Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)
1933-04-16 / 88. szám
T«x* postată pläfitä in mnnarar No. 24.256 -1927 Képvts elchâz ßü^APEST V. Vasárnap Ara 4 lei KeietiUjskg Előfizetési árak belföldön: Egész évTe 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 60, félévre 26, negyedévre 12410, egy hónapra 6.50 pengő. >— Egyes szám ára Magyarországon 20 fillér. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVI. ÉVFOLYAM - 88. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj-Koloza- vâr, Strada Baron L. Fop (volt Brassal ncca) 5. szám, Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101t szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. Hiszem a testnek feltámadását! Hiszem, Hogy a Ealott kéz, a sir, a por enyészetében hirtelen megmozdul és megdöngeti a penész komor virágai közt fekvő sötét koporsó fedelét. Hiszem, hogy a fekete vérmocsokkal meggyalázott sebek beheggednek s a széttépett test, a világ gazságainak szomorú áldozata és vádlevele, a rettentő élet hosszú, kimondhatatlan szenvedéseinek és gyötrelmeinek tehetetlen porrá zúzott fennséges hajléka ujjá- teremtődik a vén föld halálkamrájában és az enyészet, a megsemmisülés komor titkos és végzetes ágyából új, boldog élet fényébe emelkedik, hol nincs többé nyomor, bűn, aljasság, új halál, szenvedés, gyötrelmek, megaláztatás, egymást marcangoló ölni kész népek s emberek, éhség és meztelenség, szenny és fe- ketearcu bánat, elnyomás, örökös félelmek és rettegések, hanem vagyon béke, boldogság, igaz örömök, az új élet halhatatlan biztonsága és nyugalma, sirás helyett dal, jaj helyett kacagás, ökölütés helyett csók, gyöngyöző tiszta örömök, a jóság és szépség harmóniája, szín, illat, mindig költészet és az elmúlt idők hatalmas szárnyának árnyéka, az elszenvedett rettenetességek emléke többé nem torzítja el lelkünket. A húsvéti ünnep az emberiség legnagyobb jótéteménye és mégis csak a test feltámadását dadogják százmilliók, akiknek a sok szen- vedés-okozta kétségbeeséstől vak lelke a belső halál örök-sötétségének ledobhatatlan nyomása alatt a szavak értelmén túl nem látva, csak a vegetativ feltámadás szerencsétlen és értelmetlen kis lehetőségében bizakodnak, a feltámadás fenséges gondolatának ez az emberiség gyermekkorához, még csak nyiladozó értelmének sziik határaihoz mért antropomorf megjelölését azonban régen tulfejlődte az emberiség kultúrája és belső igénye. Nem elégit ki bennünket a csoda rideg fizikai megjelenése. Nem elég azt hinnem, hogy hiába törték össze testét, csontjait az „agykoponyák“ hegyén a régi világrend érdekében, az emberi gazság miatti szenvedés és kínhalál igazsága hiába győzött, mert a test feltámadásának fogalmi körével meghatározott elégtétele véges értelmünkhöz szabott költői igazságszolgáltatás csupán, egy ember szubjektív ügye mindaddig, mig az ö lelkének és igazságának feltámadása is nem győzedelmeskedik. Mert a testet is csak a lélek támaszthatja fel és arnig a lélek feltámadását nem látjuk, addig csak néma árny szimbólumában bizakodunk. Miş belső, tisztult világunk úrrá nem lesz a sártest és annak ösztönei fölött, addig nincs feltámadás. Az emberiségi folytonos fejlődés még csak a mechanikai embertípusnál tart, amelynek kegyetlen törvényei vannak csak és értelme nem ér fel a feltámadás gondolatának napfényes és harmonikus világába. A különbség pedig csak annyi az ősember és a „modern“ ember között, hogy az ősnomád furkós bottal és kőbaltával, a mai ember konferenciákkal, politikával, szédületes gazdasági rendszerekkel, csodagcpek- kel és gázakkal öli egymást. Az évezredek leperegtek anélkül, hogy az ember értéke, belső haladása a külső civilizatorikus fejlődéssel lépést tartott volna. A fejlődés útja ugyanis ott akadt meg, amikor az ember kisajátította és úrrá akart lenni az élet titkainak, öröktörvényeinek igazságai fölött is. A villámot leigázta, önmagát azonban megölte. Természetes tehát, hogy az élet szintén csak haldoklás lett. A nagy haldokló pedig maga az emberiség, amely végső tubájában szétrugja maga körül azt a világot, melyet épített. Nem csoda tehát, hogy a fölöttünk úrrá lett kétségbeesés sirjáb; n fekve, állandóan a halál fekete szemüregé-*e meresztett szemei csak a megsemmisülés ön d* vigasztalanságát és kietlenségét, az ős „Semmit“ látják, a vüágte- remtés ős nihiljét, amelybe ez a föld visszazuhant. Érthető, hogy ide jutottunk, mert az élet- és lélekkultura féltveőrzött igazságai látszólag halottan, meggyalázóan fekszenek és a jövötlenség súlyos igézete tart leigázva mindenkit. Meghalt a hitünk és bizalmunk mindenkiben és mindenben, csak a szörnyű tettek valóságát és tobzódását látjuk pillanatról pillanatra. Szükségszerűen igy kellett ennek lennie, mihelyt hitünket megölték. A leszúrt emberiség utolsó vércseppje volt ez a hit, amely kihullott belőle, hogy hetediziglen elpusztuljon. Ebben a valóságban ki meri mondani igaz lelkére: „Hiszek a feltámadásban?“ rAki pedig nem hisz benne, annak Halála örök, ha ember, ha nép, ha emberiség. Az ilyen koporsók többé nem nyílnak fel. Az ilyen sírba nem hat le többé se fény, se erő, se ember, se Isten keze. A lélek szemeinek is van penésze és sirEogara. Az eltemetett testet pár év alatt a föld fekete esői feloldják, megemésztik. A belső embernek is vannak ilyen esői, amely alatt elsorvad és örök-halálba penészedik. Van ezekből feltámadás? Van! És mi már nem a külső, testi, Hanem a belső feltámadást hirdetjük. Éppen eleget szenvedtünk, hogy ennek az egyedül éltető igazságnak titkára méltók lehessünk. Ez a mi új húsvétunk. Az új húsvét embere már Krisztusnál sem csak a koporsót széttörő test külső csodáját akarja látni, amely elől ijedten rebbentek szét a sirőrző katonák, hanem — tisztelet adassák szent nevének — a belső Krisztus feltámadását az ö lényegében és igazságában. Még a megdicsöült testből kiáradó szent-fény is véges, amely nem hatol át a századok szörnyű sötétségén. Az igazi fény és élet csak az ő szivéből, leikéből és belső szemein át áradhat e világra és emberiségre. Szép lehet a halál fehér kendőjével tisztított száj, rde akárEogy ragyogjon is, mégis annak az igazságnak van éltető ereje, amelyet ez a száj a halál árán is hirdetett. Az örök- dermedtségből felébredt kéz lehet árnyéknélküli és akármilyen csodálatos, nekem az ölelése kell és a belőle kiáradó édes erő és melegség, amely bizonyítja is azt, amit a száj hirdetett. Az áldott szemek csillaga, a szív, drága dobbanása, a feltámadott test minden bűbája csak megjelenési formája lehet annak, aki valóban feltámadott: az igazi Embernek. Ezt nem bírtuk látni idáig és ezért nem tudta az emberiség, ha közel kétezer éve mondja is, hogy ki az, aki feltámadott. Hova lettek azok a hitek s azoknak éltető ereje, amelyek évszázadokon keresztül a kősir mélyéből életet, boldogságot, reménységet és új jövendőt vártak. Megsemmisültek? Nem. Ezek a hitek, ez a ed árasztott belső emberf világ volt az, amely megnyitotta az istenember sírjának kószáját. Az emberiség belső tragédiája pedig éppen abban volt, hogy talán hitével feltámasztani képes volt újra e világba szólítani az ö Krisztusát, ő maga azonban nem tudott feltámadni. ' Az új húsvétot már nem leEet és nera szabad kisajátítani sem hatalmi, sem többségi, sem theologiai, sem politikai szempontból. Az új húsvét, már nem a nagyhatalmak, fény- özönben ünneplő cerimóniák,-sem rongyokba öltözött proletár-milliók, vagy kisebbségek, széttagolt és kárhozatra szánt társadalmak és tömegek ünnepe, hanem a mai emberé és az emberiségé, amely két évtizeddel ezelőtt kínszenvedett és most a Krisztus sirjában várja feltámadását. Az ember, népek és emberiség feltámadása sem lehet már csalt testi, kül- sőséges, akármilyen kápráztató csoda kereté- ben történjék is, hanem belső, lelki feltámadás. Az új Eűsvéton új szemekkel, új világlátással, új hittel és bizalommal kell kiemelkednünk a szemfedő fehér leple alól. , És Te Feltámadott! Nem azt kérjük tőled, Eogy vigasztalj, •felemelj, újjá teremts, vagy megessék a lelked megvert orcánk gyalázatán, szenvedéseinken, hogy az elviselt borzalmak nyomait elsimítsd reszkető testünkről és elsorvadt lelkűnkről, hanem sírodhoz vezetjük kicsinyeinket, kik semmit sem vétettek, semmiért nem hibásak, kik csak áldozatok: óh rajtuk könyörülj! Tedd meg, hiszen megteszed a legkisebb fűszállal is, amelyet általsegfítesz minden ta-‘ vasszal az ő kicsiny fű-feltámadásának gyönyörű vajúdásán új diadalra a rögös fölött •és kibontod a legkisebb fánska elrejtett rü- gyecskéjét is. Vedd gondjaidba a mi szomorú életünknek halálra Ítélt gyermeknigyecskéit is, kiknek arca az éhségtől halvány, mint az újuló fű színe, testük erőtlen, mint a maszületett bárányka lába, de szemük még tiszta és 20 oldalas húsvéti szám
