Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1933-02-14 / 36. szám
r KEUTlUjSM XVI. ÉVF. 36. SZÁM. Aggasztóan sók az embereknek az eladni valójuk A gazdasági katasztrófa a piac tükrében szembe. Kitűnő asztalos mester. Szinte hihetetlen a kérdésemre a ■''ott válasza. — Decemberben elad n egy ágyat 250 lejért, januárban egy szekrényt 350 lejéri-, aminek az előállítási ára Í20 lej. Viszont a kartell cikkek egy bánival sem olcsóbbak... Hat évvel ezelőtt felvették az adóalapot, és hat segéddel, négy inassal fizettem láPO lej adót. másfél év óta két tanulóval dolgozom i. 9300 lej adót fizetek... Pár év(Székelyudvarhely, február 13.) A mai nyomasztó gazdasági helyzetnek egyik legfeltűnőbb jelensége a hetipiacok túlságos élénksége. Ked- denkint a székely anyavárosban mozdulni is alig lehet a sok embertől. Mindenki elad és mindent piacra hurcolnák, amiből pénzt remélhetnek. Az emberek képesek kivenni az asztal fiókjából a még meglevő utolsó darab kenyeret, csakhogy pár lejhez hozzájussanak. Valósággal zsúfolt az árútól a piac, vásárló pedig alig van. A messzi vidékek népe rajokban lepi meg a piacokat. Fás szekerek százai órákig állanak táborban, majd indulnak és késő estig járják az uccákat. 80—100—110 lejért vesztegetik a kitűnő tűzifát, végül adják, ahogy veszik, de így is nagy része megmarad. Ha szerencsés volt az illető és el bírta adni, akkor is ráfizet. Egy szekér fa története. A számitás egyszerű. A zetelaki, oroszhegyi, oláhfalvi, stb. ember a legnehezebb munkával, hóban, hidegben, esőben, napokig az erdőn hálva, kenyér, szalonna mellett szigorogva, másod-har- madmagával valahogy levágja és feltakaritja a saját fáját A legvadabb erdei utakon, tönkretéve magát, marháját, 6—10 km. távolságokról, sokszor még messzibről hazahordja. Ha nincs saját igás- ereje, 60—100 lejt kell fizetnie szekerenkint csak a hazahozásért, sokkal többet, mint amiennyit a fa ér. Az élet bajai szorítják, el kell adnia a fáját. Szekérre rakja és sokszor 30 km-t megteve bejön vele a városba. Előbb fizet tizenkét lej vámot. Eltölt két napot és végül is odaadja, ahogy veszik, 80—110 lejért. Még örül is, hogy nem kell hazacipelnie. Minden szekér fán legkevesebb száz százalék vesztesége van, ha a ráfordított munkát nem is számítjuk. Vegyünk jellemző példának egy hat mázsás „teríi“-fát. A faanyag árát áz erdőn, készen levágva, ölbe rakva mázsánkint, ha csak tiz lejbe számítjuk is, megér 60 lejt, a hazahozatal belekerül 60 lejbe (6—10 km. távolságról), a vám 12 lej, a behozatal 30—30 km. távolságból 100 lej, már csak ennek az összege 232 lejt tesz ki és kénytelen odaadni a fát 100 lejért vagy még olcsóbban. A két napi munkát az ember és állatai kosztját fogadó diját, stb. nem is számítjuk. A többi fanemüekkel ugyanilyen a helyzet. tosan és iskolázottan, helyesen kifejezte: ,J\fincs vásárlóképessége a falunak,“ — Az bizony nincs! — hagyom rá, A ref. templom tövében egymás mellett sorakoznak az iparosok sátrai. Kitűnő munka, kitűnő ^nyag, amit piacra hoztak és a mindennapi élet elkerülhetetlen szükségletei. A sátrak azonban csendesek. A rudakon érintetlenül lógnak a pompás lábbelik és két inas a vállán úgy viszi haza, ahogy kihozta. — Negyvenkét csizmadia rakódott ki ma — világosit fel Rajk ur —, de egész nap nem adtak el 7—8 lábbelit. Pár szóval fel is világosit, hogy milyen „üzletet“ csinálhat ma egy cipész-iparos. — Egy strapa bakkancs ára 180—200 lej, aminek az előállítása 260 lej. Rájk urnák u. i. „jólmenő üzlete“ van, akit talán mások irigyelnek is és csakhamar kiderül, hogy január 15-től a mai napig két segéddel és két tanulóval dolgozva napi 30 lejt keresett. Ezzel szemben pár évvel ezelőtt egy pár csizma 1600 lőj volt. és akkor 2100 lej adót fizetett, ma egy pár csizma 500 lej és ma 5100 lej az adója. A többi iparágnak hasonló a sorsa. Egyik panasz súlyosabb, mint a másik. Köteteket lehetne írni a regénybe illő valóságokról. Gyarmathy úr, az ipartestület elnöke jön vei ezelőtt az iparengedély 240 lej volt, ma belekerül 2000 lejbe... Nem csoda, ha a mult évben több mint ötvenen adták vissza az iparengedélyüket. Nagyon világosan és megcáfolhatatlanul el is magyarázza, hogyan nyomorítja meg a „patenta fixa“ a mai körülmények között és mai formájában a kisiparosságot. Hasonlóan beszélnek az összes iparosok, kereskedők. Egyedül az ipartestületi titkárnak, Plu- bár Gábor urnák van valamelyes derengő bizalma, aki kérdésemre az ipartársulat helyiségében kijelenti, hogy „különösebb újság nincs“. Éhben igaza is van, amit leírtunk, mindaz itt nem újság, de nyomasztó valóság. — Különben is a prefektus úr készséggel meghallgatja és elintézi panaszainkat, hajainkat — nyugtat meg Plubár úr. . Ezt aztán magam is örömmel hallom és el is hiszem. Sok minden kivül esik ugyan a prefektus úr lehetőségein, de bárcsak egyelőre legalább az adó és a patenta fixa ügyét elintézné, ha már az általános nyomort és válságos helyzetet nem is lehet máról holnapra megszüntetni. Egyelőre sajnos aggasztóan sok az emberek^ nek az eladnivaló juk .., Nyirő József, i Select Mozgó bemutatja Újhelyi Nándor filmre átültetett híres vigjátókát, „ÖFENSÉGÉ KALAPJA“ O .......va«y senki Főszerepekben:: Idm e„v lflodern vüágfürdő strandjáról, egy szegény banktisztviselő Hemwnc TMralÄ, kalandjai, aki -életlenül belecsöppent a milliomosok, kokottok és nem- Lisol»tie Szírnél?, zeíközi szélhámosok élvhajhászó és kalandkereső körébe. Jákob Tiedtke. Műsoron kívül hangos híradó Mária királyné nyilatkozata a modern asszony problémáiról, müveiről, az életről (Bécsi tudósitónk jelentése) Százmilliókra rúg csak egyetlen idény alatt az az összeg, amit a nagyrészt fából élő székely nép vészit Ez az összeg pedig ránézve örökre elveszett, helyesebben a veszteséget neki kell kiizzadnia, mert még a vásárra ráfordított készkiadásai se térülnek meg. El lehet mondani, hogy a vásárral saját magát teszi tönkre, amikor „pénzt csinál“, tulajdonképpen adósságot csinál és sokszor helyrehozhatatlan anyagi veszteségekbe rántja bele magát. Hiába érzi, tudja azonban mindezt, rá van kényszerülve erre a még meglevő módszerre, mert adót kell fizetnie és az élet ezerféle bajaihoz pénz kell. Mindenét piacra hordja a falu. Ezért kell szekér után kötni a féltve őrzött fejős tehenet, s 1500—3000 lejért elvesztegetni, szekérre tenni a télire szánt „kőtséget“ a hizó disznót, malacot, az utolsó szem gabonát, a krumplit, a tyúkból kilesett tojást, a zöldséget, kiszedni a hordóból a télire besavanyított káposztát, elszakítani az anyja csecsétől a ma született bárányt, kikaparni a „deberke“ fenekéről az utolsó morzsa túrót is, a füstről leakasztani a tábla szalonnát és elindulni szekereken, gyalog, ahogy lehet, pár lejért beverejtékezni a városba, taxákat, vámokat fizetni az otthon nehezen kapott kölcsönpénzből, a saját egészségén spórolni valamit azzal, hogy sokan még nem is esznek, csakhgoy ne kelljen költeniök egy veres hagymával beérni a száraz kenyér mellett egész nap. Mipdez nem elég. Mégcsak ezután következik a nehezebb része. El is kell adnia amit hozott. Vevő pedig alig van. A vevőnek is csak a neve „Vevő“, mert nála is a pénz gyengén „cseppen“. Egyik szegény nyúzza a másik szegényt. Szinte élethalál-harc, ami a piacon folyik. Egész csatákat vívnak az emberek pár lejért. „Adja ide így néni.“ — „Vegye meg lelkem naccsága“.,. És ez így megy napról-napra, hétről-hétre. Negyvenkét csizmadia csendes sátra. A falu rettenetes gazdasági nyomorát első sorban a kisiparos osztály érzi meg. Ahogy nekem Rájk úr, — ki egyike a város legképzettebb és legtekintélyesebb cipésziparosainak, — szaba(Bécs, február 13.) Mária királyné, aki több hetet leányánál, Mödlingben töltött, Romániáig való visszautazása előtt fogadta Saint-Ge- nois Maria grófnőt és intervjut adott. A gróf- nő tudósítónk előtt a következőkben ismertette ,-az interv jut: A királyné itt-tartózkodása idején csaknem naponta beutazott Bécsbe, szorgalmasan látogatta a színházakat és hangversenyeket, érdeklődésének szférája mindenre kiterjedt és ha csak néhány percig alkalmunk van őfelségével beszélni, ledőlnek a nagy válaszfalak, eltűnik a kényszerű kényelmetlen különbség érzete. Szinte ő ostromolja németül, franciául, angolul az informálódó újságírót, minden érdekű. benne él a ma fergeteges életében. Az első kérdés: összeférhető-e a házasságban a feleség részéről a hitves és foglalkozás szerepe? — Azt hiszem, ez elsősorban az egyéntől fiigg. Ha az egyén elég fizikai erővel rendelkezik, akkor feltétlenül meg fog felelni dupla hivatásának, amint azt már az élet sokszázezer asszonya bizonyítja. Nagyon sok házasság — úgymond a királyné — csak akkor jöhet létre, ha mindkét fél kiveszi részét a kenyérkereset nehéz munkájából. En és leányom sokszor viv- tunk éles vitákat azokkal, akik ennek ellenkezőjét állítják, mert a latin világban még mindig az az elv az uralkodó, hogy a leánynak nincs egyéb dolga, mint férjhezmennie és amig ez megtörténik, addig sem szabad mást tennie, mint várni a mesebeli királyfit. Igen ám, de manapság sok leány nem akar, vagy még több r.em tud férjhezmenni. A királyné ez egészséges elvének talán ő a le. pregnánsabb megszemélyesítője. Egy személyben egyesíti a királynét, anyát és írónőt és egyiket sem a másik rovására. U.i és készülő müveiről is részletes tájékoztatót adott Őfelsége. — Legutóbb angol nyelven megjelent regényem a: „Királynők“, a legközelebb német nyelven is kikerül a könyvpiacra. Elmondta még Mária királyné, hogy jelenleg emlékiratain dolgozik és részletesen ismertette is ennek egyik „Hatalom“ cimíi fejezetét. Szellemesen adta itt elő a királyné mint vetkőzik ki régi éniéből, mint lesz valaki egészen más emberré, amikor hatalomra kerül. A sok ajánlat dacára, még mindig nem szánta rá magát egy filmszcenárium megírására. — En sajnos, mindent drámai szemmel látok — mondja — ez pedig a hangos filmnek nem alkalmas. Ebben a pillanatban megérkezett délutáni sétakocsikázásról a kis Antal főherceg és a királyné, a költő, a nagyanya boldogságtól sugárzó arccal kapja ölébe kis unokáját. A városi ingatlunvégrehajások felfüggesztéséről szóló törvény magyar és román szövege kapható Dr. Mandel Fordító Irodában Cluj-Kolozsvár. Str. Memorandului 24. Ára 20, vidékre 30 L. SELECT MOZGÓ JÓN! CSAK FELNŐTTEKNEK
