzdelmeinek megkönnyítéséhez! A hősiességnek és a martiromságnak is van határa és a kisebbségi tanítók ehhez a niesgyékez már el is jutottak- Emlékeztetni akarjuk a kormányt újból arra, hogy a törvényt, amelyet a Népszövetség előtt úgy állított be, mint a nemzetközi kisebbségi szerződés 10. cikkének teljesítését, nem hajtották végre becsületesen ma sem. Ki kell bocsájtani azt a rendeletet, amelyet már csaknem egy éve gyár tanak a minisztériumban és még sem akar elkészülni. Nemrégen még azzal eresztették szélnek a kisebbségi képviselőket, hogy szabaduljon csak fel a kormány a parlamenti munka alól, n5romban nyélbe üti ezt a rendelkezést. Két hét már eltelt, de a csend az iskolaadó igaz ságos felaprózása körül nagy és temetői, nagyobb és feketébb, mint valaha. Egy tollvonásra volna csak szükség, de mihelyst ezt az egy tollvonást kellene megejteni, görcs fogja el azokat a kezeket, amellyel oldalakat tudtak összeírni, mikor a Magyar Párt népszövetségi panaszára kellett válaszolni. A magyar tanítók éheznek, a kormány amerikázik, a világ lelkiismerete pedig horkolva alszik. A Népszövetség irattárába^ elárvult népek szenvedéseinek krónikái porosodnak.
