Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)

1933-03-04 / 52. szám

í KtuTtüjsm XVI. ÉVF. 52. SZÁM. Alkalmazható-e a Marzescu-törvény sajtó-deliktumokra? Fontos eivl kérdésről dönt a kolozsvári tábla — A 14 százalékos iskolasegély* követelték a magyar tanácso­sok s nemcsak nem adták meg, hanem eljárást indítot­tak a lelkész és a kérdéssel foglalkozó újságíró ellen (Kolozsvár, március 3.) Kisebbségi éle­tünkre rendkívüli fontossággal biró ügy került egy sajtóper keretében ma a kolozsvári ítélő­tábla elé. Egyfelől az a bizonyos, az elemi ok­tatásról szóló törvényben, illetve az iskolaszé­kek térvényében szabályozott 14 százalékos községi hozzájárulás, másfelől a hires Mâr- zescu-törvény, melynek a magyar újságírókra mindegyre való alkalmazása tétetett kifogás tárgyává. Az ügyben dr. Szabó _ András nagyenyedi ügyvéd, aiz ottani Enyedi Hírlap felelős szer­kesztője és Dérczy Imre lőrincrévei református pap állottak a vádlottak padján, a kolozsvári törvényszék egyhónapos fogházbüntetésével és súlyos pénzbüntetésekkel terhelten. . Ismertettük volt annak idején az érdekes sajtópert. Histórikuma az, hogy 1931 augusztu- sában a Tövis melletti Lőrinciévé községben egy községi tanácsülésen szóba került az ottani nagy anyagi nehézségekkel küzdő református elemi iskola segélyezése is. A községi tanács 5000 lejt szavazott meg a román nyelvű áll. iskola ja­vara, amihez az összes tanácstagok, a magya­rok is hozzájárultak. A református pap, mint a magyar iskolaszék elnöke 2500 lejt kért a maga iskolája részére. A tanácsülésen már-már olyan hangulat alakult ki, hogy adnak a református iskolának is 1500 lej segélyt, amikor Lazar Ilie tanácstag kirukkolt vele, hogy ne adjanak semmit se a magyar Iskolának. Magyar világban ő is magyar iskolába járt, járjanak most a magyarok is a román isko­lába. Ez az indítvány, főként annak indokolása ugylatszik kihozta sodrából a református pa­pot s tiltakozott ez ellen a beállítás ellen, mond­ván, hogy különbség van a régi s a mai éra jogi helyzete között, amennyiben a régi magyar ál­lamot nem kötelezte semmi nemzetközi egyez­mény a felekezeti iskolák segélyezésére, ma pe­dig az a helyzet, hogy Romániában törvény biztosítja a segé­lyezést. A vita hevében nem éppen ilyen objektiven fe­jezte ki magát a pap. aki ezer esztendős régi uralmat emlegetett s holmi trónjavesztett királyokként aposztrofálta magát és fajtáját. Miután a segélyezés ügye kútba esett, mert a i ab ács Lazar indítványára törölte az 1500 le- jes javaslatot is, a pap megfellebbezte a hatá­rozatot s megírta a dolgot az Enyedi Hírlapnak. Az Enyedi Hírlap leadta a közleményt, szer­kesztője kommentárt is fűzött a tudósításhoz olyan értelemben, hogy egyenesen megdöbben­tő a meg nem értésnek ilyen megnyilvánulása A cikk miatt eljárás indult a kolozsvári tör­vényszéknél úgy Dérczy, mint dr. Szabó ellen. A mult év júniusában mindketten két, illetne cpy hónapi fogházbüntetést kaptak a Marzescu törvény alapján a román állam jóhirnevének rontása s izgatásra való ösztönzés miatt. Az ítélet ellen mindkét vádlott fellebbezett így került tárgyalásra a tábla elé az ügy, mob uek III. szekciója Filipescu tanácselnök veze tése alatt vette tárgyalás alá a fellebbezést. A védelmet a vádlott ujságiró maga, min ügyvéd látta cl. Védőbeszédében elsőbben is a Marzescu-féle 'rendtörvény alkalma­zása ellen tett kifogást. A vádlottak — mondotta, — sem nem bolsevis ták, sem nem térrorfiuk, akikről egyedül szól a Marzescu törvény, hanem a magyar kisebbség jogos érdekeinek védői, szószólói. A cikk meg írásában semmi rendellenességre nem biztatták nemzettestvéreiket, csupán a törvényekben biztosított jog­nak, a 14% községi jövedelemből való se­gélyezésnek a teljesítése érdekében Írták a cikket. Éppen a törvények betartása alkalmazása ér­dekében fejtettek ki tevékenységet. Már pedig régi és mindenféle alkalmazott jogelv, hogy — ez jogos s igy a kritika fogalma alá esik. Felháborodva tiltakozott a védő az ellen, hogy őt a vád bolsevista terrorfiunak minősítse s a magyar iskolák segélyezése érdekében ki­fejtett. cselekvényét „az állam biztonságára ve­szélyes izgatásnak“ vagy köznyugalom-megza- varásnak. ( Cselekmények, amikre a Marzescu- törvény vonatkozik.) Felhozta általános újságírói sérelmeként, hogy amig az ó-királyságban az alkotmány- törvény rendelkezéseinek megfelelően esküdt­székek bírálják el a sajtódéilíciumokat, addig Erdélyben a közönséges bűncselekményekre megszabott eljárás szerint s még azon is túl­menően, a rendtörvény előírásai alapján foly­tatják le az eljárásokat. A Marzescu-törvény alkalmazásának krité­riuma, a „terrorista eszközök“ igénybevétele —­mondotta. Ezek fennforgása nélkül nem lehet al­kalmazni. X^' Ismertette azután a védő a Marzescu tör­vény s az azt kiegészítő 1927. évi törvény kelet­kezésének histórikumát. Egyiknek a zsilvölgyi zavargások, másiknak a Károly trónörökös visz- szatérése körül kifejlődött bukaresti sajtókam­pány adtak aktualitást. Az tehát nem vonatkozik a polgári, társadalomhoz tartozó, törvényes rendet védő újságírókra.. Kérte bűncselekmény hijján a vádlottak fölmentcsét. Zárszó jogán Dérczy lelkész jelentette még ki, hogy ő felsőbb hatóságaitól kapván utasítást, a felekezeti iskola-segély szorgalma­zására, ö csak ennek elnyerése érdekében járt el s államfelforgató cél nem vezette kifejezé­seiben. A tábla a jövő hétre halasztotta az Ítélet kihirdetését. A tanárok és tanítók nem mondanak le előléptetési jogaikról (Kolozsvár, március 3.) Beszámoltunk az erdélyi tanítók és tanárok vasárnapi tiltakozó gyűléseiről, amelyen egyhangúlag állástfog- laltak a közoktatásügyi minisztérium hatá­rozata ellen, mely a költségvetés leszállítása érdekében tervbevette a középiskolák számának csökkentését és a tanárok fizetésének leszállí­tás át. A tanárok és tanítók parlamenti csoportja tegnap gyűlést tartott és megtárgyalta, milyen álláspontot foglaljon el e tervezettel szemben. Gusti közoktatásügyi miniszter és P. Andrei államtitkár Ígéretet tettek, hogy mindent el fognak követni a jövő évi költségvetés össze­állításánál a tantestület érdekeinek megvédése végett. Egyszersmint azt a határozott kijelen­tést tették, hogy a tervbevett iskolák megszün­tetése folytán azok a tanárok, akik állás nélkül maradnának, a törvény álltai biztosított jogaik­ban nem szenvednének csorbát, mert a közok­tatásügyi minisztérium az évi költségvetésében mindenkinek egyformán biztosítja összes jogait, , . , A király, ismert kijelentésének megfelelő- leg, hogy rajta lesz, hogy a tanárok és tanítók ügye jogos és igazságos elintézést nyerjen, , a tantestület parlamenti képviselői kérni fogják a pénzügyminiszter, növelje meg a jövő évi költségvetést 200 millió lejjel, hogy ezáltal le­hetővé tegye a hátralékos és folyamatban levő előléptetések rendezését. Sikkasztott, mert „nem tudott megélni“ húszezer lejes havi jövedelméből Szíriájában és Bukarestben mulatta el az üzlet­vezető ur az elsikkasztott százhetvenezer lejt (Kolozsvár, március 3.) A rendőrség bűn­ügyi osztályának a megkeresésére a bukaresti detektívek letartóztatták Sufrin Bernát fiatal kereskedőt, aki a jasii Asconia ruhagyár ko­lozsvári fiókjaitól százhetvenezer lejt elsikkasz­tott. Pénteken reggel erős fedezet mellett Ko­lozsvárra szállították és Draghiciu Aurel a bűnügyi osztály vezetője megkezdte a kihallga­tását. Sufrin Bernát 28 éves, nős, jasii születé­sű ember, aki néhány évvel ezelőtt vette át az Asconia kolozsvári Wesselényi Miklós uccai és Széchenyi téri fiókjainak a vezetését. A fiatal kereskedőnek a mai viszonyok kö­zött igazán tekintélyes jövedelme volt. Havi húszezer lejes fizetése azonban korántsem elé­gítette ki felfokozott igényeit. A mult év folyamán rendeletet kapott gyár igazgatóságától, hogy a beszedett pénze­ire! ne postán, hanem bank utján küldje lasiba. A központi intézkedés szerint minden hónap végén kimutatást kellett készítenie s a pénzt pedig a Nemzeti Bank révén kellett eljuttatnia rendeltetési helyére. December elsején megirta az első levelet: „Tisztelettel értesítem önöket, — irta, — hogy a mai napon harmincegyezer lejt a kapott utasításokhoz hi ven elküldtem.“ December 29-én uj levél ment, de a jasii központ hiába érdeklődött a Nemzeti Bank ot­tani fiókjánál. Sufrin Bernátot táviratilag értesítették, hogy a pénz nem érkezett meg, mire a sikkasztó üzletvezető felháborodva válaszolta, hogy a pénzt a jelzett időben elküldte. Az Asconia igazgatóságának feltűnt Sufrin meglehetősen gyanús levele, éppen ezért S t u h 1 Johan személyében ellenőrt küldtek a helyszínre, hogy vizsgálja ki a pénz titokzatos útját. Stuhl február 25-én érkezett Kolozsvárra és nyomban megkézdte a rovancsolást. Néhány órai lelkiismeretes munka után. megdöbbenve állapította meg, hogy az üzletvezető százhetvenezer lejről nem tud számot adni. Sufrin váltig erősítette, hogy a pénzt eljut­tat^ a Nemzeti Bankhoz, de az erről szóló elis­mervényt nem tudta felmutatni. A jasii kikül­dő1! erre megjelent a jegykibocsájtó intézet kolozsvári fiókjánál, ahol a legkategórikusab- ban megcáfolták, hogy az üzletvezető pénzt kül­dött volna általuk. Az üzletvezető most uj trükkhöz folyamo­dót!. .— Én a pénzt nem sikkasztottam el, —■ mondotta — egy bukaresti ismerősöm címére küldtem el. Menjünk le Bukarestbe és előterem­tem az egész összeget. Stub! Joan szinleg magáévá tette az aján­latot, de az esetről nyomban értesítette a rend­őrség bűnügyi osztályát. Március 1-én az esti gyorssal Bukarestbe utaztak. Sufrin már a bukaresti északi pályaud­varon meg akart szökni. A gyár képviselője erre telefonon érintke­zést keresett a kolozsvári rendőrséggel, ahon­nan távirati megkeresés ment a bukaresti rend­őrséghez, hogy a sikkasztót azonnal tartóz­tassák le. A bukaresti detektívek az egyik grivitai szállodában meg is találták az üzletvezetőt, akit őrizetbe vettek és a legközelebbi vonattal Kolozsvárra szállították. A kihallgatás során azzal védekezett, hogy húszezer lejes havi fizetéséből nem tu­dott megélni. A lakbér, a pezsgő, stb. tetemes összegeket igé­nyelt. A rendőrségnek sikerült megállapítania, hogy Sufrin ur évente többször utazott le Szi­tujába, amióta Kolozsvárra került és egyszer sem fordult elő, hogy másodosztályú fülkében utazzon, mindig hálókocsiban ment. Szinajá- ban, valamint Bukarestben állandó vendége volt a mulatóhelyeknek.* Draghiciu rendőrigazgató a vallomásokat jegyzőkönyvbe foglalta és Sufrin urat átadtá az hgjészségi fogháznak.!1 J.

Next

/
Thumbnails
Contents