Keleti Ujság, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1933-01-22 / 18. szám

« KEIETIUJSXG XVI. ÉVF. 18. SZÁM. Munkanélküliek * * * Őkéire mennek ex emberek a megváSíő honért — Moídovámsé eShe&zéii, hogyan hozták vissza a férjét a má&vitágrúi — Aki nyoiG hónapos csecsemőjét viszi magéval protekciónak Ez a három jel már átment a köztudatba. Bristol Budapest, 12 P.-ért ad nagyon jó szobát elsőrangú ellátással. A vendég minden kényelmét megtalálja. Délután és este tánc. bárban intim hangulatos esték. (Kolozsvár, január 21.) Napok óta hallom hogy a munkanélküli segélyek kiosztásánál élet­veszélyes a tolongás — ahogy kifejezték magu­kat informátoraim — emberölés van. Szegény éhező munkanélküliek verekednek a bonokért a kenyérért és verekednek egymás között, hogy ki kapja meg először az ingyen-élelmiszert. Magyar ucca 70. Szövőgyár. Itt van a se- géiyső-iroda. Egy elhagyatott udvar hátsó ré­szében van a hataimas irodahelyiség, amely egyben hivatal, raktár, népkonyha, sőt suszţer- és szabómühely is. Azr udvaron szembetalálkozom egy család­dal. Idősebb munkás huzza a szánkót, a szánkó mellett áll féltő aggodalommal a feleség és luf­tul három sápadt gyerek. E pillanatban boldo­gok. Szeretettel cirógatják a szánkán lévő zsák lisztet, húst és zsírnak valót. — Vájjon megkapjuk a fát is*? — kérdi az asszony a férjtől. Az épület folyosóján Jacob tanácsos irodája előtt hatalmas tumultus. Az ember alig tudja áttörni magát a sürü tömegen. Végre benn va­gyunk az üzemben. Mindenütt útbaigazításul szolgáló felírások. Az egyik oldalon a bonokat, a másik oldalon pedig az élelmiszerket osztják. Az iroda előtt deszkákból hevenyészve összetá­kolt rácsos kerítés zárja el a bejáratot. Csak igazolás után engedik be az embert. Benn az irodában 10—15 ember dolgozik. Először őt hall­gatjuk meg. Kimutatást vesz elő és_ abból ol­vassa, hogy eddig 24500 bont (a 50 lej) osztottak .zét és a kiszoigălţatott élelmiszek ára 1,225.000 lej, a bonok kiosztása tovább tart és a segélyezés február 15-ig bizto­sítva van. Egy szőke munkáslány a népkonyhára szóló bont szeretne kicserélni a rendes élelmezési bon­nal. Neda ur azonban nem hajlandó a cserébe belemenni. —• 0n elfogadta a népkonyhára szóló bont. A munkáslány elpirul és lesütött szemekkel mondja: — Félreértés lehet, mert azt hittem, hogy nekem dolgozni kell a népkonyhán és csak úgy adnak élelmezési bont. — Miért nem jó a népkonyha maguknak’ A leány azonban csak azt hajtogatja, -hogy az élelmiszert természetben adják ki. Csakha­mar meggyőződünk arról, hogy mindenki irtó­zik a népkonyhától s mindenki szívesebben fo­gadja el az élelmiszerekről szóló bonokat. Az irodából kijövök s mikor szétnézek a nagy teremben, az az impresszióm, mintha har­madosztályú vasúti váróteremben volnék. Irtózatos lárma, rossz levegő, sírás, pa­naszkodás és minden félórában legalább Itt a legnagyobb az elégedetlenség. Nem kapták meg a bont, pedig a kerületi kapitányok kiadták részükre a bizonyítványt. Már napok óta be akarnak jutni Jacob tanácsoshoz, ; hogy ők is kapjanak bonokat, de nem tudnak kihall­gatást kapni, nem tudják panaszaikat elmon­dani. Mindenünnen csak zúgolódás hallatszik: — A kerületi kapitánytól idekiildtek, innen visszaküldenek, hetek óta csak járunk'és.'já­runk, mégsem adják ki a bont. Egy idősebb, de harcias asszony jön felém. Az arca sápadt, meglátszik rajta a sok nélkülö­zés. Pillanatok- alatt elmondja a sérelmét.. — Az utolsó hónapbán négy személyre ti­zenkét bont kellett volpa kapnom és mindössze csak. négyet adták ki. Hiába álldogálok már he­tek óta,-neid hallgatja még senki a kérésemet..; Közben embergyürü verődik össze. .- • Az öregasszony foTytaCa': — A férjem 69 éves. Moldován Gergelynek: hívják, műszáki munkás svölt, de most munka­nélküli. A leányomat is leépítették; én sem tu­dok dolgozni s irtózatos a nyomor nálunk. Megáll, szétnéz s mikor a körüláílók bizta­tását látja, könnyező szemekkel mondja tovább: — Az uram az éhségtől már szinte meg is halt. Megáll egy pillanatra, aztán ismét megszó­lal: — Már napok óta nem evett semmit, hideg volt a szobában, a leányom sirt, hogy ön evil kos lesz, a férjem sápadtan, beesett arccal ült a szé­ken. Egyszerre csak látom, hogy a szemei fel­akadnak, fejét leejti. Kétségbeesésemben egy pohár vizet nyújtottam felé. Még rám emelte a tekintetét, megfogta a poharat, de aztán az. élet elszállt belőle. A kezéből kiesett a pohár és az ujjat úgy maradtak megmeredve... — És mégis jobban lett? — kérdeztem az öregasszonyt. — A szomszédok összeszaladtak, dörzsölni kezdtük, az egyik szomszéd egy Has rumot ho­zott, beöntöttük a szájába és lassanként vissza­tért a halál kapujából. De azóta is éhezünk, én pedig hiába állok itt napok óta a hideg cemen­ten, hiába fagy le a lábúra, nem akarják érvé- nyesiteni a bonokat. A szegényeknek itt nincs protekciójuk, meghalhatnak éhen... Az asszony elhallgat s utána olyan panasz­áradat ömlik felém, hogy kénytelen vagyok sza­badlevegőre menni. Az udvaron egy fiatal anyát látok, aki nyolchónapos csecsemőjét szán­kán hozta el bizonyitélcul, mennyire szüksége van a segélyre. Persze, a nyolchónapos csecsemő sem tudja átsegíteni a tömegen. , Moldován Gergelyné az udvaron még utá­nam szalad: — Tessék kiírni, hogy a Kalafát ucca 7. sz. alatt lakom. Hátha akad jólelkü ember, aki a férjemet megmenti a haláltól, a leányomat pe­dig az öngyilkosságtól... (—jós.) Kittek fizesse a város a romáit Opera szubvencióját? A jogtalanul elbocsátott színészek javára lefoglalt 800,OC 3 lej odisszeáfa — Áz Opera visszaköveteli a színészek megbízottjának kifizetett 200,000 lejt egy-egy verekedés. Az élelmiszer-raktár előtt kettős sorokban áll legalább száz ember. Egyszer csak kinyílik az ajtó és hárman is megjelennek az ajtó előtt, hógy visszaszorítsák a tömeget. Magyarul, ro­mánul kiabálnak, de akik hátul vannak, előre­nyomják az előttük levőket, a bejárat előtt csakhamar öklök emelkednek a magasba és for­mális verekedés zajlik le. Az élelmesebbek ezt felhasználják s amig mások verekednek, ők be­osonnak az üzletbe. Megnéztem az üzletet is. Semmi különös lát­nivaló nincs rajta. Úgy néz ki, mint akármi­lyen más mészárszék és liszt-üzlet: a fogaso­kon hatalmas husdarabok, állati combok. Amig az üzletben voltam, mindenki meg volt elé­gedve a kimért adaggal. Az egyik tisztviselő átvezet a szabó- és sussi- termühelybe. Ez is az üzemhez tartozik. Négy suszterlegény és egy vezető suszter dolgozik itt a munkanélküliek számára. Az egyik asztalon javítás előtt állnak a cipők és a csizmák. Az ember azt hinné, hogy múzeumi tárgyak, olyan régiek és olyan rongyosak. Mintha mindent szemétdombról szedtek volna össze. A másik ol­dalon van a szabó-iizem. A fogasokon viharvert nadrágok és kabátok. Itt is ingyen szolgálnak ki mindenkit. Megtudom azt is, hogy a segélye­zési iroda orvosi segélyt is ad, sőt már szülés­nél is nyújtottak gyors orvosi segélyt. Midőn áz üzemből ki akarok jönni, a folyo­són szorongó tömegben elakadok. Az egyik hi­vatalnok, hogy csillapítsa a várakozók tömegét, kikiáltja, hogy ma Jacob tanácsos nem jöhet eí. — Ne csináljanak itt forradalmat — kiáltja a lármázó tömeg felé. A kijelentést hangos lárma fogadja, egy sztenori hang hallatszik ki a nagy lármából: — Mi nem akarunk forradalmat, de éhesek vagyunk. Reggel nyolc órától állunk itt a fa­gyos cementen, már nem tudunk megmozdulni, megzsibbadt a lábunk, meddig várjuk még?! (Kolozsvár, jan. 21.) A kolozsvári városi ta­nács és a román opera személyzete között ér­dekes konfliktus támadt. Még 1931-ben tör­tént hogy a román opera igazgatósága nem fizette pontosan a művészi tagjait, egyeseknek pedig jogtalanul felmondott. A ki nem fizetett és elbocsátott tagok a román opera részére já­ró városi szubvenciót, mely évenként 600.000 lejt tesz ki, — birói utou letiltotta. Constantin Pavel és Sorbul igazgatók ez ellen tiltakoz­tak, de a bíróság helyet adott a színészek ké­résének és a pausál-összeget valóban le is foglalta. Ebben az időben a román opera a legna­gyobb válsággal küzdött és az igazgatóság többizben interveniálta városi tanácsnál, bogy a letiltás dacára is fizessék ki a S00.U00 lep A letiltás értelmében a városi tanácsnak birói letétbe kellett volna helyeznie ezt az összeget, de az opera tagjainak a nevében tárgyalások indultak meg és Anca dr. ügyvéd, a színészek megbízottja megállapodott a város vezetőségé­vel abban, hogy a letiltott 600.000 lej bírói le­tétbe való helyezésétől eltekintenek abban az esetben, ha a város vezetősége 20O.0C0 lejt egy* összegben kifizet Auca kezeihez. Midőn ez megtörtént, a bíróság feloldotta a letiltó végzést, időközben azonban Constan­tin Pavel és Sorbul igazgatók bérlete meg­szűnt, a román opera tulajdonosa ismét az ál­lam lett, tehát most már nem Pavel, hanem az uj vezetőség követelte a városi tanácstól a 800 ezer lejes pausál-összeg kifizetését. Az ügy először a helyi revíziós bizottsághoz, később pedig a központi revíziós bizottsághoz került, de végleges döntés mai napig nem történt. Könnyen megeshetik azonban, hogy a városi tanács a már egyszer kifizetett 200.000 lejt új­ból köteles lesz kifizetni.. MolozsvArf mözvti sziotiAzak wtiíi$f>s,sts €Gü§® Előadások 3, 5, 7 ésQ-kor DACIA (Színkör) Előadások 3, 5. 7 és 9-kor EDISON Előadások 3, 6 és 9-kor EtQYAL Előadások 3. 5. 7, 9 és 11-kor Vasárnap Öldöklő verseny (Derby) Clark Gable, Ernest Torrence, Madge Evans MIHESb tolvaja. Humoros kalandorfilm. Hajsza a felvilágon ke­resetül. Fősz. Willi Forst. 26-án: Kajssugâr az Égan* Operettpremler. főszerepekben: Martba Eggeri. Hermann Tűi­mig és Verebes Ernő. a cseha karmaiban Neil Hamilton, Kay Johson. Mindent egy csókért Don Jose Moica kehsssanrí mama három isanya operett világsláger. Fősz.: Hansi Niess. Vasárnap d. e. matiné: Caramasoff testvé­rek, Dosztojevszky re­génye filmen. 10, 15 lejes helyárak. «

Next

/
Thumbnails
Contents