Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1933-02-08 / 31. szám
Képvisel éhá 2 BUDAPEST _ • _ “Előfizetés belföldön: ®S7 <fv*e 800, ídcvre HM, negyedévre 200, egy bóra 701« _________Egyes szám ára 3 lei. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatal! telefon: 508. XVI. ÉVFOLYAM 31. SZÁM. ClnZ-KofotswIr. 1933. február 9 Egy évre Előfizetés Magyarországon it 50 pengő, félévre 25 peng^, negyedárra Ü3* ?• Egyes szám ára 28 Iliié» ______ Egy négy darabra szakgatott nemzet aggódása és lelkiismerete virrasztott a genfi betegágy mellett. Félve és reszketve hallgattuk a rádiót, ezúttal ismét a Kárpártoktól az Adriáig: mit jeleni a legújabb orvosi bulletin, le tudja-e győzni a settenkedő halál orvtámadását az egyetemes magyarság nagy beteged A négy országba szakadt magyar nép, amelyet amellett a gazdasági válság dermesztő fagya is ostoroz, amely már-már elfásult a végetérni nem akaró szenvedések hajszájában, egyszerre egymásra talált, egy szívvel, egy lélekkel fordult Genf felé, ahol a magyar nép legtragikusabb korszakának hőse utolsó küzdelmét vívta, ezúttal nem a genfi hatalmasságokkal, hanem önmagával. Ez a küzdelem ma délután eldőlt: Apponyi Albert gróf szívverése, amely egy egész nép jólétéért, jobb sorsáért dobogott, négy óra húsz perckor megállóit, gyászbaboritván a világon élő minden magyart. Igazán tragikus hős, a magyar tragédia hőse Apponyi Albert. 1919-ig csak politikai pártvezér volt, aki gondolataiért, elveiért parlamenti csatákat vívott, opponált, ha kellett obstruált, választási csa fákban haladt pártja élén. Mikor pedig a vesztett háború után a katasztrófa ránkzuhant, a pártvezérből a nemzet vezére lett, a politikus Apponyi felemelkedett azokba a magasságokba, amelyekben nem fontos a párt, nem fontos a választási harc, ahol szellemóriások találkoznak a magyar gondolat megalkuvás nélküli védelmében. A Kossuthok és Széchenyiek mellé Apponyi is bekerült a magyar Pantheonba. Ki ne emlékeznék a trianoni, óriási, de egyenlőtlen összecsapásra, ahol Európa egész diplomáciája állott szemben a lángeszű aggastyán szárnyakat kapott vaslogikájával, szónoki zsenialitásával, amely egymásután angolul, franciául és olaszul óvta és figyelmeztette Európa lelkiismeretét az elsietett döntések veszedelmeire. A befejezett tényeket már nem változtathatta meg Apponyi lángelméje sem és itt vált tragikus hőssé Apponyi, aki dialektikájával, a meggyőzés erejévé diadalt tudott aratni hallgatói értelmén, de ezekben az időkben az ész és logika csak veszíthetett. Az azóta eltelt közel másfél évtized alatt a dráma kiteljesedett■ Apponyi min den étlapnál, minden fejezetében győzött annak a herosztráteszi küzdelemnek, amelyet nemcsak nemzetéért, hanem az emberiség nagy igazságaiért folytatott. A nagy szónok és nagy ember parlamentáris fegyverekkel elért diadalaiból azonban csak félmegoldások lettek- Hiába fejtette ki ellenállhatatlan elánnal megdönthetetlen álláspontját ra népek egyenjogúságáért, a leszerelés eszméjéért, az igazi világbékéért: hiába ismerte el mindenki Apponyi érveinek kristálytiszta igazságát, a gyakur latban a nagy eszmék nem tudtak érvényesülni. Minden szónoki sikere válójában pyrrhusi győzelem volt. Apponyi optimizmusa azonban még ilyen tanulságok után sem veszítette el a hitet. Ö végig bízott abban, hogy egyszer csak felülkerekedik a józanság és a népszövetségi eszme, amely annyira hozzáillett az ő ideálizmuső.hoz, felül fog kerekedni és ki fogja korrigálni a háborús lázban elkövetett nagy hibákat. Ezért ment legutóbb is Genf be, ezért tette kockára törékeny egészségét, patria'ka korban, a kilencvenedik év küszöbén. Érezte, tudta, hogy sietnie kell, már nem sok ideig verekedhetek a nagy emberi igazságokért... A veszteség igazán pótolhatatlan. De nemcsak a magyarság vesztesége, hanem egész Európáé, az egész világé, amely a legtisztábblelkü embert, a mai kor egyik legnagyobb elméjét, legnagyobb szónokit gyászolja Apponyi Albertben, a korszak legnagyobb magyarjában. Az utolsó genfi csata tragikus vége Apponyi Albert gróf pár nappal ezelőtt utazott Genf be, hogy mint a magyar delegáció vezetője, képviselje a magyar álláspontot a Népszövetség ülésén. A nyolcvanhatéves államférfiu részéről óriási áldozat volt ez a genfi ut, az ő korában és fizikumával életveszélyesnek mondható vállalkozás. IJgylátszik, a hosz- szu utazás erősen kimerítette, mert már megérkezése után rosszullétrol panaszkodott. Még meg sem kezdhette genfi működését, máris ágynak esett és vasárnap már olyan hirek érkeztek Budapestre, hogy komolyan tartani lehet a katasztrófától. Abban a pillanatban, amint az influenzás jellegű bülés tüdőgyulladássá súlyosbodott, orvosai a legkomolyabb aggodalom hangján nyilatkoztak Állapotáról. Ánponyi közérzete vasárnap még elég jó volt és frissen beszélgetett el az ápoló személyzettel, tegnap pedig fiává1 Apponyi Györggyel is, aki a betegség hírére repülőgépen utazott Genfbe és leányával, Apponyi Máriával. Hétfőn már lemondtak állapotáról. A vasárnapról hétfőre virradó éjszakát a beteg nyugtalanul töltőbe s ő maga volt az, aki hétfőn napot kért hogy felvehesse az utolsó kenetét. A délutáni órákban a heîvzA nem javult ugyan, de látszólag nem is rosszabbodott Orvosai szerint a, tik', 'gyulladásos góc nem oldódott, de némi halvány reménységet nyújtott az a körülmény, hogy szíve erősen tartóttá magát és a szívműködés meglepően jó volt, Ettől kezdve lassú iramban ugyan, de a nagybeteg állapotának folytonos gyengülését konstatáltákBeái! a krízis. A kedd reggel megtartott orvosi konzílium igen szomorú eredményt konstatált. Az orvosok kimondták a szentenciát, hogy a nagybeteg Apponyi menthetetlen. Betegágyát aggódó és ^sújtott családtagjai vették körül, akik a beteg minden mozdulatát figyelték. Az orvosi tudomány azonban még akkor sem hagvott fel a harccal. Egyik receptet a másik után küldözték a gyógyszertárba és oxigén-belélegzésekkel igyekeztek a szívműködést fenntartani. Apponyi csodálatos fizikumát bizonyítja, hogy még ma délelőtt is eszméleténél volt. Délelőtt még mosolyogva fogadta az orvosokat és kezet fogott velük. Kérdéseikre halk hangon azt a választ adta, hogy nem érzi jól magát, bár fájdalmat nem érezApponyiné megkérdezte az újabb orvosi konzílium után a kezel3orvosokat, van-e remény, mire azt a választ kapta, minden attól függ, mennyire birja a szív a nagy megpróbáltatást. Á délelőtt folyamán még teát és tejet kért Apponyi és fel is olvastatott magának a reggeli lapokból. Délben Apponyi felvette a halotti szentségeket és utána elszunyodott. A balál. Délután két órakor Ducret dr., Apponyi egyik kezelőorvosa, lemondóan jelente tte ki: — A vég már nem várathat soká magára. Délután három órakor elveszítette eszméletét és tüdejéből hörgésszerű hangok törtek fel. Többó eszméletét vissza sem nyerte és az aggónia négy óra busz perckor ért véget: Apponyi Albert gróf csendesen a halálba szenderült. (Folytatása a hatodik oldalon.)
