Keleti Ujság, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)
1933-01-13 / 10. szám
XVI. ÉVT. 10. SZÁM. KeletiUjsag 3 "ME Még egyszer és utoljára a „fellegvárt akasztófák“ loan Pop kolozsvári végrehajtó, volt osztrák-magyar főhadnagy vallomást tesz a toronyai akasztásról A kivégzettek orosz kémek voltak — Pop vezete le a vizsgalatot és ő hajtatta végre a halálos Ítéletet — „Sajnos, nekem, románnak kellett a parancsot teljesíteni!“ (Kolozsvár, január 12.) Legutóbbi cikkünkkel, amelyben hiteles fényképpel igazoltuk, hogy 1914 szeptemberében nem a kolozsvári Fellegvárban akasztottak a „barbár magyarok“ ártatlan romáitokat, hanem az elfeledett kivégzés Mármarosmegyében, Toronyán történt, azt hittük le is zártuk ennek az ominiózus ügynek aktáit. A dologjnak azonban az alábbiakban olyan folytatása következik, amilyent neu várt az Universul, de még mi sem vártunk, mer i ime, megszólalt egy Kolozsváron élő és köztisz teleiben álló romáin úriember, loan Pop állami végrehajtó, aki a Keleti Újság munkatársának bizonyára nagy feltűnést keltő nyilatkozatod adott. Ebből a nyilatkozatból is kiderül, bőg: az akasztás nem Kolozsváréin történt, nem akasztottak itt ártatlan románokat, hanem a színhely valóban Toronya, idő 1914 szeptember loan Pop, az akkori osztrák-magyar hadsereg főhadnagya fogta el a később kivégzett kémeket, ő tartotta meg a vizsgálatot és a rögtöuitélő katonai bíróság ítéletét is ő hajtatta végre. De tartsunk sorrendet. Tegnap délután a New-York-kávéház forgóajtaja előtt összeütköztem egy úrral. — Pardon! — Pardon! Amint föltekintek, loan Pop urat látom magam előtt, aki az összeütközés után iölderülő arccal azt mondja nekem: — Csakhogy találkozom a szerkesztő, úrral. Kiváhcsi tekintetemre igy folytatta: — Ma este bét órakor fontos ügyben keressen fel a lakásomon. — Miről van szó? — vetettem oda. — Már napok óta idegesítenek az • -a' akasztófa-cikkei. EgyszersmindeVA :< ••• t a véget akarok vetni ennek az idegesítő .:aj ló-lármának. Jöjjön csak a lakásomra, ott mindent megmagyarázok. Látogatás loan Pop lakásán. Este hét órakor kopogtatok a királyuccai. lakáson. A barátságos, intim szobában rádió szól. —Tessék szerkesztő ur, jöjjön, üljön ide 1c, érdekes dolgokat fogok önnek elmondani. A kíváncsiságtól túlfűtött izgalommal ülök le, noteszt veszek elő és loa/n Pop urnák mindén szavát lejegyzem. — Hol is kezdjem? — kezdi az elbeszélést il)14-ben, mindjárt a háború első napjaiban, mint főhadnagy vonultam be Szatmári-a. Csak hamar egy zászlóalj vezetését bizták rám, meg adták az irányt is Galicia felé. Szeptember vé gén zászlóaljammal már határvédelmi szolgálatot teljesítettem Toronya községben. Egy zord esős őszi estén, tíz óra lehetett, egy patrul je lentkezett nálam. Az őrmester jelentette, hogy őrségen álltak, midőn a sötét, esős időbejn három gyanús egyént fogtak el. Teát adtam nekik . . — Végignéztem rajtuk. Szánalmas figurák voltak. Sárosán, piszkosan, esőtől és hidegtől ázva-fázva. Megsajnáltam őket. Teát adtam nekik. Elmesélték, hogy amikor a kozákok betörtek Galíciába, néhány ellenségük a^zal vádolta meg őket, hogy az osztrák-magyar hadsereg emberei. Ezért kellett elmenekülniük. Tolmács utján beszéltem velük, egy szót sem tudtak sem magyarul, sem németül, sem románul. Sőt a tolmácsom négyszemközt még azt is jelentette hogy mindent össze-vissza beszélnek, a rutén nyelvet is csak akadozva beszélik. Hivatásos kémek — Az egyik papnak, a másik tanítónak és ; harmadik községi bírónak adja ki magát, dt valószínűi, hogy mim cl a hárman hivatásos orosz kémek. Elrendeltem, hogy motozzák meg őket A motozás a jelenlétemben meg is történt és meglepő eredménnyel végződött. Térképet találtunk náluk, amelyek a Kárpátokon keresztül, a Magyarországba vezető titkos utakat és átjárókat jelölték meg. Megtaláltuk náluk az orosz kémiroda utasításait és megbizó iratait is. Hogyan történt az akasztás. — Mindez Toronya községben törtéjat! — Igen. Ott állomásoztunk. A csalhatatlan bizonyítékok után mindejíről jegyzőkönyvei vettünk fel. Ezeket a jegyzőkönyveket másnap Munkácsra küldöttem, mert ott volt a hadosztály-parancsnokság. Az úgynevezett népfelkelő, iögtönitélő hadbiróság három nap alatt ítéletei hozott és mindhármukat akasztóiéira Ítélte. Egy szombati este sürgönyileg érkezett meg Munkácsról az ítélet, amely szerint vasárnap délelőtt, templomozás után fel kell akasztani őket, hogy a falu ruíén la- kossága lássa, milyen sors vár azokra, akik kémkednek. A sürgönyvétel után szombaton éjjel utasítást adtam ki embereimnek, hogy három akasztófát állítsanak föl. A rendelet értelmében vasárnap délelőtt egy kis rutén ház előtt, amely a Keleti Újságban leközölt fényképen is látható, mindhármukat felakasztották. Még kiderül fiam . . . — Még arra is éléjnken emlékezem — mondotta tovább loan Pop állami végrehajtó —-, hogy az ítéletet egy tizedes hajtotta végre, amiért a fennálló szabályok értelmében 5 korona jutalmat fizettem ki neki. — Mikor az akasztásról volt sízó, éppen akkor lépett be a szobába egy finomarcu, ezüst- fehérhaju asszony, Pop végrehajtó felesége, aki kissé borzadozva foglalt helyet a székein és mosolyogva, szeretettel nézett az urára, amikor közbeszólott: — Még kiderül fiam, hogy te akasztottál’ loan Pop a világ legtermészetesebb hangján mondotta: — Háború volt édesem akkor, a kémeknek pedig akasztás járt ki. Én mint az osztrák-magyar hadsereg főhadnagya, csak kötelességemet teljesítettem. — Emlékszem arra az időre — megadottá az uriasszony —, nagyon sok képeslapot küldöttéi Toronyéról. — Bizony igy történt ez — mondotta tovább felém fordulva loan Pop —, az igazság az, hogy ők valóban orosz kémek voltak, akik Oroszországból jöttek át. Sajjnos nekem, egy románnak kellett a rögtönitélő hadbiróság ítéletét végrehajtatnom és én kell megcáfoljam azt, hogy a Toronyán, 1914 szeptemberében felakasztott emberek románok lettek volna. Azt, hogy hivatásos kémek voltak, az Ítélet végrehajtása előtt ők maguk is beismerték. Ezzel azt hisizem — mondotta végül loan Pop —, hogy ez az idegesítő és hosszú ideig tartó sajttópolémia lezárul. Eddig tart a nyilatkozat, amelyből kiderül, hogy a „barbár magyarok“ nem akasztottak ártatlan románokat. De az is kiderül, hogy zsurnalisztikában szokatlan módo(u az Universul hasábjain felakasztottál; az igazságot és a sajtó- ethikát ... Olajos Domokos. Sk törvényszék megsemmisítette a Dsrmatagyárra kirótt 25 millió löies forgalmi adó különbözeiét Égy árucikk után csudán egyetlen ai&a* lommal lehet forgalmi adót fizettetni (Kolozsvár, január 12.) Madgearu pénzügy- miniszter első rendelkezései közé tartozott hi- vatalbalépése után a forgalmi adó ügyében való intézkedés. A pénzügyminiszteri rendelet szerint a forgalmi adót bizonyos árucikkek után többször is felszámították, olyanformán, hogy úgy a nyersanyag, mint a kész cikk után forgalmi adó fizetésére kötelezték az illető vállalkozót vagy gyárat. A forgalmi adó törvényének ez a magyarázata rendkívül nehéz helyzet elé állította Románia iparát és kereskedelmét. Az ország egyik legnagyobb vállalata, a kolozsvári Dermata bőrés cipőgyár is azok közé a vállalatok közé tartozott, amelyeknek termékeit többszörösen for galmi adózás alá vonták. A pénzügyminisztérium rendelete után a pénzügyigazgatóság hat évre visszamenően felülvizsgálta a Dermata bőr gyár forgalmiadó befizetéseit s megállapította, hogy ezen a címen 25 millió lejt tartozik a bőrgyár az államnak fizetni- A huszonötmillió lej mellett még külön ötmillió lej bírságot is kivetettek. A bőrgyár igazgatósága hiába kérvényezett a pénzügyminisztériumnál s hiába próbálta felvilágosítani az illetékes személyeket arról, hogy a törvényt nem lehet igy alkalmazni, a pénzügyminisztérium aprobálta a harmincmilliós megállapítást s kötelezte a vállalatot annak megfizetésére. A Dermata bőrgyár erre a kolozsvári törvényszékhez fordult és kérte, hogy mint törvén y telem t semmisítsék meg a pénzügyminisztérium határozatát. A törvényszék csütörtökön tárgyalta az ügyet. A bőrgyár részéről dr. Ha- ţieganu Emil volt miniszter jelent meg a tárgyaláson. Dr. Haţieganu Emik előadta, hogy a költségvetés teljes forgalmiadó előirányzata egy- milliárd lejt tesz ki s ebből a Dermata-gyár egyedül tiz-tizeinkétmillió lejt fizet évenként. Talán egész Romániában az egyetlen vállalat, amely pontosan és hiánytalanul fizeti a forgalmi adót s mégis újabb jogtalan terheket akarnak ezen a cimen a vállalatra róni. A törvénynek abban a szellemben való végrehajtása, hogy külön megadóztatja a nyersanyagot és külön az ebből elkészült árucikket, teljesen indokolatlan. Ezenkívül szóbahozta dr. Hatieganu azt is, hogy a forgalmi adót kivető közegek nem veszik számba azt, hogy az egyes cikkek, mint például a cipő, kereskedelmi árában bele van foglalva a csomagolás költsége is s hiába világosítják fel őket arról, hogy csupán a tulajdonképpeni árucikk, jelen esetben a cipő, ára után kell a forgalmi adót beszedni, mégis a teljes árut megadóztatják. A törvényszék ítéletében megsemmisítette a Dermata-gyárra kirótt 25 millió tejes forgalmi adó különbözhet és ötmillió lejes bírságot s ezzel elvi döntést hozott, teszögezve, hogy egy árucikk után csupán egyetlen alkalommal lehet forgalmi adót fizettetni. Az állam valószinüleg meg fogja fellebbezni a törvényszék határozatát. DIAKMEIZA lakára január 15-én délelőtt lt érakor iótékonycéiu matiné í^ininyájin ott legyünk!!!! filmszínházban
