Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)
1933-03-22 / 67. szám
e KeiETtOjsSe XVI. ÉVF. 67. SZÁM. VICHY-ETAT TERMÉKEI ||| tfICHY-ETäT SÓ VICHY-ETÄT PASZTILLÁK VICHY-ETAT TABLETTÁK Az ásványv'zhől Id vont természetes só idkalikus viz készítésére 2—3 pa set lila étVeaéa után meskőnnyiti as emésztést. Az emésztés elősegítésére #»zolgáló szikviz otthoni készítésére. Óvakodjunk az utánzatoktól és hamisítványoktól! Vezérképviselő : Phitippe Finkelstein, Bucureşti, str. Campinean 20. Kipróbáltam a wee&end (Kolozsvár, március 21,) Olvastam a hirt, hogy a CER, nálunk is bevezette az olcsó weekend-jegyeket, ötvenszázalékos kedvezménnyel. Nem is egyszer, hanem sok ujságközleményben olvastam. Az ember örül, ha olyan hirt hall, hogy végre egyet-mást tanulunk a küllőidtől. S annak Is örül az ember, ha azt latja, hogy végre lehetségessé válik a vasúti utazás, aminek eddigi tarifája egyáltalában nem állott arányban a lakosság fizetőképességével. Amit meg tudtak már régen csinálni más vasutak, arra a mi CFR-ünk is rászánta magát. Elvégre a vasútnak itt is az kell legyen a célja, mint másutt: minél nagyobb forgalom, jó bevétel, haszon a vasútnak, haszon az utasnak. Nem lesz talán érdektelen, ha leirom, hogy itt nálunk, hogyan csinálták meg? Szép tavaszi hétvég és féláru hétvégi jegy. Kipróbálom — gondoltam, — mert voit egy utam, amit a magas vasúti tarifa miatt régóta halogattam. Kinézem a menetrendet: kilencven kilométer, két óra menet, gyors vonat, oda és vissza. Az ember úgy tudja külföldről, hogy a weekend-jegy nem is lehet más, mint harmadosztályos. Kiszámítom pénzben: pontosan 144 lej. Ezt tudom még vállalni s megyek^" hogy váltsam a jegyet. Sokan vagyunk a jegyváltásnál, mert a szombatesti ötvenszázalék és a tavaszi napfény felverte az utazási kedvet, De a sietni akaró utas türelmetlen s nem tetszik neki, hogy egy-egy jegy kiállítása olyan sok időbe kerül. Pedig itt aztán sokat kell várni. Mert nem úgy megy, hogy bemond az ember egy állomásnevet, be- csusztat egy összeget és nyomban kihajítanak egy tikettet, amivel mehetsz oda-vissza. Hanem: bemondok min dent, kérdeznek sokat, aztán elővesznek egy íélárkus papírosat, imák rá fent is, lent is, középen is, rákönyvelnek többféle számokat, összegeznek, kivonnak, három helyi e ütnek pecsétet. Akkor összehajtogatják,' majd kiterítik a, papiroslapot, elővesznek egy ollót, levágnak az egyik széléből is, le a másikból i3. Aztán a papiros egyik felén cikk-cakkokat vágnak ki, csendesen nyugodt türelemmel, majd hasonló cikk-cakkot faragnak a papírlap másik szélén, igen ügyelve a kirajzolt vonalakra. Ezt a türelmi munkát nem jó nézni egy időn tui s elfordultam, hogy ne idegesítsen. Egyik jóakaró bajtárs, ilyen dolgokban beavatott, cűaszöl hozzám: — Tessék vigyázni, mert, ha egy kockát rosszul vág — Weekend-jeggyel jöttél? Jól lebélyegeztetted az állomáson? Sehogy sem bélyegeztettem. Ki gondol arra, hogy ha oda-vissza jegyet vált az ember, amely akkora papiros, mint egy jófajta marhacédula s úgy tele van írva, mintha szerződést kötöttem volna a CFR-rel, azt a megérkezésnél is le kelljen bélyegeztetni? Le kell. Visszautaztam az állomásra, álldogáltam a forgalmi hivatalban, megkaptam a lebélyegzést. Ezzel is meg voltam. Egy ismerősöm hallja a weekend-jegyem históriáját s azt* mondja: — Te vigyázz, mert olvastam az újságban a figyelmeztetést, fekete pecsét kell hogy legyen rajta s nem tintaceruzás Írás, máskülönben érvénytelenítik. Meg van a fekete pecsét is. Ha még valami aggodalom jön, elveszítem a türelmemet. De még nem. Hétfőn délután S-ig vissza kell i érkeznem Kolozsvárra, mert eddig szól a jegy érvénye. Két vonat van csak: az egyik éjfél után 3 órakor indul, a másik reggel fél hétkor. A Szakadás ál ott be a tanárok és tanítók között Forţu professzor vasárnapi zajos beszéde miatt (Bukarest, március 21.) Tegnapi számunkban beszámoltunk a tanárok vasárnapi gyűlésének viharos lefolyásáról, amely végén verekedésbe és botrányba sülyedt, mivel a jelenlevők egy része tiltakozott Fortu professzor azon kijelentése ellen, hogy a kongresszus tagjai között bérencek is lennének, akik nem a tanárok, hanem a kormány érdekeit képviselik. Több viharos felszólalás és szóváltás után a gyűlést minden határozat nélkül kellett bezárni, amelyet azonban hétfőn reggel tovább folytattak. Tegnap csak a tanárok gyűltek össze a kongresszus folytatására, a tanitók külön maradtak. I. Nisipeanu, a szövetség elnöke nyitotta meg a gyűlést, majd kommünikét adott közre a vasárnap történtekről. — Sajnálatos esemény történt ezzel az alkalommal — mondotta —, amelyet meg kell magyaráznom a közvéleménynek. Fortu kollégánkat az egész kongresszus közös óhajjal kérte fel, hogy beszédet tartson. A professzor nem is tartózkodott a teremben és mint a polgári blokk elnöke nem is akart résztvenmi a kongresszuson. De úgy gondoltuk, hogy egy ilyen kongresszusról nem hiányozhatik éppen az, aki a legnagyobb bátorsággal és önfeláldozó lélekkel harcolt mindég a tantestület minden tagjának érdekeiért. Végül elfogadta kérésünket és beszélni akart, amiben azonban a kongresszuson résztvevő tanitók egy része megakadályozta. Ezt a tanári testület méltatlan sértésnek veszi, mert mindig a legnagyobb odaadással harcolt a tanitók érdekeiért is, éppen úgy, mint a saját ügyeiért. — Elitéljük ezt a magatartást és a kongresszus kimondja, hogy nem folytathat tovább közös akciót a tanitókkal, ha azoknak a szövetsége azonosítja magát a tegnap történtekkel. — A középiskolai tanárok szövetsége egyedül fogja tovább folytatni a harcot az igazságért és törvényért, mert a győzelem nem a tagok május elsejére kiadó lakása van, lakást keres, áüásnélkUli, bármit eladni-venni akar, leggyorsabban és legjobb eredményhez a Keleti Újság rendkívül olcsó apróhirdetései az ollóval, érvénytelen lesz a jegy. Hogy tudjak én utánanézni? Hiszen azért vasutas, hogy értse a. dolgát s én azért nem vagyok vasutas, mert nem értek hozzá. De a jőakaratu figyelmeztetőnek mégis igaza van. Mert tavaly nyáron kipróbáltam a körutazás! jegyet s alaposan ráfizettem, az egyik állomás bélyegzőjét rossz helyre ütötte a forgalmi tiszt. Ez már Így van, hogy ha a vasutas nem tudja, vagy elvéti a dolgát, azért nem fizethet más, mint az a szemtelen polgár, aki utasnak meri nevezni magát. A weelcendjegy ki van ollóval cakkenezve, az irni- valőt ráirták, a számtani műveleteket rajta elvégezték s végre hozzájuthatok, ha fizetek érte, amint mondja a jegykiállitó szigorun: — Kétszáztiz lej. Meglepetés. Mondom, hogy hát az ötvenszázalék? Weekend van. Itt nem lehet reklamálni, nem lehet alkudni. Nem 144 lej, hanem 210. — Hja, ötvenszázalék? Hogyne. Ha már benne vagyok, kifizetem. Más is Így tesz. Pedig mind olvastuk, hogy ötvenszázalék. De ha az ember szól, utasszemtelenségnek minősítik, hogy 50 százalékos kedvezményt mer valaki remélni. A perronok tele bevonuló újoncokkal, a kocsikat megrohanják a szombati utasok. De ott vagyok a 90 kilométeren túl s mint akinek jegye van a visszautazásra, beutazom az állomásról a kisvárosba. Az első találkozásnál figyelmeztetnek: Tavaszi ültetéshez gyümölcsfaoltványt és tbb. faiskolai czikket legjobb minőségben ajánl 0 a zri a s á nI fm I ni1 é •gr' fa í sk ?! á} • Mediaş Telefon 104. Árjegyzék ingyen. utján juthat! Két kenyeímetlen közül az utóbbit választom. Az embernek elromlik az estéje, mert lefeküdni készül, nehogy reggel ne tudjon felkelni. Es elromlik az éjszakája, mert mindegyre felébred, alig tud el-elaludni, mert reggel fél hatra talpon kell lenni, nem volna jó elkésni, amely esetben egyéb kellemetlenségek mellett elvesz a weekend-jegy. Mindezen túl vagyok és ott állok a ködös hajnali órában az állomáson, ahol kérem a pecsétet a weekend-cédula-jegyre, nyugodt büszkeséggel, mint, aki most fizetség nélkül ül föl a vonatra. Tévedek egy kicsit. Olvassák az Írást, számolják a számot a jegyemen. Nincsen nagy baj, de nincsen rendben. Kisütik, hogy keli még egy külön nuszlejes jegyet váltanom. Megírnak ezért a húsz lejért egy nagy cédulát. Visszafele is gyorsvonat, az megint egy külön huszlejes jegy. Szokatlanul udvarias hangon megmagyarázzák, hogy ez még jár a vasútnak. Olyan udvariasan, annyira szokatlanul, hogy nem jut eszembe elégedetlenkedni. Mert tavaly nyáron kipróbáltam a féláru fürdőjegyet is, elmentem vele Félix-fürdöre s ott olyan goromba vegza- turában volt részem, hogy azt mondtam: többet nem kell fürdöjegy. Most kipróbáltam a weekend-jegyet is. Ha összeszámítom, mibe került, aligha élveztem kedvezményt. Tordára luxus autóval el lehet menni nyolcvan lejért. De Parisba el lehet menni a Kolozsváron megváltott jeggyel úgy, hogy nincsen ennyi gond, bélyegeztetés, utáni; zárait äs és kellemetlenség vele. En már értem, hogy miért olyan nagy konkurrense nálunk az autóbusz a vasútnak. A kedvezményt azért kellene adnia a vasútnak, hogy minél több utasa legyen. Mégis úgy adják, hogy féljen az ember tőle. számától, hanem magatartásától függ. Végül meghívja az egyetemi tanárok és elemi tanítók képviselőit a Kisenevben tartandó gyűlésre, ahol a szindikátus megalakítását fogják tárgyalás alá venni és meglátják, mennyire dolgozhatnak együtt. A tanárok szövetségének kongresszusa pedig teljes erejével Fortu professzor mellé áll — fejezte be kommünikéjét az elnök. A következő szónokok egyhangúan elfogadják Nisipeanunak azt az indítványát, hogy szakadjanak eí a tanitók szövetségétől és egyedül folytassák tovább a megkezdett harcot. A szindikálizáció kérdését tárgyalták tovább, amelyet a többség lelkesedéssel fogadott és követelte a tanitókkal való kapcsolatok megszüntetését. Végül a gyűlés abban állapodott meg, hogy nem döntenek addig, amig a tanitók szövetségének hivatalos állásfoglalását nem ismerik a vasárnapi esettel kapcsolatban. Ezalatt az idő alatt a tanitók is gyűlést tartottak egy másik helyiségben, amely azonban nem fogadta el a szindikátus tervét azzal a megokolással, hogy a tanítóság jelenlegi szervezető az összes kéréseknek eleget tesz, amit a profeszionális érdekek megvédése érdekében követelhetnének. A tanárok szövetségével való együttműködésre nézve azt határozták, hogy megvárják annak a döntését, de el vannak határozva, hogy magukra is megállnak a helyükön.
