Keleti Ujság, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1933-01-18 / 14. szám

2

HEimUjSKG

XVI. ÉVF. 14, SZÁM.

bukaresti ellenzéki sajté nagy csodálkozásának ad kifejezést az elintézés fölött. Azt a kérdést vetik fel és boncolgatják, hogy ha ilyen egyszerűen elintézhető ügy volt az egész Marinescu-affér, akkor miért kellett izgalomba hozni az országot? Ha

ilyen enyhe Ítélettel elintézhették az egész affért, akkor miért nem intézte el Mihalache,

illetőleg Maninf Azt a következtetést vonják le ebből, hogy az affér mögött mélyebb ellentéteknek kellett lenniök, amik miatt Maniu és kormánya nem maradhatott. Sokkal mélyebb jelentőségű ellentétek állottak a háttérben.

Hatiegann Emil már lemond.

A bnkaresti Epoca a kormány kebelében már kiütközött belső ellentétekről ir, ezen a címen: Ilyen gyorsan? Azt irja a lap, hogy alig tették le a miniszterek az esküt, már is hire indult a kormány átszervezésének. Minden oldalról megerősítik azt a hirt, hogy Hatiegann Emil tárca- nélküli erdélyi miniszter, aki a munkaügyi minisztériumot kívánta a maga számára, lemondani készül. Ennek a hírnek feltétlenül van alapja s a kormánypárt kebelében tárgyalnak is felőle, pusztán csak arról van most szó, hogy a változás végrehajtását egy későbbi időpontra igyekeznek halasztani. Egészen bizonyos, hogy Hatiegann Emil elégedetlen amiatt, mert az erdélyi miniszterséget kapta. Tudvalevőleg az erdélyi miniszternek nincsen semmi hatásköre, csak egyes erdélyi kérdésekben véleményezési joga van. Az ő véleményének meghallgatása után a szakminiszterek saját hatásköreikben és teljesen belátásuk szerint döntenek.

Hatieganu Emil már az előbbi Vaidafeor- mány alatt sem akarta elfogadni ezt a tárcanélküli miniszterséget s egészen bizonyos, hogy most sincs megelégedve vele.

 feketeszeszesek pőre

Egy vádlott, aki mindent beismer, a többiek azonban semmiről sem akarnak tudni

Izgalmas tárgyaláson kerülnek napfényre a feketeszesz-üzelmek féltett titkai

(Kolozsvár, január 17.) Kedden reggel folytatta a kolozsvári törvényszék I. szekciója a feketeszesz-iigy tárgyalását. A vádirat még hát rale vő rövid részéinek felolvasása után elsőnek Farkas Lajost hallgatták ki a vádlottak közül.

Farkas Lajos nyugodt hangon jelenti ki az elnök kérdésére, hogy nem érzi bűnösnek magát az ellene emelt vádakbaín. Ezután elmondja, hogy mikor és milyen feltételek mellett vette át Salamon Móriccal együtt a szászfenesi szeszgyárat. Amióta a gyárat átvették, az mindössze egy évig volt üzemben, két hathónapos turnus1 ban. Farkas semmit som tud azokról a csalásokról és visszaélés ékről, amelyek a gyár körül a vád szei'bit történtek. Egy Körner nevű művezető intézte a szeszgyártás technikai részét s ez vezette az egész gyárat.

— Igaz-e, hogy ezt az alkalmazottat utasításokkal látta el arra vonatkozólag — kérdezi az elnök —, hogyan vezesse félre az ellenőrző- közegeket a szeszgyártás tulajdonképpeni meny- byiségét illetőlegf

— Soha ilyenirányú utasításokat nem adtam — feleli Farkas.

Az elnök ezután azt kérdezi, hogyan történt, hogy mindig több szeszt adottéi,mint amennyi után befizette az adót és megkapta a bilet de libere circulaţiei, a szesz forgalombahozatalá- lioz szükséges engedélyt.

Farkas szerint ez nem fordulhatott elő, mert a törvény előírja a pónzügyigazgatóság ezeszügyekkel foglalkozó osztályának, hogy minden alkalommal tisztviselőt küldjön ki a helyszínére, akinek meg kell állapítania, hogy valóban annyi szesz indul-e útnak, amennyi után ki van az adó fizetve.

— De hiszen éppefn az történt — veti közbe az elnök —, hogy a tisztviselők sohasem szálltak ki a helyszínre, bizonyára, mert előre meg állapodtak velük.

— Igaz-e — folytatja a kérdéseit az elnök, hogy egyes engedélyeket kétszer is felhasználtak a szeszszállitásoknál.

Uránia ülozsré

A

szezon legnagyobb slágere:

MATA

Főszerepekben

Greta Garbo Kamo ii Mo varro Lllonel Barrimore Lewis Stone

— Nem igaz. Megeshetett, hogy az engedélyezési iratokat nem vezették be aznap, amikor a szeszt szállították, de ezt meg lehet érteni, mert annyi ilye|n engedély volt, hogy előfordultak késések.

— Kisebb szeszmennyiségre kért forgalom- bahozataii engedélyt s ennek ellenére sokkal több szeszt szállított valojábajn üzletfeleinek.

— Ez sem igaz. Ha ezt akartam volna tenni, megtehettem volna anélkül, hogy egyáltalán engedélyért folyamodtam volna. Ilyet jnem is csinálhattam, mert mindig ki lehettem téve annak, hogy egy esetleges ellenőrzésnél felfedezik, hogy több szeszt szállítok, mind amennyire engedélyem van.

— Azzal is vádolva van, hogy hamis engedélyek alapján szállított szeszt. így egy nagyobb mennyiségű, Dicsöszentmártonba irányított küldeménynél is ez volt az eset. Ezt a meny- nyiséget nem könyvelték el sem Kolozsváron az elindításkor, sem Dicsőszentmártonban az átvé telnél és ez mutatja, hogy hamis volt az cin dély.

— Erre az esetre nem emlékszem — mondja Farkas —, de azt tudom, hogy csak idegenek hamisíthattak az én nevemre forgalombahoza- tali engedélyeket. Én mikor erről értesültem, jelentést tettem a hatóságoknál, de nem tudták megállapítani, hogy kik voltak a hamisítók. Nemcsak az én nevemre hamisítottak azonban engedélyeket, hanem más cégek nevére is.

Farkas kihallgatása utájn Salamon Móricot szól it ja be a bíróság. Salamon Móric 1930-ban társult be a szászfenesi szeszgyárba, egymillió lej fizetésére kötelezvén magát, amelynek azonban csak egy részét fizette ki.

— Azzal van vádolva, hogy 1929 és 1931-bev csalásokat követett el a gyárban — olvassa rá az elnök.

Salamon Móric kijelenti, hogy ő semmiféle törvényteleki dolgot nem cselekedett.

Elnök: Maga rontotta el az ellenőrzőkészüléket?

Salamon: Nem tudok semmit sem erről.

Elnök ezután megkérdi, hogy igaz-e az, hogy

egy Morariu nevű ellenőrnek havi húszezer lejt akart adni.

— Miért adtam volna ennyi pénzt?

— Azért, hogy az ellenőr becsukja a szemét a visszaélések előtt.

— Nem volt miért becsuknia a szemét, mert úgysem láthatott semmit.

— Az sem igaz, hogy Xömer művezetővel kiszállt az uzoni szeszgyárba, abból a célból, hogy ott bemutassa neki, hogyan kell az ólom- plombákat hamisítani?

Salamon ezt is tagadja.

Most egy, a Farkas Lajos kolozsvári szesz- raktárában történt veszekedésről kérdezik, ami

afelett tört volna ki közte és Farkas Lajos között, hogy mennyi jár neki a feke- teszesz-mcnnyiségből.

államon azt mondja, hogy egészen más dolog volt a vita tárgya.

Az elnök utolsó kérdésében arról érdeklődik, hogy megfelel-e a valóságnak az, hogy a vizsgálat megindításakor ráparancsolt egy Gál nevű munkásra, hogy ne áruljon el semmit a. gyárban történtekről? Salamon erre is tagadó- lag válaszolt. 4 - *

A következő vádlott Farkas Sámuel, szász- feneei mészáros, Farkas Lajos testvére.

— Én semmiféle összeköttetésben nem voltam a szeszgyárral, jelenti ki. t

Ezutáin Salamon Józsefet, Salamon Móric fiát hallgatják ki, aki a szászfenesi gyár adminisztratív igazgatójaként szerepel a törvény- széki cégbejegyzésben. Salamon azt mondja, hogy nem is tartózkodott Kolozsváron abban az időben. Egy medgyesi gyámál volt alkalmazásban, csak 1931 márciusában jött Kolozsvárra, amikor már nem működött a gyár.

Az elnök erre felolvassa Farkas Lajosnak, a vizsgálóbíró előtt tett vallomását, amelyben kijelentette, hogy Salamon József négy-öt hónapig is a gyárban dolgozott s ezalatt 8—12 ezer lej rendes havi fizetése volt.

Farkas Lajost szembesítik Salamonnal. Farkas ekkor azt mondja, hogy Salamonnak csak névleges volt az állása s nem kellett a gyárnál bent lennie. ,n

— Több tanú van, akik látták, mikor tevékeny részt vett a szeszszállitásokban — mondja az elnök.

— Ez nem lehetséges — feleli' erre Salamé J ózsef.

Léb Samu, a soroinlevő vádlott, aki ellentétben az eddigi vádlottakkal nem tagad, hanem mindent beismer.

Munkásként volt a gyárnál alkalmazva. Elmondja, hogy Körner miivozető többször bezárkózott a gyárba s ilyenkor nem volt szabad senkinek sem bemennie, őt is többször rendelték ki őrtállni, nehogy valaki megzavarja a művezetőt. Körner ilyenkor az .şllenarzo-kâszu- ■lékkpl csinált valamit.

Az elnök kérdéseire ezután előadja, hogyan történt a szeszszállitás. Rendesen hajnalban, még teljes sötétségben jelent meg a gyárban Weinstein autójával. A szeszt az autóra felszerelt tartályokba öntötték. Nem tudja, hogy mennyi volt a tartályok befogadóképessége.

— Kik voltak ott a szeszszállitásoknál? — kérdez' az elnök.

— Ezek az urak itt — mutat Léb Samu, a vádlottal: padján ülő, már kihallgatott FarJcas

Lajosra és társaira.

Farkast és Salamont szembesítik is vele s Léb a szemükbe mondja, hogy ők Irányították a szállításokat.

Farkasék megmaradnak előbbi vallomásaik mellett.

A védőügyvédek tiltakoznak az ellen, hogy az elnök ilyenirányú kérdéseket ad fel a vádlotthoz, mert ez szerintük csak akkor történhetne meg, ha az tanúi minőségben szerepelne.

A tárgyalást szerdán folytatja tovább a törvényszék.