Keleti Ujság, 1933. április (16. évfolyam, 75-99. szám)

1933-04-16 / 88. szám

T«x* postată pläfitä in mnnarar No. 24.256 -1927 Képvts elchâz ßü^APEST V. Vasárnap Ara 4 lei KeietiUjskg Előfizetési árak belföldön: Egész évTe 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 60, félévre 26, negyedévre 12410, egy hónapra 6.50 pengő. >— Egyes szám ára Magyarországon 20 fillér. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVI. ÉVFOLYAM - 88. SZÁM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj-Koloza- vâr, Strada Baron L. Fop (volt Brassal ncca) 5. szám, Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101t szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza a szerkesztőség. Hiszem a testnek feltámadását! Hiszem, Hogy a Ealott kéz, a sir, a por enyészetében hirtelen megmozdul és megdön­geti a penész komor virágai közt fekvő sötét koporsó fedelét. Hiszem, hogy a fekete vérmocsokkal meg­gyalázott sebek beheggednek s a széttépett test, a világ gazságainak szomorú áldozata és vádlevele, a rettentő élet hosszú, kimond­hatatlan szenvedéseinek és gyötrelmeinek te­hetetlen porrá zúzott fennséges hajléka ujjá- teremtődik a vén föld halálkamrájában és az enyészet, a megsemmisülés komor titkos és végzetes ágyából új, boldog élet fényébe emel­kedik, hol nincs többé nyomor, bűn, aljasság, új halál, szenvedés, gyötrelmek, megalázta­tás, egymást marcangoló ölni kész népek s emberek, éhség és meztelenség, szenny és fe- ketearcu bánat, elnyomás, örökös félelmek és rettegések, hanem vagyon béke, boldogság, igaz örömök, az új élet halhatatlan biztonsága és nyugalma, sirás helyett dal, jaj helyett ka­cagás, ökölütés helyett csók, gyöngyöző tiszta örömök, a jóság és szépség harmóniája, szín, illat, mindig költészet és az elmúlt idők hatal­mas szárnyának árnyéka, az elszenvedett ret­tenetességek emléke többé nem torzítja el lel­künket. A húsvéti ünnep az emberiség legnagyobb jótéteménye és mégis csak a test feltámadá­sát dadogják százmilliók, akiknek a sok szen- vedés-okozta kétségbeeséstől vak lelke a belső halál örök-sötétségének ledobhatatlan nyo­mása alatt a szavak értelmén túl nem látva, csak a vegetativ feltámadás szerencsétlen és értelmetlen kis lehetőségében bizakodnak, a feltámadás fenséges gondolatának ez az em­beriség gyermekkorához, még csak nyiladozó értelmének sziik határaihoz mért antropo­morf megjelölését azonban régen tulfejlődte az emberiség kultúrája és belső igénye. Nem elégit ki bennünket a csoda rideg fizikai megjelenése. Nem elég azt hinnem, hogy hiá­ba törték össze testét, csontjait az „agykopo­nyák“ hegyén a régi világrend érdekében, az emberi gazság miatti szenvedés és kínhalál igazsága hiába győzött, mert a test feltáma­dásának fogalmi körével meghatározott elég­tétele véges értelmünkhöz szabott költői igaz­ságszolgáltatás csupán, egy ember szubjektív ügye mindaddig, mig az ö lelkének és igazsá­gának feltámadása is nem győzedelmeskedik. Mert a testet is csak a lélek támaszthatja fel és arnig a lélek feltámadását nem látjuk, addig csak néma árny szimbólumában biza­kodunk. Miş belső, tisztult világunk úrrá nem lesz a sártest és annak ösztönei fölött, addig nincs feltámadás. Az emberiségi foly­tonos fejlődés még csak a mechanikai ember­típusnál tart, amelynek kegyetlen törvényei vannak csak és értelme nem ér fel a feltáma­dás gondolatának napfényes és harmonikus világába. A különbség pedig csak annyi az ősember és a „modern“ ember között, hogy az ősnomád furkós bottal és kőbaltával, a mai ember konferenciákkal, politikával, szé­dületes gazdasági rendszerekkel, csodagcpek- kel és gázakkal öli egymást. Az évezredek le­peregtek anélkül, hogy az ember értéke, belső haladása a külső civilizatorikus fejlődéssel lépést tartott volna. A fejlődés útja ugyanis ott akadt meg, amikor az ember kisajátította és úrrá akart lenni az élet titkainak, örök­törvényeinek igazságai fölött is. A villámot leigázta, önmagát azonban megölte. Termé­szetes tehát, hogy az élet szintén csak haldok­lás lett. A nagy haldokló pedig maga az em­beriség, amely végső tubájában szétrugja ma­ga körül azt a világot, melyet épített. Nem csoda tehát, hogy a fölöttünk úrrá lett két­ségbeesés sirjáb; n fekve, állandóan a halál fekete szemüregé-*e meresztett szemei csak a megsemmisülés ön d* vigasztalanságát és kiet­lenségét, az ős „Semmit“ látják, a vüágte- remtés ős nihiljét, amelybe ez a föld vissza­zuhant. Érthető, hogy ide jutottunk, mert az élet- és lélekkultura féltveőrzött igazságai lát­szólag halottan, meggyalázóan fekszenek és a jövötlenség súlyos igézete tart leigázva min­denkit. Meghalt a hitünk és bizalmunk min­denkiben és mindenben, csak a szörnyű tet­tek valóságát és tobzódását látjuk pillanat­ról pillanatra. Szükségszerűen igy kellett en­nek lennie, mihelyt hitünket megölték. A le­szúrt emberiség utolsó vércseppje volt ez a hit, amely kihullott belőle, hogy hetediziglen elpusztuljon. Ebben a valóságban ki meri mondani igaz lelkére: „Hiszek a feltámadásban?“ rAki pedig nem hisz benne, annak Halála örök, ha ember, ha nép, ha emberiség. Az ilyen koporsók többé nem nyílnak fel. Az ilyen sírba nem hat le többé se fény, se erő, se ember, se Isten keze. A lélek szemeinek is van penésze és sirEogara. Az eltemetett tes­tet pár év alatt a föld fekete esői feloldják, megemésztik. A belső embernek is vannak ilyen esői, amely alatt elsorvad és örök-halál­ba penészedik. Van ezekből feltámadás? Van! És mi már nem a külső, testi, Hanem a belső feltámadást hirdetjük. Éppen eleget szenvedtünk, hogy ennek az egyedül éltető igazságnak titkára méltók lehessünk. Ez a mi új húsvétunk. Az új húsvét embere már Krisztusnál sem csak a koporsót széttörő test külső cso­dáját akarja látni, amely elől ijedten rebben­tek szét a sirőrző katonák, hanem — tisztelet adassák szent nevének — a belső Krisztus feltámadását az ö lényegében és igazságában. Még a megdicsöült testből kiáradó szent-fény is véges, amely nem hatol át a századok szörnyű sötétségén. Az igazi fény és élet csak az ő szivéből, leikéből és belső sze­mein át áradhat e világra és emberiségre. Szép lehet a halál fehér kendőjével tisztított száj, rde akárEogy ragyogjon is, mégis an­nak az igazságnak van éltető ereje, amelyet ez a száj a halál árán is hirdetett. Az örök- dermedtségből felébredt kéz lehet árnyéknél­küli és akármilyen csodálatos, nekem az öle­lése kell és a belőle kiáradó édes erő és me­legség, amely bizonyítja is azt, amit a száj hirdetett. Az áldott szemek csillaga, a szív, drága dobbanása, a feltámadott test minden bűbája csak megjelenési formája lehet annak, aki valóban feltámadott: az igazi Embernek. Ezt nem bírtuk látni idáig és ezért nem tudta az emberiség, ha közel kétezer éve mondja is, hogy ki az, aki feltámadott. Hova lettek azok a hitek s azoknak éltető ereje, amelyek évszázadokon keresztül a kősir mé­lyéből életet, boldogságot, reménységet és új jövendőt vártak. Megsemmisültek? Nem. Ezek a hitek, ez a ed árasztott belső emberf világ volt az, amely megnyitotta az istenem­ber sírjának kószáját. Az emberiség belső tra­gédiája pedig éppen abban volt, hogy talán hitével feltámasztani képes volt újra e vi­lágba szólítani az ö Krisztusát, ő maga azon­ban nem tudott feltámadni. ' Az új húsvétot már nem leEet és nera szabad kisajátítani sem hatalmi, sem többsé­gi, sem theologiai, sem politikai szempontból. Az új húsvét, már nem a nagyhatalmak, fény- özönben ünneplő cerimóniák,-sem rongyokba öltözött proletár-milliók, vagy kisebbségek, széttagolt és kárhozatra szánt társadalmak és tömegek ünnepe, hanem a mai emberé és az emberiségé, amely két évtizeddel ezelőtt kínszenvedett és most a Krisztus sirjában vár­ja feltámadását. Az ember, népek és emberi­ség feltámadása sem lehet már csalt testi, kül- sőséges, akármilyen kápráztató csoda kereté- ben történjék is, hanem belső, lelki feltáma­dás. Az új Eűsvéton új szemekkel, új világlá­tással, új hittel és bizalommal kell kiemelked­nünk a szemfedő fehér leple alól. , És Te Feltámadott! Nem azt kérjük tőled, Eogy vigasztalj, •felemelj, újjá teremts, vagy megessék a lel­ked megvert orcánk gyalázatán, szenvedésein­ken, hogy az elviselt borzalmak nyomait el­simítsd reszkető testünkről és elsorvadt lel­kűnkről, hanem sírodhoz vezetjük kicsinyein­ket, kik semmit sem vétettek, semmiért nem hibásak, kik csak áldozatok: óh rajtuk könyö­rülj! Tedd meg, hiszen megteszed a legkisebb fűszállal is, amelyet általsegfítesz minden ta-‘ vasszal az ő kicsiny fű-feltámadásának gyö­nyörű vajúdásán új diadalra a rögös fölött •és kibontod a legkisebb fánska elrejtett rü- gyecskéjét is. Vedd gondjaidba a mi szomorú életünknek halálra Ítélt gyermeknigyecskéit is, kiknek arca az éhségtől halvány, mint az újuló fű színe, testük erőtlen, mint a maszü­letett bárányka lába, de szemük még tiszta és 20 oldalas húsvéti szám

Next

/
Thumbnails
Contents