Keleti Ujság, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1933-01-15 / 12. szám

Kumüjsm XVI. ÉVF. 12. SZÁM. Ahol örökös szállást ütött fel a nyomor... Megrázó képek a szegénység és éhség birodalmából (Kolozsvár, január 14.) Aki sohasem ke­reste fel Kolozsvárt a külváros nyomortanyáit, el sem hinné, hogy Európa közepén milyen vi­szonyok között élnek emberek. Az autóbusz alacsony, rozoga viskók előtt áll meg. Amikor leszállók róla és megindulok az egyik, háznak nevezett tákolmány felé, féle­lem fog el, előérzésem, hogy valami kétségbe­ejtő dolgot fogok látni. Sajnos, nem csaltak meg a sejtéseim . . . Egyedül — betegen. Ahogy beléptem az ajtón, sürü füst csapott meg, melytől nem láthattam semmit. Nyitva hagytam az ajtót, mire megszólalt egy tiltakozó női hang: — Ne, ne, — nyögte — kimegy a meleg. Inkább legyen füst. Lassan kezdtek kibontakozni előttem a bú­torok körvonalai. Az ágyban betegen fekszik egy asszony. Betegen, elhagyatva, gyógyszer, segítő kéz nélkül. — Még az sincs, aki egy pohár vizet adjon — panaszolja el — csukló hangon. És mert látja, hogy részvéttel nézek rá, beszédbe kezd. A sorsáról beszél, mely végtelen egyszerű és szomorú. Mi más lehet egy munkásasszonynak, aki hetek óta nem dolgozik. — Mi baja van? — Honnan tudhatnám? Nincs nekem pén­zem doktorra, de még annyi erőm sem, hogy a klinikára menjek. Ez a kemence is úgy füstöl, hogy majd megfulladok. A tűzön egy szál vizes fa süllög, a levegő­ben sötét füstfelhök úsznak... Egy darab kenyér nélkül. Szinte menekülve keresem a kijáratot, hogy bekopogjak egy hasonlóan alacsony aj­tón. Két öreg asszony kuporog az egyik sarok­ban valami kézimunka felé görnyedve. A konyha középért gyalulatlan, durva deszkából összerótt asztal, mellette pad. De a pad olyan alacsony, hogy a kisfiú csak letérdelve éri el az asztalon lévő füzetet. A gyermek nyolcéves le­het. Az arca sápadt, a szemei beesettek és kari­kások. Olyan vézna, vékonyka szegény, hogy az embernek elszorul a szive, amikor ránéz. — Mindig tanul, — magyarázza az egyik öregasszony — jó gyermek. Oh, csak ne éhezne annyit a lelkem. Ma nem evett egyebet, mint egy fel csésze tejet, azt is reggel. S már mind­járt este van. — A néni az édesanyja? — kérdem. — A nagyanyja vagyok. Az anyja még a mult tavasszal meghalt. Rámbizta, hogy gond­ját viseljem. A gyermek felnéz a nagyanyjára s keskeny ajkai lassan sírásra görbülnek. Hogy ne lássam a könnyeit, jó mélyen a füzet fölé hajol. Én tu­dom, hogy szemei előtt összefutnak a betűk és nem látja, amit ir... Amikor a gyermeke halálát kívánja az anya. Tovább megyek a nyomor országutján. Ahogy benyitok egy többihez hasonló viskóba, úgy rebbennek, szét a gyermekek, mint megri­asztott madarak. Vannak vagy haton. Elevenek, játékosak, pedig ismerik a szegénység minden változatát. Az egyik sarokban egy láda áll, benne rossz rongyok. Itt alusznak az apróságok. — Elférnek benne juk — összebújnak jól, hogy melegítsék egy mást. A beszélgetés során megtudom, hogy a férj két héttel ezelőtt elindult az Ó-királyságba munkát keresni, Azóta nem jött felőle hir. Az asszony mosni jár. Abból élnek, ami keveset ő keres. — Alig győzöm őket étellel — mondja - nem tudok annyit keresni, hogy legalább egy­szer egy héten jóllakjunk. Csak ne volnának ennyien. Oh, sokszor, amikor enni kérnek s nincs mit adnom, nem bánnám, ha az Isten el­venne belőlük egy.t. Akkor talán jutna a többi­nek . . . A hangja zokogásba fullad. Mintha a Madách visszatérő szelleme ki­sértene. Az Ember tragédiája . . . Ahol nem olvad le az ablakról a jég- virág Talán valamennyi közül ez a legszomorubb kép. Ez is olyan kis szoba, mint a többiek. A különbség csak annyi, hogy itt két széken és egy kályhán kivül semmi, de semmi nincsen. A férfi az egyik széken ül és hallgat. Az asszony a kemence mellé húzódik, mintha me­leg volna az a fűtőtest. Pedig talán napok óta nem égett benne tűz. A szoba nincsen kipa- dolva, tapasztott, földes. És ezen a hideg földön a sarokba rakott rongyhalmozon fekszik egy ötévesnek látszó kislány. Hullámos szőke haja van és csodálkozó kék szemei, mint Murillo angyalkáinak. Az ajka piros, az arca lázrózsá­ban ég,' a tekintete bágyadt. — Felvittem a klinikára — mondja az asz- szony — a doktor megvizsgálta és azt mondta, hogy tüdőgyuladása van. Eleget fáj érte a szi­vem. Annyi fánk sincs, hogy egy kicsi tüzet le­gyünk. Legalább meleget érezne szegény . . , A kis ablak megrepedezett üvegszemein nagy jégvirágok nyílnak. Az ajtónál a nyilás körül vastagon áll a zúzmara. A gyermek éle­sen, szárazon köhög, de nem sejti, hogy a Halál már vállára akasztotta a kifent kaszát és elin­dult az ö kis élete felé . . . Levcrten, sötét gondolatokkal távozom a nyomor negyedéből. Az autóbusz pár perc alatt a főtérre hoz, hol óriás-plakátok hirdetik Greta Garbo uj filmjét. Az egyik patefón-üzletből ki- hallatszik a zene. Az uccán nevetve mennek el mellettem az emberek . . . Bajkó Erzsébet. Az ominőzus 68. paragrafus A xtlsssiîivsîs uj szabályrsndeletebot kimaradt az uj házak részér© biztosítóit kedvezmény Iliből akcióba lépnek & háztulajdonosok (Kolozsvár, január 14.) Tegnapi számunk­ban beszámoltunk arról, hogy a kolozsvári inte rimárbizottság legutóbb tartott ülésén részletei ben is elfogadta a vizmü uj szabályzatát. Meg irtuk azt is, hogy az interimárbizottság a magyar tagok kivételével hozzájárult Stan Vidrighin ja vaslaíaihoz s a szabályzatot azzal fogadta el, hogy rövid időn belül a városban mindenütt fel kell állítsák a vízórákat. Amint utóbb kiderült, az interimar bizottság megfeledkezett arról, hogy a régi szabály endeleíben az uj házak részére tiz évre s^óló ötven százalékos kedvezmény volt biz­tosítva s ezt a kedvezményt a mostani szabály­zatból teljesen kihagyták. Ez az a vitás 68. pa­ragrafus, amelyet Kolozsváron a protekciós ház- tulajdonosok élveztek s midőn a szövetség tudo­mást szerzett a kedvezményről, egységes akciót indított, hogy minden uj ház részére az ötven százalékos engedményt visszamenőleg is bizto­sítsa. Az akció annak idején nagy ribilliót keltett a vízmüveknél, mert kiderült, hogyha a kedvez­ményt visszamenőleg mindenki részére megadják, akkor több mint tiz millió lej vizdijat kell vissza­fizetnie az üzemnek. A tömegesen beérkező kéré­seket ettől az időtől fogva minden indokolás nél- „ „ leül visszautasították és a kért ötven százalékos magyarázza az any-I kedvezményt nem adták meg. A háztulajdonosok mozgfé szinh&zak w*iűs©ras mmo Előadások 3, 5, 7 és9-kor DACIA (Színkör) Előadások 3, 5, 7 és 9-kor _ EDISON Előadások 3, 5 és 9-kor HOYAL Előadások 3. 5, 7, 9 és ll-kor | t Vasárnap £ PrlSsp csillaga Eíi abeth Pijaneff, Verebes Ernő, Fritz Kampers'. Orüow A világhírű cári gyémánt regényes története. Viiágsláger. Liane Haid és ívan Peírovich. Szerdán 3, 5 és 7-kor: Kadélklsassrcny. A nagyszerű Bolváry-] film reprize. Ec$y n «Servos naplója- Társadalmi dráma. Főszerepben: Várkonyi Mihály. 8 ’eresei feüeb ~rarí- nőrfet. Németül bo szé'ő, rendkívül mulat­tató vígjáték. Fősze­repben : Malek. ß Sesszebb fcalaad. x B illiáns rmme" vig. | játék Nagy Kátévá!, jj Vas' man d. e. li-ktr | €%ao va.d!s ? 10 és 15 leies helyű rak. j fellebbezést nyújtottak bo a helyi reviziós bizott­sághoz, amely a vízmüveket elmarasztalta s kö­telezte arra, hogy a régi szabályzatban biztosí­tott 68. paragrafus értelmében minden uj ház tu­lajdonosának adják meg a kedvezményt. Ebből a határozatból természetesen komplikációk szár­maztak, tehát összeült a régi interimár bizottság és a paragrafust egyszerűen törölte. Sőt, a helyi reviziós bizottság határozatát most már a város vezetősége felebbezte meg a központi reviziós bi­zottsághoz, ahol formai okok miatt végleges dön­tést nem hoztak. Ilyen előzmények után a mostani interimár bizottság, midőn a szabályrendeletet részleteiben letárgyalta, hallgatólagosan tudomásul vette, hogy a 68. paragrafust kihagyták s igy az újon­nan éyiilt házak részére nem adtak semmiféle kedvezményt. Amint értesülünk a Háztulajdono­sok Szövetsége ez ügyben interveniálni fog s ha az interimár bizottság kívánságaikat nem fogja, teljesíteni, akkor az uj vizmü-szabályzatotmeg­fellebbezik. Tudjuk, hogy amíg egy fellebbezés az összes fórumokat megjárja, nem hónapokra, ha­nem évekre van szükség, tehát addjg a régi sza- bályrendelet marad érvényben s hiábavaló volt a sok tanácskozás, szakbizottság és munka, mert még- beláthatatlan időkig a vizmü fronton min­den marad a régiben. Marad a régi, rossz sza­bályzat és maradnak a régi árak. Szöllőoltványok A legkeresettebb fajokból, garantált fajtisztán, úgymint amerikai sima és gyökeres alanyvesszőt szállít: í?fiQPA|íI PD Me«J««?es Árjegyzék kivá- w* rts&j í îl. KecSIaş. natra ingyen !!i mmmmmmmmammmmm

Next

/
Thumbnails
Contents