Keleti Ujság, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1933-01-04 / 3. szám

Ké p V i s e 2 őh á 2 EUDAP V C fy A V. Cluf-Koloxmv «fr, 1933. fanudr 4, ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatalt telefon: 608. XVI. ÉVFOLYAM 3. SZÁM. Előfizetés Magyarországon * I Egy érre 50 pengő, félévre 25 pengő, negyedévre 12.50 P, Egyes szám ára 20 fülé» Csodabogarak a törvénytervezetben Nem tudjuk, kinek a nevéhez fűződik az uj büntetőtörvénykönyv megszövegezésének di­csősége, de alig hisszük, hogy valamikor is szobrot kapna érte a hálás utókortól. Sőt még mi, hálátlan jelenkor sem vagyunk abban a helyzetben, hogy megdicsérhessük. A törvény ugyanis csak akkor félelmes és csak akkor ha­tékony, hogyha a logika is melléje szegődik, hogyha nemcsak az Írott betű, hanem a lelki­ismeret is a törvénytelenség elkerülésére inti a halandót. Nagy a gyanúnk azonban, hogy a büntetőtörvényköuyv tervezete, amelynek sze­melvényeit már több alkalommal bemutattuk az olvasónak, nem felel meg azoknak a krité­riumoknak, amelyeknek a jó törvényt jelle­mezniük kell. Nem haza beszélünk akkor, amikor ismétel­ten megállapítjuk, hogy a sajtó-törvény ké­nyes problémáit nem lehet és nem szabad he­venyészve és felületesen összefércelve az ország közvéleménye elé dobni. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a sajtó-kcrdéseket csakugyan rendezni kell már egyszer. Néhány nappal ez­előtt rámutattunk például arra, hogy a vizs­gálat megindításának, a cikkek szerzői kiikta­tásának mai rendszere és ezzel Kapcsolatban a bizonyítási eljárás gyakorlati módszere auy- uyira hiányos és homályos, hogy feltétlenül szükséges ezeknek a problémáknak elrende­zése. A tervezet nyilvánosságra került részle­tei azonban azt bizonyítják, hogy a törvény - csinálok még azt a fáradságot sem t ették ma­guknak, hogy illetékes szaktestületeknél, sót maguknál a sajtókérdésekkel foglalkozó bírók­tól is megfelelő információkat szerezzenek ar ránézve, mi rossz és mi javítandó a jelenlegi gyakorlatban. Ebből származhattak aztán azok a téves fogalmak, amelyekkel alaposan tele vau tűzdelve a sajtójavaslat s amelyeket igen helyes volna mar azelőtt korrigálni, mielőtt az egész kérdés-komplekszum a parlament elé kerül. A büntető-kódex javaslatában azonban a sajtókérdéstöl eltekintve is egész sereg olyan ujitás van. amelyeket bátran nevezhetünk cso­dabogaraknak. Talán a legkirívóbb valamennyi között, hogy azt, akit tartásdij fizetésére köte­leztek és három hónapig nem tett eleget ennek a kötelezettségének, hathónapi fogházbünte­tésre ítélik. Ami voltaképpen az adósok börtö­nének visszaállítását jelenti, mert a mai viszo­nyok között nagyon sok olyan ember van, aki fizetni szeretne, de a szándék nem jelenti egy­úttal azt is, hogy tud-e fizetni 1 Aztán börtön- büntetéssel sújtja a törvény azokat is, akiket .ideg-állapotuk nem ajándékozott meg különös bátorsággal. A törvény-tervezet erre vonatko­zólag azt mondja, hogy aki nem segit halálos veszedelemben lévő embertársán, azt hat hó­napig terjedhető fogházbüntetéssel sújtják. Ez a paragrafus mindenesetre fölveti azt a kér­dést, hogy a gyávaság bün-e, vagy pedig.csak megérthető emberi gyengeség'? A tervezet azonban nem vitatkozik, hanem bűnnek minő­siti. A párbaj a mi szemünkben sem hősi csele­kedet. De talán egy kicsit mégis csak sok, hogy már azokat is 10.000 lejig terjedhető pénzbün­tetéssel rójják meg a jövőben, aki aláír egy párbaj-jegyzőkönyvet. Még sok ilyen és ezekhez hasonló dolgot emlegethetnénk fel. amelyeket a készülő ui törvény bűntetteknek, vagy vétségeknek minő­sít és elkövetőikre drákói büntetéseket ró ki. Ez azonban talán fölösleges is. Már ennyi íze­lítőből is meg lehet állapítani, hogy a tervezet elkészítője túllőtt a célon és sietve jóvá kell tenni a hibáját. Semmi szükség sincs arra, hogv céltalan, sőt komikus törvényjavaslatok­kal bombázza a kormány a parlamentet. Maniu a pártelnökök konferen­ciájától vár döntést a genfi egyezmény elfogadására A kormány esetleg kritikus helyzetbe kerül A miniszterelnök állítólag nem hive a feltételek gyors aláírásénak (Bukarest, január 3.) Ezekben a napokbati dől el, hogyan alakul ki e kritikus esztendőben az omzág pénzügyi helyzete. A genfi feltételiek mai formájáról még semmi hivatalos felvilágosi tás nem hangzott el, annyit azonban tudni le­het, hogy a népszövetségi egyezmény elfogadá­sához a kormány a _ pártok hozzájárulását is meg ki várija szerezni. Ennek az a magyará­zata, hogy a Népszövetség olyan pénzügyi terv elfogadását kívánja, amit így kormány változás nem fog felbontani. Ismer e rz itteni pártviszo­nyokat, a pártelnöki kor ..»-sneiánák valami ­lyen egyöntetű határozatában nem lehet bizni s még abban sem, hogy ezt a konferenciát bizto­san össze lehet hozni. A pártelnökök nem siet­nek a kormány felelősségében való osztozko­dásra. Az Epoca „Kormánykrizisl“ cimen a követ­kezőket Írja: „Csütörtökre minisztertanácsot hívtak ösz- sze. Ezen a minisztertanácson véglegesen ha­ározni fognak a genfi pénzügyi egyezmény kérdésében. A külföldről hazatért Lugoşeanu niniszter részletesen informálta tárgyalásai :redményéről Maniu miniszterelnököt. Maniu izonban még nem határozott véglegesen. Sok dő a gondolkodásra nincsen. II a Maniut az rredmények nem elégítik ki és ha Lugoşeanu- íak a Genfbe való visszatérésekor nem adná neg a kormány a teljhatalmú felhatalmazást a ;enfi megállapodás aláírására, úgy nem lehe- ;etlen, hogy ennek a hónapnak a vegén kor- nánykrizis előtt fog állani az ország.“ Ugyancsak az Epoca írja, hogy a napokban irtekezíetre hívják össze.az összes politikai pár­ok elnökeit, hogy a pártok vezetői határozza­lak afelől, elfogadják-e a genfi egyezményt, ^agy nem. A lap megállapítja, hogy a pártok önökéi az egyezmény megkötését fogják aján- ani. Addig azonban Maniunak az álláspontja íyőzedelmeskedik, ki csak bizonyos fenntartás- ’ • ---------------­A bőröndrabló Szeknleszt két évi fogházra Ítélte a budapesti törvényszék (Budapest, január 3.) A kofferes valuta­rablás ügyében kedden folytatták a főtárgya­lást s a beidézett tanuk között kihallgatták Turánszky detektivfelügyelőt, aki arról tett vallomást, hogyan ismerte fel Bauer Mária Szekuleszbeln a bőrönd elrablóját. A detektív- felügyelő elmondotta, hogy Bauer Mária hatá­rozottan és kétséget nem ismerőén felismerte Szekulesizt. Hogy az emlékezőtehetségét kipró­bálják, előállítottak egy Heidelberg nevű ban­kárt is, aki feltűnően hasonlít Szekuleszre. Bauer Mária erre az emberre azt mondotta, hogyha ezi Szekulesz, akkor nem ő volt a bőrein d elrablója. Hidász Lajos dr. védő indítványára elrendelték Heildelbergnek az elővezetését, aki egy másik valuta-csempészési ügyben szintén fogoly a törvényszék fogházában. Kihallgatták Révész György hírlapírót, aki elmondotta, hogy a Kolozsváriin letartóztatásban levő Nagy Pál kérésére egy Zala nevű filmtisztviselőt vitt Bauer Máriához, aki ebben az emberben akkor SzekuleszneU a társát ismerte fel, később ezt a vallomását visszavonta. Azután Heidelberget hallgatták ki s a bíró­ság megállapította, hogy habár Szekulesz és Heidelberg hasonlítanak egymáshoz, mégsem le­het őket összetéveszteni, mert Heidelbergnek szé­lesebb a válla. A szembesítések és a tanúvallomá­sok ezzel véget értek. Kocsis ügyész emelkedett ezutáín szólásra, ki hatalmas vádbeszédet mondott. Szerinte a tanúvallomások és szembesítések során Leigazolást nyert, hogy Szekulesz bűnös, ö volt az egyik bőröndrabló, de ettől eltekintve is a vallomásokból kiderült, hogy mindjárt a gazdasági összeomlás után a vakitacsempé- szésre vetette magát és így sokat ártott az or­szágnak. . untán Halász Lajos dr. védő mondotta el a védőbeszédet, hangsúlyozta, hogy a beidézett tanuk semmi biztosat nem tudtak felhozni amel lett, hogy Szekulesz azonos volna a bőrönd-rabló val. A vádat Góliáthoz hasonlítja, olyan hatal­mas apparátussal vonult fel s habár a védelem nem tudott elég számú tanút produkálni, azért mégis Dávidnak kell ebben a perben győzedel­meskednie. A replika során a közvád Bauer Má­ria szerepét igyekezett tisztázni. A zárszó jogán megengedték, hogy Szekulesz is fölszólaljon, aki egész testében remegve, kisleánya egészségére és életére esküdött, hogy nem azonos a bőrönd- rablóval. Azután a törvényszék tagjai Ítélethozatalra vonultak vissza. A zsúfolásig megtelt tárgyaló­terem izgatottan várta az Ítélet kihirdetését. Midőn az elnök az emelvényen megjelent, halá­los csönd támadt a teremben s megkezdődött a~ itéletkihirdetés. Eszerint Szekulesz Józsefet bűnösnek mondotta ki a törvényszék zsarolás vétségében s ezért kétévi és kéthónapi fogházra ítélte. Ebből egy hónapot és húsz napot a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vettek. A törvényszék Bauer Máriát kártérítési igé­nyével elutasította, illetve polgári bíróság elé utalta

Next

/
Thumbnails
Contents