Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)

1933-03-22 / 67. szám

e KeiETtOjsSe XVI. ÉVF. 67. SZÁM. VICHY-ETAT TERMÉKEI ||| tfICHY-ETäT SÓ VICHY-ETÄT PASZTILLÁK VICHY-ETAT TABLETTÁK Az ásványv'zhől Id vont termé­szetes só idkalikus viz készítésére 2—3 pa set lila étVeaéa után meskőnnyiti as emésztést. Az emésztés elősegítésé­re #»zolgáló szikviz ott­honi készítésére. Óvakodjunk az utánzatoktól és hamisítványoktól! Vezérképviselő : Phitippe Finkelstein, Bucureşti, str. Campinean 20. Kipróbáltam a wee&end (Kolozsvár, március 21,) Olvastam a hirt, hogy a CER, nálunk is bevezette az olcsó weekend-jegyeket, öt­venszázalékos kedvezménnyel. Nem is egyszer, hanem sok ujságközleményben olvastam. Az ember örül, ha olyan hirt hall, hogy végre egyet-mást tanulunk a kül­lőidtől. S annak Is örül az ember, ha azt latja, hogy végre lehetségessé válik a vasúti utazás, aminek eddigi tarifája egyáltalában nem állott arányban a lakosság fizetőképességével. Amit meg tudtak már régen csi­nálni más vasutak, arra a mi CFR-ünk is rászánta ma­gát. Elvégre a vasútnak itt is az kell legyen a célja, mint másutt: minél nagyobb forgalom, jó bevétel, ha­szon a vasútnak, haszon az utasnak. Nem lesz talán érdektelen, ha leirom, hogy itt ná­lunk, hogyan csinálták meg? Szép tavaszi hétvég és féláru hétvégi jegy. Kipró­bálom — gondoltam, — mert voit egy utam, amit a ma­gas vasúti tarifa miatt régóta halogattam. Kinézem a menetrendet: kilencven kilométer, két óra menet, gyors vonat, oda és vissza. Az ember úgy tudja külföldről, hogy a weekend-jegy nem is lehet más, mint harmad­osztályos. Kiszámítom pénzben: pontosan 144 lej. Ezt tudom még vállalni s megyek^" hogy váltsam a jegyet. Sokan vagyunk a jegyváltásnál, mert a szombatesti ötvenszázalék és a tavaszi napfény felverte az utazási kedvet, De a sietni akaró utas türelmetlen s nem tet­szik neki, hogy egy-egy jegy kiállítása olyan sok időbe kerül. Pedig itt aztán sokat kell várni. Mert nem úgy megy, hogy bemond az ember egy állomásnevet, be- csusztat egy összeget és nyomban kihajítanak egy tiket­tet, amivel mehetsz oda-vissza. Hanem: bemondok min dent, kérdeznek sokat, aztán elővesznek egy íélárkus papírosat, imák rá fent is, lent is, középen is, ráköny­velnek többféle számokat, összegeznek, kivonnak, há­rom helyi e ütnek pecsétet. Akkor összehajtogatják,' majd kiterítik a, papiroslapot, elővesznek egy ollót, le­vágnak az egyik széléből is, le a másikból i3. Aztán a papiros egyik felén cikk-cakkokat vágnak ki, csendesen nyugodt türelemmel, majd hasonló cikk-cakkot farag­nak a papírlap másik szélén, igen ügyelve a kirajzolt vonalakra. Ezt a türelmi munkát nem jó nézni egy időn tui s elfordultam, hogy ne idegesítsen. Egyik jó­akaró bajtárs, ilyen dolgokban beavatott, cűaszöl hoz­zám: — Tessék vigyázni, mert, ha egy kockát rosszul vág — Weekend-jeggyel jöttél? Jól lebélyegeztetted az állomáson? Sehogy sem bélyegeztettem. Ki gondol arra, hogy ha oda-vissza jegyet vált az ember, amely akkora pa­piros, mint egy jófajta marhacédula s úgy tele van írva, mintha szerződést kötöttem volna a CFR-rel, azt a megérkezésnél is le kelljen bélyegeztetni? Le kell. Visszautaztam az állomásra, álldogáltam a forgalmi hi­vatalban, megkaptam a lebélyegzést. Ezzel is meg vol­tam. Egy ismerősöm hallja a weekend-jegyem histó­riáját s azt* mondja: — Te vigyázz, mert olvastam az újságban a figyel­meztetést, fekete pecsét kell hogy legyen rajta s nem tintaceruzás Írás, máskülönben érvénytelenítik. Meg van a fekete pecsét is. Ha még valami aggo­dalom jön, elveszítem a türelmemet. De még nem. Hét­főn délután S-ig vissza kell i érkeznem Kolozsvárra, mert eddig szól a jegy érvénye. Két vonat van csak: az egyik éjfél után 3 órakor indul, a másik reggel fél hétkor. A Szakadás ál ott be a tanárok és tanítók között Forţu professzor vasárnapi zajos beszéde miatt (Bukarest, március 21.) Tegnapi számunk­ban beszámoltunk a tanárok vasárnapi gyűlé­sének viharos lefolyásáról, amely végén vereke­désbe és botrányba sülyedt, mivel a jelenlevők egy része tiltakozott Fortu professzor azon ki­jelentése ellen, hogy a kongresszus tagjai kö­zött bérencek is lennének, akik nem a tanárok, hanem a kormány érdekeit képviselik. Több vi­haros felszólalás és szóváltás után a gyűlést minden határozat nélkül kellett bezárni, ame­lyet azonban hétfőn reggel tovább folytattak. Tegnap csak a tanárok gyűltek össze a kon­gresszus folytatására, a tanitók külön marad­tak. I. Nisipeanu, a szövetség elnöke nyitotta meg a gyűlést, majd kommünikét adott közre a vasárnap történtekről. — Sajnálatos esemény történt ezzel az al­kalommal — mondotta —, amelyet meg kell magyaráznom a közvéleménynek. Fortu kollé­gánkat az egész kongresszus közös óhajjal kérte fel, hogy beszédet tartson. A professzor nem is tartózkodott a teremben és mint a polgári blokk elnöke nem is akart résztvenmi a kongresszu­son. De úgy gondoltuk, hogy egy ilyen kon­gresszusról nem hiányozhatik éppen az, aki a legnagyobb bátorsággal és önfeláldozó lélekkel harcolt mindég a tantestület minden tagjának érdekeiért. Végül elfogadta kérésünket és be­szélni akart, amiben azonban a kongresszuson résztvevő tanitók egy része megakadályozta. Ezt a tanári testület méltatlan sértésnek veszi, mert mindig a legnagyobb odaadással harcolt a tanitók érdekeiért is, éppen úgy, mint a saját ügyeiért. — Elitéljük ezt a magatartást és a kon­gresszus kimondja, hogy nem folytathat tovább közös akciót a tanitókkal, ha azoknak a szövet­sége azonosítja magát a tegnap történtekkel. — A középiskolai tanárok szövetsége egye­dül fogja tovább folytatni a harcot az igazság­ért és törvényért, mert a győzelem nem a tagok május elsejére kiadó lakása van, lakást keres, áüásnélkUli, bármit eladni-venni akar, leggyorsabban és legjobb eredményhez a Keleti Újság rendkívül olcsó apróhirdetései az ollóval, érvénytelen lesz a jegy. Hogy tudjak én utánanézni? Hiszen azért vasutas, hogy értse a. dolgát s én azért nem vagyok vasutas, mert nem értek hozzá. De a jőakaratu figyelmeztető­nek mégis igaza van. Mert tavaly nyáron kipróbáltam a körutazás! jegyet s alaposan ráfizettem, az egyik állomás bélyegzőjét rossz helyre ütötte a forgalmi tiszt. Ez már Így van, hogy ha a vasutas nem tudja, vagy elvéti a dolgát, azért nem fizethet más, mint az a szem­telen polgár, aki utasnak meri nevezni magát. A weelcendjegy ki van ollóval cakkenezve, az irni- valőt ráirták, a számtani műveleteket rajta elvégezték s végre hozzájuthatok, ha fizetek érte, amint mondja a jegykiállitó szigorun: — Kétszáztiz lej. Meglepetés. Mondom, hogy hát az ötvenszázalék? Weekend van. Itt nem lehet reklamálni, nem lehet al­kudni. Nem 144 lej, hanem 210. — Hja, ötvenszázalék? Hogyne. Ha már benne vagyok, kifizetem. Más is Így tesz. Pedig mind olvastuk, hogy ötvenszázalék. De ha az em­ber szól, utasszemtelenségnek minősítik, hogy 50 száza­lékos kedvezményt mer valaki remélni. A perronok tele bevonuló újoncokkal, a kocsikat megrohanják a szombati utasok. De ott vagyok a 90 kilométeren túl s mint akinek jegye van a visszauta­zásra, beutazom az állomásról a kisvárosba. Az első találkozásnál figyelmeztetnek: Tavaszi ültetéshez gyümölcsfaoltványt és tbb. faiskolai czikket legjobb minőségben ajánl 0 a zri a s á nI fm I ni1 é •gr' fa í sk ?! á} • Mediaş Telefon 104. Árjegyzék ingyen. utján juthat! Két kenyeímetlen közül az utóbbit választom. Az em­bernek elromlik az estéje, mert lefeküdni készül, ne­hogy reggel ne tudjon felkelni. Es elromlik az éjszakája, mert mindegyre felébred, alig tud el-elaludni, mert reg­gel fél hatra talpon kell lenni, nem volna jó elkésni, amely esetben egyéb kellemetlenségek mellett elvesz a weekend-jegy. Mindezen túl vagyok és ott állok a kö­dös hajnali órában az állomáson, ahol kérem a pecsétet a weekend-cédula-jegyre, nyugodt büszkeséggel, mint, aki most fizetség nélkül ül föl a vonatra. Tévedek egy kicsit. Olvassák az Írást, számolják a számot a jegye­men. Nincsen nagy baj, de nincsen rendben. Kisütik, hogy keli még egy külön nuszlejes jegyet váltanom. Megírnak ezért a húsz lejért egy nagy cédulát. Vissza­fele is gyorsvonat, az megint egy külön huszlejes jegy. Szokatlanul udvarias hangon megmagyarázzák, hogy ez még jár a vasútnak. Olyan udvariasan, annyira szo­katlanul, hogy nem jut eszembe elégedetlenkedni. Mert tavaly nyáron kipróbáltam a féláru fürdőjegyet is, el­mentem vele Félix-fürdöre s ott olyan goromba vegza- turában volt részem, hogy azt mondtam: többet nem kell fürdöjegy. Most kipróbáltam a weekend-jegyet is. Ha össze­számítom, mibe került, aligha élveztem kedvezményt. Tordára luxus autóval el lehet menni nyolcvan lejért. De Parisba el lehet menni a Kolozsváron megváltott jeggyel úgy, hogy nincsen ennyi gond, bélyegeztetés, utáni; zárait äs és kellemetlenség vele. En már értem, hogy miért olyan nagy konkurrense nálunk az autóbusz a vasútnak. A kedvezményt azért kellene adnia a vasútnak, hogy minél több utasa legyen. Mégis úgy adják, hogy féljen az ember tőle. számától, hanem magatartásától függ. Végül meghívja az egyetemi tanárok és elemi tanítók képviselőit a Kisenevben tartandó gyűlésre, ahol a szindikátus megalakítását fogják tár­gyalás alá venni és meglátják, mennyire dol­gozhatnak együtt. A tanárok szövetségének kongresszusa pedig teljes erejével Fortu pro­fesszor mellé áll — fejezte be kommünikéjét az elnök. A következő szónokok egyhangúan elfogadják Nisipeanunak azt az indít­ványát, hogy szakadjanak eí a tanitók szövetségétől és egyedül folytassák to­vább a megkezdett harcot. A szindikálizáció kérdését tárgyalták tovább, amelyet a többség lelkesedéssel fogadott és kö­vetelte a tanitókkal való kapcsolatok meg­szüntetését. Végül a gyűlés abban állapodott meg, hogy nem döntenek addig, amig a tanitók szövetségének hivatalos állásfoglalását nem is­merik a vasárnapi esettel kapcsolatban. Ezalatt az idő alatt a tanitók is gyűlést tartottak egy másik helyiségben, amely azon­ban nem fogadta el a szindikátus tervét azzal a megokolással, hogy a tanítóság jelenlegi szer­vezető az összes kéréseknek eleget tesz, amit a profeszionális érdekek megvédése érdekében követelhetnének. A tanárok szövetségével való együttműködésre nézve azt határozták, hogy megvárják annak a döntését, de el vannak ha­tározva, hogy magukra is megállnak a helyü­kön.

Next

/
Thumbnails
Contents