Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)

1933-03-09 / 56. szám

BUDAPEST V. * i. Csütörtök Előfizetés belföldön: Egy érre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L, Egyes szám ára 3 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: 508. XVI. ÉVFOLYAM 56. SZÁM. Előfizetés Magyarországon: Egy évre 50 pengő, félévre 25 pengő, negyedévre 12JS# Pi Egyes szám ára 20 fillér. Minisztereket gyilkolnak, véres accai harcok folynak Görögországéiban KSztársasá^iak nacionalisták és kommunisták polgárháborúja A határokat lezárták, a puccsista Plastiras tábornokot letartóztatták, de nem lehet tudni, melyik hatalmi csoport kezében Tan a hatalom Belgrad, március 8, Görögországban fantasztikus gyorsasággal váltakoznak az események. Venizelos kor­mányát megbuktatja Plastiras diktatúrája. Venizelos észbe kap. megbizza Odhoneos tábor­nokot Plastiras leverésével, ami huszonnégy órán belül sikerül is neki. Odhoneos meg akarja aiakitani kormányát, erre a royalista Caldaris intéz ellene támadást és polgárháborúval fe­nyegetőzik. Az első pillanatban úgy látszik, hogy Odhoneos a köztársasági rezsim képvise­lője és Caldaris megegyeznek abban, hogy a rend fentartása érdekében a monarchia kérdését nem bolygatják meg. A megegyezés azonban nem jött létre. Belgrádon keresztül a legvéresebb polgárháború híreit jelentik. Odhoneos lemondott, de a köztársasági hadsereg továbbra is líuzd a jelenlegi alkotmányforma megtartásáért. Az ország mindé)* tészében a Venizelos- és Caldaris-pár- trak véres összetűzéseket inszcenálnak. Caldaris,emberei behatoltak Papanastaziu/volt minisz­terelnök házába ts a miniszterelnököt agyonütötték. Nóra kerülte el e sorsot Railis, volt kül­ügyminiszter sen, akit a tömeg szintén agyonvert. A venizeb'sia tömegek erre Caldaris unokabecsét, Bogrcecv ismert dúsgazdag képviselőt koneoltálc fel. Uccai harcokban esett el Athamonov unságiró is. Eddig tizenegy halottat és rengeteg sebesültet jelentenek, de a hírszol- gálar megbízhatatlan, mert a telefondrótokat elvágták Athén és az egyes városok között, a határt pedig teljesen lezárták. . . A görögországi események horderejét eddig-még áttekinteni nem sikerült. Plastiras tábor­nok, amikor katonai nuccsát elkövette, majrdfesztnniot bocsátott ki a néphez,, amelyben a par­lamenti rendszer Libáit- rótta fel és utalt arra, hogy öt hónap óta már másodízben bukott meg a kormány és a parlamentárizmus lesülyodése csak,a kommunizmust erősiti meg. A monar­chist elemek a monarchia helyreállításától remélik Görögország boldogulását. Ami a, Plas­tiras után következő udhoneos tábornok programját illeti, ő bang02iatta a parlamenti rend helyreállításának és az alkotmányos élet szabadságának szükségét. A jelek szerint Görögor­szágban tényleg lejárt a parlamentárisztikus rendszer lehetősége és vagy a kommunisták törnek elő. rogy a szdsöséges Jobboldaliak, akik a monarchia visszaállításának ürügye alatt tulajdonképpen saját diktatúrájukat akaríák megerősíteni. A kommunisták tömegesen hagy­ják ott pártjukat és beklvápkoi- nak a nemzeti szocialisták közé Az uj porosz tartománygyülés már március 20-án összeül és előreláthatólag von 5»apen lesz a porosz miniszterelnök Hitlerék megegyeztek a centrumpárttal Opasno je van se nagnuti! ..Nehéz megérteni, azt a makacsságot és s2slíiPaLt.?Jí,?rüséget, amellyel a kormányok s a különböző kormányzó szervek kitartanak, a nyelvhasználat kérdésében retrograd és özönviz előtti álláspontjuk mellett. Nyíltan nem mer­nek ebben a kérdésben állást foglalni, a parla- mentben, a törvénygyártás nagyüzemében nem .lut idő akár egy egyszakaszos törvénytervezet benyújtására, amely végre legális utón bizto­sítsa a kisebbségi nyelvek használatát azokon a helyeken, ahol magyarok, németek, vagy oro­szok nagyobb számmal élnek. Így aztán helyi korifeusok „nagylelkűségére", legtöbbször azon ban türelmetlenségére és merev elzárkózására van bízva ez a kérdés s emiatt aztán állandó torzsalkodások, terméketlen viták ős összecsa- Pas®k veszik el az időt más problémáktól. Mert ez a dolog olyan tengeri kígyó, amely mindenütt felüti kisebb-nagyobb megszakítá­sokkal a le.iet, mindenütt vihart szánt és vi­hart arat. Marosvásárhelyen például nem sza­bad az ucca-neveket magyar nyelven kiirni. mert mi lenne akkor az állam presztízséből, hogyha egy kilencvenszázalékig magyar vá­rosban a románul nem tudó polgár magyarul olvashatná el annak az uccának a nevét, ame­lyet meg akar találni. Mellesleg az sem jut eszükbe a helyi potentátoknak, hogy az uj uc- ca-nevek általánossá válásának éppen az a leg­főbb akadálya, hogy nem szegzik fel magyarul is az ucca-feiiratokat. Vájjon mi az oka annak, hogy Brassóban, ahol tradíció a háromnyelvű ucca-féJirat, ez, a kérdés soha szőnyegre sem ke rült! Zilahon is volt egy ilyen erőszakosan éc ízléstelenül felvetett nyelvi vita. Ott az újon­nan megalakult tanács korelnöke vette magá­nak azt a bátorságot, hogy semmisnek jelentse ki a magyarpárti tanácstagok megválasztását, saját külön elmélete szerint azért, mert „nem bírják az állam nyelvét". Igaz, hogy ezt a bor- nirt szentenciát a revíziós bizottság megcá­folta, azonban mégis jellemző közállapotaink­ra, hogy egy aggastyán szeszélye viharos po­lémiákra, fellebbezésekre és komoly tanácsko­zásokra adhasson alkalmat. Legutóbb Brandsch Rudolf, aki a Iorga- kormány jóvoltából kisebbségi miniszterré tol­ta fel magát, bizonyult méltónak arra az ani- mozitásra, amellyel a magyarság kinevezését fogadta. A parlament egyik bizottsági ülésén a kisebbségi jogok védőjének tógájában jelent­kezve kifogásolta azt, hogy a természeti kin­csek feliratokkal való megjelölését csak román nyelven eszközük s azt javasolta, hogy a jövő­ben az államnyelv mellett egy olyan kisebbségi nyelven is tüntessék lel a nevet és az útirányt, amely világnyelv. Szóval nem mulasztotta el ezt az alkalmat sem, hogy ismert magyargyü- lületének félreértést nem tűrő kifejezést adjon. Nem a nőmet nyelv ellen szólalunk mi fel. A német csakugyan világnyelv és Európának ezen a pontján általánosan elterjedt. Viszont azonban az erdélyi lakosság tekintélyes száza­léka magyar, a kirándulók nagyrésze is ma­gyar anyanyelvű, ezért tehát sem az állam presztízsén, sem a célszerűségen nem esne csor­ba azáltal, hogyha a természeti kincsekhez ve­zető utat nem — mint Brandsch Rudolf java­solta — csak két, hanem háromnyelvű táblák­kal látnák el. Brandsch urnái azonban ugy- látszik nem a célszerűség a fontos, hanem az a törekvés, hogy üthessen egyet a magyarságon. Azt sem értjük, hogy mi baj származna ab­ból, hogyha a vasuti kocsik hirdetményein — legalább utolsónak — magyarul is közölné a CFR igazgatósága az utazókkal mondanivalóit. Ott, ahol békésen megférnek egymással a ro­mán, francia, német, sőt olasz nyelvek, szeré­nyen meghúzódhatnék a magyar nyelv is. Sen­kinek'sem jutott eszébe békében kifogást ke­resni azon. hogy minden vasuti kupéban ki­függesztették a figyelmeztetést horvát nyelven is: „üpasno je van se nagnuti!“ Minden gverek tudta, hogy ez magyarul azt jelenti: „Kihajol­ni veszélyes!" Ugylátszik nálunk még az exmi- niszterek sem hajlandók a maradiság és elfo­gultság felhőkarcolójából kihajollni. (Berlin, március 8.) Németországban a kom­munista párt eJien tervbe vett intézkedések a kommunisták között nagy riadalmat keltettek. A kommunisták tömegesen hagyják ott a párt­jukat és felvételüket kérik a nemzeti szocialista pártba, amit természetesen nem teljesítenek, mert attól tartanak, hogy a pártba beférkőző kommunisták csak a nemzeti szocialista pártot igyekeznek majd destruálni. Plauenben két kommunista városatya jelentkezett felvételre a horogkereszteseknél, mindkettőjüket vissza­utasították Ugyancsak egy Albert Janka nevű kommunista képvi­selő jelent meg a nemzeti szocialista pártnál és a pártgyülésen hangoztatta, hogy csalódott álláspontjában, nézete szerint csakis a nemzeti szocialista párt képes az országot kivezetni a zűrzavarból. A horogkeresztes párttagok gúnyos kacajjal fo­gadták, később pedig letartóztatták. A polgárháború a két szélsőséges párt kö­zött még most is dúl, Düsseldorfban a kommunisták számos revolverlövést adtak le egy nemzeti szo­cialista temetési menetre. A nemzeti szocialista rohamosztagok Kassel- ben megrohanták a szakszervezeti házat, az irattár ügyiratait kidobálták. Breslatiban az összes középületekre felvonták a nemzeti szo­cialista zászlót. A törvényszék elnöke tiltako­zását fejezte ki a zászló kitűzése ellen, mire a rohamosztag parancsnoka kivezettette az uc cára és onnan nézette végig vele a kitűzés ak­tusát. A törvényszéki elnök beadta szabadsá­golás iránti kérvényét. U.i összeütközéseket jelentenek Hamburg­ból is. ahol az énszaka folyamán a zavargásnak két éictveszeiyes sebesültje a kórházban meghalt és

Next

/
Thumbnails
Contents