Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)

1933-02-18 / 40. szám

XVI. ÉVF. 40. SZÁM. KeietiUjskg 3 Követelte határozottan és tférse mindenütt a csodás borotva­0*08 mm. A legerősebb szakáll és legérzékenyebb bő/nek A jövő hét elején indul az általános japán offenziva és ugyanakkor Japán kilép a Népszövetségből (London, február 17.) A Daily Express távirata közli, hogy Japán hétfőn kezdi meg az általános nagy támadást Jehol ellen. Az offen­ziva megindulása után Tokióból közölni fogják a Népszövetséggel Japán kilépését. Netvyorkon át érkezett jelentések szerint a japán admiralitás intézkedéseket foganatosí­tott abban az irányban, hogy a Japánnak jut­tatott mandátum területeket meg védelmezzék. A Daily Telegraf jelenti, hogy a japán of­fenziva előkészületeinek hírére Tiencsinből és Pekingből a tehetős lakosság jó része már eluta­zott biztonságosabb helyekre. A Jeholban ki­hirdetett ostromállapot életbeléptetése óta a kinai csapatok száma a tartományban csaknem megkétszereződött. A kínaiak erő_sitik védelmi vonalaikat s második és harmadik vonalat is épitenek ki az előretolt első vonal mögött. (Páris, február 17.) Csang Hszüe Liang ki­nai tábornok Jehol tartomány területére élet­beléptette az ostromállapotot. % 7 (jalott Tlpponyi leckét ab Négyrendbeli gyiikossági kísérlettel vádolják a Roosewelt-ellenes merénylet szerzőjét (Washington, február 17.) Az amerikai ke-' délyeket még mindig a Roosewelt ellen elköve­tett merénylet izgatja. A merénylet elkövetője egy 33 éves olasz munkás, aki ma végre töre­delmesen vallott. Kijelentette, hogy anarchista és Kooseweitet azért akarta megölni, mert gyermekkora óta gyűlöli a gazdagokat és hatalmasokat. Kijelentette továbbá, hogy tettének elkövetésé­nél Solgoss Leó alakja lebegett előtte, aki ijül-ben Maek Kinley köztársasági elnököt meggyilkolta. A Roosewelt ellenes merénylet szerzőjét a biróság négy rendbeli gyilkossági kísérlettel vádolja. Miután Florida törvényei szerint, gyilkossági kisérlet után busz évi bör­tön jár, a tettesre a biróság nyolcvan évi bör­tönt kellene, hogy kimérjen, ami egyenlő az életfogytiglani büntetéssel. Czermak csikágói főpolgármester állapota még ma is életveszélyes, noha állapota ma két­ségtelenül javult. A sebesültek között a legsú­lyosabb Gillnének az egészségügyi állapota, aki még ma is élet-halál között lebeg. Roose­welt Miamiban újabb látogatást tett a merény­let sebesültjeinél, majd vonatra ült és elutazott Newyorkba. Az utazással kapcsolatban a rend­őrség különleges biztonsági intézkedéseket fo­ganatosított. Roosewelt érkezését Newyorkba mára várják. Csikágó vezetését Czermak be­tegsége idejére ideiglenes triumvirátus vet­te át. Ir AsdUUA&y-cbo&MJk Fülek község lakosságát élelmiszer csempészés miatt a legválogatottabb középkori kinzó eszközökkel vallatják (Becs, február 17.) Az Ausztriához csatolt Fülek község kétezer lélekszámú lakossága, amely óriási nyomorral küzd, hogy valameny­nyire is biztosítsa a maga számára az életlehe­tőséget, éíelmiszercsempészéssel foglalkozott. Az osztrák hatóságok fühbszáz embert letartóztat­tak és középkori kinzó eszközökkel, ujjszoriiók• kai, ujj-égőgyertyákkal vallatják őket. A füleki pap beszédet mondott a szószékről, amelyben védelembe vette a lakosságot. A helyzet a köz­ségben meglehetősen feszült, mert háromszáz csendőrt rendeltek ki a rend fentartására­Elfogták a ieányrahlót a megszöktetett leánnyal együtt Pamfil Seicariu, az ismert román publiciszta lapjában cikket ir Apponyiról. E cikk tulajdon­képpen nem is. Appojnyiról szól, csupán kiváló alkalom Scicaaúunak, hogy saját hazája és saját parlamentje felé adresszá’lva elmondjon egyet s mást. Seicariu a Tempsnek, a francia félhivatalos­nak nekrológjából indul ki. A francia sajtótudó- sitás Apponyi egyéniségét ismerteti, ezt az év­századok kultúrájából kitermelt emberi műre­meket. Apponyi Albert egy félévszázadon ke­resztül a régi Magyarország és egy régi kor politikai életében vezető szerepet vitt. Mégis otthonosan mozgott a világháború utáni kor szo­ciális és más politikai kérdéseiben. Szerénysége példaszerű volt. Korrektsége, nemkülönben. Valahányszor külföldi megbízatását elvállalta! első dolga volt, hogy visszafizesse az állampénz­tárnak azokat az összegeket, amelyeket úgy­szólván a saját kényelme árán takarított meg a kincstárnak. Ilyen és hasonló részleteket ir a Temps cikkírója közvetlen benyomásai alapján a nagy magyar államférfimról és beszámolója hoz Seicariu hozzáteszi, bogy Cornelius Nepos tollára, való e megemlékezés. Seicariu azonban nem azért irta meg e cik­ket, hogy hosszasan elgyönyörködjek a klas­szikus Anponyi alakjában, sem pedig azért, hogy honorálja a francia cikkíró stiláris finom­ságait. A román és magyar állapotok összeha­sonlításáért Íródott e cikk. Magyarországot sze­retik úgy feltüntetni, mint a feduálizmús hazá­ját, ahol antidemokrata mágnások folytatja: konzervatív politikájukat, még ma is, amikor — a publicisztika szokványos fordulatai szerint — egész Európában a demokrácia uralkodik. Ter­mészetesen Romániában is a demokrácia lobo gója leng magasan. Tagadhatatlan, hogy az igazi demokráciának megvannak a maga nagy előnyei és a megmerevedett konzervativizmus nak ugyancsak megvannak a maga hátrányai Pamí'il Seicariu azonban éppen arra akar rá­mutatni, hogy a magyar konzervativizmus még sem olyan vészes, mint ahogyain azt egyes la­pok vezércikkei nap-nap után megállap’tják és a román demokrácia sem olyan tökéletes, hogy gerincig leható hibáit és tévedéseit nap-nap után ne lehessen észrevenni. Pamfil Seicariu, aki tudvalevőleg a romián nemzeti irányú poli­tikának egyik hangos szószólója, úgy találja hogy a magyar mágnások jó leckét adtak Apponyi személyében a román demokráciának. Mig Apponyinak és nem egy magyar mágnás­nak nincs szüksége arra, hogy mohón üljön le a politikai érvényesülések és előszerzések aszta­lához, addig a román politika arriváltjai kap- kodóan, kiéhezetten ragadják meg az érvénye sülősnek minden lehetőségét. „A tékozlásoknak e matrózai“, akik csak a saját zsebükre gondol nak, tanulhatnak hát a szerény Apponyitól, aki a maga évszázados mágnás volta dacára is a második osztályon utazik, nem tart autót és jó neki az omnibuszkocsi is. Pamfil Seicariu csak demonstrál, egybevet, összehasonlit, de nem von le következtetést, — ezt az olvasóközönségre hagyja. E végkövetkez­tetés természetesen nem nyújthat általános ér­vényességű szabályt kormányzati rendszerek helyességére vagy helytelenségére vonatkozó­lag, annál is inkább, mert tudott dolog, hogy Magyarországon a sokat emlegetett cimkórság ellenére is egy komoly demokrácia van feltörek­vőben és hogy a román paraszt-demokrácia mögött már ott kacérkodik a magukra rátarti vagyonarisztokrácia, bojárság, az elkülönülni akaró, magát többre taksáló „nouvenit“-ek fölényeskedésének a fantomja. Ám, Pamfil Seicariu rámutatott a román társadalom égő sebére: a román demokrácia nem mértéktartó, (Kolozsvár, február 17.) Röviden jelentettük már, hogy a szerdáról csütörtökre virradó éjjel hat revolver­rel felfegyverkezett feleki legény berontott Boian Ste- fánné borháncsteiepi asszony házába, és elrabolták az asszonynak Dusa Anna nevű tizenhatéves nevelt lá­nyát. Dusa Nicolaie feleki legény többször volt leányné- zöben Boianéknál, de úgy a leány, valamint mostoha­anyja elutasították. A legény azonban nem hátrált meg, ha^em feieki barátjaival együtt, éjnek idején be­rontott a házba s a család ellenállását revolverlövések- kel és botokkal küzdötte le. A háziakat véresre verték, majd a lányt egy szál ingben autóba helyezték és el­rabolták. Csütörtökön úgy a rendőrség, valamint a környék­beli falvak csendörségei erélyes nyomozást vezették be, de a fiatalokat sehol sem találták. Az esti órákban nem tekintélytartó, politikusainak nincs meg a maga belső, évszázados kulturális és állam fér­fiúi kitenyésztettsége; ez a demokrácia éppen azért, meri párturalom felé hajlott el és mert akik művelik, a tegnap szegényei voltak és sietnek felhalmozni az előnyöket, mert egy uj párturalom őket könnyen visszasülyeszti a név­telen ellenzékbe, mivel tehát a demokrácia poli­tikusai nem függetlenek anyagi értelemben úgy, ahogyan egv politikai eszmény megkívánná, nos, ez a demokrácia törékeny, felületes, inga­megjelent a rendőrségen egy feleki ember éa elmon­dotta, hogy Dusa Annát Szelistye községbe vitték. Drághiciu rendörigazgató utasítására Flórián de­tektív egy autóval nyomban Szelistyére hajtatott, ahol megtalálta a fiatal párt. A leányrablók csak néhány perccel azelőtt érkeztek meg. Autót ugyanis csak a város végéig vettek igénybe, mert ott szekér várta őket és azzal folytatták az utat. ügy a legényt, mint az elrabolt leányt felültették a gép­kocsiba és visszahozták őket Kolozsvárra. Dusa Nl- colalet és az egyik barátját letartóztatták. A leányrabló huszonnégy éves földmlves, aki egy­kedvűen beszélte el, hogy a leányt nagyon szereti és nem állott előtte más ut. A leány részletesen elmesélte a szüktetés részleteit s kijelentette, hogy határozottan kivánja a leámyrabló megbüntetését. sa dozó és túlságosan uj ahhoz, hogy tradicionális legyen és szilárd irányelveket örökítsen át egyik parlamenti nemzedékről a másikra. Apponyi Albert csodálatos politikai egyénisége, amely a nagy papoknak és a nagy hadvezérek­nek az egyszerűségére, minden anyagi javak fölött álló függetlenségére emlékeztet, egy olyan politikai elemet reprezentál, amely a román po­litikai életből teljes mértékben hiányzik és elég­tétel, hogy ezt nem a magyar sajtó, hanem egy Pamfil Seicariu konstatálja.

Next

/
Thumbnails
Contents