Keleti Ujság, 1933. március (16. évfolyam, 49-74. szám)

1933-03-16 / 62. szám

BUDAPEST V CJuf-Ko1oz%v4r. . 1933. március 16. * Csütörtök Előfizetés belföldön: íot 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 le.i. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatal! telefon: 508. XVI. ÉVFOLYAM 62. SZÁM. Előfizetés Magyarországon; £gy évre 50 pengő, félévre 25 pengő, negyedévre l&fii Bt Kívps szám ára 20 fillér. Az osztrák helyzet veszedelmesen kiéleződött A szocialisták fegyveres akcióval fenyegetőz­nek s a kormány felkészül a polgárháborúra (INNSBRUCK, március 15.) Az osztrák helyzet ma éllel veszedelmesen kiéleződött. Poli­tikai információk szerint a szocialisták készenlétbe helyezték a védőrségeket és fegyveres akcióra készülnek. A szocialista pártirodák helyiségei és udvarai tele vannak fegyveres egyé­nekkel. A szocialisták esetleges támadásának ellensúlyozására Innsbruck tartományban a Heimwehr osztagokat készenlétbe helyezték. A tartomány-székház fedélzetén réseket vágtak a gépfegyverek számára. Innsbruckban attól tartanak, hogy ma, vagy holnan elkerülhetet­lenné válik a polgárháború. ISizalE28a£?-.ansági Indítvány az osztrák tarfománygyülésen M i k 1 a s szövetségi elnök levelet intézett a nemzeti tanács tagjaihoz, amelyben fölkérte a képviselőket, hogy a parlamenti válság békés elintézése érdekében ne jelenjenek meg a nem­zeti tanács ülésén, amelynek összehívását a kormány törvénytelennek tartja. Straffner lemondott másodelnök kétiz- ben volt a szövetségi elnöknél. aki felkérte, hogy tekintsen el a nemzeti ta­nács összehívásától, mert későbbi időpontban meg fognak majd tudni egyezni, hogy a nem­zeti tanácsot mikor és milyen formában hivják össze. Az alsóausztriai tartomanygyúles egyéb­ként megtartotta ülését, amelyen szenvedélyes viták után a szociáldemokraták és nemzeti szocialis­ták a legélesebb támadást intézték a kormány ellen és miután többségben voltak, bizalmatlanságot is szavaztak. A kormány elhatározta, hogy számolva a polgárháború eshetőségeivel és a kormányzó pártok párthadseregeiből megszervezi a segédrendőrséget. Tegnap szükségrendelet jelent meg. amely megadja a kormánynak azt a jogot, hogy a szabadságolt katonákat szolgálatra behivhassa és visszatarthatja szolgálatban azokat1 a korosz­tályokat. amelyeknek szolgálati éve most van jói;'; róban. HacDc^sisId ma tárgyal Mussolinival Olaszország a Beszerelési konferenciái @1 akarja halasz- latnP, &í©s^ közben beívelhesse a békeszerződések lefüleli határozmányaift Politikai divatok Ilyenkor tavasszal még a mai nyomoruság- főtérbe tolulnak a divat problémái. Hiába nincs pénz, hiába nem fizetik a nyugdi­jakat, redukálják a fizetéseket, a divat mégis vezető szólama a társasági életnek, minden nő igyekszik belesodródni a divat árjába, ha csak Q£'r szerény tavaszi kalap erejéig is. De a divat nemcsak az öltözködésben szezonirányzat. Ami­óta feltalálták a rádiót s lassanként a rádió- lelszerelések árai is megszól iduitak, nagy ke­letje, nagy divatja van ennek a modern 'csodá­nak, amely — ezt hirdetik legalább a rajon­gói — pótolja a társaságot, a hangversenyt, a színházat, végeredményben tehát még takaré- Kossági metódusnak sem megvetendő. De a po­litika sem tudja függetleníteni magát a diva- ios áramlatoktól. Volt idő, amikor a kommu­nizmus volt a divat. Amikor előkelő, sőt dús­gazdag nagyvállalkozók és nagykereskedők — egyébként pedáns és rendes emberek, akik pon ţosan elkönyvelték gyáruk, vagy tőkéjük busás nozadékát — marxista kátékkal és Len in-élet­rajzokkal a hónuk alatt_ jelentek meg uceán és a kávéházban s a kiváncsi érdeklődésekre szenvtelen arccal jelentették ki, hogy „nagyon érdekes ez a Lenin-életrajz, nagyon mes^zivle- lendő tanulságokat rejteget“. Ezek voltak az úgynevezett szalon-kommunisták. Most is akad még belőlük elvétve egy-kettő. E pillanatban azonban a kommunizmus di­vatja némi hanyatlást mutat. Amióta Német­országban a kcimmunisták megbuktak a válasz­tásokon és a hitlerista rohamcsapatok ostromai­val szemben sem mutattak leonidászi bátorsá­got, azóta a szalon-kommunisták gárdája is megfogyatkozott. A lelkes Lenin- és Sztalin- barátok most már nem kacérkodnak olyan fel­tűnően a kommunista eszmékkel, óvatosan hát­térbe vonultak. Márcsak azért is, mert a politi­kai divatok körforgása az ellenkező véglethez csapott ^ át. Hitleré a jelen. A baruainges kancelláré, aki a maga tizenhétmillió szavaza­tával a német birodalmi gyűlésben többséget csikart ki magának és most minden vonalon igyekszik ennek a helyzetnek a konzekvenciáit levonni. A divatossá lett Hitler csodáiéi nálunk is fel-feltünedeznek. A cuzista képviselő, mi­után megrendelte és tükör előtt felprobálta vadonatúj barna ingét, a parlamentben is be­mutatkozott a divatos szerepben. Groza minisz-* tér ur nem mondja, de szeretné, ha köztudattá válna róla: ő lesz Románia Hitlerje, vagy ha ugv tetszik Mussolinija, ö is fütyül a parla­menti pártokra, éppen ezért megpróbálja maga mögé állítani az egész román parasztságot. Mert nines csábítóbb lehetőség, mint egy párttá tenni az egész románságot és vezéri székbe ül­tetni Groza-Hitler urat. aki talán még arra is vállalkoznék —, hogy kilépjen A veresen mar­sall megfogyatkozott glédájaból. A hitlerista divathóbort — és ez az, ami bennünket elsősorban érdekel — terjed, mint a ragály s már kisebbségi sorokban is életielt kezdenek adni magukról a hitlerista elvek val­lói. Akik istenítik Hitlert és boldogan tapsol­nak a győzelmének. Ezek számára azonban vol­na némi mondanivalónk. Hogy Hitler kancel­lár lehetett Németországban, annak világos a magyarázata- A német nép felismerte annak a veszedelmét, hogy mit jelenthet számára a kommunizmus erőrekapása. Hitler neve karak- terizálta legélesebben a kommunizmus ellent harcot, az ő személye volt a legbiztosabb garan­cia a kommunista veszély visszaszorítására. Ennek a politikai mozgalomnak meg lehetett és bizonyára meg is volt az értelme és jelentősége a német birodalomban, de reánk, kisebbségekre nézve nem tudunk elképzelni nagyobb csapást, mint azt, hogy a hitlerizmus áradata Romániát is elboríthatná. A hitlerizmus — a legszélsősé­gesebb nacionalizmus, amely nemcsak kisebb­ségeket nem ismer, hanem még politikai ellen­feleket sem akar tudomásul venni. Botorság és lelkiismeretlenség Erdélyben hitlerista han­(Róma. március 15.) Politikai információk szerint MacDonald ma Stresában találkozik Mussolinival. MacDonald meg akarja értetni az olasz miniszterelnökkel, hogy a konferencia el­halasztása sokkal veszedelmsebb. mintha akár­milyen kisméretű megegyezéseket telnnének. MacDonald még a leszerelési konferencia bezá­rása előtt keresztül akarja vinni, hogy bizonyos hadianyagok használatát a nagyhatalmak el­tiltsák és hogy harmincszázalékos szárazföldi leszerelést vigyenek keresztül. Az olaszok vál­tozatlanul kitartanak az elnapolás mellett. Az olaszok a leszerelési konferencia megkezdése előtt diplomáciai tárgyalásokat akarnak foly­gulatot ki tenyészteni mesterségesen kisebbségi körökben. Szerencsére az ilyen hangulatkeltés­nek kevés köze van a realitásokhoz. Hiszen ma­ga Mussolini is megmondta, hogy a fasizmus jó Olaszországnak, de külföldre hiába próbál­nák átplántálni. Teljes mértékben áll ez a hik­tatni és fel akarják ve'tni a békeszerződések te­rületi katározmányait. Népszövetségi körökben úgy vélik, hogy MacDonald meghajol az olasz álláspont előtt, ez esetben négy öt' héten belül az Egyesült Államok, Aingiia, Franciaország, Németország és Olaszország öthatalmi konfe­rencián tisztáznák a helyzetet. Fölmerült az az ötlet is, hogy az öthatalmi konferenciát olasz földön tartsák meg, de Franciaország ez ellen súlyos kifogásokat emelt. Párisi lapjelentések szerint MacDonald akciójától sem sokat lehet várni. Ha a leszerelés bem történik meg, Fran­ciaország a felelősséget Németországra há­rítja át. lerizmusra is. Ami jó Németországban, ami ta­lán kényszerű szükség ott, az Romániában ugv sem tudna meggyökeresedni. Meg aztán a poli­tikai divatok sodrának is meg vannak a termé­szeti törvényei. Holnap esetleg egészen más lesz a divat, mint a hitlerizmus...

Next

/
Thumbnails
Contents