Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)

1933-03-09 / 56. szám

XVI ÉVF. 56. SZÁM. KUETinjS&G 3 Roosevelt a kincstár részére akarja lefogjaltatni az amerikai aranykészletet Adót vetnek ki a magánosok aranyára, sőt a magánosok aranykészletét ki is sajátíthatják (London, március 8) A kongresszus csütör-' tökön kezdi u.i ülésszakát és tárgyalni fogna az amerikai pénzügyek reorganizációjára irányuló javaslatokat- Ez idő szerint még nem lehet tudni, hogy a szünetelő aratayfizetéseket 10-én túl újra íelveszik-c. Az amerikai pénzügymi­nisztérium cnyelőre nem váltja arafoyra az ál­lami csekkeket s a kiűzetések most a jegyban­kok bankjegyeivel történnek egész Amerikában. Az átmeneti jellegűnek tekintett szükség­pénz kibocsátásáról szóló hireket amerikai pénz­ügyi körökben eleinte nyugtalansággal fogad­ták, de később a hangulat elcsendesedett. A kli- ring-utalványok fedezete a 22 legnagyobb new- yorki péhizintézet összes aktívái. Amerikai politikai körökben bizonyosra ve­szik, hogy meg kell hosszabbitani az általános bankmoratóriumot, mert a törvényhozás nem szavazhatja meg a szükséghez mért gyorsaság­gal a rekonstrukciós javaslatokat. Beavatott helyről származó értesülések szerint Roosevelt a. következőket ajánlja^ a kolngresszusnak: 1. Fenn kell tartani a dollár aranyalapját. 2. Az államkincstár lefoglalja az amerikai arany- készletet. A hatásúitok jogot nyernek magáno- sok safe-jei felnyitására. A magánosok ara­nyára külön adót kell kivetni s az aranyat bi­zonyos idő elteltével az állam a magánosoktól később medállá oltandó árfolyamon kiiaényli. 3- Haladéktalanul meg kell kezdAni az állami ezüstvásárlást. (London, március 8.) Amerikai pénzügyi szakértők azt hangoztatják, hogy a dollárbank­jegyek nagyarányú felszaporodása folytán az Egyesült Államok tulajdonképpen már hetek­kel ezelőtt elhagyta az aranystandardot. Mac Fadden republikánus vezetőpolitikus, a távozó törvényhozás bankbizottságának elnöke sajtó­nyilatkozatbán hasonló értelemben nyilatkozott s hozzátette, hogy véleménye szerint az ameri­kai aranyalapról való letérés most már végle­gessé vált. Budapest Svábhegyi Szanatórium Speciális kezelések, speciális berendezések asthma, migrén, sxénalázas betegek részére. Egy angol, egy román és egy szász vitája a világsajtóban az erdélyi kisebbségi viszonyokról A vita anyagából kiderült, hogy a szászok is élethalál harcot folytatnak nemzeti létezésükért és egyáltalában nincsenek megelégedve a kormány politikájával — Vájjon Brandschnak mi a véleménye a szászok rettenetes elkeseredéséről? (Kolozsvár, március 8.) A Die Auslese, amely különböző folyóiratok és napilapok ér­dekes szemelvényeit gyűjti össze a világ min­den tájékáról, teret biztosított ezúttal egy er­délyi kisebbségi vitának is és igy az erdélyi kisebbségi kérdést igen nagy nemzetközi érdek­lődés körébe vonta be. A vitát Henry Baerlein- nek a The Contemporary Rewiew-ben meg­jelent cikke indította el. Ă szerző egybeveti az erdélyi magyarság helyzetét a románság volt helyzetével annak idején és megállapítja, hogy a mérleg ezúttal a magyarság javára dőlt el. Példaképpen fölhozza, hogy mig a régi Erdély­ben a románoknak összesen három gimnáziu­mok volt, ma a magyar kisebbségnek egyedül Kolozsváron három gimnáziuma van, majd föl­hozza azt is, hogy egyes vidékeken a bírósági tárgyalások mindenütt magyar nyelven foly­nak, ellenben a románság a kisebbségi jogren­dezésnek eme áldásaiban nem részesülhetett. Cikkének végkövetkeztetése, hogy Erdélyben nincsenek előjogos nemzetek, itt minden nem­zet egyenlő és hogy az államszolgálatban a ro­mánokon kívül a magyarok és németek is egy­formán résztvesznek. Az első hozzászólás. E cikkre, amely nyilvánvalóan túl rózsás színben festi a kisebbségi helyzetet Erdélyben, egy kolozsvári mérnök tollából válasz érkezett. A cikk szerzője ismeretes az Auslese szerkesz­tője előtt, de nevét nem nevezi meg a lap, mert attól tart, bogy a szerzőnek kellemetlenségei lehetnek. A. mérnök megállapítása szerint Baerleinnek alighanem Potemkin-falvakat mu­tattak, a való tényeket ezért nem látta meg. Az emitett cikk szerzője különben a német ki­sebbségnek tagja és igy, amint ő mondja, nem vádolható meg már az erdélyi német kisebbség helyzeténél fogva sem irredentizmussal. Ki­indul a gyulafehérvári határozatból, amely előtt meghajoltak a szászok is, mert azt hitték, hogy a gyulafehérvári határozatok végrehaj­tása a szászok nyugodt fejlődését fogja jelen­teni. A gyulafehérvári határozatok azonban csakhamar feledésbe mentek. A románság is megkezdte az elnemzetílemtő törekvések érvé­nyesítését, amelyek egyformán irányultak ma­gyarok és szászok ellen. Baerlein állításaival ellentétben megállapitjá. hogy olyan brutalitá­sok. mint amilyenek Dél-Tirolban vagy Lég­gyel ország ban napirenden vannak, Romáiéban viszonylagosan gyér számban fordulnak elő, ellenben Romániában előtérbe helyezik a csen­des aláaknázás módszerét. A kisebbségeknek önmaguktéri kell ‘összeoniolniok és legalább a külföld előtt meg kell őrizni a látszatot. A német mérnök ezután részletesen meg­cáfolja Baerlein adatait, rámutat a statisztika tanúbizonyságaira. A behajtott adók összege az élőirányzott adóknak az ó-királyságban 25 százalékát, Erdélyben pedig 90 százalékát te­szik ki. A csatolt területek kizsákmányolását panaszolják ugyan az erdélyi románok is, de nem titok, hogy ez elsősorban a kisebbségek ellen irányul. A világháború utáni soviniz­musnak másik példája a román földreform vég­rehajtása is, amely más elbánást tanúsított a románsággal és mást a kisebbségiekkel szemben. Ami a román iskolapolitikát illeti, jellemző, hogy egész tiszta magyar vagy német községek állami iskolát kénytelenek létesíteni, ha „törté­netesen tiz románul beszélő cigánygyerek akad a községben“. Végül a német mérnök ajánlja Baerleinnek, hogyha pontos információt akar szerezni Erdélyről, ekkor fo^dolVn eg^oes^n angol honfitársához, Scotus Viatorhoz, aki már három évtizede foglalkozik Kelet-Huropa Ki­sebbségeinek kérdésével és ebben az esetben maga is rájön, hogy az általa vázolt erdélyi állapotok utópia-számba mennek. Román ellenvetés. Az Auslese januári számában most egy erdélyi román szól bele a vitába, Fuciec temes­vári mérnök. Csodálkozik, hogy a kolozsvári mérnök miért nem meri kiírni a nevét, attól tart-e talán, hogy velencei ólomkamarába ke­rül, avagy szibériai száműzetésbe ? Az, a körül­mény, hogy a kolozsvári Anonymus más sta­tisztikai adatokkal dolgozik, mint Baerlein, még nem bizonyltja éppen a kolozsvári statisz­tikának autentikus voltát. Akárhogy is van a dolog, az nem tagadható — Írja Fuciec —, hogy az uj urak türelmesebbek, mint voltak a ré­giek. A bánáti svábok ujjáébíedése nem tör­tént volna meg oly könnyen, ha a román kor­mány a Bánátban talált magyar iskolákat egy­szerűen átvette és romanizálta volna. A román kormány a syáb gyermekeknek sváb tanítókat adott, hogy ismét németül olvassanak és írja nak. Fuciec is elismeri, hogy a közigazgatás nak és az igazságszolgáltatásnak nyelve ro­mán, de a nyelvhasználat terén kedveznek a kisebbségeknek, amint azt a felhozott székely földi Zabala község példája mutatja. A ki segítő nvelvhasználatuál továbbmenni nem le­het abból az okból, mert Romániában magyaro­kon és németeken kívül orosz, bolgár, török, sőt cseh és lengyel kisebbségek is vannak és honnan vegyen az állam olyan polivot tisztvi­selőket, akik mind e nyelveket beszélik? Ami a kolozsvári Anonymusnak a gazdasági elnyo­másra vonatkozó, megjegyzéseit illeti, Fuciec úgy érvel, hogy éppen az agrárretorminál té­ved a német mérnök, mert az ó-kixályságban sokkal nagyobb birtokokat daraboltak szét. mint Erdélyben. „Nem akarom azt mondani, hogy a mi agrár.reformunk nagyon szerencsé­sen volt kiagyalva és keresztülvive, de úgy lát­szik, hogy gyors és siirgős> elintézése szociális szükségesség volt. Ami pedig Anghelescu isko- latörrvényét illeti, azt egy politikai párt csi­nálta, amely már akkor nem felelt meg a sza­bad népakaratnak. Ez iskolatörvény értéke, vagy értéktelensége pedagógiai szempontokból bírálandó el, nem pedig partikuláris zsörtölő- dések szempontjából. Hogy Baerlein előadása nem kimeritő fotografáló hűséggel tükrözteti vissza a román valóságot, érthető, de a reális helyzetnek az ő ismertetése inkább megfelel, mint Anonymus eltorzító ellenvetése.“ A német mérnök visszavág. Az Auslese februári számában most ismét a német mérnök válaszol és ezúttal természete­sen Fuciec mérnökkel polemizál. Három alap­vető kérdést intéz a román mérnökhöz. E há­rom alapvető kérdés a következő: 1. Ismeretes-e a román közvélemény előtt, hogy Romániának 800.000 lélekszámot kitevő német lakossága élet-halál harcot folytat lé­téért? 2. Ismeretes-e, hogy e helyzetet a román kormányok törvényes intézkedései idézték elő, amelyek — ellentétben az ünnepélyesen adott Ígéretekkel és a békeszerződések átvállalt köte­lezettségeivel — a kisebbségek lassú eltünteté­sét tűzte ki célul? 3. Hogyan viselkedik a román közvélemény a kisebbségek kényszerült elnemzetlenitő tö­rekvésével szemben? Helyesli-e, vagy elitéli? A kolozsvári mérnök megjegyzi, hogy a magyar kisebbség viszonyait — amely szerint nagy lélekszámúnál és a törzsnéppel való tér­beli összefüggésénél fogva előnytelenül ked­vezőbb helyzetben van (?) — nem óhajtja tár­gyalni és e kérdés tisztázását egy magyar sors­társára bizza. Az eddig folytatott nemzetiségi politikát nem az őszinteség jegyében vitték ke­resztül. Fuciec ur az ő állításait nem cáfolta meg, kihagyta a lényegeset, előkaparászta a lé­nyegtelent. Sehol a legcsekélyebb jelét nem árulja el, hogy elutasítaná az elnyomás politi­káját. Nem azért látja megnyilatkozásának ve­szélyes voltát és nem fedi fel személyazonossá­gát, mert bizonyos állításokat hangoztat (ame- lveket különben minden nap hangoztatnak Romániában), de hogy ő a fölfogását kiviszi egv Indföldi folyóirat elé és érmék tribünjén szólal meg. Ismerteti a szász politika célkitűzéseit, hangoztatja, hogy a romániai németek nem akarnak mást, csak élni. A határokat megvál­toztatni nines érdekükben. Mégis az a sors vár a szászokra, hogy el kell tűnjenek és miért? Mert Romániának uralkodó doktrínája sze­rint Románia kizárólagosan a románoké, amint Magyarország annak idején kizárólago­san a magyaroké volt. Kinek ne jutna eszébe a középkor szelleme, a maga vallásharcaival és eretnek-üldözéseivel? A német mérnök ezután teljes részletesség­gel ismerteti a szászok szorongatott helyzetét, uiabb statisztikai adatokat sorol fel és optimiz­musának ad kifejezést, hogy „közelebb van az idő, mint gondolnánk, amikor a nacionaliz­musnak erre a fajtájára, mint valami barbár és bornirt dologra tekinthetünk vissza.“ A Die Auslese márciusi száma még nem érkezett el Kolozsvárra. Nem lehetetlen, hogy az a kisebbségi vita, amely eddig magyar hoz­zászólás nélkül zajlott le, még mélyebben érinti Romániának e központi problémáját és a kül­föld előtt még sokoldalúbban tárja föl e lénye­gében véve egyszerű, de mesterségesen bonyo­lított politikai kérdést. Az nj bélyegíorvény magyar fordítása kapható Dr. Man­del Fordító Irodában, Cluj—Kvár, Strada Memorandului 24. — Ara 20, vidékre 30 lej, postabéíyegben is beküldhető.

Next

/
Thumbnails
Contents