Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1933-02-03 / 27. szám
KtienUjsXG sa XVI. ÉVF. 27. SZÁM. Az uj iskolatörvényeket a magánoktatás szakértőinek meghallgatása nélkül készítik elő (Kolozsvár, február 2.) Köztudomású hogy, a népiskolai törvények módosításának munkálatai folyamatban vannak. A módosító javaslatok egyelőre a pedagógiai reszorton mennek keresztül, hogy a leendő törvényjavaslatok az elmúlt évek tapasztalatain nyugvó nemzetnevelési és az általános pedagógiai újabb vívmányok szemmel tartásával öleljék fel mindazokat a kívánalmakat, amelyek hatásaiban biztosabb, céltudatosabb foglalatját adják annak a munkának, amely aztán a politika üstjében kifőzve, feltaláltassák népoktatásunk munkásainak asztalára. A kisebbségi oktatókat, nevelőket ezek az előmunkálatok közelebbről érdeklik s jogosan kifogásolják, hogy az ilyen nagy horderejű javaslat előkészítő _ munkálataihoz a kormány nem hiv be 1—2 kisebbségi pedagógust is. Tapasztalataink nekünk is vannak s éppen nemzetnevelői szempontból a mi tapasztalataink meghallgatása is kívánatos volna. S éppen a munkálatok e fokán, a pedagógiai kérdések különböző szemszögből való megítélése rendjén lehetne alkalmunk élő, de egyben sajnálatos valóságként felmutatnunk azokat A gyors románositást célzó javaslatok be- hizelgőleg hatottak ennek előtte a legtöbb román politikusra s igy azok minden különösebb nehézség nélkül törvényerőre emelkedtek. De a végrehajtásnál az eredmény mutatta meg, hogy sok intézkedése a kisebbségi nevelésügynek áthidalhatatlan nehézséget támasztott s ezzel közvetve az egész nevelésügy fejlődését nehezítette. Örömmel állapítjuk meg, hogy e tarthatatlanságokat, oktatás- és nevelésbeli leküzdhetetlen nehézségeket az állami kormányhatóság ellenőrző közegei is észrevették. S ha megálla- pitásaik — érthető okból nem is nyertek kifejezést hangosabb formában, csendes megjegyzéseik, vagy éppen hallgatásuk árulta el, hogy sajnálkoznak felettünk az emberit felülmúló és mégis sziszifuszinak mondható erődködé- sünkért. Bizonyára megérezték,_ hogy a politika egymagában nem képes megfejteni azt a nagy neveléstani problémát, amit a nemzeti neveles fogalma rejt magában; megérezték, hogy ez a nagy kérdés nem lehet a mindenkori kormányok játéklabdája s az iskolában ennek legkevésbé van helye._ Abból a körülményből, hogy ma pedagógusokból összeválogatott bizottságok kezebe tettek a módosító javaslatok beható megtárgyalását s igy azoknak elsősorban neveléstudományi ala- pon való átvizsgálása lehetővé vált, —- kora!tekintő alkotni akarásra következtetünk. De mety tisztelettel és őszinte nyíltsággal fejezzük ki elégedetlenségünket azért, amiért e bizottságokba kisebbségi pedagógusokat nem hívott be o közoktatásügyi kormány. Egyúttal kérjük az ügy fontossága érdekében, hogy e mulasztás _ lett légyen az véletlen vagy szándékos — mielőbb reparáltassék. Csak itt es_ csak így juttathatjuk kifejezésre tapasztalatainkat, jogos kívánságainkat, Csak igy válhatnak az összes összetevő erők egységes és egesaseges tényé- tóivé a kultúrád. L6rllKll Ferenc, ref. iskola-igazgató. Lovagias affér-sorozat a pesti vadászlap csípős megjegyzése miatt Milyen címen tanadta meg az elégtételt a budapesti szerkesztő ? Két előkelő vásárhelyi magyar ur, aki kioktatja az antiszemita vadasz-irót a ferdeségeket, vagy éppen megvalósíthatatlan követelményeket, amelyekkel a ma érvényben levő iskolai törvényeinkben nem egy helyen találkozunk s amelyek miatt éppen a román nemzetnevelői szemüvegen keresztül vizsgált munkánk szenvedett csorbát. Később nekünk befolyásunk úgy sem lehel a javaslatok sorsára: a későbbi megvitatások a politikusok dolga, gondja, akik a maguk szempontjából fogják bonckés alá venni és elfogadni vagy elvetni, esetleg a politika érdeke szerint módosítani azt, amit a neveléstudomány elébük ad. A neveléstudomány és politika két ellentétesnek látszó és mégis együttmunkáló erő. Bármennyire összeférhetetlenek, mégis megállapíthatjuk, hogy a politikának legkiválóbb eszköze minden időben a neveléstudomány volt. Ezt mutatja a történelem. Valahányszor a politika parancsolta a nevelést, mindig a nem ki- vánt hatás jelei mutatkoztak. A nagy Bismark pózeni politikája, ahol ez diktált a nevelésnek, — céljának éppen ellenkezőjét érte el. Mert az a lengyel nevelő, nevető volt s teljesítette lelkének szuggesztiv parancsát. (Marosvásárhely, február 2.) Marosvásárhely magyar társadalmát hetek óta foglalkoztatják azok a sorozatos lovagias afférok, amelyek az ottani társaságok egyik rokonszenves tagja, — aki különben gyógyszerész — egy szintén marosvásárhelyi gyógyszerész kollégája, továbbá egy magyarországi vadászlap két szerkesztője között indultak meg és még ma sem értek be- Jejezést. Meg kell jegyeznünk, hogy a lovagias ügy marosvásárhelyi hőse zsidó származású ugyan, azonban már évekkel ezelőtt áttért a római katholikus vallásra, lelkes tagja a Magyar Pártnak és a magyar társadalom minden mozgalmából kiveszi a részét. Ez az ur „Puccol" néven feltatáit egy szert, amely a vadászfegyver csövét megóvja a rozsdától. Nemrégiben kezébe került a Budapesten megjelenő „Magyar Vadász-TTjság" januári száma, amelyben a lap marosvásárhelyi tudósítójának, Sztankovszky Józsefnek a tollából cikk jelent meg, amely a csőrozsdával foglalkozik s amely megemlíti a „Fuccol“-t is. Ezzel kapcsolatban pedig a következőket Írja: „Héber feltalálója szerint a legrozsdásabb csövet is tükörré varázsolja“. A szerkesztő csillag alatt a következő megjegyzést fűzte a tudósitó soraihoz: „így széditi a héber a hiszékeny magyart, szappany-spirituszával”. A gyógyszerészt rendkívül felháborították a tudó— sitónak és a vadászlap szerkesztőjének csipös meg- jegyzései, amelyek annál jobban bántották, mert hiszen teljes lélekkel magyarnak vallja magát s ennek magára nézve minden tekintetben le is vonta a konzekvenciáit. Gondolkozott rajta, hogyan szerezzen magának elégtételt s végre úgy döntött, hogy megkérte két barátják, dr. Kabdebó Kálmán főorvost, és Havid János gyógyszerészt, hogy azonnal kérjenek lovagias elégtételt Sztankovszky Józseftől s hasonlóképpen szólit- sák fel elégtételadásra Takách Gyulát, a Magyar Vadász-Újság főszerkesztőjét. Az elégtételt kérő levélre csakhamar megérkezett a válasz, amelyben Takách kijelenti, hogy a lapnak főszerkesztője, nem pedig fele- lösszerkesztője, egyebekben azonban a sértést megismétli! A gyógyszerész segédei erre ugyancsak levélben, a felelösszerkesztőt, Takách Gézát provokáltatták, aki azzal tagadta meg az elégtételadást, hogy igaz, hogy a kifogásolt megjegyzés tőle származik, de neki az az álláspontja, hogy ő zsidónak legfeljebb csak fegyveres elégtételt hajlandó adni, de semmi esetre sem ad lovaglás elégtételt. Nagyon érdekes az a lévél, amelyet dr. Kabdebó Kálmán és Dávid János intéztek a Vadász Újság szerkesztőjéhez, amelyben a következőket mondják: „Megbízónk, aki egyben barátunk is, az itteni magyar társadalomnak egy igen értékes, kedves tagja. Az erdélyi magyar kisebbség jogaiért küzdő Magyar Pártnak kezdettől fogva leglelkesebb katonája. Minden tekintetben kifogástalan úriember. Függetlenül attól, hogy magyarsága minden tekintetben példátadó, mi a magunk részéről a levelébe elfoglalt álláspontot azokkal szemben sem tudjuk elfogadni, akik esetleg nem vallják magyar nemzetiségüeknek magukat, miután ránk nézve a lovagias elégtételadás és vétel tekintetében csak egyetlen szempont az Irányadó: hogy az Illető kifogástalan úriember, vagy sem. Ez az álláspontunk nem elszigetelt, hanem az erdélyi úri magyar társadalom egyetemes állásfoglalása.“ Mivel azonban a Vadász Újság szerkesztőjének a két Takáchnak véleményén ez a levél sem változtatott és mivel a marosvásárhelyi gyógyszerész segédei visz- szautasitották a fegyveres, de nem lovagias elégtétel- adás propozicióját, az ügy lebonyolítása egyelőre megakadt. A sértett fél azonban nem hajlandó a dolgot annyiba hagyni és elhatározta, hogy az elégtételadást megtagadd vadászlap-szerkesztő felettes katonai hatóságához fordul. Ami egyébként az afféroknak marosvásárhelyi fejezetét illeti, miután kiderült, hogy a kérdéses megjegyzést nem Sztankovszky, hanem a szerkesztő szúrta be a cikkbe, ezt a lovagias ügyet békésen, jegyzőkönyvileg intézték el. MOZI Az Aranypók és az Olimpiász film. Péntektől kezdve szokatlanul gazdag műsor fut a Szin- kör-Mozgóban. Az első film a legújabb németül beszélő Paramount-zsurnal. Ezt követi Edgar Wallace világhírű regényének, az Aranypóknak filmje Edmunde Lowe-al és Lois Moran-na.1. Végül az 1932-es los-angelesi Olimpiász közel ezerméteres filmjét vetítik, amely az olimpiász legkimagaslóbb eseményeit kitűnő felvételekben örökitette meg. A Színkör-Mozgóban a jövő héten jön a szezon egyik legnagyobb sikerű operettje, a Nem kérdem, ki vagy? A Nem kérdem. ki vagy rendezője: Bolváry. zenéjét szerezte: Robert Stolz, főszereplői: Liane Haid és Gustav Fröhlich. A könnyen kezelhető, praktikus összeállítású vasúti útmutató ára 45 lej és kapható az ország- összes könyv- és ujság- árusitó helyein és menetjegyirodáiban. MEGJELENTA HERMES vasúti menetrendkSnyo lEgi]bbt (XXimi-Qi) ttü Misi! Érvényes 193S. évi január hő 20-tól! Tartalmazza a C. F. R. össses vasútvonalainak uj téli menetrendjeit a mai napig történt összes változások figyelembe vételével! Telíts! Tökéletes! Pontes! \
