Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1933-02-07 / 30. szám
ii KUETlUjSXG XVT. ÉVF. 80. SZÁM. S magyar ügyvédek és a magyar kötelesség Megszólal Gyárfás Elemér dr. és az aposztrofált poliiikus- ügyvédek nehéz szerepét és álláspontját rendkívül érdekes szemszögből világítja meg „Vannak kötelességei a magyar ügyvédeknek is, de vannak kötelességei a közönségnek is az ügyvédekkel szemben V* Széles körökben keltettek nagy érdeklődést azok a cikkek, amelyekben a kálmándi magyarok megnyert pőréiből kifolyóan megtámadott magyar ügyvédek védelmére keltünk. A dologban most a legilletékesebb fél szólal meg: Gyárfás Elemér dr. szenátor, aki egyben az erdélyi magyar ügyvédségnek kiváló képviselője. Nyi- latkozota, amelyet az alábbiakban teljes terjedelmében köztiünk, sok tekintet-bein a szenzáció erejével hat, mert olyan szempontokra világit rá, amelyek a nagyközönség előtt eddig merőben ismeretlenek voltak: Úgy érzem, hogy nekem is volna valamelyes mondanivalóm abban a vitában, mely a magyar ügyvédek és különösen az ügyvédpolitikusok kötelességeire és szerepére vonatkozólag az Ellenzék és a Keleti Újság között lefolyt. Eletsorsom változatos fordulatai között mindenkor büszke voltam ügyvédi képzettségemre s mindig egyik legnemesebb hivatásnak tartottam gondolkozni, beszélni, írni és cselekedni fogyatékosabb tudásu és kisebb felkészültségű embertársunk helyett és érdekében. Az ügyvédi hivatás fontosságának és előkelőségének ez a tudata lobbant föl bennem, mikor legutóbb talán kissé keményen szóltam rá együk kartársamra, ki — ügyvéd létére, de ennek elhallgatásával — országos társadalmi és gazdasági akciót kezdeményezett azzal a nyilt bejeiért őssel, hogy népszerűtlen ügyvédek helyett csak mérnökök juthatnak abban vezetöszerep- hez. Kétségtelen, hogy vannak hibás emberek az ügyvédek között. De találunk ilyeneket a kéményseprők, a csizmadiák, az újságírók s a mérnökök között is. Magyar ügyvédnek lenni azonban tisztesség volt a múltban s tisztesség kell, hogy legyen a jövőben, annál inkább, mert felnövekvő Ifjúságunk legkiválóbbjai elsősorban ezen a pályán nevelődhetnek népünk vezetőivé. Hiszen ma a kisebbségi politika túlnyomóan jogvédelem s ki volna erre hivatottabb, mint az, aki erre hivatásszerűen felkészült s rendszeresen tanulta az emberek együttélésének s egymáshoz való viszonyának törvényeit. Fontos közérdek tehát, hogy minél melegebb és szorosabb legyen a viszony magyar tömegeink s az őket képviselni és védeni hivatott magyar ügyvédek között. Ezért fontos közérdek az is, hogy eloszlassuk a legutóbbi vitában felbukkant, de rég lappangó nézetei téréseket a magyar ügyvédek szerepéről és kötelességeiről. Egyetlen magyar Képviselő-ügyvéd vagyok, sőt a legutóbbi időkig az egyetlen magyar ügyvéd voltam, aki be vagyok jegyezve a Semmitöszék lajstromába s jogosult vagyok feleket e legfelsőbb biró3ág előtt is képviselni. Nagy buzgalommal és odaadással, foglalkozom e képviselettel, nemcsak azért, mert ráutalnak a családfenntartó gondok, de azért is, hogy a magyar ügyvédi tudásnak és felkészültségnek a változott viszonyok Kozott is becsületet szerezzek. E gyakorlatom során szerzett tapasztalataimból felemlítek néhányat, melyek talán uj megvilágításba helyezik a kérdést. Hányszor kellett fölötte vegyes érzelmekkel látnom, hogy amíg nekem a legszorgalmasabb elötanul- mânyozâs és felkészülés mellett is legjobb esetben az ügyvédi tarifa szerinti szerény honoráriumra és kiadásaim megtérítésére lehetett kilátásom, addig a hozzám legközelebb álló erkölcsi testületek, előkelő magyar intézetek, föurak és sok-sok személyes jó barátom, milyen bőkezűséggel, tízezrekkel, sőt százezrekkel honoráltak idegen ügyvédeket és veszítették el igen gyakran ügyeiket ezeknek kezén. Közönségünk nem bízik a magyar ügyvédben, vagy legalább is nem bizik abban, hogy a magyar ügyvéd tudása és szorgalma egymagában biztosíthatná a sikert. Ebben nagy része volt az agrárreíorm-eljárás- nak is, ahol tényleg a politikai befolyás érvényesült s amelynek rendén román ügyvédek és fölhajtóik súlyos mllllökat szereztek a végvonaglással küzdő' magyar birtokosoktól. Azóta azonban sok minden megváltozott s bíróságaink é3 főként a felsőbb bíróságok objektivitása messze fölötte áll az agrár-bizottságokénak. Mindez azonban még nem ment át a köztudatba s a jogkereső közönség elsősorban összeköttetéseket s nem tudást és felkészültséget keres az ügyvédben. Nemrég Irt nekem egyik ügyvéd barátom egy özvegyasz- szony ügyében, kit már-már kiforgattak 200 hold birtokából. A pór másodfokon is elveszett s hozzám azért fordultak, hogy szerezzek kapcsolatot a referens-biró- hoz a szegény asszonynak, aki hajlandó lett volna végső szorultságában százezer lejt is áldozni a sikerért. Megválaszoltam, hogy én ilyen kapcsolatokat nem ismerek, de ha csak tudásra és becsületes ügyvédi munkára van szükségük, a tarifa szerinti díjazással szívesen leszek segítségükre. Nehezen leplezett aggodal- maskodassal rám bizták az ügyet s mikor a pert a fcSemmitoszeknel teljesen megnyertük, ügyvéd-barátom maga Is alig akarta elhinni, hogy becsületes utón is igazukhoz juthattak, holott székely-özvegy állott szemben regat* románokkal. Pedig az esetek túlnyomó többségében túlbecsüli a közönség az ügyvéd politikai es egyéb összeköttetéseinek súlyát s lebecsüli a szaktudást és munkát, főként pedig nehezen latja be ügyének objektiv erősségeit és gyöngéit. Egy másik peremben magyarok állottak magyarokkal szemben. Az ellenfelek már a két alsófokon pernyertesek voltak, noha maguk is érezték, hogy a javukra szóló táblai Ítélet megalapozása gyönge. Ai Semmítöszékhez két ügyvéddel vonultak fel. Egy tekintélyes erdélyi kormánypárti képviselővel s egy bukaresti ügyvéddel, aki rövid nenany nete ugyanannak a tanácsnak volt elnöke, hol az ügy eldöntésre került s azóta nyugalomba vonulva, egyik legkeresettebb sem- mitöszéki ügyvéd lett. A kettős előkelő képviselet azonban nem mentette meg őket a pervesztéstől. Folytathatnám az esetek felsorolását, de talán ennyi is elég annak dokumentálására, hogy a szerény igényű magyar ügyvéd ma sem Inferiorisabb s a felnövekvő uj nemzedék annál inkább teljesen fel lesz készülve arra, hogy minden magyar ember, intézmény és testület nyugodtan rábízhassa jogi képviseletét. S itt erkezem el Sientimrel Jenő barátom ama kifogásához, hogy a politikus-ügyvédeknek a magyarságot érdeklő ügyeket nemcsak a parlamentben és nép- gyüléseken, hanem birói fórumok előtt is képviselni kellene és nemcsak felkérésre, de önként, szolgálata», díjtalan felajánlásával is. Ami elsősorban a nem vagyoni érdekű, közügyek díjtalan képviseletét illett, alig hiszem, hogy bármely! kunk ellen jogos panaszok merültek volna föl. Szám talan esetet tudok, melyekben Kolozsvárt Bartha lg _ (Kolozsvár, február 6.) Vasárnap délután o orakor tartotta Erdély polgári magyar társadalmának vezötő társasköre, a* Kolozsvári Nemzet^ Kaszinó évi rendes közgyűlését a szokottnál is nagyobb érdeklődés mellett, amennyiben a Bánffy-palotában lévő helyiségek egészein megteltek Kolozsvár értelmiségének szime-javá- val. Dr. Jelen Gyula elnök lendületes beszéddel nyitotta meg a közgyűlést, rámutatváín arra a nem könnyű föladatra, mely szerint manapság egy kisebbségi egyesület és igy tehát egy Ka- szisá fenntartása is mekkora góbiddal jár a megnehezült gazdasági viszonyok között, miért is fölkérte a tagokat, hogy áldozatkész szeretettel támogassák a Kaszinó vezetőségét a köz érdekében kifejtett munkájában. Az éljenzéssel fogadott elínöki megnyitó után dr. Ehrlich István titkári jelentését, majd r- beérkezett leltári, könyvtári és számvizsgálóbizottsági, továbbá a pénztári és költségvetési jelentéseket fogadták el. Ezekután került sor Merza Gyula vál. tag indítványára, melynek tartalmas indokolása nac és Féterfíy Jenő barátaim, Bukarestben pedig a méltánytalanul annyit rágalmazott Wilier József képviselőtársam még bélyegköltségeikre sem reflektáltak s önzetlenül vittek sikerre magyar ügyeket. Közönségünk észjárása azonban itt is egészen különös. Egyik hozzám legközelebb álló erkölcsi testület Bukarestben egy kilátástalan pert indított, pusztán jogfenntartás céljából, hogy az ügyet elhúzza, mig az politikai intervencióval megoldást nyerhet. Eveken át Képviseltem az ügyet, jártam negyedévenként különböző ürügyek alatt elnapolt tárgyalásokra, melyek mind egyike bélyegben s kocsiköltségben 100—200 lejt jelentett nekem. Soha senki sem kérdezte, hogy vájjon nem volt-e valami költségem. Egyik tárgyalás éppen a képviselőválasztás idejére esett s Így , kénytelen voltam a megbízást visszaadni. Megbíztak egy bukaresti román ügyvédet, — aki akkor lett gyorstalpaló rendszerrel lúgos! rajztanárból jogtudós. Ez rövid félév alatt elveszítette a pert két fórumon, felszámított 300.000 lejt s alig sikerült vele 180.000 lejben kiegyezni. Azt már kitudták fizetni. Szívesen rendelkezésre állunk tehát díjtalanul is, ha ez indokolt, de itt is egy kis belátással kell lennie a közönségnek éppen a legelfogultabb és leghajszoltabb embereink iránt. Cinként azonban nem, hanem csak felkérésre s Itt nincs igaza Szentimrei- Jenő barátomnak, akit megtéveszt az a regáti szokás, hogy egy-egy feltűnőbb ügyben a védők egész sorozata vonul föl. Ebbe a rendszerbe ml még eddig nem tudtunk beilleszkedni. Ml úgy érezzük, hogy az ügyvédi működés — épp úgy, mint az orvosé, vagy gyóntató papé — elsősorban bizalmi kérdés s a bizalmat kierőszakolni, arra feltolakodni nem volc eddig a magyar ügyvédi kar tradícióiban szokásos. De még na közkeletűvé válnék is, hogy fontosabb ügyekben ónként jelentkezzenek a képviseletre az ügyvédek, a mi speciális helyzetünkben erre akkor Is csak úgy vállalkozhatnánk, ha előbb megváltoznék közönségünk észjárása és tévhite a magyar ügyvédek szerepe, befolyása és működésűk sikerességét illetően. Amikor még csak nemrégiben éppen velem történt meg. hogy egyik igen előkelő, tisztán magyar társadalmi intézmény sokmilliós vagyoni perében elvégeztették velem ingyen az úgynevezett hordár-munkát, az iktatószámok kikeresését, tárgyalás kitűzését stb, ellenben a képviseletet — a rokonszenvesebb beállítás érdekében — igen-igen magas és előre fizetett honorárium ellenében egyik híresebb bukaresti ügyvédre bizták, aki a :őrt szerencsésen el is veszítette. — Amig a közönség jelentős része s köztük még közintézményeink s erkölcsi testületeink is a magyar ügyvédben kompromittáló, i'agy legalább is ellenszenvet keltő tenertételt látnak, — addig becsületes munkánk és szaktudásunk önérzete nem engedheti meg a kívánt önkéntes felkinálkozást. Vannak kötelességei a magyar ügyvédeknek, de vannak kötelességei a magyar közönségnek is a magyar ügyvedekkel szemben. alapján a közgyűlés egyhaingulag elhatározta, hogy a Kaszinó közel 40 éves múltjára való te- hintettél össze fonja gyűjteni a Kaszinó történeti adatait, hogy alkalmas időben megirathassa és kinyomathassa a Kolozsvári Nemzeti Kaszinó történetét, melynek társadalmi szerepét és kul- turhivatását művelődéstörténeti szempontból is kívánatos volna megörökíteni. A közgyűlés kiküldvén a szokott ellenőrző-bizottságokat., a szokásos tisztujitáissaíl végződött, mely elnök felkérésére Merza Gyulának, a Kaszinó legrégibb tagját)alt a korelnöklete alatt ment végbe, újra megválasztva az eddigi tisztikart a titkár és az űr vész állásaiban történt változások kivételével. A szavazás eredménye a következő volt: elnök dr. Jelen Gyula, alelnökök: dr. Ferencs József, dr. óváry Elemér, titkár Szálát/ József, i «mzgató dr. Kopár Gerő, pénztáros dr. Novák István, gazda Gyalul Sándor, ügyész dr. Ehrlich Tstváln, könyvtáros Kovács Kálmán, továbbá a kisorsolt választmányi tagokat is újonnan megválasztották. Kolozsvári mozgóé színházak műsoras CORSO Előadások 3, 5, 7 és9-kor DACIA (Színkör) Előadások 3, 5. 7 és 9-kor EDISON Előadások 3, 6 és 9-kor ROYAL Előadások 3. S, 7. 9 és ll-lcor Kedd A kémszervezet titkai. Izgalmas kémdráma Constánce Bennet és Eric von Stroheim. Az aranypök és Ollmplássfilm. Edgar Wallace izgalmas regé- • nye. Edmund Love és Lois Moran. Éslos-ange- lesi olimpiasz filmje ; háromnegyedóra sportrekord! Viktória és huszárja, Főszerepben: Ivan Petrovich Verebes Ernő. Düsseldorfi gyilkos. Rendkívül izgalmas németül beszélő dráma. Rendezte Fritz Lang. Ma Három Ifjú szív. Világsláger operett. Lilian Harvey, Willy Fritsch és Willy Forst. Negyvenéves a kolozsvári Kaszinó A vasárnapi tisztújító közgyűlésen a kaszinó történetének megírását határozták el o BÁ UDIVATSZINEKRE OLCSÓN FEST, TISZTIT CZINK o I
