Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)

1933-03-09 / 56. szám

f

KllETlUjsm

XVI. ÉVF. 56. SZÁM.

Diákok beszélgetnek a jovorol

Hárman kószáltunk az uccán, késő este, sárban, pocsolyában, szemerkélő esőben. Véletlenül találkoztunk össze es az eiso percDen senogysem akart megindulni a beszélgetés. A történelem-magyar szakos filozopter iei Hajtotta gallérját a nyaka koré, kalapját benuzta a szemébe, ezzel jelezve, hogy elzárkózott a külvilág elöl es neiso gondolataival van elfoglalva. A másik gazdasági akadémia hallgató és arról nevezetes, hogy semmiképpen nem engedi magát leteriteni a gondoktól és minden feszült komolyságu helyzetet egy hirtelen viccel szokott elütni. Most a társa gubóját igyekezett feltörni és kicsalnt a magas gallérok közül.

— Tulajdonképpen mit vársz az élettől? — kérdezte a filozoptert, bizonyára az előbbi beszélgetést folytatva:

— Mit firtatsz ilyen szamárságokat? — felelte ingerülten es két kezet kirántva zsebéből, élénken gesztikulált az esőben. — Már hatvanszer elmondtam neked s te mégis újra elöl kezded.

írattam, regi témát rágnak újra, meg újra, mint amellyel sehogysem tudnak végezni. Együtt laktak valahol, de mostanig még sem sikerült megtudni senkinek, hogy hol, volt tehát alkalmuk az ilyen fogas kérdésekét rágni harapnivaló helyett.

— Csak azt akarom neked megmutatni, hogy semmiképpen sem jól fogod fel az életet és nincs igazad, mikor ennyire elkeseredel.

— Most beszélsz, amig megy valahogy neked. Meglátom, mikor egy garasod sincs, lesz-e kedved a helyes életfelfogásról filozofálni?

Erre megint csönd anott közénk, mintegy mutatva, hogy ebben a kérdésben a végszót egyik fél sem tudja kimondani, lötyögtünk a pocsolyában, szortyogo cipőben, kaiimpáio gondolatokkal. A filozoptert még jobban elfoglalták a gondolatai és talán szóra sem lehetett volna bírni, ha egy óriási tüsszentés ki nem riasztotta volna zárkózottságából. De épp ekkor egy sarokra értünk és nem tudtuk, ki merre tart. En megkockáztattam a kozueszoiast, nogy elmegyek valahova, mert meg nem vacsoráztam.

— szervusz kenek, — ugrott egy nagyot a közgazdász, de nem az elválást jelezte vele, hanem azt, hogy ők is hasonlóképpen allanak. Így tehát tovább haladtunk. A vacsora említése a filozoptert is szóra birta. Egy söté- tebb helyen mintegy titokban fordul felém.

— Adj kei lejt kölcsön — volt a komoly szó.

Fogalmam sem volt, mire kell neki a két lej. Cigarettára gondoltam és meg is emlitettem neki.

— iNeza kenek, kilenc lejem van, igazán nem kívánhatod, nogy cigarettára valót adjak, mert' ez vacsorára kell.

De 0 mindenképpen megmagyarázta, hogy mindenre kellhet, csak cigarettára nem, mert régen felhagyott vele. Kinek van erre pénze? Azt azonban nem volt hajlandó elárulni, hogy mire szükséges neki a két lej. Zsebemből előkerestem a kívánt „összeget", átnyújtottam a kabát alatt és megint haladtunk tovább, usak ekkor vettem eszre, nogy jo messze kint járunk a külvárosban.

— Tulajdonképpen hová megyünk? — kérdeztem meg, mert nem volt kedvem tiszta passzióból barangolni a mocskos, sáros uccákon.

— Hova mennénk? — hat haza. Ebbe belenyugodtam, legalább meg tudom, hogy hol laknak.

Ee a gondolatok továbbra is feketék és piszkosak maradtak, n.int a sár, amelyben gázoltunk. Most végre a filozófusból robbant ki a kérdés, mintegy a belső forrongások nyomása alatt.

— Mondd meg őszintén, most én kérdezem tőled, milyen teiveid vannak a jövőre? — fordult a társához.

— INem számítok semmire. Éppen úgy, mint ahogy már te is régen lemondtál arról, hogy valahol tanári állast kaphass, Lemondtam en is arról, hogy diplomámmal érvényesülni tudjak. Berendeztem azonban a jö- vomet a leneto legpraktlkusabban. Ide figyelj: lassan- sankent lemondtam rangíokozatokként mindenről. Legelőbb arról, hogy valaha tényleges mérnök lehessek, azután sorra vettem mindent, ami ezután következik es végeztem velük egyenként. Most ott tartok, hogy nem aspirálok semmire, nem várok semmit. így aztan a iegcsekelyebb eredmény is ajándék és örömet szerez.

— Hogy erted azt, hogy semmit sem vársz? Engedd meg, de nevetségessé válsz ezzel. Miből fogsz megélni, mert valami csak mégis kell a jó életfelfogás melle.

— Elmegyek munkásnak — mondja egyszerű és természetes hangon a gazdasági akadémia hallgató.

— He nova?

— Gyárba, műhelybe, nem számit nekem — próbálja igazolni filozófiáját.

— Hát a munkások és munkanélküliek akkor hova fognak menni ?

A jókedvű gazdasz zavartan elhallgat. A filozopter pedig egy sonsjtasfeievel rant egyet a levegőben es ismét visszadugja a zsebébe, mint aki valahogyan mégsem orui a győzelmének. Hiaba van igaza, a sajat igazsága óli meg.

Egy külvárosi mulatóhely elé értünk. Bent muzsikaszó vidamit.otta a gondfelejtő munkásokat. Valaki kijött az ajtón és a filozopter felhasználta az alkalmat, hogy bckemleljen, van-e kenyér a pulton.

Elváltunk és most tudtam már, mire kellett a két lej. Kenyérre.

Nem gyerekek,

hanem kommunisták törték be a kolozsvári német konzulátus ablakait

Az egyelem és a lobbi főiskola ablakain izgató röpiratokat dobáltak be az éf jel — Letartóztatták a „Forradalmi diák“ szerkesztőit

Brassóban elfogták a kolozsvári kommunisták női futárját

(Kolozsvár, március 8.) A német konzulátus elleni tüntetés ügyében a rendőrség politikai osztálya még nem fejezte be a vizsgálatot. Amint azt tegnapi számunkban jeleztük, a hatósági személyek megállapították annak a tizenkét gyermeknek a személyazonosságát, akik a konzulátus épülete előtt hancuroztak. Tegnap az ügyben szenzációs fordulat állott be, ameny- nyiben a gyermekek bevallották, hogy az ablakokat nem ők törték be. őket mindössze arra bérelték fel, hogy verekedést inszcenáljanak. Mialatt az elemisták a Ferlinand király utón civakodtak, megjelentek a helyszínen Gottlieb Elemér, Grósz József szabósegéd és Kuffer Béla kőműves legény, akik éltek az alkalommal és köveket dobáltak a konzulátus ablakaira.

A sziguranca tegnap mindhármukat letartóztatta és Grósz József

már utközben bevallotta, hogy az ablakokat ők zúzták be.

Egyébként a napnak nem ez az egyetlen kommunista vonatkozású eseménye.

A keddről szerdára virradó éjjel az egyetem, kereskedelmi akadémia és a mező- gazdasági akadémia ablakain kommunista röpcédulákat dobtak be.

A rendőrség már a kora reggeli órákban elkobozta a röpiratokat. Az izgató kiáltványokat a kommunisták kolozsvári csoportjának a diákosztálya fogalmazta és „Forradalmi diák“ címet viseli.

Másfélóráig tartó nyomozás után a rendőrség

letartóztatta azt az öt egyetemi hallgatót. akik a röpcédulákat az ablakon hedobták.

Az üggyel kapcsolatosan éjszakára uiabb letartóztatások várhatók.

Ugyancsak itt Írjuk meg, hogy a kolozsvári rendőrség megkeresésére a brassói sziguranca letartóztatott egy Fried Etelka nevű feltűnő szépségű tizennyolcéves leányt, aki az erdélyi kommunista szervezetek között a futár szerepét töltötte be.

Fried Etelka nem ismeretlen a politikai osztály emberei előtt. Arról hires, hogy rendkívül elegánsan öltözködik és

szinte hetenként uj, finom bundák&t cserél.

Az öltözet változtatására azért is szükség volt, hogy a hatósági személyeket félrevezesse. Nem beszélve arról, hogy egy fiatal leány amúgy is szívesen váltogatja a toaletteket.

Fried Etelka volt az, aki a különböző utasít ásókat és röpcédulákat az egyik városból a másikba szállította.

A brassói sziguranca tegnap este erős fedezet alatt Kolozsvárra küKrte Fried Etelkát s holnap megkezdik a kihallgatását.

A rendőrség szerint a brassói letartóztatással kapcsolatosan számos uj őrizetbevétel várható.

IROBMOM-MŰUÉSZET

Megegyezés készül Pavel Constantinnal a román opera visszaadására

Szatmár állandó színházáról nyilatkozik Szabadkai igazgató

(Kolozsvár, március 8.) A Keleti Újság többizben irt már a kolozsvári román opera és Nemzeti Színház válságáról. Mint ismeretes., Madgearu drákói költségvetése április elsejétől kezdve törölte a kolozsvári román állami színházak huszonkétmilliós szubvencióját és igy az a veszély fenyegette a színházakat és a tagokat, hogy április elsejétől megszűnik a gázsi- fizetés, bezárják a színház kapuit. Ez a lehetőség annál is inkább megdöbbentette a színészeket, mert az év elején kötött szerződésük nem április elsején, hanem augusztusban jár le s fogadhoz tak; is, hogy pörökkel fogják rákényszeríteni az államot arra, hogy a szerződés feltételeit teljesítse velük szemben. A megindult intervenciókra a minisztérium olyan értesítést küldött Kolozsvárra, hegy a szerződések tartamára a vezető tagoknak 3000—3000 lejt, a karszemélyzetnek pedig még ennél is kisebb összegei utal ki havonta. A színészek küldöttsége Deleu polgármestert kereste fel ebben az ügyben, aki viszont felszólította Vaida miniszterelnököt telefonon s megkérte arra, hogy mentse meg a megszüntetéstől a kolozsvári operát. Vaida meg is Ígérte, hogy minden lehetőt elkövet.

Párhuzamosan ezekkel a tárgyalásokkal a koncessziójától megfosztott és a törvényszéki tárgyaláson rehabilitált Pavel Constantinnal is megindultak az eszmecserék. Pavel Constantin, aki a koncesszió elvonása miatt többmilliós kártérítést követel a kincstártól, hajlandónak mutatkozott a követelésről való lemondásra, hogyha visszakapja a színházakat, természetesen megfelelő támogatás biztosítása mellett. Pavel és a kormány tárgyalásai előhaladott stádiumba jutottak s ma már az a helyzet, hogy elvileg hajlandók a színház bérletét visszaruházni Pavel Constant inra. Sot a szubvenció kérdésében is. kapott bizonyos ígéreteket Pa vei, amelyeket azonban ő nem tart elfogadhatóknak. A valószinüség az, hogy Vaida miniszterelnök intervenciója meg fogja lágyítani Madgearu hajlithatatlanságát és ha vem is utalják ki a régi szubvenciót, de annak negyven vuny ötven- százalékát felveszik a költségvetésbe. Ezek szerint tehát az onera nem fog megszűnni, de kénytelen lesz a tagok számát megapasztani és a fizetéseket alaposan leszállítani. Legalább is e pillanatban ez a helyzet.

(Kolozsvár, március 8.) Pár héttel ezelőtt Szatmáron járt a Keleti Újság munkatársa és akkor a mai viszonyok között rendkívüli jelenségként számolt be arról, hogy a szatmári színházban élénk érdeklődés mellett, szünetek nélkül folynak az előadások és Szabadkai igazgatónak sikerült megteremteni azt a csodát, hogy az aránylag kis városban -állandó színészet vert gyökeret. Szabadkai József3 ma Kolozsvárra érkezett és siettünk megkérdezni tőle, mi a helyzet most Szatmáron és azóta sem fenyegeti-e veszély a színtársulat exisztenciáját, amióta saját szemünkkel győződtünk meg a — legalább Kolozsvárhoz mérten — kedvező szatmári konstellációkról. ,

— Most sem panaszkodhatom. Október 15-e óta játszom állandóan Szatmáron és a szezon április 10-ig fog tartani. Tehát egyfolytában hat hóhapig játszom Szatmáron társulatommal. Most azért jöttem Kolozsvárra, hogy a román opera bárom tagját vendégszereplésre kérjem fel. A tagok szívesen jönnének, de a direkció nem akarja engedni őket. Legutóbb a Hamletet játsztuk, a Volpone bemutatóját! is zsúfolt ház tapsolt a szereplőknek és a vendégszereplő Forgács Sándornak. Nagy sikere volt a Per Gynt- nek is. Nem akarok dicsekedni, de büszkén állapítom meg, hogy visszaállítottam az állandó színjátszást Szatmáron.

Es hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon. Szabadkai elővesz egy sürgönyt, amelyben titkára arról értesíti, hogy a Zsákba-macska tizedik előadására is elővételben kelt el minden jegy. -■

(*) A karmazsin-ház árnyéka. Stackpoole, híres angol iró legújabb regénye a távol Kelet titokzatos világából, izgalmasan érdekes, kalandos és szerelmi regény Franklin kiadás, szép kiállítás. 360 oldal. 60 lej mindenütt, vagy Lepagenál, Kolozsvár.

(*) „Szerelmes barátság", „Szerelem az én bűnöm" világhírű szerzőjének második könyve, amelyet Stendhal előszavával vezet be: „A nők többre becsülik az izgalmadat, mint a józan észt... mindig és mindenütt mohón várják őket." Franklin kiadás, 290 oldal, 60 lej mindenütt, vagy Lepagenál, Kolozsvár.

A fényűzést és forgalmi adótörvény

magyar fordítása a táblázatokkal kapható Dr. Man- del Fordító Irodában Cluj-Kolozsvár, Str. Memorandului 24. rvra íij, vidékre 70 lej