Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)
1933-02-23 / 44. szám
W sei fl.ház BUDAPEST V. Clnf-Koloxnv’f*. 1933. február 23 * CsUtUrtttlc ‘Előfizetés belföldön: tflt £0C; íeievre éuw, negyedévre 200« egy hóra 70 L, ORSZÁGOS MÁGY ARP ARII LAP Előfizetés Magyargnshom» Saerkesztosejji és kiadóhivatall telefon: 608, jjgy évre 50 pengő, félévre í$ pengd, negyedéin IUíBí Egyes szám ára 3 lei. XVI. ÉVFOLYAM 44. SZÁM. Egyes szám ára 31 fülét Elsimult a hirtenbergi átfér A hatalmak elfogadták Ausztria jogi álláspontját Játék a tűzzel Nem lehet megvádolni Ausztriát, hogy amióta olyan kicsi lett, valami ostoba külpolitikai hibát követett volna el maga ellen. Fölismerte tehetetlenségét, a jelen borzalmas tényei tudatában nem hivatkozott múltjának nagyhatalmi hagyományaira, ahol csak " lehetett, alkalmazkodott a viszonyokhoz és bizony nem egyszer sok keserű pirulát kellett lenyelnie. Játékszere volt különböző érdekeknek, hol a iranciák és a kisantant államok próbálták néhány odavetett arany-bála lejében magukhoz édesgetni, Bajorország is nem egyszer be akarta vonni egy monarchikus — katolikus politikai elképzelésbe, éveken keresztül kisértett a nemet Anschluss is, de Ausztria szilárdan kitartott amellett az álláspont mellett, hogy olyan szerepet akar vinni az európai politikában, mint amilyent Svájc és ezért talán Ausztria örült volna legjobban, ha a nagyhatalmak ke- resztul viszik semlegesítését. Ausztria álláspontját legkristályosabban az osztrák kormány orgánuma, a Reichsvost fejezte ki a hirtenbergi iegyverszállitási afférról Írván: „Ausztria maga missziójának teljesítése mellett Európa mellé optálhat mindaddig, amíg egy egységes Európa, mint politikai fogalom fennáll. Ha azonban Ausztriát igazságtalan követelések elé állítják, úgy az európai politikának korszaka .svi’i-oégszerüség és Ausztria hibáján kívül vé- getér. Ausztria kétségtelenül a legutóbbi tiz év alatt ezt az euróvai politikát folytatta, fővárosában teret> nyitott a páneurópai mozgalomtól elkezdve mindennemű békés nemzetközi össze- fogasnak, imperialista tervei nem voltak, a revíziót sem emlegette sohasem, egy jól nevelt kis állam vplt, a légynek sem vétett, mégis most megtörténik vele az a csúfság, hogy a fegyverszállitási üggyel kapcsolatosan főhivatalnokaikat esküre kényszerítik, belegázolnak nemzeti szuverenitásába és megalázva a deresre húzzák. Ausztria tehát nem járt jobban a maga békés angyali türelmével, mint azok a legyőzött államok, amelyek vesztett háború után sem szűntek meg kikiáltani a maguk nagy sérelmeiket és megpróbálták egyes államok hangulatát kicsikarni maguk mellett. Ebből a szempontból megítélve tehát Ausztriának is joggal lehetett volna arra a következtetésre jutni, hogy nem érdemes az európai kontinensen a szelíd gyermek szerepét játszani, amikor ugyanúgy elbánnak vele, mint azokkal az államokkal szeretnének elbánni, amelyeket Párisban — hogy tovább folytassuk az analógiát — renitens gyerkőcöknek tartanak. Az olyan megaláztatás, mint amilyen a francia jegyzék következtében Ausztriát érte, nem múlhat el nyomtalanul egy nemzet életében és még a kiszáradt véredényekben is újból felkorbácsolja a vért. Nem lett volna meglepő, ha Ausztria nemcsakhogy visszautasitja a francia jegyzéket, de beváltja a Eeichspost jóslatát és nyíltan Németország mellé áll, ama Németország mellé, mely merészebben kacérkodik minden revans-mozgalommal, mint a háború befejezése utáni korszakban bármikor. Szerencsére a franciák és angolok észrevették, hogy túlfeszítették a hurt és visszakosztak. Egy úgynevezett békés Plattform jött létre: Ausztria visszaszállitja Olaszországnak a fegyvert, nem lesz több iegyzékváltás, nem lesz több főhivatalnoki eskü, csend lesz és megnyugvás. Az angol lapok a békés megegyezés érdemét ezúttal Mussolininak tudják he. Nyilvánvalóan, ha van diplomáciai siker, úgy az ezúttal Olaszország diplomáciai sikere. De miért nem beszél senki arról, hogy itt diplomáciai kudarc is történik? — Nemcsak olv értelemben, hogy Franciaország kénytelen álláspontot változtatni, — bár igy is fel lehetne fogni a dolgokat — abban az értelemben történt súlyos diplomáciai meggondolatlanság, hogy egyes vezetőállamok még gyanakodóbbá, még bizalmatlanabbá tettek egy kis államot, ismét fe1 szakítottak egy sebet, amelyet aligha lehet begyógyítani azzal, hogy „a hirtenbergi affér békésen elintéződött“. J (Bécs, február 22.) A hirtenbergi ügyben fordulat történt. A diplomáciai fogadtatás alkalmával az angol és a francia követek bizalmas tanácskozásra vonultak vissza JDollfuss osztrák szövetségi kancellárral s kormányaik képviseletében felkérték az osztrák kormányt arra, hogy válaszjegyzéküket ne szövegezzék elutasító érdes hangon, mert a két hatalom nem viseltetik ellenséges érzülettel Ausztriával szemben s a küldött jegyzéknek már csak ezért sem volt ultimátumjellege. Dollfuss kancellár a megbeszélés végeztével azonnal minisztertanácsot hivott egybe s ugyanekkor a nemzet’ tanács főbizottsága is összeült a helyzet megvitatására. A lapok szerint . a hatalmak elfogadták Ausztria jogi álláspontját, érvénytelenítették a kitűzött 14 napos határidőt és az osztrák közvéleményben támadt visszhang hatása alatt elejtették az eskü követelését is. Politikai körökben valószínűnek tartják, hogy az ügy el fog simulni. A szövetségi kormány nyilatkozata elegendő lesz a hatalmaknak a legyver visszaszármaztatás igazolására s várutanusitványok bemutatása sem fog szükségessé válni. Úgy tudják, hogy osztrák válaszjegyzéket nem is küldik el s csak a fegyverek visszaszállítása után lesz kormánynyilatkozat a diplomáciai képviselők előtt szóbeli utón arról, hogy a fegyvereket visz száj uttatták Olaszországba. Mussolini mentette meg a helyzetet. A Eeichspost kiemeli, hogy a hirtenbergi (Bukarest, február 22.) A Mironescn-törvény a mostani parlamenti vita lezárásával bevonul a romániai közélet közismertté váló törvényei közé. A már jólismert Marzescu-törvénynek az alapos megszigorítását tartalmazza ez a törvényjavaslat, amihez az aktualitást, sőt a témákat az utóbbi idők uccai mozgalmai adták,: a kommunisták, vasgárdisták mozgalmai, a letartóztatott For tu professzor melletti tüntetések, a postai kémkedés, a .gri vitai sztrájk és az előfordult rombolások. A Ma.rzescu-törvénynek is megvoltak a hasonló aktuálitásai annak idején, a gyakorlati alkalmazásánál azonban sokszor ráhúzták kisebbségi ártatlan ügyekre, viszont egyetlen romboló tüntetést sem akadályoztak meg vele. Sőt a szélsőges, jobboldalinak nevezett rombolások megtorlásául nem használügy sima és nyugodt elintézést nyert. Mussolini, akit nem lehetett volna kényszeríteni a fegj verek visszavételére, gesztusával hálát érdemelt ki minden oldalról. Az angol sajtó megelégedett. (London, február 22.) A lapok megelégedéssel kommentálják a hirtenbergi ügy békés elintézését, amelyet főként Mussolini józanságának és Grandi tapintatának javára Írnak. A sajtó hangoztatja, hogy a megoldás méltányos és ügyes. Nem vonja kétségbe sem az olaszországi feladó, sem az osztrák kormány jóhiszeműségét. Tárgyalások Ausztria gazdasági szanálására. (Bécs. február 22.) Az osztrák hitelélet egészségesebb alapokra fektetését kívánatosnak Ítélik. Ebben a tárgyban napok óta tárgyalások vannak folyamatban, melyeknek célja, hogy az amerikai Reconstruction Finance mintájára Ausztriában is felállítsanak egy pénzintézeti központot. Az uj intézet hivatása lenne többek között a bankéletben mutatkozó nehézségeknek átmeneti hitelekkel történő eliminálása is. Újabb bérredukció az osztrák vasutaknál. Az osztrák szövetségi vasutak pénzügyi hely zetót nem sikerült megjavítani, ügy hírlik, hogy a vasúti vezérigazgatóság kénytelen lesz már rövidesen újabb fizetéscsökkentést keresztülvinni. Kétséges, hogy a pénztári helyzet meg fogja-e engedni, hogy az alkalmazottakat elsején egy összegben kifizessék. Ha ez nem történnék meg, a személyzet két órás tüntető sztrájkra határozta el magát. ták, de a minden tüntetéstől távol állott kisebbségiek ügyében nagyon sok vádat alapítottak e törvényre. A lex-Mironescu miatt is ilyen aggodalmaink vannak. A felemelt büntetések. A román ellenzéki pártok lényegében nem kifogásolják a belügyminiszter javaslatát, de attól tartanak, hogy egyes hatósági személyek igyekezni fognak minden semmiséget a rendtörvénybe ütköző cselekmények minősíteni. A tervezet szigorú szankciókat tartalmaz. A sajtó utján elkövethető izgatás és lázitás szakaszát kiterjeszti a kéziratokra és rajzokra. A büntetést alkalmazzák azokra, akik ilyen kéziratokat nyomdavállalatnak átadnak, még az esetben is, ha a kinyomtatásra sor nem kerül. ■■ISCQOS«»-' --------------------------------A Mironescu-f éle rendtörvény szigorú büntetésekkel sújt a tüntetőkre A kémek, rombolók, jelvényviselők, barrikádok mögé álló tüntetők és mások szigorú paragrafusai Tilulescu nem akar hazajönni csak március végén