Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)
1933-04-21 / 91. szám
Péntek, 1933. április 21. KtlETíüíSXG 7 Reinitz Jakab ártatlanságának két fanatikusa, a kassai szerkesztő és a kolozsvári ügyvéd összefogtak, hogy kiharcolják a Reinitz-pör ujrafelvételét Ismét feléledt a védelem elfelejtett argumentációja a kétes bizonyítékokról — „Reinitz nem lehetett a kalapácsos gyilkos!“ (Kolozsvár, április 20.) Nyolc esztendeje ül Re'witz Jakab a nagyenyedi í'egyházban s személyéről csak akkor vesz tudomást az újságolvasó közönség, amely annak idején csak úgy falta a róla szóló hireket, mikor egy-egy ujságiró Nagyenyedre tévedt s szokás szerint megcsinálja a börtönriportot. Reinitz ilyenkor kijelenti az újságíróknak, hogy ártatlan s hogy még mindig nem vesztette el reményét, hogy ártatlansága ki fog derülni s kiengedik a fogházból, ahonnan különben, bár oletfogy- tiglanra van ítélve, az egymást követő amnesztiák segítségével hét év múlva kiszabadul. Reinitz ártatlanságának fanatikusa. Bár a közvélemény általában Reinitz-cal szemben foglalt állást s a legtöbb ember a következetes ártatlanság hangoztatása mellett is meg van győződve arról, hogy Grosz Hermáim és társai Reinitz keze által lelték halálukat, vannak olyanok is, akik jusztic mordnak tekintik a Reinitz-ügyet. Ezek közül való György Ferenc, a Kassán megjelenő „Igazság“ ciruíi lap szerkesztője, aki cikksorozatban foglalkozik a Reinitz-üggyei s hogy milyen értelemben, azt elárulja a cikksorozat mottója, amely Gyulai Pál egyik verséből van kiszakítva: „Én ártatlan vagyok, s ha volna is vétkem Bűnhődtem már érte törvény értelmében.“ „Csempész volt, kamispénz terjesztő volt, link volt, de gyilkos nem volt.“ Ezt állapítja meg az Igazság Reinitzról s magánnyomozást indítva, igyekszik tisztára mosni a gyilkosságok vádja alól, amelyek közül eddig mindössze egyért Ítélték el, azért, amelyet Romániában követett, vagy nem követett el. Ezenkívül öt gyilkosság tettesét keresik még Reinitzban. Ezeknek színhelye már Csehszlovákia, a Kassa melletti Bankó erdő. Ilyenformán ha Enyed- ről kiszabadul, következik a Csehszlovákiának való kiadatás, ami talán újabb néhány évet jelent. Talán sokan már nem is emlékeznek arra, hogy miért s hogyan ítélték el Reinitzot. Röviden egybefoglalva a következő az eset, amelyért jelenleg ül. Miért Ítélték el Reinitzot? 1923. augusztusában eltűnt Grosz Hermann szatmári kereskedő, aki ellenőrizhetetlen üzletekkel foglalkozott. Felesége kétségbeesetten érdeklődött mindenütt férje után, azonban hiába volt minden, hiába kutatott a rendőrség, Grosz Hermann nem került elő. Az asszony gyanúja az volt, hogy férjét letartóztatták valahol, mert éppen eltűnését megelőzőleg egy aranycsempészési üzletet akart végrehajtani. Groszt azonban a börtönökben sem találták. Ezzel szemben szeptember 22-én a Felsőbánya melletti erdőben egy oszlásnak indult holttestet találtak. Már az első percben arra gondolt mindenki, hogy a holttest azonos Grosz Hermann tetemével. Elvitték a helyszínre Grosz Hermannét, aki csakugyan kijelentette, hogy ráismer abban férjére. Most megindult a nyomozás abban az irányban, hogy kivel érintkezett utoljára Grosz, illetőleg kivel látták együtt. Megállapították, hogy Reinitz Jakab volt az, akinek társaságában Grosz halála előtt mutatkozott. A holttest mellett egy hosszunyelü, úgynevezett bányászkalapácsot fedeztek fel a detektívek, amelyről később kiderült, hogy egy szatmári bádogosmester, Neumann Ignáo tulajdona, aki később azt vallotta, hogy a kalapácsot ellopták tőle. Néhány nap múlva újabb bűnjelet találtak az erdőben. Egy dupla kemény gallér belső részét, amelyen ott volt a jelzés, mely szerint Reinitz tulajdona. Reinitz elismerte, hogy a gallér az övé, ut azonban, hogy ö vesztette volna el a felsőbányái erdőben, tagadta már csak azért is, mert ö nem is járt arrafelé. Reinitzot 1925-ben Ítélte el a szatmári törvényszék. Az ítélet alapjául a kalapács, a gallér és egy Fuchs nevű tanúnak a vizsgálóbíró előtti vallomása szolgált. Fuchs, aki csehszlovák állampolgár, a szatmári törvényszék vizsgálóbírója előtt azt vallotta, hogy Reinitz vele együtt tervezte ki Grosz meggyilkolását, akiről tudta, hogy nagy pénzekkel felszerelve indul el Felsőbányára az aranycsempészési üzlet lebonyolítására. Fuchsnak ezért Reinitz tízezer lejt, egy aranyórát és egy arany láncot adott. Habár Fuchsot azért szerződtette Reinitz, hogy a gyilkosságnál segítségére legyen, ö mégis csak mint szemtanú nézte végig, mig Keinitz a kalapáccsal kivégzl Groszt. Fuchsot a törvényszéki tárgyaláson nem tudták kihallgatni, mert közben megörült s a bolondok házába került. A törvényszéki Ítéletet úgy a tábla, mint a sem- mitöszók helybenhagyta, hiába fejtettek ki emberfeletti munkát Reinitz védőügyvédéi, dr. Borgida Lajos szatmári és Simonca György nagyváradi ügyvéd. Még egy Reinitz-párti. Reinitz ezek szerint bűnös. Az életfogytiglani ítélet leülésére bevonulva sem adta fel azonban a reményt, hogy ártatlansága kiderül s mér van néhány éve, hogy megbizta dt, Giurgiu János kolozsvári ügyvédet azzal, hogy készítse elő ügye ujrafelvételét azoknak a bizonyítékoknak a beszerzésével, amelyek felfedik ártatlanságát. Dr. Giurgiu azóta gyűjti az adatokat s az Igazság szerkesztője mellett ő a második ember, illetve időrendben az első, aki azon dolgozdr, hogy Reinitzot rehabilitálják. A két akció most egybekapcsolódott, any- nyiban, bogy a kassai lap szerkesztője érintkezésbe lépett a kolozsvári ügyvéddel, akinek adatait szintén fel akarja használni. Elkül- dötte az eddig megjelent oikkeket, amelyekben — egyoldalú beállítással — nevetségessé igyekszik tenni a vádakat. Mindenekelőtt megállapítja, hogy Grosz Hermanné fel sem ismerhette a holttestet, mert annyira feloszlott már, hogy lehetetlen volt határozottan megállapítani személyazonosságát. Az özvegy állítólag a lábszáráról ismerte fel férjét, más ismertető jelek hiányában, ami szériáié bizony nem a legelfogadhatóbb ismertető jel. A kalapáccsal s a gallérral könnyen végez. A kalapácsról kiderült, hogy nem volt a Reinitzé, meg is került valódi gazdája. Ez tehát — mondja — meglehetős bizonytalan bizonyíték az Igazság szemében. Különösen akkor, mikor semmi körülmény nem igazolja azt, hogy Reinitz valóban ellopta volna azt Neumann bádogos műhelyéből. Ami a gallért illeti: „Soha semmilyen gyilkossá a világnak nem hagyta még ott egy erdőben bűnjelnek a gallérját.“ Ujrafelvételt sürget Giurgiu. Dr. Giurgiu Jánosnak, aki Kolozsvárról intézi a per ujrafelvételét, meg van a véleménye arról is, hogy ki ölte meg Groszt a felsőbányái erdőben. — Nem lehet más a gyilkos, mint Neumann bádogos — mondja —, aki Fuchssal együtt tervezte ki és hajtotta végre a gyilkosságot. Mindketten jól ismerték Groszt s tudták, hogy sok pénzzel indul el otthonról. Egyszerűen megölték s mikor a holttest megtalálása után Reinitzra irányult a gyanú, jól jött nekik ez, mert igy elterelődött róluk a figyelem. Pedig Neumann kezdettől fogva gyanús volt — argumentál Giurgiu. Már csak azért is, mert mikor rákadtak a kalapácsra, az ország összes lapjai felhívásokat közöltek, hogy jelentkezzék annak tulajdonosa. Neumann erre a fülebotját sem mozgatta s csak akkor jelentette ki, hogy övé a kalapács, mikor a rendőrség is rájött erre. Reinitzra mindenképpen bizonyítani akartak s ez magyarázza meg a gallérdarabhoz fűzött mesét. Az ügyvéd szerint bizonyára kivitte valaki a helyszínre s hagyta ott, hogy később azután, mint bűnjelt mutassa fel. — Az ujrafelvételt kérvényt valószínűleg júniusban fogom beadni, remélem, hogy az abban foglaltak alapján el fogják rendelni az ujrafelvételt, * Az Igazság közben tovább folytatja a cikksorozatot, részletesen foglalkozva a csehszlovákiai esetekkel, annyi eredménye van, hogy Pongrátz pozsonyi rendőrigazgató a Ileinitz-ügy egykori főnyomozója sajtópert indított ellene a cikkekben foglalt támadások miatt. ■■■<■■ Egy bizonyos abban a nagy bizonytalanságban, amely Reinitz körül annyi ideje tart, hogy nem lehet határozott véleményt formálni sem az ártatlanság, sem a bűnösség irányában. Az „Igazság“ már elintézte as ujrafelvételt, most, persze más kérdés, hogy a román bírói fórumok eaen a véleményen 1 eszlek-eî ■ ■ (sí, b.) Mint húszéves legény ment el és mint 38 éves, megtört férfi érkezett haza KalotaszentkU rdlyra az orosz asszonnyal a hadifogoly (Kolozsvár, április 20.) Pár évvel ezelőtt még nem volt ritkaság egy-egy hadifogoly hazatérése, de az idő múlásával napról-nap- ra fogy a reménység az itthoniakban, hogy valaha is viszontlássák elveszett hozzátartozóikat. A hivatalosan halottnak nyilvánított hadifoglyok közül azonban még mindig haeaazállingózik egy-egy. Lázár Gábor érkezett meg a napokban Kalotaszentkirályra. Husvét előtt állított be a falujába, mint megtört, idős ember, az egykori daliás katona. A faluban csak nehezen ismerték fel a családtagok, meg régi barátai, mert 20 esztendős fiatal legény volt mikor utoljára látták. v Mint ahogy elmondta, többször megkísérelte a szökést, de nem ismerte a vidéket éa az ország határait s igy mindég elfogták. Csak szorosabbra szorult a hurok körülötte. — A többiek nem jönnek haza? — Nem tudnak, nem lehet. Pedig n®m kommunisták. Nekik is megküldték az útlevelet a varsói követségtől, csakhogy szerencsétlenül jártak. Felfedezték, hogy haza akarnak menni és megakadályozták a csalást. Nekem szerencsém volt. De az egykori legény nem egyedül jött haza. Felesége van és két gyermeke. Orosz asszonyt vett el és egész családját hazahozta. Az asszony nem tud beszélni senkivel, sem a gyermekek, az apa, a tolmácsuk. Az oroszországi állapotokról osak rosszat tud mondani. — A nyomorúság, az éhhalál hajtott haza leginkább. Életemet kockáztatva kiloptam lovaimat a közös tenyészetből és eladtam. így mentődtünk meg az éhkaláltól. Mikor az útlevelet kézhez kaptam, akkor is hasonló módon jutottunk pénzhez. Utolsó elszántsággal elloptam a saját teheneimet és eladtam potom áron. így tudtunk megszabadulni. Most azonban elégedettek. Az itteni helyzet még mennyország ahhoz mérten, ami Oroszországban van. Az orosz asszony periig mint valami földi mannát majszolja az erdélyi kenyeret. Aranyér-bántalmak ellen a ,Goedecke“-féle „Anusol-Suppositor“ ("betét) mindenkor utolérhetetlennek bizonyult. A világ minden részében az orvosak nagy része „AnusolM lr elő és számtalanok azok az esetek, amelyekben ez a gyógy- szeragyógyithatatlannak hitt beteget megmentene. Az „AIVUSOL, SUPPOS1TOR« (betét) azonnal meghozza a kivánt megkönnyebbülést és rövid időn belül megszünteti a sokszor oly rettenetes aranyér-bántalmakat. Használata egyszerű, tiszta és olcsó. Ezen kivül az az előnye is megvan, hogy a beteg a kezelés alatt toglalkozásán»k üzését megszakítás nélkül folytathatja. A gyógyszertárban kimondottan „GoediekeMéle „,Anusol-5uppo8ttor“-t kérjen. Ismertető jele a piroa doboz és a gyárt plomba.
