Keleti Ujság, 1933. február (16. évfolyam, 25-48. szám)

1933-02-16 / 38. szám

XVI. ÉVF. 38. SZÁM. KeletiUjsag 3 A fiatal ügyvédek és ügyvéd- jelöltek maguk felé kívánják fordítani a magyarság figyelmét A magyar ügyvédekről és a magyar köte­lességről — a kálmándi magyarok ügyével kap csolatban — több cikk jelent meg. Az első cikk, amiben egy kollégámat azzal aposztrofálták, hogy „nagyon tapasztalatlan magyar ügyvéd- jelölt", úgy éreztem, hogy nekem is szól, min­den magyar ügyvédjelöltnek. Hiszen mind­annyian egy cél érdekében tanultunk, készül­tünk fel a jövő küzdelmeire — s bizony elég ta­pasztalattal kerültünk ki az életbe. Nagyon bántott ez a jelző s talán minden magyar ügy­védjelöltet. Valahogy — éppen az ellenkezőt várta volna a „nagyon fiatal" generáció. Hogy Gyárfás Hlemér szenátor ur az ügy­védek szemszögéből már nyilatkozott ebben a kérdésben, engedtessék meg, hogy a magyar ügyvédjelöltek részéről is hozzászóljak. Egy-két évvel ezelőtt még az egyetem pad­jaiban ültünk. Nélkülözések közepette készül­tünk a jövőre, amire a mostani kisebbségi helyzetünk ad hivatást. Dolgoztunk a saját egzisztenciánk megteremtése érdekében és ezen keresztül azért, hogy fajunknak vezetői, irány­mutatói és jogainak védelmezői legyünk. A jogászifjuságról szólok. Arról az ifjúságról, ame y éppen az ügyvédi pályán vélte megta­lálni a saját érvényesülési lehetőségét a legna­gyobb mértékben. Egy-két évvel ezelőtt 10—15 ezer lejes fizetésű állásokat kapott minden ügyvédjelölt. Ma? Még ingyen sem lehet ügy­védi irodában dolgozni! Mert, amelyik ügy­védnek bejegyzett jelöltje van, az az adókive­tésnél még egy annyi adóval lesz megnyomo­rítva. Iá ezért még ingyen, fizetés nélkül sem vesz maga mellé jelöltet. S ha vállalna is, a vidéki, mezőgazda-klientúrával rendelkező ügy védek nem tudnak munkát adni. Nemcsak a hitelélet szűnt meg teljesen, nem­csak általános gazdasági krízis van, hanem speciális és kimondottan ügyvédi nyomor is! Hsak az látja, aki még ügyvédi irodán marad­hatott, hogy nemcsak hogy munkadiját nem fizetik a kliensek az ügyvédnek, de még a kész­kiadást sem. Ehhez jön még az elviselhetetlen magas adó. Van a vidéken nem egy olyan ma­gyar ügyvéd, akinek évi adója meghaladia az ötvenezer lejt. S ezzel szemben a bevétel? Ép­pen semmi. Ilyen körülmények között mi, ügyvédjelöl­tek, nemhogy fizetéses álláshoz nem juthatunk, de még ingyen, fizetés nélkül sem sajátíthat­juk el az ügyvédi foglalkozáshoz feltétlenül szükséges gyakorlatot. Milyen szomorú időket élünk, még ingyen, minden fillér nélkül sem dolgozhatunk! * Egyetemi éveink alatt sok szó esett a főis­kolai ifjúság és a falu viszonyáról. Arra hivták fel figyelmünket, hogy jövőnket csak a falutól várhatjuk. A falu fogja adni nekünk a min­dennapi kenyeret. Egyéb témánk sem volt az egyetemen kívül csak a falu. Jómagam is a falu-kérdés egyik lelkesebb tanulmányozója voltam. S azután kikerültem — a faluba. S mit láttam? Mi vár rám? Százszázalékban igazat kell adni Gyárfás Elemér szenátor urnák, amikor azt Írja, hogy a magyar közönségnek is kötelességei vannak a magyar ügyvédekkel szemben. Tovább me­gyek. Kötelességei vannak a magyar közönség­nek, a magyar falunak a magyar ifjúsággal szemben. Azzal az ifjúsággal szemben, amely minimumra szorított igényekkel, a lemondások fájó keserűségei között és a jövő bizonytalan­ságának riasztó képei ellenére is szívósan ra­gaszkodik ahhoz az elvi pozícióhoz, hogy joga van az élethez! Az ifjúság — a jövő. Az erdélyi magyar ifjúságtól függ az erdélyi magyar sors jövő léte. Soha népet nagyobb felelősség nem terhelt ifjúságával szemben, mint az erdélyi magyar­ságot! Az ifjúságtól függ, hogy élni vagy el­pusztulni fogunk itt Erdélyben. Mit tesz az ifjúságnak az érdekében az erdélyi magyarság, az erdélyi falu? Az a magyar falu, amiért dol­goztunk, amiért az egyetemet elvégeztük, be­csülettel, aminek segítségére akarunk lenni, vezetői akarunk lenni. Tudjuk az államnyelvet, fel vagyunk készülve a küzdelemre, fel tudjuk venni a versenyt az uralkodó nemzet fiaival a tudás fegyverével s mégis mi á részünk a ma­gyar közönség, a magyar falu részéről? Tudják-e azt a „Hangya" központban, hogy fogyasztási és értékesítő szövetkezeteink igen sok helyen nem magyar ügyvédekhez fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal? Tudiák-e a hitelszö­vetkezetek központjában, hogy hitelszövetkeze­teinknek nagyon sok olyan jogtanácsosaik van­nak, akik magyar célra, kultúrára, iskolára egy lejt sem áldoznak, akik havonta 3 lejt nem ál­doznak egy magyar újságra, akik csak magyar emberek pénzéből élnek, de magyar ügy érde­kében semmit sem tesznek? Tudják-e egyházaink vezetői, hogy sok helyütt papjaink, tanítóink még egyházi és is­kolai ügyekben sem fordulnak magyar ügy­védekhez? Nem is szólva más foglalkozási ágak ról, ahol a helyzet ugyanez. Elismerem, hogy ügyvédekben is van hiba. hogy az ügyvédi foglalkozást nagyon letéritet- ték sok helyen a régi útjairól s hogy kritikát érdemel. De nem értem meg azt, hogy akkor, amikor az ifjú generáció tudja az államnyelvet, hivatásszerűen felkészült a jövő küzdelmeire, kisebbségi helyzetünk védelmére, annak veze­tésére és becsülettel meg tudja állani azt r helyet, amit a sors rendelt: miért nem támogat­ják? Miért a fenti kirivó lelkiismeretlen mel­lőzés? S ha ezeken az állapotokén az arra illetéke­sek nem segítenek: ki fog áldozni a magyar célokra, a magyar kultúrára, iskolára? Ne­künk, akik szivvel-lélekkel tennők ezt, nem adatik meg a lehetősége annak, hogy a magyar emberektől kapott pénzt — magyar célra for­dítsuk! Mozduljon meg az erdélyi magyarság lel­kiismerete. Az uj életviszonyok nemcsak az intelligenciától, hanem a föld legegyszerűbb % Követelje határozottan és kérje mindenütt a csodás 0a08 mm. A legerősebb szakáll és legérzékenyebb bőrnek népétől is uj kötelességeket várnak, ha nem akar elpusztulni. Segítse az erdélyi magyarság ifjúságát s tegyen meg annak érdekében mindent s ne le­gyen a jövőben az uj magyar generáció a ma­gyar sors mostoha, kitett gyermeke. Nyárádszereda, 1933. február 10. Kiss Árpád, ügyvédjelölt. A párisi tárgyalások elhúzó­dása miatt nagy összegű törlesztés vált esedékessé A Maníu elleni mozgalmat pártvacsorával akarják leszerelni — lia nem engednek a külföldi hitelezők ? (Bukarest, február 15-) A kormánypártnak ma estére összehívott vacsoráját azért rendez­ték, hogy ezen leszereljék a Maniu elleni ak­ciót, amit gúnyosan a Maniu hívei összeeskii- vesnek neveznek. Az Evoca cimü lap meg­jegyzi, hogy ez a cigánykodás komoly követ­kezményekkel járhat a kormánypártban s nem Mzonyos, hogy a leszerelés kellő módon sikerül- Csütörtökön robbant ki a nyilvánosság előtt a Maniu-ellenes akció, amikor a párt egyik cso­portja külön titokzatos vacsorát rendezett, ugyanebben az időben a kormánynak egyik minisztere Maniuról feltűnő ellenséges hangon nyilatkozott. Nincsen kizárva az, hogy a szerda estére rendezett pártvacsora az ellenkező ha­tást éri el, mint amit ennek szántak­Vaida önállósítja magát. .. A lap szerint Vaida miniszterelnök, barátai koreben, feltűnő élénkséggel jelentette ki, hogy ő a maga részére nem rendeztet ünneplő vacso­rákat. Ugyanebben a körben azt mondotta volna: — Ha már szerencsére felszabadítottam ma- (jómat a gyámkodás alól, nem, leszek egy alul­ról jövő szovjetnek a rabszolgája. A felülről jövő gyámkodás alatt a Maniu pártvezérségét értette, az alulról jövő szovjettel célzott Maniunak a pártban csoportosuló hl­yeire, akik a. detronizálás elleni mozgalmat in­dították. Bár Vaidának e kijelentéseit meg fog­iák cáfolni, bizonyos, hogy történt a pártban va­lami. A február I5-i esedékesség miatt. Pénteken újból összeülnek Parisban a ro­mán kormány delegátusai a külföldi hitelezők megbizottaival, hogy az amortizációs egyez­mény tárgyalását folytassák. E pillanatig az a helyzet, hogy az egyezmény létrehozása nagy akadályokba ütközik. Az egész vita most az úgynevezett reviziós záradék körül csoportosul. Ebben a záradékban ugyanis a külföldi hitele­zők kijelentették, hogy csak abban az esetben mennek bele a jelentős engedményekbe, ha Ro­mániában hat hónaD leforgása alatt nem állana be a pénzügyi feszültségnek enyhülése, vagyis, hogy e megegyezés csak arra az esetre lépne érvénybe, ha a helyzet a román pénzpia­con hat hónap alatt nem javul. Madgearu pénzügyminiszter ma reggel 9 órakor ült össze Auboiti külföldi szakértővel tárgyalásra. Sürgőssé teszi a párisi megegyezést az a körülmény is, hogy a stabilizációs kölcsön egyik részletének a kifizetése ma, február 15-én esedékessé vált. Az autonompénztárak, amelyek a fizetésre a garanciát vállalták, össze is gyűjtötték a szük­séges összeget s a kormánynak rendelkezésére bocsátották. A külföldi hitelezők számtalanszor kijelentették, hogy a stabilizációs kölcsön amor­tizációjára semmiesetre sem adnak moratóriu­mot. A kormány azonban szeretné ezt a részle­tet is a moratórium kereteibe beilleszteni s a párisi tárgyalások menetének további kialaku­lásáig a pénzt igyekszik visszatartani. Lemondott egy alminiszter. A kormánynak egyik államtitkár-tagja le­mondott s ez a lemondás is némi nehézséget idé­zett elő a kormány számára. Petre Andrei köz- oktatásügyi alminiszter adta be kedden délben lemondását, amit azzal indokolt, hogy a közoktatásügyi minisztérium költség- vetésének a redukcióját nem teszi magáévá, mert ebben súlyos csapást iát a romániai kul- tur-intézményekre. A délután folyamán meg­jelent Vaida miniszterelnöknél, aki előtt szóval is megindokolta ezt a lemondást. A Curentul szerint Petre Andrei közokta­tásügyi államtitkár tegnap este közölte a mi­niszterelnökkel, hogy nem áll módjában meg­tartania a helyét, ha oly nagymérvű redukció­kat eszközölnek a tárcáján. ^Döntés az államtit­kár lemondását, illetőleg még nem történt. Levéllel korrigálják a népszövetségi egyezményt. A Banca Naţionala és a kormány közötti ellentét ügyének rendezésére nj terv merült fel. A Banca Naţionala megállapodott a kor­mánnyal, hogy az levelet intéz a Népszövetség­hez, amelyben hivatkozva a genfi egyezményre, kéri annak közlését, hogy a nemzeti Bank mel­let működő szakértők hatásköre ugyanaz marad április elseje után is, mint jelenleg. Remélik, hogy a Népszövetség hozzájárul ehhez, annál is inkább, mert Auboin marad továbbra is a Banca Naţionala szakértője. Auboin nemcsak hozzájá­rult ehhez, hanem közvetíteni is igyekszik a javaslatot, bár nem tudható a Népszövetség pénzügyi bizottságának az állásfoglalása. Egy modern asszony szive. A Nobel- dij nyertes Sinclair Lewis legújabb hatalmas regé­nye, a női sors és az örök asszonyi élet hatalmas eposza, cca 500 oldal, fehér papíron, diszvészon- kötésben 144.— lej mindenütt vagy Lépégénél Cluj- Kvér. — Kérje az Alheneeum szenzációk iegyzékét. 1 oBÁLl DiVATSZINEKRE OLCSÓN FEST, TISZTIT CZINK o j

Next

/
Thumbnails
Contents