Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1933-02-26 / 47. szám
B KeietíUjsjoí XVI. ÉVF. 47. SZÁM. A székelyföldi bíróságok megszüntetése ellen emelt szót Sándor József A szenátusban mégis megszavaztatták a csikmegyei járásbíróságok leépítését (Bukarest,, február 25.) Napirend változtatással péntekéin került tárgyalásra a szenátusban a bíróságok szervezéséről szóló törvényjavaslat, mely minket; magyarokat különösen érdekel. Potárca előadó után az egyetlen felszólaló Sándor József szenátor volt, aki többek között a következőket mondotta: — A jelen törvényjavaslat megszüntet öt birói helyet öt vármegyében; egy-egy bírósági helyet tizenegy megyében; két-két helyet négy bíróságnál és hármat egy megyében; megszüntet tizennégy járásbiróságot tizenhárom megyében; másfelől azonban öt osztályt és hat vizsgálóbírói széket, összesen tizenegy helyet létesít hét vármegyében; újonnan állít fel két bíróságot két vármegyében; elhelyezi a székhelyet öt megyében és megváltoztatja az elnevezéseket két megyében. Látszik e statisztikából, hogy nemcsak az általános pénzügyi helyzetről van szó, amint ezt a javaslat megokolása mondja, de vannak megyék, vagy helységek, amelyek favorizálva vannak, ellenben mások, melyek lefokoztatnak, vagy meg- kisebbittetnek. — E lépések megokolásául egyes állomások állítólagos kisebb, vagy nagyobb aktivitása emlitteiik. Vannak vármegyék, amelyek nyernek és mások, amelyek _ veszítenek, nem véve számba más indokokat is, mint amilyenek a helyrajzi fekvés, a hegyrendszer, a vízválasztók, a hely emporiális jellegé stb. És a földész gazdának nincs automobilja, sem pedig repülőgépe. Ezek közt a helyek közt szembeszökő Csikvármegyének sorsa, ahol egyetlen megyében megszüntetnek egy bírósági helyet és leépítenek két járásbíróságot, úgymint Csikszentmártonban és Tölgyesen. Ezek közül különösen meglepő a szentmártoni (Kolozsvár, február 25.) Olyan kérdésről lesz itt szó, amit- egy hivatalos intervju keretében alig lehetne megbeszélni. Más az intervju és más a közvetlen beszélgetés. A Főtéren találkoztam egy liberális vezetőemberrel, aki felé nyomban ezt a kérdést irányítottam: — Mondja meg őszintén, miiért vesz részt az ó-liberális párt abban a politikai blokkban, amelynek a vezérszólamát Cuza kolozsvári hivei fújják? Akik közismertek kisebbségellenes magatartásukról és különösek antiszemita vellei- tásukról? — A kérdés elismerem, indokolt. És mi mégis azt hirdetjük, azt valljuk, hogy nem vagyunk kisebbségellenesck, nem vagyunk antiszemiták, a városházán is együtt akarunk dolgain a kisebbségekkel. Nem kell olyan komolyan vermi azt a politikai tákolmányt, amellyel a blokkistáfeka! és a cuzistákkal pillanatnyilag összekötöttük sorsnnkat. Hogy ez mennyire nem komoly, annak a bizonyítására elegendőnek találom rámutatni arra, hogy a liberális párt a blokk listáján bem jelölt komoly elemeket. Vezetőpollitikusaink nem vállalták a jelölést. Nem vállalták elsősorban azért, mert nem azonosítják magukat a blokk politikájával és nem akarják exponálni magukat. a kisebbségekkel szemben s külöinösen irtóznak attól, hogy az antiszemitizmus vádja elé kerüljenek. — Ismételten hangsúlyoznom kell, — vette át újból a szót—, hogy az egész blokkot nem tartjuk másnak, mint -politikai tákolmánynak, amelyet csak az alkalomszerüség kovácsait össze s a blokkban való részvétel, korántsem jelenti azt, mintha a liberális párt azonosítaná magát a cuzistákkal. Őszinte leszek: nekünk nem lokális, hanem országos politikai szempontból volt szükségünk a román blokkban való részvételre. Mit gondol öfa és mit gondolnak a kisebbségek állomás törlése, mely a Csíkszeredái és kászoni iárások között fekszik, melyek közül az utóbbinak nincs járásbírósága és igy a kászoni köz- igazgatási járásból lakosok kénytelenek lesznek 80—100 kilométer utat tenni a csikszeredai járásbírósághoz. És éppen a kászoni járás alsó felében fekszik a hires és látogatott, modern és civilizált tusnádi fürdő. — Az összes, e javaslatban felsorolt megyék közül miért ütötték le elsősorban és főleg ezt a szegény megyét — melyet a tizenöt év alatt úgy elszegényítettek — a legmostohábban? Ennek magyarázásához engedjék meg, hogy felhozzam azt a hasonlatot, melyet egy osztrák generális követett el a világháborúban, midőn a legborzasztóbb és a legnagyobb veszteségekkel járó rohamokra mindig a magyar ós székely alakulatokat küldötte, nem abból a szempontból amint Petőfi irta, hogy a székely és a magyar úgy megy a halálba, mint a vőlegény a nászra, énekelve és virágokkal a katonasipkája mögött. De azt mondta a nevezett tábornok uir: „Előre a magyarokkal és a székelyekkel, hiszen ők u^vis csak magyarok és székelyek!“ — A javaslat kísérletéből is ilyen mentalitás tűnik ki, lehet hogy a miniszter urnái csak tudatalatti, de azért a Magyar Párt nevében nem fogadhatom el ezt a törvényjavaslatot, mely annyira hátrányos és káros reánk magyarokra és székelyekre nézve! A beszédnek láváit zárórésze nagy megrökönyödést keltett az egész szenátusban úgy, hogy az előadó csak a magyar nemzetiségi kérdés lekicsinylésével próbálta a javaslatot igazolni, tüntetve mutatva rá, hogy a régi királyságban mily nagy ügyfogalmu bíróságok vannak, mig ez a csikszentmártonira nem mondható. vállalhattuk volna-e az önálló lista kockázatát csúfos kudarc nélkül? — Nem. De miért volt szüksége arra a kolozsvári liberális pártnak, hogy a községi választásoknál jelöljön? Nem sokkal nagyobb blamázs egy komoly párt részére, ha részt vesz egy — amint ön kifejezi magát — „politikai tákolmányában, exponálja magát a kisebbségekkel szemben és vállalkozása mégis esufos politikai kudarcba fog fulladni?! — Erre nem gondoltunk. Midőn a blokkal megkötöttük a választási megállapodást, akkor még nem tudtuk, hogy a blokk kettészakad és csak egyetlen politikai elv lebegett szeműink előtt... Kérdő arccal fordultam feléje és egy kissé habozva, de mégis kivágta a nagy adout: — Mi még az ördöggel is cimborálunk, esakkogy a mai kormányrezsimnek borsot törjünk az orra alá. Nem akarják önök megérteni, hogy mi a cuzistákkal csak azért kötünk választási kartellt, mert ez is hozzátartozik kormánybuktató akcióinkhoz... — Szóval önök a kisebbségi érdekeket teszik tönkre, vállalják az antiszemitizmus következményeit, csakhogy a kormánynak az orra alá borsot törjenek. Nem gondolják, hogy önöl olyanok, mint a sanda mészáros, aki a kisebbségeket üti és a kormányt akarja megbuktatni? Nem volna okosabb, hogyha a liberális párt vezetői európai horizontról néznék a kisebbségi politikát és éppen azzal ütnének a mai kormá- nvc!a, hogy a kisebbségekkel szemben megértőbb és becsületesebb politikát követnének? — Ez egy más szempont, melyre ezúttal nem gondoltunk. — Mi azonban csakis erre gondolu/nk. Az itt élő kisebbségek és elsősorban a magyarság nem foa feledni. Erről beszéltünk a liberális vezetőemberrel a Főtéren, saroktól sarokig. (—s.) A régi bálkirálynfejfc ravatalánál Amióta a női tetszvágy és hiúság a társa* érintkezés leghatásosabb színhelyén, a bálban kereste és találta meg az érvényesülés középpontját, azóta az öltözködés művészete is a mulatságok parkettjén érte el a tetőpontot. A szabadságharc utáni köntös moll vagy per- kál szövete époly kecsessé és ingerlővé tudta tenni a női termetet, mint a még azelőtti házi szőttes, mely a házi fonó-szövő ipar igénytelen terméke volt. Ma persze a selyem jegyében folyik a flört. A 60-as évek végén vagy a 70-esek elején egyszer csak lázba hozták a kolozsvári bálozó közönség szépeit azok az uj fátyolszövetek, amelyek a főtéri divatkereskedések kirakataiban váratlanul megjelentek. Ezek a szivárvány minden világos és sötét színében tündöklő, leheletszerüen átlátszó szövetek részint simán, részint beléjük préselt arany, ezüst vagy színes mintákkal telehintve csábítóan kecsegtették a báltermek tündéreit. Az üzletek egyszerre megteltek a kiváncsi hölgyek csoportjaival, hallgatva a kereskedők diadalmas előadásait egy eddig ismeretlen divatcikkről, amelyet a Párisban trónoló divat királynője, Madame La Mode jókedvében: tárlatán- nak nevezett el. Nem ok nélkül hasonlít ez a szó hangtanilag is a sarlatán kifejezéshez, mert bizony a szemfényvesztés, a kápráztatás, a porhintós terén ez a báli szövet a sarlatánéria csúcspontjára ragadta az érdekelt feleket, de leginkább a tarlatán-gyá- rosokat. A szabómesterek pedig professzori leereszkedéssel magyarázták, hogy a puha fátyolszerű tarlatán-ruha alá egy keményített orgántin szoknyát kell felölteni, hogy a könnyű szövetet kitartsa s a termetnek megadja azt a kecses megjelenést, mely színes virágként öltöztette fel a leánysereget, hogy magasból tekintve a báltermet, tündérkertté varázsolja. De hát mennyiben volt mégis a tarlatán- ruha a múlandóság kérész-éltü csodaműve? Any- nyiban, hogy a leányálmok ezen több mint 50 év előtti netovábbja a bál kezdetén a hóditó szépség csillogoó köntöse volt, mely aztán táncközben töb- békevésbé áldozatul esett Terpszichore oltárán. A bálból hazatért hölgy boldogan, de szomorúan nézett végig a levetett tarlatán-ruha rdtn- jain, miközben visszaidézve maga elé a báli éj kedves izgalmait, lehunyta szempilláit... „A párlépésre tőle a díványon heverő romba- dőlt bálvány egyszerre csak fölegyenesedik, a lefestett rüssök helyükre szökellenek, a szétszakadt pántok összeforranak, a megtépett szövet-rozet- ták felüdülnek, az alaktalanná vált szalagesokrok fölfrissülnek, a tárlatán összerázkódik és habszövetének tömkelegéből kiemelkedik, mint Vénusz a tengerből: a bál nem tője. Arcát fátyol takarja, tehát mindenki önmagát álmodhatja a balettáncosnői könnyedséggel lejtő alakba bele. Minél gyorsabban forog ez a ballerina, annál- inkább fölfrissül a toilett-je, úgy áll rajta a ruhaköltészet, mint a bál előtt teljes érintetlenségében, diadalmasan röpítve maga után a ruhadi- szek számtalan csöngőit, lebegő bojtjait, pántlikáit és csipkézeteit. Egyszer csak egy ügyetlen láb reálép a szoknya alsó fodrára, végig foszlik a szövet, utána bomlanak a tödzelések, a bugy- gyok,. inig végre foszlányaiból kibontakozik és szárnyrakél a tárlatán Géniusza...“ Ezt a leányt álmot azért említettem, mert az jellemzően illusztrálja a bálok délibábjának, a tarlatánnak ma már elfelejtett korszakát. Pedig a tárlatán az ifjúság és a szépség romlandóságának is jelképe abból az időből, amikor szépségkirálynők helyett egy báli közönség közvéleménye bálkirálynőket ültetett a trónra Majdnem két emberöltő is elmúlt azóta, hogy egy kolozsvári farsangon két olyan tüneményes női szépség hódította meg a jogászbált, hogy egyszerre két bálkirálynőnek hódolt a rendezőség. Egyik volt az előkelő szőke Aubin Róza, másik a szellemes barna Szongott Nina, mindketten gyönyörű tarlatán-ruhában. Utóbbi Budapesten él, kinek megírtam, hogy megjelentem egykori bálkirálynőtársának virágokkal borított ravatalánál, hol arról győződtem meg, hogyha a szépség múlandó is, de a jóság emléke örökké élni fog. M. Gy. Politikai tákolmány kormány • kiiktato cé Izattal Máért paktáttak le a cuzistákkal a liberálisok a kolozsvári községi választásokra? — Érdekes beszélgetés saroktél-sarokig egy liberális vezetőemberrel ;
