Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)
1933-03-05 / 53. szám
KntnUjsxs XVI. ÉVF. 53. SZÁM. Itt a hóvirág, itt a tavaszi divat! Látogatás Divat-őfelségénél, aki interjút ad arról, milyen divatkreációkat aprobált tavaszra 1 — A házi szőttes is jelentkezik és szerényen részt kér az angol kosztümök és selyem-toalettek felvonulásában A főtéren sorbanülő virágárus-asszonyok tányérkosárkái tele vannak harangozó, üde hóvirággal. Még érzik a hegyek lehellete ezeken az apró, fehér csokrokon, melyek a közelgő tavaszt hirdetik, örömünk azonban, mellyel a meleg és rügyfakadás kedves kis előfu- tárjait üdvözöljük, a mai panaszvirágos pénztelen világban nem egészen őszinte, vagy legalább is nem teljesen tökéletes, mert tudjuk, hogy a tavasszal egyszerre érkezik, illetve még hamarább — a tavaszi gond. Uj évszak, uj toilettek, uj kiadás. Ezt a két utóbbit a férjek érzik meg legjobban, mikor a feleség a divatlapot nézegeti, ők már olyan pontosan tudják: hogy néhány percen belül miről lesz szó, mint a barométer az időváltozást. Nem kell azonban nagyon megijedni. Az asz- szonyok ügyesek, praktikusak. Kevés pénzből csinosan összeállítják a tavaszi garderobot és olyan szépek lesznek, mint minden tavasszal. De hát milyen is lesz a tavaszi divat? Egyik legelőkelőbb kolozsvári divatszalon információja szerint a következő. Színek. Kimondott divatszin a szürke, drap és bers, de eze- gen kivül hordani fogják az összes élénk színeket, Kosztümök — tavaszi kabátok. Az idén nem kimondott kabátos, szoknyás, hanem komplés kosztümök divatosak. A kosztüm-kabátok rövidültek, de vonaluk, valamint a szoknya hossza tavaly óta semmit sem változott. Úgy a tavaszi kabátoknál, mint a kosztümöknél divatosak a buggyos ujjak és az úgynevezett rever-gallér, mely hátul a nyaknál egészen keskeny, elől azonban annál inkább kiszélesedik. Kubák. Délelőtt angol szövetruhákat viselnek, főleg jersey anyagból. Gyakran látunk azonban ezeken az angolos ruhákon színes hárászhimzést. A vizitruhák nemcsak feketék, hanem bers és szürke színűek is, többnyire csipke-diszitéssel. Főként a buggyos ujj-részeken, mint kombinációs részt, használják a csipkét, vagy horgolt selyemhárászt. A tavaszi estélyi ruhák divatja még nem teljesen kiforrott, ezért most nem foglalkozunk vele. A sportruhákat szintén jersey anyagból állítják elő Divatosak a kabátkák is, komplé-szerüen. A délutáni ruhák anyaga a nehéz selyem, szinük szolid összetételű. Egyes nagysikert aratott modelleken hímzést is lehet látni. Blúzok. A blúzokat az angol vonal és egyszerűség jellemzi ae divatban maradnak az azsuros, toledós kézimunkával díszített blúzok is. Anyagok. A crepe de chine-nek lealkonyült. A ribuldlng és hozzá hasonló anyagok unpraktikus voltukért szintén nem maradhatnak sokáig forgalomban. Rövidesen teljesen kiszorítja a maróéin, mely sohasem érvényesült olyan jól, mint most, mivel hullámzása folytán a divatvonalak megrajzolásához a legalkalmasabb. Kabátszöveteknél a tweed, ruháknál pedig a tricot- anyagok az uralkodók. Kalapok. Egyelőre a tok-kalapok hódítottak tért maguknak, de később a ruhákhoz klos-kalapokat fogna viselni. Szinük legtöbb esetben kombinált: szürke pirossal, drap pirossal, barna drappal stb. Anyaguk legtöbbnyire a pedalin és a filccel átszőtt szalma. Nagy divat az arctól elálló kis fátyol és a lakkozott toll. Kesztyű. Az idén hosszú, fekete bőrkesztyűk divatosak, melyek egyúttal praktikusak i3, mivel szinük folytán min den ruhához egyformán hordhatók. Cipők. Természetesen angol ruhához a trottör. Különben pedig a magas sarkú, mélyen kivágott fekete antilop- cipők. (Bukarest, március 4.) A Magyar Párt parlamenti csoportja részéről dr. Barabás i3éla és dr. Ferenczy Zsig- rnond képviselő megjelelitek a posta vezérigazgatójánál, hogy szóvátegyék a magyar postamesterek elbocsátásának ügyét. A postamesterek ugyanis felmondó leveleket kaptak az igazgatóságtól, s a Magyar Párthoz fordultak, hogy lépéseket tegyenek elbocsátásuk megakadályozása végett. A posta vezérigazgatója azt adta elő magyarázatképpen, hogy minden postatnesIlyen a tavaszi divat, legfontosabb, hogy az öltözet teljes összhangban álljon az egyéniséggel. Más talál a barnának, a szőkének, más áll jól a komoly természethez és más a vidám, élénk temperamentumhoz. Es még egyet. Minden toilette-cikk, mely a garderobban helyet kap, a gála-ruháktól elkezdve le az utolsó kis övig, legyen finom. Nemcsak elegáncia, de takarékosság szempontjából is szükséges ez, mert az az olcsó, ami drága és fordítva. Ezzel végeztünk is a divattal, amely társadalmi é3 vagyoni különbség nélkül egyformán foglalkoztat minden nőt s mely az ötezer év előtti Fáráó-kisasszonyt épp úgy érdekelte, mint a velünk egy csatasorban, a megélhetésért küzdő mai nőt. • Ismerünk mi egy másik divatot is, mely sohasem változik, mint Patou mester kreációi, de amely mégis mindig uj. Ez a székely-viselet. Nem fogunk most hosz- szasan foglalkozni vele, csak halkan elmeséljük, hogy miért olyan keskeny-csikos a szőttes rokolya. Mert a Székelyföldön nincsenek már nagy, ezer holdas birtokok. Szegény, küzdő emberek apró földecs- kéi. Van azon a földön egy tábla buza, zab, lucerna, aztán egy darab ugar, mák és megint buza, de van margaréta és piros pipacs is. A székely asszony hazamegy a mezőről, leül az osztováta mellé és megszövi a ruháját olyan tarkára, mint a rét. A lelke van rajta. Az a lélek, amelyben sohasem alszik el, a székely gond, a székely bánat... Ez a néhány sor pedig legyen egy pár szál vadvirág a székely mezőkről díszítésül a jersey-kosztü- mökre. tér felmondólevelet kapott azért, mert a postahivatalokat a kincstár veszi át s a postamesterek helyett hivatalnok postafőnököket alkalmaznak. A képviselők előterjesztésére megígérte azonban, hogy az átmincsitásnél a megfelelő postamestereket alkalmazni fogják s a pályázat kihirdetése után minden postamesternek be kell adnia pályázatát. Tártósan ondoíái, hajat fest, garanciával I Böszörményi SfgmV, gtr. matei. | Bajkő Erzsébet. Miért mondtak fel a magyar postamestereknek ? A postavezérígazgaté szerint minden postamester megkapta a felmondó levelet, mert megszüntetik ezt az állást — Magyar képviselők sikeres intervenciója a postamesterek további alkalmazása érdekében A fekete pityóka Irta: Nyíró József. — Nézzünk széjjel sógor, hogy valami hazavinni való nincs-e — mondja gohdosan Vitos Álozi a szentsimoni állomáson, miután a faragott fát lerakták- — Ha lehet, üresen jne járjunk. — Semmi érdemleges dolog nincs — jelenti a sógor. — A kocsik üresek. Egyikbe láttam csak valami fekete követ. — No, akkor rakodjunk meg belőle! — villan fel a szeme Álózinak. — Azt minek? — húzza a kőszén felé sógor a szekér farát kelletlehül. — Azzal te ne törődj, csak rakjad! — Ez mi a fene? — undorodik sógor. — E biza fekete pityóka! — Kacag Vitos Alózi. — De a tűzön megveresedik. — Egye meg kied a nemzetségivel! Hirtelenében megtöltik a szekér derekát s jól betakarják székiával. A kabalák izzadnak a nehéz tehertől. — Tiszta bolond kied! — mérgelődik a sógor. — Az ezután válik meg — feleli nyugodalmasan Álózi. Amire jól besetétednék, már haza is érnek. • Még alig pitymallik, mikor Vitos Álózi megveri a sógora ablakát. — Siess hé! — Hova a temerdek tüzbe? — Megyünk pityóka ültetni! — Azt maholnap ásni kell, nem ültetni! Nem most az ideje! — Ennek most! — türelmetlenkedik Álózi- Sokat toe szokotálódj Ignánc, hanem siess! Már be is van fogva. Hozz egy jó kapát magaddal! Ignánc sógor engedelmes ember, mindjárt szót fogad. Kettete aztán felülnek egy ganyés deszkára s szép léptében kikocognak az erdő aliába. Ott van nekik egy két vékás osztozó pityóka földjük. Köves, mocskos, utolsó, vad föld, amiben semmi sem terein. Akkora sziklák ütköznek ki belőle, mintegy fél templom s a borsika kezdi 'elölni azt is, ami használható volna. Frissein leszökdösnok a szekérről, Vitos Alózi egy vesszőkosrirat megtölt a fekete kőből s a kapát a másiknak a kezébe nyomja. — Vágj ide egy fészket, Ignánc! Jó mélyet á jó széjjeset! Ignánc vágja. Álózi három, négy akkora darabot, mint a fejem, belehajit, aszondja: — No, mpst takard bé! — Meg vénül kied addig, amig ez a pityóka kikel — hitetlejnkedik sógoy. — Az nem a te bajod! — titokzatoskodik Álózi. — Ide es vágj egy fészket! A sógor vágja, de mérgelődik. — Ha Istefrie van, legalább mondja meg, hogy mi most mit osenálunk! — Mü biza két kicsi hegyes fát, s ha eltörik e3meut, mást . . . Nagy fifikával egy jó félmázsás darabot úgy helyez el, hogy a fele kilátszik a földből. — Olyan, mintha nagy fekete tyúkot ültetett volna meg — kacagja Ignánc. Álózinak is jó kedve vata— Ne ijesztegesd. hogy tojjék! — Osztán mit tojik? — Pénzt tojik az értelmes embernek. Nem telik belé fél óra, a fekete pitvókn o1 van ültetve. Három-négy darabot a szebbekből kiválaszt Álózi, s nagy vigyázattal elteszi az átalvetőbe. Ignánc sógor meg sem meri kérdezni. hogy mit akar vele. Szótlahul ülnek fel a szekérre és haza eregelnek. A kapuban keményen ránéz Álózi, s megfenyegeti: — Ha jót akarsz, arról amit ma csináltunk te ne tudj «emmit! Ha megfeszítenek, akkor se! — Nem kacagtatom magam, ne féljen! — No azért! Két nap múlva Pele Ignánc aszondja az öreg Álózinak. — Nyúznak aZ adó miatt, ezt a két koszos malacot bóviszem a szeredai vásárra. Kied nem jösi? — Mehetök! — feleli lentiben Álózi. — A dolgomtól reaérek. Ignánc még örvend is, hogy segítsége lesz a piacon. A malacokat hamar elszokotálják. — No most te jere velem! — aszondja Vitos bá. A templom uccáján leereszkednek, s az Ájvász ur boltja előtt odasuhintja Álózi a társának: — Te osztáln ne szólj egy szót se! Ájvász ur, az örmény régi jó embere Vitos bának. Nagy parulával fogadja. — Mi jóba járnak? — Valamit kérdözni szeretnék a tekéntetes úrtól . . . Azzal előhúzza a szőrtarisznyát az oldaláról 3 kivesz egy gyönyörű darabot az elültetett kövek közül. — Ez ugyan biza miféle? Ájvász ur meglepődik. — Kőszén az Álózi bátyám . . . Hol kapták? — Vara nekem a sógorral egy két vékás osztozó pityóka földem az erdő alatt, onnan hozók. TTgy teli van efféle fekete kővel a hely, hogy mozdulni sem lehet tőle. . . . S hát kőszén? • . . No ott egye meg a fene! Elég baj a nekünk!... Legalább valami tisztességes kő voltna! . . . No köszönjük szépen a szomorú felvilágositást . . . Mehetünk má sógor akar alá, akar fel . . . — Tiszta bolond kied! — mérgelődik a sógor kinn az uccán. — A suj a pityókáját!... — Te csak jere velem s hallgass! — hunyo- rit Álózi bá jókedvűen. A vár felé vivő uccán besirülnek s a félvárost megkerülve, komótosan újra elindulnak az Ájvász ur boltja felé. Ájvász ur véletlenül kinn áll az ajtóban. — Egy pohár pálinkát csak megisznak! — bíztatja szívélyesen, ahogy oda érinek. — Régi kedves embereimet nem engedhetem el anélkül, hogy meg ne tiszteljem. — Érdömtelenek vagyunk reá, tekintetes ur! — szerénykedik ártatlafa orcával Álózi, de A.ivász ur nem tágít. Bevezeti a belső házba s tölti egy boros pohárba a drága fenyövizet. Igen illedelmesen viselik magukat a székelyekA harmadik pohárnál Ájvász ur melléke sen megkérdi: — Nem adják el azt a pityóka földet? — Nem a_ tekintetes urnák való — beszéli le Vitos Álózi. — Örökké jóemberein volt, nem
