Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)

1933-03-26 / 71. szám

4 KEimnjsxG XVI. ÉVF. 71. SZÁM. I INFLUENZA 2£m,fertőtlenítő Szt.-László toilette szappan] Nyilvános interpelláció ä kolozsvári városi költségvetés nyilvános tárgyalása alkalmából Egyenlő elbánást kérünk a kisebbségi kulturális intézmények segélyezésénél Holnap megkezdődik Kolozsváron a városi költségvetés tárgyalása. Ennek a tanácskozás­nak az a különösebb jelentősége es érdekessége, hogy arra Deleu interimárbizottsági elnök meg hívta Kolozsvár város polgárságát és a sajtó képviselőit. Megvaiijuk őszintén, hogy az inte- riinárbizottság elnökének ez a gesztusa megle­pett. Nem voltunk a múltban elkényesztetve s még a választott tanácsok is a költségvetések összeállításánál és letárgyalásánál lehetőleg vigyáztak arra, hogy a nagy nyilvánosságot maguktól távol tartsák. Mikor a költségvetés a közgyűlés elé került, már azon alig történlek változtatások, hiábavaló volt a kisebbségi ta­nácstagok tiltakozása, a többség szavazott és a költség vetési vita gyorsan lezárult. Es most az interimárbizottság elnöke nem­csak alkalmat ad arra, hogy az adózó polgár­ság beleszólhasson a költségvetés összeállításá­ba, hanem határozottan kívánja és óhajtja, hogy minden adózó jelenjék meg a nyilvános tanácskozáson és mondja el ott a sérelmeit, pa­naszait és kifogásait. Mindig ellene voltunk az interimárbizottságok rendszerének. Különösen ellene voltunk annak, hogy interimárbizottság allitson össze költségvetést.. Most is kitartunk álláspontunk mellett s hangsúlyozzuk, hogy költségvetést csak a polgárság által megválasz tott tanácsnak volna szabad összeállítania. Most azonban kivételes helyzet előtt állunk. A leg utóbbi községi választást éppen a kartell-nár- tok vezetői fellebbezték meg, tehát hozzájárul­tak ahhoz a magyarság képviselői is. Amíg a fellebbezés elintézést nyer s amíg a városi ta­nács átveheti a város közigazgatásának a veze­tését, addig az uj költségvetés összeállításával aligha lehet várni, de ettől eltekintve is a mos­tani interimárbizottságnak miniszteri felha­talmazása van a folyó évi büdzsé elkészíté­sére. Deleit interimárbizottsági elnök érezte, hogy nem alkotmányos szerv vezeti ma a vá­ros ügyeit és ennek a szervnek ő áll az élén. Éppen ennek az ellensúlyozására kívánja, hogy a költségvetés tárgyalása nyilvános legyen. Sőt a tanácskozásokat a városháza díszterme ben tartja meg s ezzel is dokumentálni akarja, hogy azon az adózó polgárság és a sajtó képvi­selői jelen legyenek és elmondják észrevételei­ket. így akarja a nem alkotmányos interimár­bizottság költségvetési tárgyalását alkotmá­nyossá tenni. Tiszteletreméltó Deleu interimárbizottsági elnöknek ez a gesztusa is mi élni is akarunk ezzel a jogunkkal. Már most a Keleti Újság nagy nyilvánossága előtt a költségvetési tár­gyalásra interpellációt jelentityik be. A múltban ugyanis a költségvetések összeállításánál, mi­dőn a kulturális alap s a különböző segélyek szétosztásáról volt szó, a kisobbségi kulturális intézmények, iskolák, magyar intézmények és a Magyar Színház soha sem részesült abban a támogatásban, amelyhez valóban igénye lett volna. A politikusok gyakran hangoztatják, hogy ebben az országban minden állampolgár egyenlő. Egyenlő a közteherviselésben és egyen lő a jogok gyakorlásában. Azt állítják, hogy az állam és a város jövedelmeiből egyenlően ré­szesednek a kisebbségi kulturális intézmények is. A valóság azonban sohasem egyezett a nagy hangú kijelentésekkel, politikai frázisokkal. Nemcsak as állam tess többségi és kisebbségi kulturális intézmények közölt különbséget, ha­nem,, a városok is. Ebben mindig elől járt Ko­lozsvár, ahol a kisebbségek nyugodtan elmond­hatják, hogy a közteherviselésben az oroszlán- rész nekik jutott, de mikor arról volt és arról van szó, hogy kulturális intézményeiket egyenlő elbánásban részesítsék, akkor csak mor­zsákat kaptak. Itt vannak a kolozsvári kisebbségi iskolák, amelyek az elmúlt évben alig egytized részét kapták a segélyösszegeknek és a. kulturális alap­nak s ugyanakkor a többségi iskolák arányta­lanul nagyobb segélyben részesültek. Sot a leg utóbbi évben is megtörtént, az. hogy a kisebb­ségi iskolák részéve egymillió lej segélyt utal­tak ki. amit később fellebbezés _ folytán fél­millió lejre redukáltak, s midőn kifizetésre ke? rült a sor, akkor csak 250 ezer lejes segélyben részesültek. Ugyanakkor a többségi iskolák között nyolc-tizmillió lejt osztottak szét. Ez ellen úgy a kisebbségi egyházak vezetői, valamint a vá­rosi tanács kisebbségi tagjai mindig a legéle­sebben tiltakoztak. Mindent elkövettek, hogy ez a nagy igazságtalanság és aránytalanság meg­szűnjön, azonban meddő volt minden erőfeszí­tés, mert végül is kész helyzet elé állították és a kisebbségi iskolák kénytelenek voltak még a morzsákat s elfogadni. Vgyanez állt a kolozs­vári Magyar Színházra Is. Annak idején éppen e sorok irója mutatott rá arra a nagy igazság­talanságra, hogy amíg a kulturális alapból a román színház, illetve opera ' a legutóbbi el­osztásnál nyolcszázezer lej segélyben részesült, addig a Magyar Színháznak csak százezer lejt Utaltak ki. A Magyar Színház vezetőségével együtt több Ízben interveniáltunk, hogy az ég­bekiáltó aránytalanságot és igazságtalanságot szüntessék meg, de az intervenció nagyon so­vány eredménnyel járt. Ismételten csak azt hangsúlyozták, hogy a már befejezett tények előtt meg kell hajolni, azokon nem lehet változ­tatni. Deleu interimárbizottsági elnök ebben a kérdésben végül is engedett és újabb segélyt utalt ki a Magyar Színháznak, de ez a segély á; jóval alatta maradt annak az összegnek, amit előzőleg a román színház- részére megállapított a kiküldött speciális bizottság. Az igaz. hogy ez a. kulturális alap nem volt felvéve a költségvetésbe, de mégis szorosan ösz- szefiiggött azzal. Az cinmit evekben a városi költségvetésekben biztosított segélyek is ugyan ezt az aránytalanságot mutatták. Felesleges külön hangsúlyozni, hogy a ko­lozsvári magyarságnak joga van arra. hogy az általa befizetői! .adókból, különbőzé axákból és járulékokból számarányának mes síelőén, ré­szesedjek. Ha a befolyt adókból egy nemzetiségi statisztikát csinálnának, merjük állítani, hogy a kisebbségi ' kólák a Magyar Színház és más kulturált intézmények részére éppen for­dított arányban kellene kiutalni a segélyeket. Ez az állítás csak látszólag merész, mert a va­lóságban tényleg az a helyzet, hogy Kolozsvá­ron a kisebbségek nemcsak „többség“ jellegével birnak, nemcsak nagyobb a létszámuk, hanem a közteherviselés mérlegén is jóval többet nyomnak, mint a többségi nemzet tagjai. Az ipar* és a kereskedelem, melynek képviselői . a legtöbb adót fizetik, még ma N jórészt kisebb­ségek kezében van, de ettől eltekintve is az adó­kivetőbizottságok műidig előszeretettel raktak' több terhet, magasabb taxákat és. bírságokat az itt élő kisebbségek vállára. Mindezek ma már közismertek. Az itt élő kisebbségek azonban nem ragad­tatják el magukat s nem követelik, hogy a ki­sebbségek által befizetett adó arányában része­süljenek a most összeállítandó óéi iség vetésből a kisebbségi kulturális intézmények. Mi csak azt szeretnek, hogy a költségvetésből és a kul­turális alapból egyformán részesülne mindenki. Ne tegyenek különbséget román és magyar is­kola között, ne rqszesitsék előnyben a román színházat a magyar színházzal szemben. Egy­formán és arányosan részesüljenek úgy a több­ségi, valamint a kisebbségi intézmények és szűnjenek meg azok az alkotmányellenes és megdöbbentő aránytalanságok, amelyek a múlt­ban mélységes szomorúsággal és elkeseredéssel töltötték el az itt élő kisebbségek lelkét. Az itt megirt interpelláció bizonyára a nyilvános kötségvetési tárgyalásokon is el fog hangzani, a városháza dísztermében meg fog­nak jelenni a kisebbségi iskolák és kulturális intézmények vezetői és kérni, sőt követelni fog­ják, hogy intézményeink a közteherviselés ará­nyában részesüljenek a kulturális segélyekben. Deleu interimárbizottsági elnök biztosította a tárgyalások nyilvánosságát, meg akarja hall gatni mindenkinek jogos panaszát és sérelmét egyenlő elbánást akar’ mindenkivel szemben Legalább ezt Ígérte a sajtó munkásai előtt s re méljük, hogy ez az ígéret nemcsak frázis, nem csak meggondolatlan kijelentés volt, hanem ko moly program, amit meg is akar valósítani Reméljük, hogy a kulturális segélyek szétosz tásánál is uj rendszer lesz, egy igazságos és be­csületes rendszer és a magyarság által befize­tett adók egy kis része legalább igy vissza fog kerülni a kisebbségi kulturális intézményekhez. Nagy szükség van erre, pert iskoláink, intéz­ményeink, Magyar Színházunk élet-halál har­cukat vivják. Olajos Domokos. „Magyar módszerek“ címmel az Universul f. hó 19-i számában egy cikk jelent meg, mely azt az állítást tartal­mazza, hogy én volnék a budapesti „Dunaposta“ távirati iroda kolozsvári tudósítója s ebben a minőségemben — egy kolozsvári magyar diák őrizetben tartásával kapcsolatosan — én infor­máltam volna, még pedig tendenciózusan, a bu­dapesti sajtót. Miután a cikknek egyetlen rám vonatkozó állítása sem felel meg a valóságnak, az Univer­sul szerkesztőségéhez f. hó 23-án a következő helyreigazító nyilatkozatot küldtem be: „Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur! Az Universul í. hó ltí-iki számában „Procedee ungureşti“ cím alatt kis cikk jelent meg, mely velem foglalkozik. Miután a közleménynek reámvonatkoző állításai minden tárgyi alapot teljességgel nélkülöznek, nyil­vánvaló, nogy a szerkesztőséget valaki felületesség­ből, vagy esetleg éppen szándékosan, félrevezette. Lekötelezne tehát Főszerkesztő Ur alábbi nyilatkoza­tom közlésével 1 Semmiféle vizsgálat sem állapíthatta meg, hogy a budapesti „Dunaposta“ távirati iroda kolozsvári tudósítója én lennék, mert sem a Dunaposta, sem semmiféle más távirati iroda, vagy lap tudósításá­val életemben sohasem foglalkoztam — még csak al­kalmilag sem. Egyébként olyan vizsgálatról — mely erre a nyilvánvalóan lehetetlen eredményre Jutott volna — én semmit sem tudok. Ónként következik mindebből, hogy a magyarországi lapok egyetlen közlemény sem származhatik az én tudósításomból. Uás kérd , hogy kinek állott érd kében ez a misz­tifikáció s miért éppen az én nevemet kívánta be­lekeverni ebbe az ügybe, melyhez semmi közöm. Fogadja Főszerkesztő Ur, stb.” Az Universul szerkes: tősége ezt a helyre­igazító nyilatkozatot leközölni mai napig elmu­lasztotta. így nem mjtam múlik, ha cáfolatom publikálása érdekében a Keleti Újság nyilvá­nosságát kell igény'tvennem. Dr. Somodi András, a Lapkiadó Rt. igazgatója. Sagysikerü regény nj donságok: Bordean. : Tui'ette (240 oldal)-----­Tárcsái György : MasoMno, tört. regény (250 oldal)-----­Stenkievicz: Keresztes lovagok (430 oldal)---------------------­„ Voiodijovszki Dr (420 o.) Lonis Bertrand: Sanguis marty­rum (320 oldal)---------­lej 90. 90,­90.— SO.­90— A finom tollú regényírók irodalmi értékű könyvei kaphatók a MINERVA Könyvesboltban Cin j-KoIoz s vár. Kolozsvári mozgrá színházak mrí^oras COMO Előadások: 3, 5, 7 és 9 órakor ED3&ON Előadások : 3, 6 és 9 órakor ROYAL Előadások: 3, 5, 7 és 9 órakor 13 ö Klódéra hozomány. Eggerth Mártha, a legnagyobb magyar filmsztár, Georg Ale­xander, Leo Slezak, Hans Brausewetter, Trude Berliner Idegien légió gyöngyei. Főszeplők: Pinty és Ponty. Ezenkívül: Jenny Tind, svéd csalogány Grace Moore, Walace Bery Ma kedden Alpár Gitta világsikere „Szivek királynője^ Speciál opera-operelt kompozíció.

Next

/
Thumbnails
Contents