Keleti Ujság, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1933-01-05 / 4. szám

KtirnQjsXG XVI. ÉVF. 4. SZÁM. € IM®/újévi vásár M. Neumann I I CLlJ-KOLOZSV.iR, 1*. Unirii 14 sa. FÉRFI- és GYERMEKRUHAK,- SPORT RUHÁK, , TÉLIKABÁTOK, BUNDÁK LEGJOBB MINŐSÉGBEN RENDKÍVÜLI olcsó ÁRAKBAN. Talán lehetne segíteni rajta... — Megfigyelések, tapasztalatok egy színházi előadáson — A nagysikerű írja hadnagy második előadásán is szép közönség gyűlt össze a kolozsvári Magyar Szín­házban, hogy a rendkívül érdekes és újszerű darabot és a kitűnő előadást megnézze. Mintha a magyar kö­zönség fagyos közönye kezdene feloldódni s a kissé el­késett színházi szezon kezdene megerősödni. Termé­szetesen ahhoz, hogy a színház a közönség megcsap­pant érdeklődését visszahódíthassa, valóban jó dara­bokra, változatos műsorra és kitűnő előadásokra van szükség. Több alkalommal rámutattunk a szinházvezetés fö- hibáira is. Örömmel látjuk, hogy a színház vezetősége végre uj programot állított fel és minden erejével igyekszik a programot be is váltani. Ennek biztató je­lét látjuk az írja hadnagy jó előadásában és sikerében. Örülünk, mert ez sok tekintetben minket igazol. Ben­nünket, akik éppen a magyar színészet érdekében til­takoztunk ellene, hogy éppen a színház hanyagolja el a saját érdekeit. Ez a szempont vezet akkor is, amikor jóakarattal, megértő szeretettel fel akarjuk a színház vezetőségének a figyelmét hívni néhány apróbb mu­lasztásra, hibára. Amiket könnyen lehetne orvosolni. Az írja hadnagy második felvonása után e sorok Írójához lépett egy közismert kolozsvári magyar uri- ember. A legnagyobb elragadtatás hangján beszélt az előadásról, de aztán bosszús hangon folytatta: Valóságos lelki szükséglet nekem és a családom­nak a magyar színházi előadás. Legnagyobb elvezettel hallgatom az előadást, örülök annak is, hogy a szín­házi heiyárakat lecsökkentették és ma már nagyobb megerőltetés nélkül juthatunk e! a színházba. Es mégis van egy súlyos kifogásom. Polgár-ember vagyok, pol­gári erkölcsökkel és megcsontosodott szokásokkal.’ A: újságokban azt olvastam, hogy az előadás pontosan kilenc órakor kezdődik, tehát csaiá.dommal együtt 10 perccel kilenc óra előtt megjelentem a színházban. Ak­kor láttam, hogy a közönség a színház fojerében áll és vár, mert a mözielöadás még nem ért véget. Kilenc óra volt és még a film pergett a színházban. Közben egyre nőtt a közönség és a — várakozók száma. Végre kilenc óra után egy jó félórával elfoglalhattuk he­lyeinket. — Mondanom sem kell, — folytatta tovább — hogy én is, családom több tagja is, mélységesen fel voltunk háborodva és mikor a színházi zsöllyeben helyet foglal­tunk. jobban lefoglalt az ideges bcsszankodás, mint az előadás iránti várakozás. Próbáltam mentegetni a színházat, de ezt kaptam válaszul: — Azt, amit a színház csinál, nem lehet menteni. Első indulatomban meg is fogadtam, hogy hónapokig nem jövök a Magyar Színházba. Újabb mentségeket sorakoztattam fel. A lelkes színházbarát most már higgadtabban kezdte magva- razm, hogy a kilencóral kezdés is tulkésö, az előadások rendszerint ejfélutánig tartanak s ha valaki a színház­ban megéhezett, mar a legelőkelőbb éttermekben sem kaphat meleg ételt. — De ettől eltekintve is — mondotta tovább — akik ma színházba járhatnak, azok rendszerint állás­ban levő emberek, akiknek reggel 7 órakor kell felkel­niük, hogy 8 órakor pontosan megjelenhessenek hivata­lukban. A magyar közönség sokkal szívesebben fogad­ná, ha az előadások nem este 9, hanem 8 órakor, főleg .pedig pontosan kezdődnének. Mikor a mozielöadások beosztását említem, ismét ideges hangú választ vágott hozzám: — A Magyar Színház elsősorban színház és csak azután mozi. Tudom azt, hogy mozielöadásokra is szük­ség van, de inkább a színházi előadáson kedvéért vál­toztassák meg a mozielöadások beosztását, mig for­dítva. A moziközönségnek mindegy, hogy fél, esetleg egy órával előbb megy előadásra. En nem csak a ma­gam nevében, hanem ismerőseim és általában a ma­gyar szinházjáró közönség nevében beszélek, mert tár­saságokban és más összejöveteleken ma- mindenütt na­gyon sok szó esik a Magyar Színház sorsáról. Nem le­het csodálkozni rajta, ha a közönségnek elmegy a kedve a színháztól, amikor fél, esetleg egy órát kell a nem túlságosan tisztán tartott, hideg előcsarnokban ácsorognia. amíg. megkezdődik az előadás. Régebben, premiereken a férfiak szmokingban, a nők estélyi ru­hákban jelentek meg. Abban a helyiségben, ahol élőbe még mozi volt, komikus volna szmokingban és estélyi ruhában feszíteni, talán éppen szellőztetés, vagy söp- rögetés közben. Ha egyáltalában ki szokták takarítani a mözielöadás és a színházi cl;adás között a nézőteret. Pedig higyje el, hogy az előadás sikerében nagy sze­repe van annak is, ha a közönség már a ruházatában is kifejezésre juttathatja: ünnepelni megy a Magyar Színházba, meg akárja adni a tiszteletet a magyar szí­nészetnek. Látszólag kicsi dolgok ezek, de ilyesmikből tevődik össze — persze a jó darabon é3 előadáson kívül — a közönség szinház-szeretete. Amig ezekre az apró, jelentékteleneknek látszó dolgokra nem figyel fel a színház vezetősége, hiába minden jó igyekezet... Ezeket mondotta barátunk, a régi kolozsvári pol­gár, aki valaha állandó vendége volt a színháznak é- iki ma is szeretne előadásokra járni, de az itt elmon dottak egyelőre még elveszik a kedvét a szinhás-pár- tolástól. Egy ember mondotta ezt, de amit mondott, a közönség véleményét hűen tükrözi vissza. Talán le­hetne mindezeken segíteni... (—jós.) Az inyesmester szakácskönyve 2500 recept, 510 oldal. Hatalmas kötet egészvászen kö­tésben 144 Lei Lepagenál Kvár postán utánvéttel Minden árleszállítás! akcióban részt vesz, éppen ezért kitűnő és olcsó regényekért és szaískönyvekért forduljon a MINERVÁHOZ Chij-Kolozsvár, Reg. Maria (Deák F. u.) 1. Tabéry Géza nem reflektál az Universul „kegyelmére“ Az Universul leleplezett hamisítására Tabéry Géza is válaszol, aki tudvalevőleg azt irta, hogy hajlandó főbelőui magát, ha a fel­les vári „akasztásról“ közölt fénykép tényleg megtörtént jelenetet ábrázol. Aurei, Gociman, az Universul cikkírója legutóbb ezt irta Tabé­ry vei kapcsolatban: „Úgy hisszük, meggyőztük Tabéry Géza magyar hirlapirót, hogy a kivégzéseket tény­leg 1914-ben hajtották végre Kolozsvárott. Mégis mi, nagylelkű románok megbocsátunk. neki a karácsonyi ünnepek alkalmából s nem kívánjuk tőle, hogy szavát beváltva, magát fő- belöje, annak dacái'a, hogy a tényeket bebizo­nyítottuk.“ Tabéry válasza a következő: Bármily mélyen meghat engem ez a kará­csonyi nagylelkűség, nem óhajtok élni Goci­man’ ur feloidozásával, Mégegyszer ismétlem: — nyomban hajlandó lettem volna magamat lobeíőni, ha Gociman csakugyan bizonyított volna. De az általa reprodukált Bihácsy-féle irás az akasztott ábrázolat hátán, valamint a Bihácsy személyére vonatkozó adatok első perctől kezdve magukon viselték a legcsufabb misztifikáció bélyegét. . Azóta birtokomba került a Gociman áltál leközölt akasztás egyik eredeti fényképfelvé­tele, melynek átadója igen jól tudja, hogy ez a felvétel Stary-Sambornal készült 1914 őszén , az osztrák-magyar hadsereg akkori hadműve­leti területén. Azóta meggyőződtem és Gociman ur is meggyőződhetik arról, hogy az osztrá.k-ma- gyar hadseregben a „Hinterland“ területén különösen képtelenség volt az, hogy kivégzési négyszöget hadapródjelölt őrmester vezényel­hessen; ilyen szomorú feladatra a szabályzatok pontos előírásai szerint kimondottan tiszti rangban lévő katonákat lehetett csak kiren­delni. A birtokomban lévő fénykepfelvetel, mely ugyanarról a lemezről készült, mint amely le­mezről a Gociman által oly csúf uszitó tenden­ciával készült klisét levették, tisztább a Goci- man-képnél. Ennélfogva a felvételről pozitive megállapitható, hogy az ábrázolt három delik­vens egyike rutén parasztruhát visel, a másik kettő pedig jobb öltözetű civilember. Hogyan lehetséges az, hogyha Kolozsvárt KB4-ben. amikor a magyarok nem állottak há­borúban Romániával, intelligens románokat anélkül akasztottak volna fel magyarok, hogy kilétükről az erdélyi románság megfeledkezett volnál Hogyha sem a kolozsvári románok, sem Gociman nem tudja megnevezni, luk voltak ezek az akasztottak, micsoda elvetemült lelki- isméretleuség az, amely egy ilyen ostoba misz­tifikációval akarja a románokat felhecceim az ittélő magyar kisebbség ellen? Bihácsy György személyére vonatkozolag egyébként folyamatba tettem a nyomozást. Ko­lozsvári magyar újságíró társaim azonban megelőztek u ielderitésben s Olajos Domokos kollégám a „Keleti U.iság“ újévi számában klisékben közli Bihácsy György keresztlevelet és iskolai bizonyítványait, melyekből napnftl világosabban kiderül, hogy Bihácsy György, aki tényleg szolgált a 21-es szolnoki, honvedek­nél s jelenleg a Ludovika-Akadémia oktató- tisztié Budapesten. — 1914-ben, amikor a Goci­man' által közölt fényképet felvették, uzerihá- roméves gimnazista volt a kolozsvári római ka tofikus gimnáziumban. . . Meg fogja tehát nekem bocsátani Gociman, hogy ezekután sem az „Universu)“-ban közölt adatait dokumentumnak nem veszem, sem ke­gyes karácsonyi feloldozásaira becsületszavam alól nem reflektálok. Gociman Ur, ön nem dokumentumokat szolgáltatott, hanem hazudott! Mivel azonban Ont is elfogta velem szem­ben karácsonyi ünnepek alkalmával a keresz­tényi szeretet, amikor lemondott róla, hogy magamat főbelőiiem, engedje meg. hogy vi­szont újévre én kívánjak Önnek minden lókat, elsősorban több újságírói ethikát, mélyebb lel- küsmeretet. több tisztességet, mint amennyivel akkor rendelkezett, amikor a stary-sambori harctér borzalmainak reánkmaradt dokumen­tumát reá akarta kenni az erdélyi magyarok teherszámlájára. Tabéry Géza. SZŰKÖK MOZ6Ó KIKI ECiT SZEMTELEN KŐRIST A LÁNY KARRIERJE ANNY ©ADI8A és HERMANN TŰIMIG as s 35 *­VILA«®

Next

/
Thumbnails
Contents