Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)

1933-03-08 / 55. szám

4 KtiETiUjsm XVI. ÉVF. 55. SZÁM. Megfellebbezik a kolozsvári községi választást Hi a tanulság és mit mond a törvény ? (Kolozsvár, március 7.) „Minek szavazni, ngyis az interimárbizottság marad" — irta az egyik polgár a szavazó cédulára. A választási bizottság pompásan mulatott ezen az epés szel­lemeskedésen. Sajnos azonban a szellemeskedő választónak lesz igaza, mert befejezett dolognak látszik, hogy maga a nemzeti-parasztpárt veze­tősége fogja benyújtani a kolozsvári községi vá lasztások ellen a fellebbezést. Bizonyára ez a fellebbezés nem történik meg. ha a kartell-lista. amint előre várható volt, abszolút győzelmet arat. Az abszolút győzelem azonban elmaradt és a Catuneanuéféle blokk huszonöfszázalékos eredményt ért el. Nem volnánk tárgyilagosak, ha nem ismernők be, hogy ez a mostani győze­lem felér egy vesztett csatával. Sokan azt állitják, hogy a németországi ese mények, Hitler győzelmének a hire befolyásolta a kolozsvári szavazásokat. Lehet, hogy van eb­ben is valami igazság, mi azonban azt hisszük, hogy a reggeltől estig tartó eső és a választók közömbösségé_ befolyásolta leginkább a mostani választást. Mindenki biztosra vette, hogy a ro­mán-blokk kettészakadása után a kartell-lista győzelme^ biztos. Egy biztos győzelem azonban sohasem lelkesíti annyira a küzdő feleket, mert mindenki azt hihette, hogy a másik megy sza­vazni, tehát neki fölösleges a ködös, esős idő­ben a szavazóhelyiség előtt sorba állani és vá­rakozni, hogy alkotmányos jogait gyakorolhas­sa. A legfőbb és szinte végzetesnek látszó biin pedig az a közömbösség, amely a választópolgá rok lelkét és tetterejét megbénitja. Meghamisi tanók az igazságot, ha nem ismernők be, hog- a magyar választó-polgárok körében is lábra kapott ez a közömbösség. Pedig a múltból tud­juk, hogy mit jelent a városi közigazgatásban, ha olyan emberek kerülnek a városházára, akik nemcsak a magyar nyelvet üldözik, hanem igyekeznek elgáncsolni mindent, ami magyar érdek. Ha ez a szellem elhatalmasodik a város­házán. azt minden szavazó és adófizető pol­gár megérzi, mert a jövőben idegenül fog ta­pogatózni a magyar ember a városházán, nem hallgatja meg senki a kérését, panaszát, kétsze rés adókat, taxákat raknak a vállaira s amint a múltból ismerjük, a kisebbségi állampolgá­roknak kétszeresen kell résztvenniök a közte­herviselésben is. Kétségtelen, hogy a mostani választási ered ményekért megoszlik a felelősség, s abban a nemzeti-parasztpárti románok, a zsidók és szo­cialisták egyformán felelősek. De a mostani eredmények alkalmasak arra, hogy újból rá­mutassunk az indokolatlan és bűnös közömbös- ségie. nemtörődömségre, p«tór>áloskodásra. A magyarságnak végre rá hell jönnie arra, hogy mindenki vétesse fel magát a választói név­jegyzékbe és mindenki aktiv részt végjén a vá­rospolitikai életben. Nagyban befolyásolta a szavazás eredmé­nyét az is, hogy a kolozsvári bíróság két szek­ciója megengedte, hogy a diákság résztvegyen a szavazásban. Joggal tehetnők vitássá az Íté­letet, mert ugyancsak a kolozsvári bíróságok másik két szekciója elutasította ezt a kérést.Éői a mostani választáson megtörténhetett az is. hogy még ki sem állították a szavazó igazol­ványokat, a választási elnökök egyrésze mégis megengedte, hogy a bírósági határozattal a diákok szavazzanak. Csak az egyik választási körzetben ötvenöt fellebbezést jelentettek be. tehát nyilvánvaló, hogy a mostani választást meg fogják neticio- nálni, s az is biztosra vehető, hogy a petíciók­nak meg lesz az eredménye s meg fogják sem­misítem a mostani választást. Az ui közigazgatási törvény pontosan elő­írja es precizirozza. hogy kik vehetők fel a városi, illetve községi választói névjegyzékbe. Mi ez alkalommal csak a törvény idevonatkozó paragrafusait idézzük. A közigazgatási törvény második fejezetének tizedik paragrafusa szó- szerint azt mondja: „Az ország minden lako­sának akármilyen korú, nemű, nemzetiségű vagy vallása, egy bizonyos község tagjának keli lennie és részt kell vennie a község ter­heinek viselésében is.“ Továbbá a 11. paragra­fus b) pontja megállapítja: „Mindazok az ál­lampolgárok. akik egy év óta letelepedtek a köz ségben s kérést adnak be a községi tagság jogo­sultságáért és akik résztvettek a községi terhek hordozásában,” — vehetők fel a választói név­jegyzékbe. De a legprecízebben körvonalozza a válasz­tói névjegyzékbe való felvétel jogosultságát a 111. paragrafus, amely itt következik: „Az az állampolgár, aki jövőre nézve óhajtaná, hogv valamely község tagsági jogosultságát elnvor hesse, erre irányuló kérésével az illető közsó" hatóságához kell hogv fordulion, vagv a több faluból alkotott községben a falusi hatósághoz. Hogy a községi tagság jogát elnyerhesse, avé­gett a kérvényezőnek* igazolnia kell a követ­kező feltételek együttlétét: a) Ha legalább egy év óta valóságos lakása van a községben s b) résztvett a községi terhekben.“ Íme, a közigazgatási törvény a leghatáro­zottabban kimondja, hogy csak azoknak van a Községi választásokon szavazati joga és csak azok vehetők fel a választói névjegyzékekbe, akik legalább egy év óta tartózkodnak abban a yárosban, vagy községben, ahol fel akarják vé­tetni magukat a listába, de a legfőbb és el nem engedhető kellék, hogy a városi közterhek vise­léséhez hozzájáruljanak. Már pedig a diákok bebizonyítható módon nem járulnak hozzá a városi közteherviselés­hez, tehát részükre nem adható meg a községi választásokra a szavazati jog. Itt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez nem áll az ál­talános és országos választásokra, mert ott a választói névjegyzékbe, ha a választói törvény ben előirt másfajta követelmények meg van­nak, még akkor is fel lehet venni az állampol­gárokat, ha közteherviseléshez nem járulnak hozzá. Nem volt szándékunk a bírói Ítélettel pole­mizálni, csak idéztük szóról-szóra a közigazga­tási tói vényt és megállapítottuk azt, hogy a kolozsvári bíróság négy szekciója közül kettő elutasította a fellebbezéseket, kettő pedig a diákoknak adott igazat. A kolozsvári községi választás lezajlott és abból leszűrhetjük a magunk részére azt a ta­nulságot, hogy a választó polgárságnak soha­sem szabad kivonnia magát az alkotmányos jo­MINDEN VÁROSBAN és minden faluban tudják, hogy milyen kellemes és elő­nyös megszállani Budapesten a Bristol Szállóban* Előzékeny kiszolgálás. Kitűnő ellátás. A* Kellemesen fütött szoba. Naponként és személyen­ként 12 P.-ért gok gyakorlásából, sohasem szabad elbizako- dottnak lenni s főleg nem szabad lebecsülni az ellenfelet. Kétségtelen, hogy a kartell-lista ve­zetőit kínos meglepetés érte és most bünbakkot igyekeznek keresni. Már is hallunk olyan han­gokat, hogy ismételten a kisebbségek voltak a hibásak. Legyünk csak tárgyilagosak és ismer­jük be, hogy mindkét oldalon történtek hibák és mulasztások és a jövőben a pártvezetőségek­nek kell gondoskodnia arról, hogy a választók kör''ben a Dünös közönyösség jégkórgót össze­törjék s a jövőben olyan eredményeket bizto­sítsanak, amilyenre a választási erőviszonyok feljogosítanak. Amikor Ditróí Mór rendezett Kolozsváron (Budapest, március 7.) Az uccán hatalmas plakátok hirdetik, hogy Ditrói Mór hatvanéves színészi jubileuma alkalmából tisztelői, szi- nészkollégái nagyszabású ünnepélyt rendeznek március 12-én délután. Ez a hatvan esztendő, amelynek fordulóját most ülik meg, jelentős volt a magyar színpadi művészet, de a kolozs­vári színészet történetében is. Fiatalos mozgású ember Ditrói Mór, akit Podmaniczky uccai lakásán kerestünk lel. Elő­ször is hatvanéves pályájának történetét mondja el dióhéjban: — Hatvan esztendő előtt lettem színész. Kolozsvárra szerződtettek, mindjárt, mihelyt a sziniakadémiát elvégeztem. Tizenhét évig játszottam Kolozsvárt, ahol akkor egészen ki­váló társulat működött. Tagja volt ennek a tár­sulatnak többek között*- Kcsedi Kovács Gyula, egyike a legnagyobb magyar tragikus színé­szeknek, aztán Szentgyörgyi István, akit a bu­dapesti közönség is megismert későbben. Ott volt Szathmáry Árpád, aki szintén országos birii, nagyszerű művész volt. Tizenhét év ezek­I nek a nagy színészeknek a közeiében, sok ta­nulsággal járt. — Később aztán bebarangoltam az egész országot. Játszottam Debrecenben, Szegeden. Nagyváradon. Székesfehérvárott, Sopronban és még sok más színpadon, hol évekig, hol pedig csak néhány hónapig. Végül aztán visszahív­tak Kolozsvárra, de már nem színésznek, ha­nem igazgatónak. Elgondolkozik. Aztán halkan hozzáteszi: — Es, mint igazgató, csináltam itt egy-két dolgot, amit nem szégyen,lek. Például: magyar drámai ciklust. 1891 január 1-én kezdtük és feb­ruár 19-én fejeztük be. Eközben 48 napon át 58 előadásban 40 magyar írót és 19 magyar zene­•mvfa.tf"nk 1* n közönségnek. Nem égy iró karrierje itt kezdődött c-1. Rá két évvel Sha­kespeara-ciklust rendeztem. Tizenhét Shakes­ueare-darabot játszottunk el, Ez már nemcsak Magyarországon tűnt fel, hahem még Angliá­ban is. Megvan még mindig egyik nagy lon­doni újság példánya, amely a képemet közölte és megírta, hogy messzi Magyarországon,, vala­hol Erdélyben van egy igazgató, aki annyit tett a Shakespeare-kuliusz érdekében, hogy ta­nulhatnának tőle a londoni színházigazgatók! — Aztán megalakult Pesten a Vigszihnáz. Az alapítók —- Faludi Gábor, Szócsi, Keglevich — hallottak rólam, éppen a kolozsvári sikerek révén és meghívtak a Vígszínház művészeti igazgatójának, Elvállaltam a megbízatást. Most már az én gondom volt, hogy társulatot szervezzek az uj színháznak. Először is az én kolozsvári kollégáimra gondoltam. Ismeretlen kis vidéki színész volt valamennyi. Amikor elő­álltam a listával, a legnagyobb bizalmatlanság­gal fogadták. De mégis sikerült Pestre hoznom ezeket a kis vidéki kezdőket, névszerinti He­gedűs Gyulát, Góth Sándort, Fenyvessy Emilt, Szerény Zoltánt, Vendrei Ferencet Beregi Oszkárt, Gál Gyulát s ennyi férfi mellé egyet­len hölgyet: Belly Emmát. Most már nem is kell többet mondanom. A publikum tudja, hogv mit jelentettek és jelentenek ezek a nevek a pesti szinpad számára s azt is tudja, hogy az voílt a törzse a hires „nagy vigszinházi gár­dának“. — Ezekről hát elmondhatom, hogy az én felfedezettem. S még azt is, hogy az én nevelt­jeim, Mert a Vígszínház bizonyos mértékig u.i stílust is jelentett. Több közvetlenséget és oda­ad óbb ossz játékot, mint akkortájt divatja volt. Ossz játék és közvetlenség: ezek voltak az én rendezői vezérelveim. ... Talán én magam is színpadra lépek még egyszer ebből az ünnepi alkalomból. Először annyi év után. Es talán utoljára... Kolozsvári inoztgó színházak mámorai CORSO Előadások 3, 5, 7 és9-kor DACIA (Színkör) Előadások 3, 5, 7 és 9-kor EDISON Előadások 3, 6 és 3-kor ROYAL Előadások i. 3. t -• i l * c > • Szerda Az ezred dísze. Szenzációs katonai vígjáték. Ralph Arthur Roberts, Ida Würts Anny Ondra ragyogó filmje a Baby. Csütörtökön: Ünnepélyes bemutató A ve Caesar. (A kereszt jegyében.) A legnagyobb németül beszélő film. Cecil B. de Mille rendezése. Dávid Golder Főszereplők: Harry Baur, Camilla Bér. Táncos Katona. Verebes Ernő, Gretl lhe:mer, Oscar Karlweis. Ma utoljára Asszonyok bolondja a legkacagtatóbb né­met katona vígjáték. Csütörtökön Paul Wege­ner első hangos filmie az Öngyilkosok klubja

Next

/
Thumbnails
Contents